Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-05 / 128. szám, péntek

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 5. www.ujszo.com Elhunyt Kopasz Csilla (1941-2009) Róla lehetett volna megmin­tázni a derű, a vidámság, a sze­rető gondoskodás szobrát. So­sem láttam másképp, mint mo­solyogni. Ha összefutottunk az utcán, szerkesztőségben, bár­hol, sosem panaszkodott, ha­nem a nyitott ember érdeklődé­sével mindig kérdezett. Bár­mennyire nem kényeztette el a sors, mindig másokkal törő­dött; az ápoló kéz iránti igény­ből pedig bőven kijutott neki; még akkor is, amikor három éve kiderült, hogy gyógyítha­tatlan betegség támadta meg a szervezetét. Nem adta fel. Jel­lemző, hogy két éve a Vasárnap című hetilapban többek közt azt mondta, minden napra el­tervez valamit, és annyi a ten­nivalója, hogy ha száz évig él­ne, az sem lenne elég. Sajnos, a hatvannyolcadik születésnap­ját sem érhette meg. Pozsonyban, a Felső Peda­gógiai Iskola matematika-fizi­ka szakán szerzett pedagógusi oklevelet 1960-ban, és termé­keny pályáját pedagógusként kezdte az udvardi alapiskolá­ban. Tehetsége azonban több­re sarkallta, ezért hamar ott­hagyta a katedrát, és előbb a Hét újságírója lett, majd 1962-től a Szlovákiai Magyar Szépirodalmi Kiadónál (a Ma­dách Könyvkiadó elődje) dol­gozott, ahol szerkesztőként sok kötet fölött bábáskodott. 1976-tól az Új Szó szerkesztő­je volt, 1994-től szabadfoglal­kozású újságíró és műfordító. Közel negyedszáz szépiro­dalmi művet fordított le cseh és szlovák nyelvből, köztük regényeket, ifjúsági regénye­ket, elbeszéléseket, színmű­veket, mesejátékot. Újságíró­ként cikkek, riportok, interjúk százai alatt láthattuk a nevét. És láthatjuk az archívumok­ban továbbra is, hiszen a szó megmarad, ha a test távozik is. Barátai ugyanakkora szere­tettel fognak rá emlékezni, amekkorával életében körül­vették, s amekkorát ő osztoga­tott maga körül.-ki­FELHÍVÁS Egy iskola, mely 113 évet élt Mély megrendüléssel és fá­jó szívvel vettük tudomásul Nyitra megye önkormányza­tának 2007 áprilisában elfo­gadott határozatát, mellyel a Komáromi járás iskolahálóza­tát ésszerűsítik. Ezzel érintet­ték a Gadóci Mezőgazdasági Középiskolát is, melynek székhelyét áthelyezték Komá­romba, az Építők utcai szakis­kolába, megszüntették a diák­otthont, a menzát, az iskolát pedig kiiktatták a hálózatból. Komárom Gadóc városrészé­ben, az ódon falak között te­hát véget ért a mezőgazdász­képzés. A megmaradt évfo­lyamokat a pedagógusok egy részével áthelyezték, a képzés nem igazán ideális körülmé­nyek közt folytatódott. Az utolsó érettségiző diákok 2009 júniusában befejezik ta­nulmányaikat, és ezzel végér­vényesen megszűnik a 113 éves múltra visszatekintő me­zőgazdasági szakképzés a vá­rosban. Elveszítettük azt az alma matert, amely évtizedeken át - átvészelve két világégést, dacolva az 1965-ös árvízzel (az iskola 1,5 méteres vízben állt) - újult erővel mindig talpra tudott állni, és képes volt folytatni a szakma iránt érdeklődők képzését. Sok szakembert adott az ország­nak. Több volt diákból lett ál­lami birtokok igazgatójai, termelőszövetkezet elnöke, technikusa, könyvelője, állat­orvosa. Egy közülük mező- gazdasági államtitkári posztot is betöltött. Voltak, akik peda­gógiai szakmát választottak, közülük páran visszatértek oktatni-nevelni egykori iskolá­jukba. Mások a mezőgazda­sághoz kapcsolódó szolgálta­tásokban tevékenykednek, jó páran - több-kevesebb sikerrel - őstermeléssel foglalkoznak. Ilyen éltető anyát, amelynek múltja 113 éves, nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejte­ni. Ezért az iskola néhány lel­kes egykori diákja, tanára pol­gári társulás létrehozását java­solta „Százéves Alma Mated’ néven, amit 2007. július 24-én be is jegyzett a belügyminisz­térium. Az intézmény meg­szüntetése arra ösztönzött bennünket, hogy méltó emlé­ket állítsunk a 113 éves isko­lának. A társulás eredeti terve az volt, hogy egy emlékházat hozzunk létre, ahol megőriz­nénk az iskola gazdag múltját jelképező eredeti dokumen­tumokat, segédeszközöket, tárgyakat, a tablókat, és a ta­lálkozókra érkezőknek lehető­séget kínálunk a visszaemlé­kezésre. Erre a célra az iskola területén található, különálló épületet szemeltük ki. Sajnos, az intézményt megszüntető és ingatlanjaival rendelkező Nyitra megyei önkormányzat kérvényeinkre nem adott pozi­tív választ. Ezért a társulás úgy döntött, emlékkönyv ki­adásával próbálja megörökí­teni az iskola történetét. „A múlton nyugszik a jelen, s ezen a jövendő” - e felhívással fordulunk mindazokhoz, akiknek szívügye az iskola, és készek támogatni a társulás igyekezetét az emlékkönyv ki­adásában. A 0212932758/0900-es számlaszámra várjuk pénzado­mányaikat. A polgári társulás tagjaival a gadocl00@hotmail.com elekt­ronikus postán keresztül is fel­vehetik a kapcsolatot. Támoga­tásukat előre is köszönjük. Eszenyi József, a Gadóci Mezőgazdasági Középiskola volt diákja és nyugalmazott tanára A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. . A progresszió csődje A haladás, az utolérés, a felzár­kózás olyan identitásképző axió­mák, amelyek nélkül a térségünk­ben létező baloldal önmeghatáro­zása korokon átívelően elképzel- heteden lett volna. A magyar szel­lemtörténetben a régi századfor­duló polgári radikalizmusa fejezi ki legjellemzőbben a progresszió célkitűzéseit. A rendszerváltás után az állampárti múlt terhét magával hordozó baloldal egé­szen az ezredfordulóig adós ma­radt az új önmeghatározással. A polgári baloldal megteremtésére tett kísérlet mintájául a blairiz- mus mellett a polgári radikaliz­mus szellemtörténeti hagyomá­nya szolgált. A kísérlet mára jól láthatóan kudarcba fulladt. A fő kérdés az, mennyiben köthető a baloldal átalakítására tett kísérlet élharcosának számító Gyurcsány Ferenc személyéhez a magyar progresszió csődje? Gyurcsány az ezredforduló környékén a Népszabadság publi­cisztika rovatában közölt cikkei­ben meggyőzően vázolt fel egy új baloldali identitást. Felismerte, hogy a Fidesz-kormány rendkívül sikeres kommunikációjának kö­Megfosztottak az unokámtól 2006 végén a fiam szeretkezett egy kiskorú lánnyal, aki teherbe esett tőle. A lány szülei nem elle­nezték a kapcsolatot, de amint megtudták hogy terhes, meg akarták szakíttatni a terhességet. A fiam hazajött pénzért, mivel már akkor a lány szüleinél lakott. Adtam is neki, de felhívtam a fi­gyelmét arra, hogy ha a lány elve­teti a magzatot, lehet, hogy többé nem lehet gyermeke. A magzat megmaradt. A fiam és mi azt hit­tük, hogy a lány 16 éves. Akkor lepődtünk meg, amikor jött a fi­amnak a bírósági papír, hogy el­ítélik, mivel a lány csak 14 éves volt. Tehát még a fiamnak is ha­szönhetően a nemzeti prog­resszió ideológiai húzóereje - ko­rábban elképzelhetetlen módon -a baloldalról átcsúszott a jóval dinamikusabb polgári oldalra. Éppen a polgári jelző volt az, amely új önmeghatározást adott a jobboldalnak. A polgár a kora­beli Fidesz-kommunikációban az ideológiákon túlmutató foga­lomként jelent meg, egyszerre je­lenítette meg a múlt értékeihez való ragaszkodást és az anyagi és a szellemi gyarapodás lehetősé­gét. Ennek nyomán bontakozott ki az a konzervatív forradalom, amely a mai húszon- és harminc­évesek nemzedékének szellemi eszmélkedéséhez nyújtott fogó­dzót, s napjainkban egyre inkább látható módon fordítja visszájára a korábban baloldali vélemény­monopóliumot. Gyurcsány, amikor erre már a politika alakítójaként módja nyílt, megkísérelte a posztkommunista MSZP-t a saját képére formálni: megteremteni a polgári baloldalt, egy liberális szociáldemokrata pártot. Gyurcsány mintegy szel­lemi ellenforradalomra szánta el magát, abban a reményben, hogy zudtak. A fiam 2 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ezután a lány szülei felajánlották, hogy beépítik a házuk tetőterét a fiata­loknak, sőt azt ígérték, hogy ezt a lakrészt az unokára íratják. Hiá­ba mondtam a fiamnak, hogy ez átverés, de adtam neki pénzt a te­tőtér beépítésére. 2007. szep­tember 11-én megszületett az unokám, aki az Angelmayer Se­bastian nevet kapta. Ez csak két napig tartott, mert a lány anyja levette a gyerek kezéről az Ang­elmayer karszalagot, Pudmericky nevet kapott, és ő lett a kicsi gyámja. Azt ígérte, ha a lánya be­tölti a 18. évét és elveszi a fiam, akkor teljes család lehetnek Ang­elmayer néven. A gyerek nemso­kára 2 éves és a születési bizo­nyítványban még mindig az van, pártját dinamizálva újra vonzóvá teheti a magyar baloldalt a fiatal nemzedékek számára. Voltak részsikerei, ezt a 2006-os választás eredményei bizonyítják. 2006 egyszersmind törés Gyurcsány pá­lyáján, hiszen az őszödi paradigma a politikai élet korábban proaktív, ideológiaformáló szereplőjét csap­dába zárta. A miniszterelnök elő­remenekült, amikor a kényszerű megszorításokat ideológiai offen- zívával kötötte össze - önmagát a reform garanciájának állítva be. A Fidesz által kezdeményezett szo­ciális népszavazás átütő sikere Gyurcsányt utolsó ideológiai fegy­verétől is megfosztotta, kormány­zása ettől kezdve már csak elhúzó­dó agónia volt idén tavasszal be­következett bukásáig. A magyar baloldal és szellemi hátországa ma romokban hever. A progresszív koalíció, a magyar olajfa, még mi­előtt kizöldülhetett volna, elszá­radt - a pécsi választás eredményei ezt jól mutatják. Mi következik a progresszió csődje után? Természetesen sem a Fidesz-kormányzás évei, sem a helyzet nem ilyen egyszerű. Igaz, hogy Orbán Viktor pártja hihetet­hogy az apa nem megnevezett. Addig, amíg a szülőknek ezt nem mondták meg, nem is volt baj. Én adtam nekik pénzt, hogy legyen meg mindenük. 2008-ban, halot­tak napján a fiam sírva jött haza, hogy nincs fűtésük, megfagy a gyerek. Az ismerőseim megjaví­tották a fűtést, elvégezték a többi munkát. Szeretném tudni, miért ítélték el a fiamat 2 év felfüggesz­tett börtönbüntetésre, mikor az apa „nem megnevezett”, és ho­gyan lehet egy kisgyereket olyan gyámra bízni, aki a saját lányát úgy megverte, hogy összepisilte magát. A gyám elvette a kicsit az anyjától, a kicsi sírt, hogy „anya-apuci,”, de hiába, mert ő erőszakkal elvette. Vagy csak a pénz miatt, mert kapja a gyámsá­git, a családi pótlékot, és dolgo­len népszerűségi rekordokat dön­töget, de dinamizmusából az ellen­zékben töltött hét esztendő alatt sokat veszített. Túl sokat. Orbán legnagyobb politikai sikere ez idő alatt az volt, hogy két vereséget is túlélt, és minden jel szerűit a 2006-ban megfogalmazott straté­giája is bevált, hiszen a varsói gyors már éppen befutni készül a Keleti­be, hogy a lengyel baloldal sorsára juttassa a szocialistákat. OrbánVik­tor mégis valamit veszített az el­múlt hét évben, a legfontosabbat: azt a képességet, hogy újat mond­jon. Orbán mára a régi kor embere lett, azoké az ezredforduló körüli éveké, amelyek mintaként talán még ma is szolgálhatnak, de újraél­ni azokat aligha lehet. Hol van ma az a fiatal politikus, aki egykor a Zeneakadémián azt mondta, hogy a világ akaratból épül fel? Politikai értelemben mostanában érzem magam először öregnek. A legif­jabb nemzedékek ma egy új forra­dalmat élnek meg, ahogy mi annak idején a konzervativizmusét. Az ő szellemi gyújtóanyaguk a nemzeti radikalizmus és mögötte az új di­namikus erő, a Jobbik. Kolek Zsolt zik is. Viszont akkor ki van a ki­csivel? Két szép unokám van, de csak az egyiket vehetem az ölembe, mert a másikat a gyám nem engedi. Törvényes ez? Vagy nálunk, Szlovákiában ez így van jól, hogy az apától, aki már nagykorú és az anyától elveszik a gyereket, mert létezik egy gyám, aki a bíróságtól kapott egy papírt. De azt, hogy az a gyám alkalmas- e a gyereknevelésre, senki nem vizsgálta meg. Én nem akarok semmi mást, csak azt, hogy az unokám legyen a szüleivel, és normális családban nőjön fel. A gyám kidobta a fiamat és a saját lányát a lakásból, így a saját gyermeküket is csak akkor láthat­ják, ha ő megengedi nekik. Mit tegyek? Angelmayer István OLVASÓI LEVÉL (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents