Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-09 / 157. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 9. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Erősödött a nacionalista vonal Az EP-választások is azt mu- tatj ák, hogy Európa-szerte erő­södött a nacionalista vonal. Ennek hatására Romániában magyar tisztségviselőket vál­tottak le, Szlovákiában elfo­gadta a parlament a nyelvtör­vényt - jelentette ki Tusnád- fürdőn Markó Béla. Az RMDSZ elnöke a székelyföldi települé­sen zajló hatodik EU Táborban tartott előadást. Arra figyel­meztetette a résztvevőket a két példa kapcsán, hogy „a törté­nelem kereke nem visszafor­díthatatlan”. Felidézte, hogy a szlovákiai nyelvtörvényhez hasonló előírások Romániá­ban is voltak Ceausescu ural- mánakutolsóéveiben. (mti)- Olyan alacsony a tej felvásárlási ára, hogy nem érdemes legelned! (Peter Gossányi rajza) A német biztonsági szervek eddig is hangsúlyozták, hogy az ország fenyegetett helyzetben van Német választások az al-Kaida „árnyékában” Az Egyesült Államoktól ka­pott és saját hírszerzői in­formációk alapján a német hatóságok attól tartanak, hogy terroristák támadást hajtanak végre Németor­szágban, még a szeptember végi parlamenti választások előtt. MT1-HÁTTÉR A legújabb értesülések szerint az állítólagos terrortámadási tervek mögött az al-Kaida nemzetközi ter­rorszervezet áll, amely külön képvi­selőket küldött Európába minden­nek előkészítésére. August Hanning belügyminisztériumi államtitkár és több más szakértő szerint az indok Németország afganisztáni szerep- vállalásának „megbosszulása”, a cél pedig a kivonulás kikényszerítése. Hanning a Die Welt című lapban fel­hívta a figyelmet arra is, hogy az el­múlt időszakban Afganisztánban je­lentősen megnövekedett az ott ál­lomásozó német kontingens elleni merényletek száma, és a támadások halálos áldozatokat is követeltek. A mostani információk viszont azt valószínűsítik, hogy az al-Kaida ez­úttal Németországban készül táma­dásra-jelentette Id az államtitkár. A napokban tanácskozásra ül­nek össze a tartományok belügy­miniszterei, akik Wolfgang Schä­uble szövetségi belügyminiszterrel megvitatják a vélt terrorfenyege­tettséggel szembeni intézkedése­ket. A Der Spiegel című hetilap sze­rint a hatóságok abból a forgató- könyvből indulnak ki, hogy egy időben akár több helyütt is sor ke­rülhet támadásra, mindenekelőtt robbantásos merényletekre. A német biztonsági szervek ed­dig is hangsúlyozták, hogy az or­szág - aktív afganisztáni közremű­ködése miatt - fenyegetett helyzet­ben van, arról azonban nem volt tudorrfásuk, hogy konkrét merény­let lenne előkészületben. Ily mó­don a német szövetségi hírszerzés mostani információi a fenyegetett­ség éleződésére utalnak. így példá­ul az az értesülés, hogy egy 15 fős terrorista csoport - köztük néme­tek is - egy pakisztáni kiképzótá- borból útban van Európa, ponto­sabban Németország felé. Megfigyelők emlékeztettek arra, hogy2006 őszén a német hatóságok az amerikai „társszervektől” hason­ló információk birtokábajutottak, és néhány hónappal később - együttműködve - felgöngyölítettek egy Saar-vidéki terrorista csoportot, amely elsősorban németországi amerikai célpontok ellen készült támadásokra. A letartóztatott sze­mélyek - köztük az iszlám vallásra áttért németek - elleni bírósági tár­gyalás jelenleg zajlik. Terrorizmus-szakértők szerint az al-Kaida továbbraisképes arra, hogy külföldön támadásokat hajtson vég­re. Mindenekelőtt Pakisztánban je­lentős bázisokkal rendelkezik, és szoros kapcsolatban áll olyan ter­rorcsoportokkal, amelyek már Eu­rópát tekintik fő célpontnak. Ezek­nek a csoportoknak pedig már több német tagjuk van - legkevesebb 30-40 -, úgyhogy kiépült az orszá­got jól ismerő és a nyelvet kiválóan beszélő „hálózat” is. Az elmúlt hetek afganisztáni né­met áldozatai miatt az országban jelentős mértékben felélénkült a Bundeswehr-kontingens szerep- vállalásánakjövőjével kapcsolatos vita. Szakértők most attól tarta­nak, hogy a terrorfenyegetettség megnövekedésére utaló informá­ciók ezt a vitát csak tovább élezhe­tik. A belső bizonytalanság pedig közvetve csupán a terroristák ter­veit segítheti. KÉZ,IRAT Cigányút MIKLÓSI PÉTER Milyennek tartsuk, ha nem tragi­komikusnak, hogy Dušan Čaplo- vič, a szlovákiai kisebbségek ügyében illetékes miniszterelnök­helyettes szélsőséges habitusú és hebrencs politizálásként minősíti mindazt, amit a civil szektor kép­viselői a szemére vetnek; neveze­tesen, hogy három év alatt ér­demben a kisujj át, sem mozdítot­ta az ország másfél ezer cigányte­lepének, romapérójának érdeké­ben. Persze, hozzáállását tekint- hetjükegyszerű számításnak, hogy minimalizálja azon szemre­hányások súlyát, amelyeknek a civilek annak előestéjén adtak hangot, hogy Szlovákia július l-jénegyévreátvettea2005-ben indult nemzetközi roma évtized elnökletét. Ugyanakkor nincs két­ségem afelől, hogy Čaplovičúr a lelke mélyén pontosan tudja, mi volna a korrekt válasz a civilek képviselőinek rosszallására. Tud­ja, mi a baj Szlovákiában a romák­kal. Tisztában van azzal, hogymia nyomor, a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, a diszkri­mináció, a rasszizmus. Az uniós pénzforrásokkezelésénekigé- nyén kívül mégsem említ konkré­tumokat arra vonatkozóan, hogy a romák miként lehetnének kivezethetők/kimenthetőkaz őket harmad- meg negyedrangú emberekké züllesztő mókuske­rékből. Nem említ, mert azt is tud­ja, hogy e helyzet roppantmegejtő ugyan, de a romaügy nyüt és prog­ramokban tetten érhető javítása a vezető kormánypárt meglehető­sen nacionalista szavazótábora számára nem jár szavazatmaxi­máló sikerrel. Ezért inkább nagy­vonalú általánosságokban immá­ron negyedik éve új kerékvágás­ról, szociális alapú átható változá­sokról, leendő munkahelyekről, a romatelepekközbiztonságáról beszél. Tény, hogymindezló- zungnak, egy-egy sebtében össze­rittyentett „tudományos konferencia” szóvirágainak re­mekül megteszi... Ám ha nem mondunk le az értékelvű fogal­mazásról, akkor nem térhetünk ki a miniszterelnök-helyettesi reto­rika minősítése elől. A romák élet- körülményeit, társadalmi helyze­tét következetesen térképező és értékelő civil szervezeteket mint amolyan hebehurgya politizálást űző társaságokként megfeddni- mondván: véleményüknemfelel meg a kétszer mérek, egyszer vá­gok politika megfontoltságának- bizony abszurdum; Ha Čaplovič úr a romák részére olyan új vüágot s kerékvágást propagál, amely pusztán ennyire szilárd alapon ál­ló eltökéltséggel fogja keresni a romák helyét Szlovákiában és a bővülő Európában, akkor a roma perspektíva (vigyázat: nem keve­rendő az asszimilációval!) két­ségbeejtő. Márpedig ennekko- moly az esélye. Mármint a távla­tok sötétjének. Csupán néhány a tengernyi gond közül: születéskor tíz évvel rövidebb élettartam elé néznek a cigány gyerekek, mint nem roma társaik; viszont közel hatvanszor kevesebb az esélyük arra, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek. Ha akaratuk, szor­galmuk, tehetségük van is a ki­emelkedéshez, ez, sajnos, kevés, hiszen Szlovákia bizonyos része­in, a pérókban, ma is 18. századi állapotokuralkodnak. Amost óvodáskorú roma gyerekek nem egész felének van esélye arra, hogy felnőttkorára a munkaerő- piacon érvényesíthető tudásra te­gyen szert. Enélkül pedig esélyük sincs kievickélni a mélyszegény­ségből. Szlovákiában a rendszer- váltásótaegyetlenkormánysem merte vállalni a romák körében tömeges méretben is működő re­formprogramokat, mert tudták, hogy azok politikailag népszerűt­len lépesekre kényszerítik őket. Egyelőre tehát ott tartunk, hogy a miniszterelnök-helyettes úr mind a romákkal kapcsolatos társadal­mi gondok megoldásának nyitját, mind a civüek figyelmeztető sza­vára a választ- sajnos -csakúgy találta meg, mint a cigány a búza­vetést. Miközben viszont a prob- lémákhalmozódása geijedzik, mint a cigányasszony dunnája anapon! KOMMENTÁR Restart AAALINÁK ISTVÁN Látványos, nagy áttörést nem hozott Obama kétnapos moszkvai lá­togatása, nem is lehetett ilyet várni, de a személyes kapcsolatok fel­vétele, a beszélő viszony újraindítása mindenképpen eredmény. Szögezzük le: az aláírt megállapodásoknál is nagyobb eredmény. Amikor Obama azt mondta, hogy a kétoldalú kapcsolatokban túl kell jutni a hidegháborús örökségen és retorikán, tudta, miről be­szél. Csak nem nevezte meg ennek fő okozóját: a szovjet hagyomá­nyokat felújító, korrupt, a demokratikus elveket nélkülöző nyolc­éves putyini országlást. A tavalyi grúziai háború és az energiafegy­ver bevetése Európa ellen még sokáig hagy nyomokat Moszkva és a civilizált világ viszonyán, de a feszültség fenntartása senkinek sem érdeke. A világgazdasági válság szerencsére az orosz vezetést is kis­sé visszafogottabb politizálásra kényszerítette. Jó lecke volt a moszkvai út Obamának, megtanulta, hogy nem min­denütt tekintik messiásnak, és van, ahol minden szavát gyanakvás­sal fogadják. A The New York Times idézte egy felmérés eredmé­nyeit: a 90-es években, a jelcini érában az oroszok 80%-a pozitívan tekintett az USA-ra, és csak 6% negatívan. Idén májusban már csak 36% látta kedvező színben Amerikát, 50% elítélő módon gondol­kodott róla. A Putyin által ellenőrzött orosz média jól dolgozott. Nos, innen akatja restartolni a kapcsolatokat Obama. A három leglényegesebb dolog: aláírtak egy megállapodást az ame­rikai fegyverszállítmányokról, amely egyik félnek sem kerül sem­mibe, és mindketten nyernek rajta, egyet a hadászati fegyverekről, amely a nézeteltéréseket tükrözi, és fennmaradt a vita a rakéta- pajzsról. Nézzük az elsőt. Moszkva átengedi területén az Afganisz­tánba irányuló amerikai hadiszállítmányokat. Az USA ezzel sok pénzt takarít meg, valamint rengeteg kockázatot, mivel a pakisztá­ni útvonalak már nem biztonságosak. Moszkva haszna: elérte, hogy az amerikai szállítógépeket ne az oroszországi leszálláskor ellen­őrizhessék, hanem még az USA-ban, így az orosz ellenőrök belépést nyertek amerikai katonai bázisokra. A másik a hadászati atomfegyverek ügye. Ez évvégén lejár a START-I szerződés, újat kell kötni. Amit most aláírtak, az nem az új szerződés, hanem csak egy jogilag nem kötelező, politikai kötele­zettségvállalás arról, hogy meg akarják kötni. A számháború a régi szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások hangulatát idézte, ezért is faramuciak a jelzett plafonok: 6 ezerről 1500-1675 darabra csök­kentik azt atomtöltetek számát (vagyis kb. 30%-ra!), a hordozóesz­közökét (rakétákét) pedig 500-1100 darabra. Az első számpárnála különbség 175 robbanófej, ami a laikus számára nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy a világ amiatt pánikol, mikor lesz Iránnak egy, két vagy három atombombája, másként fest a dolog. Ráadásul ezek pusztító ereje jóval nagyobb annál, mint amit Irán vagy Észak-Korea belátható időn belül elő tudna állítani. A második számpámál a különbség 600 darab csúcstechnológiát képviselő hordozóeszközt jelent, olyan rakétákat is, amelyek egy­szerre több, akár tíz atomfejet is célba tudnak juttatni. Ez az óriási különbség azt jelenti, hogy a felek olyan messze vannak a meg­egyezéstől, mint Makó Jeruzsálemtől. A radikális csökkentést (500-ra) Moszkva javasolta, a fegyverkezés jelenlegi ütemét, a fenntartás hatalmas költségeit tekintve valószínűleg ennyit tud hét év múlva rendszerben tartani. Az 1100 darabhoz az USA ra­gaszkodik. Az orosz Kommerszant szerint ez nagyjából megfelel annak a mennyiségnek, amennyivel jelenleg a Pentagon rendel­kezik. Emlékeztetőül: a Szovjetunió anno azért is omlott össze, mert gazdaságüag nem bírta a fegyverkezési versenyt Amerikával, ezért maradhatott az USA az egyedüli szuperhatalom. Putyin és Medvegyev tudja: a versenyt most sem bírják, és az orosz szuper­hatalmi státus visszaszerzése úgy lenne a legegyszerűbb, ha meg­szüntethetnék az amerikai fölényt. Ebbe a nagy nukleáris játsz­mába akatja Moszkva bevonni a kelet-európai rakétapajzs-ügyet, amely terjedelménél fogva elhanyagolható, de zsarolásra, propa- gandisztikus célokra megfelel. TALLÓZÓ KOMMERSZANT Barátkozás tálalva című írá­sában a Kommerszant a legap­róbb részletekig ismertette, Pu­tyin müyen környezetben és mi­lyen reggelivel fogadta az ame­rikai elnököt. Idézte Putyinnak a találkozó elején mondott szavait - a kétoldalú kapcsolatok „az idők folyamán különböző színe­zetet öltöttek, voltak benne vi­rágzó évek, de szürke hétközna­pok is” -, hozzátéve: úgy tűnt, Obama igyekezett elkapni min­den szót, s készen állt arra, hogy olyasmit halljon, amely felfor­dítja a környező világról (addig) alkotott véleményét. A lap be­számolt arról is, hogy Jurij Usa- kov, az orosz kormány hivatalá­nak helyettes vezetője a találko­zó után elmondta: Obama ígére­tet tett arra, hogy a következő hetekben, végső esetben a kö­vetkező hónapokban véglegesíti a washingtoni kormányzatnak az amerikai rakétapajzs kelet­európai kiteijesztésével kapcso­latos álláspontját, s a korábbinál jobban figyelembe veszi az orosz álláspontot. A Kommerszant idézte Obama moszkvai beszé­dét is, amelyben az amerikai el­nök egyebek között kijelentette: a kelet-európai rakétapajzsra nem lesz szükség, ha Irán nem jelent nukleáris fenyegetést. Az újság szerint éppen ebben áll az (orosz és amerikai vélemény kö­zötti) ellentmondás: Moszkva úgy véli, nem létezik ilyen fe­nyegetés, míg Washington sze­rint létezik. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents