Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-13 / 160. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 13. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Észak-Korea hackelt Egy szöuli lap szerint a múlt hónapban Észak-Korea utasítást adott egyik katonai számítástechnikai intézeté­nek, hogy rombolja le a dél­koreai kommunikációs há­lózatot és amerikai honla­pokat támadjon. A Dzsung Ang Ilbo c. lap szerint erről az információról a dél-kore­ai titkosszolgálat pénteken tájékoztatott egyes törvény­hozókat. A lap szerint az érintett észald számítás- technikai intézet - amelyet Láb 110 néven ismernek - lényegében számítógépes hackerek csoportja, amely kimondottan ilyen felada­tokra specializálódott, (mti)- Azt próbálom kiszámolni, hányszor kelíme születnem, hogy visszafizessem a kölcsöneim. (Peter Gossányi karikatúrája) Ha Bugárék nem utasítják vissza a Smert, lesz mit magyarázni, hogyan vált szalonképessé Fico csapata Nem lemenni hídba Ülünk a közrádió magyar idásában, hárman, és azon ikoskodunk, mit és miként teli másképpen csinálnia az MKP-nak, ha még egyszer íormányzati tényezővé vá- ik. 2002-t írunk, a Dzurinda- cormányzat hatalmas lehe- őséget kap a repetára, a műsorvezető pedig megkér- lezi: vajon nem kötelessége- : az írástudóknak súgni. Nem ítólag okosnak lenni. Sú­gunk mi eleget, hangzott a 'álasz, csak legyen, aki meg- íallgatja. LOVÁSZ ATTILA Szombaton hivatalosan is meg­fakult a Híd-Most, elnöke van, s 'ár nem választásokon szerzett (íandátummal, de ott van a par- amentben. Az alapítók és a szim- latizánsok örülnek, ilyenkor ez a lolguk, a magára valamit is adó rástudó pedig bocsánatot kér, ura­it, nem akarunk mi ünneprontók anni, de azért megjegyeznénk gyet s mást. Pl. azt, hogy nem lesz önnyű a vitathatatlanul népszerű lugár Bélának és csapatának bi­zonyos narratívákra reagálni. Mert igenis ott van a levegőben, nem a verebek csiripelik, hanem az ellenfelek, hogy az új alakulat koa­líciós potenciált épít a Smer felé, mert az MKP-t Robert Fico gyomra nem venné be. Erre azt nyilatkozza az új Cde tapasztalt) elnök, hogy az SNS és a HZDS nem szalonképes, de az együttműködést a Smer-rel nem lehet kizárni. Ha ezek után a parlamenti matematika azt mutat­ja majd 2010-ben, hogy a Híd jól jönne a koalícióba a Smer mellé és Bugárék a felkérést nem utasítják vissza, akkor lesz ám mit magya­rázni, miként vált szalonképessé az a csapat, amelyik Malina Hed­vig ügye kapcsán politikai babé­rokra hajtott, vagy amelyik egy bicskanyitogató nyelvtörvényt szavazott meg, rosszabbat mint Mečiarék anno. Emellett - marxis- táékhoz hasonlóan - fűnek-fának magyarázzák határokon innen és túl, hogy nincs ezzel a nyelvtör­vénnyel semmi baj, hiszen a szlo- váknyelvvédelmeacélja. Ezakije- lentés amellett, hogy nehezen hi­hető, még lenéző és megalázó is a szlováksággal szemben, egyes pa­ragrafusairól pedig csak ezért nem világít a nyílt magyargyűlölet, mert a válság miatt elfelejtették foszforeszkáló papírra nyomtatni a jóváhagyott verziót. A szlo­vák-magyar kapcsolatok terén a jól ismert közeg miatt sem lesz könnyű dolga az új pártnak. E so­rok írója összesen csak egy életet szentelt totális kétnyelvűként e témának, s rá kellett jönnie, ko­moly hiányosságok mutatkoznak e téren szerte Európában. Európa ugyanis egyesülget, uniózgat és schengenezget, de csak nem bír el­szakadni a nemzetállami ideától, ahol pedig a klasszikus angol libe­ralizmus zászlaja alatt befogadó és engedékeny, ott egyben sérülé­kennyé is válik, lásd a csadorról szóló vitákat, a Mohamed-karika- túrákat és a madridi vonatmerény­letet, csak úgy kapásból. Sajnos addig, amíg kisebbségről és ki­sebbségvédelemről szól a nemzet­közi egyezmények, ajánlások sora, addig bizony kisebbségben mara­dunk, annak minden frusztráló, de egyben egzotikus vonásával együtt, sírva vigadhatunk, lehet Csemadokunk, táncolhatunk, színt játszhatunk, lehetnek folk­lórünnepélyeink, de tovább ne! Valahol mégiscsak új paradigmák­ra lenne szükség, nosza rajta, új párt, van rá alkotó energia és szak­embernek sincs híján a csapat. Ru­dolf Chmel ugyanis sokak számára csak politikus, de azért kutató, tu­dós ember is egyben, a pártot nyílt szimpátiákkal üdvözlő Bútora há­zaspár még mindig több időt töl­tött kutatásban, társadalomelem­zésben, mint a politikában, és ki nem hagyjuk A. Nagy Lászlót, aki­nél kevés ember tud többet a honi s európai kisebbségekről. Az új pa­radigma nem kell, hogy papíron maradjon, hiszen a párt azért párt, mert hatalomra, pardon, kor­mányzatba akar kerülni, elveit, el­képzeléseit, társadalmi vízióit a hatalom gyakorlása révén megva­lósíthatja, de akkor meg kell őket fogalmaznia. E paradigmaváltás legitim része lehet a múltbaréve- dés elutasítása, egy modem, mul­tikulturális kis- és nagyközösség megfogalmazása és a választók megszólítása valami forradalmi­val, újjal, mással. Ahogyan ezt egy másik új párt teszi gazdaságpoliti­kai téren, megfogalmazva olyan modelleket, amelyektől közgaz­dák mennek a falnak, de hát az egyenadó is így indult, nemdebár? Súgni kötelességünk. Időben súgunk, nem utólag, háború utáni generálisként. Hogy ne menjünk le hídba, hanem valóban hidakat építsünk. S 2002-höz hasonlóan súgunk ugyanazzal a mondattal zárva mondanivalónkat: legyen, aki meghallgatja. KOMMENTÁR .• \v.-v.\ív„v •- v . .• m\*; •: vi • Hídra vagy hadra föl? BARAK LÁSZLÓ Kár lenne vitába szállni a politikai elemezővei, Grigorij Mesežnikowal, aki szerint a Bugár Béla fémjelezte Híd párt egyik komoly érvényesülési problémája lehet, hogy - többek között - a szlovák-magyar viszony normalizálására törekszik. Ami ugyan szimpatikus cél, ám nem biztos, hogy elég lesz lehetséges szlovák választói számára. Ugyanis, bár létezik Szlovákiában egy népes sza­vazóbázis, amelynek tagjai kiábrándultak a jelenlegi parlamenti pártok nagy részéből, sőt a jobbára haszonelvű feszültségkeltésből is, ám nem a szlovák-magyar megbékélés számukra az elsődleges cél, hanem gazdasági és szociális helyzetükjavulása. Igaz viszont a Híd szlovák alelnöke, Rudolf Chmel állítása is, misze- rintszükségeséshasznosprojektlehetegyolyanpártlétrehozása, amely a nemzetiségi problémákatpárbeszéd, valamiféle megegyezés útján próbálná megoldani. Annak ellenére is, hogy az efféle megol­dás egyik legnagyobb akadályát, a szlovák-magyar viszonyban két­ségkívüllétező, és sajnos mindkét fél által egyaránt, mégpedig cél­irányosan táplált/használt megrögzött elóítéletekképezik. Ráadásul avitás„magyarkisebbségitémákban”aszlovákpolitikusokáltalában pártszínekrevaló tekintet nélkül „nagyrészt összetartanakés egyetértenek”. Tegyük rögtönhozzá, az efféle gondolkodásmódtól sajnos egyáltalán nem mentes a szlovákiai magyar, de a magyaror­szági politikai elit sem. Sőt talánnem is olyan irracionális túlzás, mint amilyennek első ránézésre tűnhet: utóbbi, mármint a magyarországi politikai elit mintegy megrendelésként várja el a szlovákiai magya­roktól is a vonatkozó konfrontativ összetartást, egységet. Mégpedig- ugyancsak pártszínekre való tekintet nélkül - annak a kanosaiul fes­tett ideának a jegyében, hogy a magyar nemzet trianoni döntés általi, immár ugyan csak virtuális szétszabdal tsága épp olyan ideiglenes ál­lapot, mint a százötven évig tartó török megszállás volt... A Kárpát-medencében tehát nem más történik, mint az, hogy ez a je­lenség, nevezetesen a történelmi sérelmek táplálta legendákra, mí­toszokra építő politikai taktika és stratégia a kölcsönös gyanakvás­ban, egyszersmind konkrét konfliktushelyzetekben érhető tetten a szlovák-magyar, magyar-szlovák viszonyban is. Tárgyüagos, nem kevésbé pedig empatikus szomszédságpolitika helyett. Márpedig a kölcsönösen empatikus, egymás gondolkodásának sztereotípiáit felismerő, ha nem is feltétel nélkül elfogadó, de azokat legalább ke­zelni képes politizálásnak és közbeszédnek nem lehet alternatívája. Ha mégis igen, az a szlovák részről ún. kulturkampf jegyében zajló, már-már statáriális asszimilációnak minősíthető törvénykezés (Beneš-dekrétumok szlovák parlament általi aktualizálása, állam­nyelvtörvény) . És-tetszik, nem tetszik, az irredentizmus jegyeivel kétségkívül megpecsételtközgondolkodás következményként a magyar szélsőjobb magyarországi markáns térhódítása sem más, mint ama bizonyos pokolba vezető út. Épp ezért nem lehet a szlovákok számára alternatívája a szlovák- ma­gyar megbékélést, empatikus együttműködést zászlajára tűző Híd pártnaksemmüyen belterjes, avéltvagy valós történelmi sérelmek­kel célirányosan vagy épp ösztönből manipuláló szlovák politikai csoportosulás. Ugyanígy a szlovákiai magyarok számára sem az egy­re inkább Duray Miklós sérelmi stratégiája által eluralt Magyar Koalí­ció Pártja sem. Amely a kiegyezésre törekvő kisebbségi politizálást, az empatikus szomszédságpolitikát ördögtől valónak, nemzetáru­lásnak, de minimum bohóckodásnak minősíti. „Csak” azért, mert a szlovák-magyar viszony akár viszonylagos konszolidálódása a pusz- talététveszélyezteti. AHíd együttműködési projektjénekkudarca vi­szont épp az lehet- a partikuláris formációk mindegyikére általában is veszélyes belterjes világszemléleten túl -, hogy a szlovákiai és ma­gyarországi választóka2010-benesedékes parlamenti választáso­kon akár érzelmi alapon, akár az őket szorongató gazdasági és szociá­lis válság okán még inkább hadra foghatóak lesznek egymás ellen ha­tárokon belül és határokon túl, mint ez idáig. ________________________________________JEGYZET ___________ Kapcsoljuk a Balatont JUHÁSZ KATALIN Le a kalappal a Balaton píárját irányító szakemberek előtt. Idén rendesen beizzították a csator­nákat, mindenhonnan ömlik ránk a pozitív információ Közép- Európa legnagyobb taváról, és az ottani fantasztikus nyaralási lehetőségekről. Az utóbbi évek ijesztő pangása után ez az ag­resszív kampány látszott a leg­járhatóbb útnak, hiszen a horvá- tok szépen „rátették a kést a Ba­laton nyakára”: tenger, mérsé­kelt árak, barátságos kiszolgá­lás, csodával határos roham­tempóban épülő autópályák, bagóért vásárolható adriai ingat­lanok, szóval a magyar tenger szép lassan elnéptelenedett, és ezen bizony nem lehetett lelkesí­tő, hazafias dumákkal javítani. Ráadásul egy időben a tó vize csak bokáig ért - sokakban még mindig elevenen él ez az ijesztő látvány -, a vendéglősök rabló­természetéről pedig évek óta ke­ringenek rémtörténetek a nép száján. Ezek legfőbb jellemzője, hogy minden elbeszélő hozzá- fantáziál valamicskét az ismerő­sétől hallott sztorihoz, a végén már csillagászati összegekre „ve­szik le” a gyámoltalan vendéget, a szálláshelyek leírásai pedig a Hostel című film horrorisztikus epizódjait idézik. Nos, az idegenforgalmi illetéke­sek nemrég azt mondták: elég! És elég bekapcsolni a tévét, hogy lefüggönyözött nappalinkban megjelenjen a földi paradicsom. Több tévécsatorna kihelyezte műsorainak egy részét a partra, rendszeresen kapcsolják a Bala­tont: ott főznek, vihorásznak, vi­torlázni tanulnak, a riporter mö­gött látszik a csodálatos pano­ráma, és az a cél, hogy a kedves nézőnek előbb a nyála kezdjen csorogni, majd a talpa viszketni, aztán nyissa ki a pénztárcáját, sőt nyúljon be a szekrénybe az ágyneműk mögé, és számolja össze a dugipénzt is. Végül szán­ja el magát és keljen útra. Ezek a műsorblokkok remek kedvcsinálók. Úgy dizájnolják őket, hogy az ember azonnal kezdje el irigyelni például a ri­portert és a stábot, (egész nap ott sütkéreznek, lógatják a lábukat a hűs vízbe, és annyi a dolguk, hogy naponta párszor élőben be­jelentkezzenek néhány percre!) És valóban van mit mutatni. Szimpatikus az az igyekezet, amellyel a fürdőzésen kívüli sza­badidős programokat mutatják be. Fesztiválok, kisvasút, lovas­programok, borospincék, kilá­tók, kirándulóhelyek, egyszóval komplex kikapcsolódást kínál a tó környéke, és meglepő módon az árak is normálisak, illetve arányban vannak a nyújtott szolgáltatás minőségével. Szóval a hazai turizmus marke­tingjét irányítóknak van mit ta­nulniuk a szomszédtól, mert például a Magas-Tátráról vagy az egyébként szintén gyönyörű Szlovák Paradicsomról semmit sem hallani, és főleg semmit sem látni a képernyőn. Annál több szó esik a különböző tengerparti „desztinációkról”. Az utazási irodák, úgy látszik, jobb érdek- érvényesítők, mint a belföldi tu­rizmusért felelős intézmények... FIGYELŐ- > -■ .v •■■vy' í "-v- • - j mmmmm m i mbm ■- mm» MüseiMm Elhallgatott program Dick Cheney volt amerikai alelnök utasította nyolc éve a Központi Hírszerző Ügynök­séget (CIA), hogy ne tájékoz­tassa a kongresszust az új ter­rorellenes programról, ame­lyet a múlt hónapban állított le a szolgálat új vezetője, Leon Panetta, mihelyt tudomást szerzett róla. Az AP hírügy­nökség washingtoni illetéke­sekre hivatkozva közölte, hogy Panetta erről június 24-én a képviselőház és a szenátus hír­szerzési bizottságának zárt ülésen tájékoztatta a testüle­tek tagjait. Hogy pontosan mit is takart a titkolt program, azt továbbra is homály fedi. Egy­kori hírszerzők azt mondták, nem volt köze a CIA vallatási és fogva tartási programjához, sem a titkos elektronikai le­hallgatási programhoz. Wa­shingtoni illetékesek kezdetle­gesnek jellemezték a terrorel­lenes programot. Olyan szak- szolgálat megteremtése lett volna a cél, amely titkos misszió vagy missziók végre­hajtására lett volna képes egy idegen országban, de eddig so­sem jutottak el vele. Panetta beismerése kapcsán vita kez­dődött arról, mekkora politikai nyomást gyakorolhatott a Bush-kormány a CIA-ra, hogy az ne adjon pontos tájékozta­tást a kongresszusnak és a köz­véleménynek sok kérdésben, Irak feltételezett tömegpusztí­tó fegyvereitől kezdve az al-Ka- ida elfogott tagjaival szembeni vallatási módszerekig, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents