Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-11 / 159. szám, szombat
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 11. www.ujszo.com Az MTV határon túli műsorának jubileumi adása Ezerrel robog az Expressz Antonio Banderas sem megy haza üres kézzel Karlovy Varyból. Ma este díjakat osztanak A beteg dán sokkoló önterápiája (ČTK-felvétel) ELŐZETES Ezredszer jelentkezik a képernyőn a Kárpát Expressz, a Magyar Televízió határon túl élő magyarokkal foglalkozó közszolgálati tájékoztató műsora július 13-án, hétfőn. A Kárpát-medence politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi folyamatairól szóló napi műsor első adását három éve láthatták a nézők. A korunkat jellemző, szenzációkra épülő hírtenger közepette valóban különlegesség egy ldzárólag határon túli tematikával készülő napi műsor, amely ráadásul a magyar nyelvű televíziók palettáján is egyedülálló. A Kárpát Expressz újabban nem csak a Magyar Televízió képernyőjén látható, az intézmény díjmentes felajánlása nyomán, számos határon túli városi televízió és kábelrendszer veszi át és sugározza. „A Kárpát Expressz a maga nemében igazi kuriózum - méltatja a műsor jelentőségét Gál Emese szerkesztő-műsorvezető, majd hozzáteszi: A műsor ízét és hitelességét a határon túli tudósítók adják. Velük évente személyesen is találkozunk, az alkotók az eltelt évek alatt igazi családdá forrtak össze.” A szerkesztők a hírek összeállításánál rendszerint a bőség zavarával küzdenek. A közelmúlt legNOL-HÍR A brit nagykövetségnek írt levélben tiltakozik az Antikapitalista Blokk nevű szerveződés, amiért a Sziget Fesztivál nulladik napján a Beatrice és a Bikini együttes is fellép a „Zene a rasszizmus ellen” című programon - értesült a Nép- szabadság. (A kezdeményezés angol antirasszista mozgalmaktól és a brit nagykövetségtől ered. Néhány további név a fellépők közül: Balázs Fecó, Deák Bili Gyula, Kaukázus, Kispál és a Borz, KFT, LGT, Republic, Rúzsa Magdi, Quimby.) A tiltakozók szerint „szemérmetlen színjáték” van készülőben, a Bikininek és a Beatricének nincs keresnivalója egy antirasszista fontosabb eseményei közül nagy figyelmet fordítottak az európai parlamenti választásokra, és talán a híradásaik is hozzájárultak, hogy a határon túli magyarság jó eredményeket ért el a voksolásokon. A Kárpát Expressz kiemelten foglalkozott a Kárpát-medencei magyarságot érintő intézkedésekkel, a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos anomáliákra is többször felhívta a közvélemény figyelmét. Július 13-án, hétfőn kora reggel Hegedűs István kiemelt szerkesztő vezetésével ünnepel a szerkesztői csapat: a nézői és a szakmai vélemények alapján is magas színvonalú, véleményformáló műsor ezredik adását sugározzák. Egy igazi érdekességet is kínál a jubileumi program: beszámol az Utak a gyökerekhez című pályázat kutató- csoportjának Donyec-medencei útjáról. Az utazáson a Magyar Televízió munkatársai is részt vettek, s a feltáró munka kézzelfogható eredményt is hozott. Uszpenka, ukrán település lakói egy magyar sírra hívták fel az anyaországiak figyelmét, a málenkij robotra elhurcolt, 26 évesen 1945-ben elhalálozott Marosi Józsefné hantját a falubeliek gondozzák, a sírkövön mindig van friss virág. Az elhunyt hozzátartozóinak felkutatásához a hétfői adás is hozzájárulhat. Adás: július 13., hétfő, 5.13 (ml, m2), ismétlés; 11.05 (m2) napon. Hisz a Bikini stúdiójában olyan „hungarista és nyíltan