Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-05 / 128. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 5. www.ujszo.com Elhunyt Kopasz Csilla (1941-2009) Róla lehetett volna megmintázni a derű, a vidámság, a szerető gondoskodás szobrát. Sosem láttam másképp, mint mosolyogni. Ha összefutottunk az utcán, szerkesztőségben, bárhol, sosem panaszkodott, hanem a nyitott ember érdeklődésével mindig kérdezett. Bármennyire nem kényeztette el a sors, mindig másokkal törődött; az ápoló kéz iránti igényből pedig bőven kijutott neki; még akkor is, amikor három éve kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegség támadta meg a szervezetét. Nem adta fel. Jellemző, hogy két éve a Vasárnap című hetilapban többek közt azt mondta, minden napra eltervez valamit, és annyi a tennivalója, hogy ha száz évig élne, az sem lenne elég. Sajnos, a hatvannyolcadik születésnapját sem érhette meg. Pozsonyban, a Felső Pedagógiai Iskola matematika-fizika szakán szerzett pedagógusi oklevelet 1960-ban, és termékeny pályáját pedagógusként kezdte az udvardi alapiskolában. Tehetsége azonban többre sarkallta, ezért hamar otthagyta a katedrát, és előbb a Hét újságírója lett, majd 1962-től a Szlovákiai Magyar Szépirodalmi Kiadónál (a Madách Könyvkiadó elődje) dolgozott, ahol szerkesztőként sok kötet fölött bábáskodott. 1976-tól az Új Szó szerkesztője volt, 1994-től szabadfoglalkozású újságíró és műfordító. Közel negyedszáz szépirodalmi művet fordított le cseh és szlovák nyelvből, köztük regényeket, ifjúsági regényeket, elbeszéléseket, színműveket, mesejátékot. Újságíróként cikkek, riportok, interjúk százai alatt láthattuk a nevét. És láthatjuk az archívumokban továbbra is, hiszen a szó megmarad, ha a test távozik is. Barátai ugyanakkora szeretettel fognak rá emlékezni, amekkorával életében körülvették, s amekkorát ő osztogatott maga körül.-kiFELHÍVÁS Egy iskola, mely 113 évet élt Mély megrendüléssel és fájó szívvel vettük tudomásul Nyitra megye önkormányzatának 2007 áprilisában elfogadott határozatát, mellyel a Komáromi járás iskolahálózatát ésszerűsítik. Ezzel érintették a Gadóci Mezőgazdasági Középiskolát is, melynek székhelyét áthelyezték Komáromba, az Építők utcai szakiskolába, megszüntették a diákotthont, a menzát, az iskolát pedig kiiktatták a hálózatból. Komárom Gadóc városrészében, az ódon falak között tehát véget ért a mezőgazdászképzés. A megmaradt évfolyamokat a pedagógusok egy részével áthelyezték, a képzés nem igazán ideális körülmények közt folytatódott. Az utolsó érettségiző diákok 2009 júniusában befejezik tanulmányaikat, és ezzel végérvényesen megszűnik a 113 éves múltra visszatekintő mezőgazdasági szakképzés a városban. Elveszítettük azt az alma matert, amely évtizedeken át - átvészelve két világégést, dacolva az 1965-ös árvízzel (az iskola 1,5 méteres vízben állt) - újult erővel mindig talpra tudott állni, és képes volt folytatni a szakma iránt érdeklődők képzését. Sok szakembert adott az országnak. Több volt diákból lett állami birtokok igazgatójai, termelőszövetkezet elnöke, technikusa, könyvelője, állatorvosa. Egy közülük mező- gazdasági államtitkári posztot is betöltött. Voltak, akik pedagógiai szakmát választottak, közülük páran visszatértek oktatni-nevelni egykori iskolájukba. Mások a mezőgazdasághoz kapcsolódó szolgáltatásokban tevékenykednek, jó páran - több-kevesebb sikerrel - őstermeléssel foglalkoznak. Ilyen éltető anyát, amelynek múltja 113 éves, nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni. Ezért az iskola néhány lelkes egykori diákja, tanára polgári társulás létrehozását javasolta „Százéves Alma Mated’ néven, amit 2007. július 24-én be is jegyzett a belügyminisztérium. Az intézmény megszüntetése arra ösztönzött bennünket, hogy méltó emléket állítsunk a 113 éves iskolának. A társulás eredeti terve az volt, hogy egy emlékházat hozzunk létre, ahol megőriznénk az iskola gazdag múltját jelképező eredeti dokumentumokat, segédeszközöket, tárgyakat, a tablókat, és a találkozókra érkezőknek lehetőséget kínálunk a visszaemlékezésre. Erre a célra az iskola területén található, különálló épületet szemeltük ki. Sajnos, az intézményt megszüntető és ingatlanjaival rendelkező Nyitra megyei önkormányzat kérvényeinkre nem adott pozitív választ. Ezért a társulás úgy döntött, emlékkönyv kiadásával próbálja megörökíteni az iskola történetét. „A múlton nyugszik a jelen, s ezen a jövendő” - e felhívással fordulunk mindazokhoz, akiknek szívügye az iskola, és készek támogatni a társulás igyekezetét az emlékkönyv kiadásában. A 0212932758/0900-es számlaszámra várjuk pénzadományaikat. A polgári társulás tagjaival a gadocl00@hotmail.com elektronikus postán keresztül is felvehetik a kapcsolatot. Támogatásukat előre is köszönjük. Eszenyi József, a Gadóci Mezőgazdasági Középiskola volt diákja és nyugalmazott tanára A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. . A progresszió csődje A haladás, az utolérés, a felzárkózás olyan identitásképző axiómák, amelyek nélkül a térségünkben létező baloldal önmeghatározása korokon átívelően elképzel- heteden lett volna. A magyar szellemtörténetben a régi századforduló polgári radikalizmusa fejezi ki legjellemzőbben a progresszió célkitűzéseit. A rendszerváltás után az állampárti múlt terhét magával hordozó baloldal egészen az ezredfordulóig adós maradt az új önmeghatározással. A polgári baloldal megteremtésére tett kísérlet mintájául a blairiz- mus mellett a polgári radikalizmus szellemtörténeti hagyománya szolgált. A kísérlet mára jól láthatóan kudarcba fulladt. A fő kérdés az, mennyiben köthető a baloldal átalakítására tett kísérlet élharcosának számító Gyurcsány Ferenc személyéhez a magyar progresszió csődje? Gyurcsány az ezredforduló környékén a Népszabadság publicisztika rovatában közölt cikkeiben meggyőzően vázolt fel egy új baloldali identitást. Felismerte, hogy a Fidesz-kormány rendkívül sikeres kommunikációjának köMegfosztottak az unokámtól 2006 végén a fiam szeretkezett egy kiskorú lánnyal, aki teherbe esett tőle. A lány szülei nem ellenezték a kapcsolatot, de amint megtudták hogy terhes, meg akarták szakíttatni a terhességet. A fiam hazajött pénzért, mivel már akkor a lány szüleinél lakott. Adtam is neki, de felhívtam a figyelmét arra, hogy ha a lány elveteti a magzatot, lehet, hogy többé nem lehet gyermeke. A magzat megmaradt. A fiam és mi azt hittük, hogy a lány 16 éves. Akkor lepődtünk meg, amikor jött a fiamnak a bírósági papír, hogy elítélik, mivel a lány csak 14 éves volt. Tehát még a fiamnak is haszönhetően a nemzeti progresszió ideológiai húzóereje - korábban elképzelhetetlen módon -a baloldalról átcsúszott a jóval dinamikusabb polgári oldalra. Éppen a polgári jelző volt az, amely új önmeghatározást adott a jobboldalnak. A polgár a korabeli Fidesz-kommunikációban az ideológiákon túlmutató fogalomként jelent meg, egyszerre jelenítette meg a múlt értékeihez való ragaszkodást és az anyagi és a szellemi gyarapodás lehetőségét. Ennek nyomán bontakozott ki az a konzervatív forradalom, amely a mai húszon- és harmincévesek nemzedékének szellemi eszmélkedéséhez nyújtott fogódzót, s napjainkban egyre inkább látható módon fordítja visszájára a korábban baloldali véleménymonopóliumot. Gyurcsány, amikor erre már a politika alakítójaként módja nyílt, megkísérelte a posztkommunista MSZP-t a saját képére formálni: megteremteni a polgári baloldalt, egy liberális szociáldemokrata pártot. Gyurcsány mintegy szellemi ellenforradalomra szánta el magát, abban a reményben, hogy zudtak. A fiam 2 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ezután a lány szülei felajánlották, hogy beépítik a házuk tetőterét a fiataloknak, sőt azt ígérték, hogy ezt a lakrészt az unokára íratják. Hiába mondtam a fiamnak, hogy ez átverés, de adtam neki pénzt a tetőtér beépítésére. 2007. szeptember 11-én megszületett az unokám, aki az Angelmayer Sebastian nevet kapta. Ez csak két napig tartott, mert a lány anyja levette a gyerek kezéről az Angelmayer karszalagot, Pudmericky nevet kapott, és ő lett a kicsi gyámja. Azt ígérte, ha a lánya betölti a 18. évét és elveszi a fiam, akkor teljes család lehetnek Angelmayer néven. A gyerek nemsokára 2 éves és a születési bizonyítványban még mindig az van, pártját dinamizálva újra vonzóvá teheti a magyar baloldalt a fiatal nemzedékek számára. Voltak részsikerei, ezt a 2006-os választás eredményei bizonyítják. 2006 egyszersmind törés Gyurcsány pályáján, hiszen az őszödi paradigma a politikai élet korábban proaktív, ideológiaformáló szereplőjét csapdába zárta. A miniszterelnök előremenekült, amikor a kényszerű megszorításokat ideológiai offen- zívával kötötte össze - önmagát a reform garanciájának állítva be. A Fidesz által kezdeményezett szociális népszavazás átütő sikere Gyurcsányt utolsó ideológiai fegyverétől is megfosztotta, kormányzása ettől kezdve már csak elhúzódó agónia volt idén tavasszal bekövetkezett bukásáig. A magyar baloldal és szellemi hátországa ma romokban hever. A progresszív koalíció, a magyar olajfa, még mielőtt kizöldülhetett volna, elszáradt - a pécsi választás eredményei ezt jól mutatják. Mi következik a progresszió csődje után? Természetesen sem a Fidesz-kormányzás évei, sem a helyzet nem ilyen egyszerű. Igaz, hogy Orbán Viktor pártja hihetethogy az apa nem megnevezett. Addig, amíg a szülőknek ezt nem mondták meg, nem is volt baj. Én adtam nekik pénzt, hogy legyen meg mindenük. 2008-ban, halottak napján a fiam sírva jött haza, hogy nincs fűtésük, megfagy a gyerek. Az ismerőseim megjavították a fűtést, elvégezték a többi munkát. Szeretném tudni, miért ítélték el a fiamat 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre, mikor az apa „nem megnevezett”, és hogyan lehet egy kisgyereket olyan gyámra bízni, aki a saját lányát úgy megverte, hogy összepisilte magát. A gyám elvette a kicsit az anyjától, a kicsi sírt, hogy „anya-apuci,”, de hiába, mert ő erőszakkal elvette. Vagy csak a pénz miatt, mert kapja a gyámságit, a családi pótlékot, és dolgolen népszerűségi rekordokat döntöget, de dinamizmusából az ellenzékben töltött hét esztendő alatt sokat veszített. Túl sokat. Orbán legnagyobb politikai sikere ez idő alatt az volt, hogy két vereséget is túlélt, és minden jel szerűit a 2006-ban megfogalmazott stratégiája is bevált, hiszen a varsói gyors már éppen befutni készül a Keletibe, hogy a lengyel baloldal sorsára juttassa a szocialistákat. OrbánViktor mégis valamit veszített az elmúlt hét évben, a legfontosabbat: azt a képességet, hogy újat mondjon. Orbán mára a régi kor embere lett, azoké az ezredforduló körüli éveké, amelyek mintaként talán még ma is szolgálhatnak, de újraélni azokat aligha lehet. Hol van ma az a fiatal politikus, aki egykor a Zeneakadémián azt mondta, hogy a világ akaratból épül fel? Politikai értelemben mostanában érzem magam először öregnek. A legifjabb nemzedékek ma egy új forradalmat élnek meg, ahogy mi annak idején a konzervativizmusét. Az ő szellemi gyújtóanyaguk a nemzeti radikalizmus és mögötte az új dinamikus erő, a Jobbik. Kolek Zsolt zik is. Viszont akkor ki van a kicsivel? Két szép unokám van, de csak az egyiket vehetem az ölembe, mert a másikat a gyám nem engedi. Törvényes ez? Vagy nálunk, Szlovákiában ez így van jól, hogy az apától, aki már nagykorú és az anyától elveszik a gyereket, mert létezik egy gyám, aki a bíróságtól kapott egy papírt. De azt, hogy az a gyám alkalmas- e a gyereknevelésre, senki nem vizsgálta meg. Én nem akarok semmi mást, csak azt, hogy az unokám legyen a szüleivel, és normális családban nőjön fel. A gyám kidobta a fiamat és a saját lányát a lakásból, így a saját gyermeküket is csak akkor láthatják, ha ő megengedi nekik. Mit tegyek? Angelmayer István OLVASÓI LEVÉL (Somogyi Tibor felvétele)