kirekesztő szélsőjobbos együttesek” felvételei készültek, mint az Egészséges Fejbőré, a Titkolt Ellenállásé vagy a Romantikus Erőszaké. Nagy Feró (Beatrice) a Jobbik rendezvényeinek rendszeres fellépője - jelzi levelében az Antikapitalista Blokk, hozzátéve: a Beatrice rajongótábora „főként szélsőjobboldali és hungarista fiatalokból verbuválódik”. Gerendái Károly, a Sziget Fesztivál főszervezője a Népszabadságtól értesült a levélről, és furcsállotta, hogy a tiltakozók nem hozzá fordultak panaszukkal. Szavaiból kiderült: nincs szándékában változtatni a programon. Lars von Triert, a dán filmiskola legismertebb alakját, a dogmafilmek atyját is utolérte a teljes letargia. De olyannyira, hogy állítólag már menni készült. Közeli ismerősei tudták: az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ennek jegyében készült új filmje, az Antikrisztus, amely botrányköve lett az idei cannes-i mustrának, bár a nem mindennapi opus női főszereplője, Charlotte Gains- bourg a legjobb női alakítás díját nyerte vele. Karlovy Vary fesztiválján is sokan megbotránkoztak a látottak alapján, többen is elhagyták a termet, s voltak szép számmal olyanok is, akik a legdrámaibb képsorokat hangos, ironikus nevetéssel kommentálták. Ami sok, az sok, Trier valóban túllépett egy határt. Nem mintha eddigi történeteinek szereplői lelkileg egészségesek lettek volna, az Antikrisztus azonban a csonka lelkek mozija. A lehangoló, sötét drámák véres koronája. Férfi és nő szenvedélyes szeretkezésével nyit a film, Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg semmit nem rejtenek el a kamera elől. A „minden” nagyban kerül a helyére, miközben beszélni még nem tudó gyerekük halkan az ablakhoz tipeg, s a kinti hóeséstől el- varázsolódva felmászik a székre, az asztalra, és bekövetkezik a tragédia. A nő lelkileg teljesen összeomlik, előbb önmagát, majd a férjét hibáztatja a történtek miatt. A férfi, hogy megmentse házasságukat, közös terápiát javasolva párjának a természet elvadult ölébe hívja, a „rémségek kicsi házába”. És itt, a buja paradicsom közepén válik igazán pokollá az életük. Ahelyett, hogy újra egymásra találnának, egyre nagyobb gyűlölet lesz úrrá rajtuk, s a nő rémálmaiba kapaszkodva a lehető legkülönbözőbb eszközökkel támad a férjére. A végén önmagában is kárt tesz: ollóval vágja le klitoriszát. De mi ez ahhoz képest, ami addig zajlik a vásznon? Az ezt megelőző száz percben ugyanis olyan képsorokat látunk, amilyeneket eddig talán még a legriasztóbb thrillerekben sem. Senki sem tud pontos választ adni arra a kérdésre, milyen belső késztetés vezette Triert a film létrehozására, sokak szerint egyszerűen megőrült. Hogy így van-e vagy sem, arra majd a holnap, vagy a következő munkái adnak választ. Albert Arizza spanyol rendező filmjét, a Ramirezt a Függetlenek fóruma tűzte műsorára. Ez is inkább gyomortájékon hat, ahelyett, hogy az élet finomabb húrjain szólalna meg. Ramirez (Cristian Ma- galoni hibátlan megformálásában) az öntudatos, ám istentelenül magányos madridi aranyifjú, aki - mint évtizedekkel ezelőtt Moravia unatkozó szépfiúi - bűntényekkel múlatja az időt. Kalandvágyból öl, méghozzá sorozatban. Nappal drogdíler, éjjel ismeretlen lányokat szed fel, kocsijával félreeső helyre viszi őket, s ahogy azt jó előre kigondolta: végez velük. Áldozatai között még egy fiatal fotós is akad, akit elbűvölt a fiú varázsa, vagánysága, s a lakására vitte egy kellemes éjszaka reményében. Őt például egy zsinórral fojtja meg. Áldozatait le is fényképezi Ramirez, mindegyikükről sajátos portrét készít. A miértekre itt sincs válasz. Vagy ha igen, akkor mindössze egy: „Csak!” Még ágyhoz kötött anyja fiatal gondozónőjét is megöli, úri passzióból. Komédiába akkor hajlik a dráma, amikor a film utolsó jelenetében Ramirez elhagyja a várost, vagy még az országot is. Női parókában, kisminkelve, lakkozott körmökkel ül a volán mögött. És nincs utalás arra, hogy lebukik. Malagában a legjobb rendezés díját kapta a film, Sidges- ben az év felfedezettje volt Albert Arizza. Karlovy Varyban nem szerzett magának újabb híveket. Akárcsak a Fekete bárány című mexikói film hősei, akik Amerikáról álmodoznak, a lengyel Robert Glinski tizenévesei is elvágyódnak. S mivel egy határ menti kisváros lakói, akiket Németországtól mindössze egy folyó választ el, ők a folyó túloldalán keresik a fényesebb jövőt. Törnek, a Kismalacok (lengyelül szvinyki: tini prostik) központi alakja példás diák, akit igazából a csillagászat érdekel, de hogy apja kedvében járjon, a focit sem adja fel. A könnyű pénzszerzés lehetősége azonban őt is elvakítja. Egy helybeli strici segítségével ő is kikerül a német piacra, pontosabban a placcra, ahol idősebb férfiak ágyában landol. A film megosztja a közönséget. Vannak, akik a „vetítették még” kategóriába sorolják, de vannak olyanok is, akik szerint figyelemre méltó, bátoralkotás. A spanyol színeket képviseli Pedro Almodovar legújabb melodrámája, a Megtört ölelések is, amely a Nyitott szemmel kategóriában került közönség elé. Hazájában hűvös fogadtatás várt a filmre, sem a kritika, sem a közönség nem talált sok érdekeset benne. Nem így a franciáknál! A nagy robbanás ugyan Cannes-ban is elmaradt, de legalább nem volt akkora fanyal- gás. Hasonló visszhangot váltott ki a film Karlovy Varyban is. Tudniillik hosszú, sőt néha végeláthatatlan, s a tévés dramaturgia sem tesz jót neki. Főhőse egy rendező, aki egyszerre veszíti eí szerelmét és látását, s ahogy azt már a spanyol film matadorától megszoktuk, az idősíkok gyakori váltogatásával, mozaikszerűen rakja ki a történetet, amelyben ismét ott a vágy törvénye, a szenvedély hatalma és az idegösszeomlás végső határa is. Almodóvar nem kísérletezik. Régi, megszokott formáját hozza ezúttal is. Antonio Banderas, a fesztivál utolsó aranyhala öt filmet forgatott Almodóvarral. Tegyük hozzá: mind a mai napig ezek a legjobb filmjei. Banderas ma Hollywood egyik legjobban fizetett sztárja, s már ő maga is rendez. Forró zápor című romantikus drámájával ugyan nagy feltűnést nem keltett a világban, mégis azzal állt ki tegnap este a színpadra. És még Kristályglóbuszt is kap, ha már eljött, nehogy üres kézzel menjen haza. A Sziget nem változtat az antirasszista nap műsorán Nagy Feró ellen tiltakoznak Rendez és naplót ír, szereti a meséket, s azt tartja: az a lényeg, hogy ethosz legyen - Gágyor Péter volt a Múzeumi Szalon vendége Komáromban „Kalandor alkat vagyok, de rossz kereskedő” SZÉL JÁNOS Annak, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma ismét a Jókai Napokon rendezte a Múzeumi Szalon kihelyezett beszélgető délutánját, ezúttal is egy ma már nem létező amatőr színházi műhely és annak kiemelkedő rendezője lehetett az apropója. Tavaly Vas Ottó meg az ipolysági József Attila Kis- színpad, idén pedig a kassai Szép Szó és Gágyor Péter. Természetesen Gágyor Péter életútja, pályaíve volt a téma, melyben a Szép Szó irodalmi színpad egy szelet csupán, az eddigi életmű egy fejezete. A drámaíró, rendező gondolatait is érdemes volt meghallgatni.- A világ vagy a színház dolgairól beszélsz szívesebben? - kérdezte Miklósi Péter, a Múzeumi Szalon házigazdája. Mindkettőről beszélni egy és ugyanaz, válaszolt Gágyor Péter, és elárulta: szereti a meséket, mert csodálatosan letisztult műfaj. Minden történet mesévé egyszerűsödve marad meg az emberekben. Kiderült, hogy a 63 éves színházi szakember naplót ír, azt veti papírra, ami a társadalomból érdekli. A mesék, a napló és az irodalom után pályájának indulásáról beszélt Gágyor Péter. Ipolyságról, Komáromról, Pozsonyról. Négy nappal a 20. születésnapja előtt nősült, 43 éve ugyanazzal a hölggyel él, jött a három lány. Újságíró lett. Szóba került Gágyorék hajdani Šrobár utcai háza, ahová mindig vendégek hada járt. Kalotaszegi asszonyok, írók, értelmiségiek adták egymásnak a kilincset. „Mi voltunk a magyar kávéház” - mondta derűsen Gágyor Péter. Kiderült, kávéház van a kis reneszánsz házban ma is. Szó esett kultúráról, politikáról. Kultúrpolitikáról. Új Szóról, Nőről, a Szocialista Építkezések Lapjáról. A Szép Szó 1973-ban jött létre. Önképzőkör volt, mondta Gágyor Péter, aki nyolc évig rendezte az előadásokat. Felesége, Ildikó még két évig vitte a csoportot. Heti két próbát tartottak, havonta kétnapos „összpontosítással”. „Azt a fajta műkedvelést nem szeretem, ami le akarja utánozni a színházat” - jegyzete meg a rendező. A kassai Tháliában, idézte fel, két és fél évig csináltak színházat Szigeti Lászlóval. „Ne szeressenek, hanem hasznosítsanak, ha ott vagyok” - idézte fel mottóját Gágyor Péter, amit a színészekkel szemben is mindig érvényesített. (Ehhez tartotta magát 2000-ben is Komáromban, amikor Isten veled, Monarchia című saját Svejk-darab- ját rendezte). A Don Quijote után, 1981 őszén menniük kellett a kassai színházból. A kérdésre, vissza- menne-e Kassára rendezni, így felelt: „Munkára sohasem mondok nemet, de a feltételek fontosak.” Magyarországra is rendezni ment. Kecskemét, Szolnok, Győr színházaiban dolgozott. 1987 tavasza pedig már Göttingenben találta a családot. „Kalandor alkat vagyok, de rossz kereskedő” - hangzott a vallomás az emigrációról. Három lánya közül ketten már itthon vannak, a harmadik Göttingenben él. A színházzal kapcsolatban így fogalmazta meg hitvallását: „A lényeg, hogy ethosz legyen!” Úgy véli, itt lenne az ideje a szlovákiai magyar nagymosásnak. Annak, hogy őszintébbek legyünk egymáshoz mondta. ,Attól félek, ha nem tartjuk be a több ezer éves rendszert, hogy van bűn, bűnhő- dés, megbocsátás, vezeklés, nagy baj lesz itt” - tette hozzá. Meg azt is, hogy ebben a társadalmi közegben nehéz színházat csinálni. „A kultúra pedig szükséglet, és nem mecenatúra kérdése. Intézményekre lenne szükségünk” mondta Gágyor Péter. A nézők valósággal itták a szavait. Együtt ragyogott a szemük a rendezővel, amikor a Szép Szó előadásai kerültek szóba. Néhányukra olyan mélyen hatottak a színjátszó csoport előadásai, hogy még most is fel tudták idézni a jeleneteket. Azt (Görözdi Szilárd felvétele) is, hogy Kolár Péter a színpad rendezői jobb oldalán hegedült az egyik produkcióban. A közönség soraiban ült Bárdos Ágnes és Tóth Rita, a Szevasz Színház két királynője. Onnan figyelték Gágyor Pétert. Az embert, az írót, a rendezőt. Az ethosz bajnokát.
