Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-30 / 149. szám, kedd
6 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 30. www.ujszo.com SZEMSZÖG Kreditlesen Micsoda, újfent a továbbképzések, nem volt már belőlük elegendő ennyi év alatt? Persze, a kredit- gyűjtés! Kezdőknek, haladóknak és a szakmában meggyötörteknek egyaránt? Naná, mert tapasztalt és kizárólag szakemberekből álló, szociális beállítottságú kormányunk ekképpen döntött! Vagyis tulajdonképpen mindegyikünk a nulláról indul? Tudja a fene, talán úgy lesz! De mikor válik egyértelművé és bizonyossá? Figyeld, rengeteg a bizonytalanság törvényügyekben! Eldöntik már végleg, az ég szerelmére? Nem nagyon hiszem, a lényeg, hogy a pedagógus menjen, kedvvel - és tovább okosodjon! A tanítás ideje alatt, vagy netán szabadidőnk rovására? Menjünk csak szépen délutánonként, esetleg akár a hétvégeken, hiszen az iskolában úgyis csak fél napokat töltünk a kimondottan hozzáértő és jóakaró szülők szerint! Fi- cóék, rögvest a hatalomra jutás után nyomatékosították, hogy Szlovákiának mindenképpen fel kell lendítenie az oktatás, a tudomány és a technika színvonalát. Na látod, ez az, ezért járj csak te is szépen továbbképzésekre, szánd rá a művelődésre délutánjaid egy részét, s ha kell, a szombatokat és a vasámapo- katis! Ha előrelépünk a sok-sok kredit által, mennyivel is lesz magasabb a bérünk? Ne légy túl igényes, elégedj meg a 60-70 euró plusszal havonta, akkor már persze a második kvalifikációs vizsgán is túl kell lenned! Bruttóban értve a hatvan-het- ven? Nem, majd tisztán, te szerencsétlen, persze, hogy durván! Ezért az összegért kell felkapaszkodni egészen a ranglétra legtetejére, a negyedik jutalmazási fokozatig? Vedd tudomásul, hogy nem elegendő imitt-amott továbbképzés, nem gyűlik össze az a kreditszám a fizetésnövekedéshez egy két hét alatt! Mennyi időt is emlegetett a komolyabb fellendüléssel kapcsolatosan Mikolaj? Nem figyeled a fejleményeket, a kezdő pedagógus úgy hétnyolc év múlva lehet némileg elégedettebb a bérével! De egy másik nyilatkozatában nem négy évet emlegetett az oktatási tárca vezetője? Ne akadékoskodj, négy vagy hét, majdnem ugyanaz, különben is: bárki tévedhet, biztos csak nyelvbotlás volt a négy-hét keveredése! Csakhogy nekilát a vacak kezdő fizetés hallatán-olvastán egyáltalán még valaki a tanításnak? Nevelni kell valakinek a jövő generációit, ennyi! De hát nem arról volt szó a 2009-es állami költségvetés összeállításánál és jóváhagyásánál, hogy az oktatásügyi tárca kapja a legnagyobb tételt a büdzséből? így is volt, mégpedig 2,17 milliárd eurót jelöltek ki a tárcának! Ebből futja a továbbképzésekre, valamint a béremelésekre is? Gazdasági válság van, faragni kell az összegekből! Es a sárgaság meg az influenza elleni védőoltásokra jut a kijelölt, illetve megnyirbált összegből? Biztosan, Ficóék megígérték! Téged egyáltalán vigasztalnak ezek a védőoltások? Örülj neki, hogy így törődnek velünk! És arra is jut a csaknem 65,5 milliárd koronának megfelelő összegből, hogy amíg mi jó néhá- nyan továbbképezzük magunkat, s így értelemszerűen hiányzunk a tanítás menetéből, a bennünket helyettesítő kollégák pluszmunkáját, aztán a miénket is, megfizessék? Nem figyeled Mikolajt, ő egyértelműen kijelentette, hogy pénz arra is lesz! Mennyit is szánnak az új bérezési rendszerre? Erre elkülönítettek 8,74 mülió eurót, ez biztosan elegendő összeg, szakértők mondják, akkorígy van! Csakhogyközben feljelentenek bennünket, hogy hiányzunk a tanítási folyamatból, igaz? Meglehet, a névtelen levelek, az elégedetlen „szülők”! És a pszichológusra is futja? Oda mindenki menjen a saját költségén, nem árt, ha az ember tudja, hogyan is áll lelkileg! Mikolaj arról is szólt, hogy csak a kezdő pedagógusoknak kell az igazolás lelki állapotukról a pszichológustól? Nem pontosított, de elképzelhető, hogy a mintegy 80 ezres pedagógustársadalom valamennyi tagjátólmegköveteli! A szlovákiai oktatásügyben úgy 600 euró körüli a havi átlagbér bruttóban, nemde? Annyi, de lesz ennél jóval magasabb, csak türelem és járj becsületesen a továbbképzésekre! De hát Robert Fico nem olyasfélét ígérgetett kormányzása kezdetén, hogy a tanítói fizetések meghaladják az országos havi átlagkereset másfélszeresét? Igen, pontosan ezt mondta, s biztosan véghezviszi mindeztkormányzásaidején! Az isten szerelmére, meddig lesz hatalmon? SuslaBéla (SITA/AP-felvétel) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (Reuters-felvétel) OLVASÓI LEVÉL Nem mese ez „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszerű lány, aki megismerkedett egy egyszerű fiúval, egymásba szerettek, összekötötték az életüket, született egy kislányuk, és éltek boldogan, egészségben, örökkön örökké...” Ez így szólna a mesében. Sajnos, az életben a legtöbbször nem így alakul. Tíz éve megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki tele volt ötlettel, élettel, gyorsabban cselekedett, mint gondolkodott, életöröm áradt belőle. Rövidesen „összecuccoltunk”, én felhagytam a banki állásommal, hogy vele magánvállalkozzak, illetve neki segítsek. Amíg jól ment, addig jó volt. Bár nem mindennel értettem egyet, bele nem beszélhettem, mert meg volt győződve arról, hogy csak ő dönthet, ez végül is az ő cége, ő már csak jobban tudja... A számok a könyvelésben mást mondtak, de nem ő volt az, akit a könyvelőnővel együtt meg tudtunk volna győzni az ellenkezőjéről, mint amit ő akart. Nem volt kidolgozva például a jótállásrendszer a termékekre, és ha hibás darab csúszott be, az tiszta veszteség volt. Gondolkodás nélkül vette meg azt, amit kitalált, habár a lízing a kocsira fontosabb volt, kirendeltségeket nyitott országszerte, de nem igazán figyelt a működésükre, sok pénzt utazott el miattuk havonta, az alkalmazottakat érthetetlen módon akarta motiválni és büntetni, és állandóan költöztünk. Öt és fél éves együttlétünk során 7 különböző albérleti címem volt. Már behunyt szemmel is összepakolok, és ha egy évnél tovább lakom valahol, viszket a talpam. Mindenhol otthon vagyok, és sehol se vagyok otthon. Visszatérve a történethez: a férjem valószínűleg még nem „élte ki magát”, ígyhátamerrejárt -flörtölt. Flörtölt a weben, flörtölt a diszkókban, flörtölt az alkalmazottakkal, flörtölt a kiállításon a hosztesszünkel. Egy idő után nemcsak flörtölt, hanem meg is csalt. Nem egyszer és nem ugyanazzal. Amikor rájöttem, hogy terhes vagyok, épp egy hatalmas családi házban laktunk - alul cég, felül lakás -, és amikor éjjelente felébredtem egyre nagyobb hassal, és rájöttem, hogy még mindig nem jött haza nemtudomhonnan, és megint ott hagyott engem terhesen, teljesen egyedül abban a hatalmas házban, falhoz vágtam a mérgemben a vekkert. Néhányat. Később néhányszor mondta nekem, hogy ha nem lettem volna terhes, már szakított volna velem. Mindig azt állította, hogy nem csalt meg, kiabált velem, hogy üldözési mániám van, amikor nagyon mérges volt, szinte dadogott mérgében. Aztán egy szép napon - a kicsi már egyéves lehetett - nekem küldött el egy SMS-t, amit az aktuális szeretőjének írt az „aktus” után. Persze, még neki állt feljebb. Én tehettem róla, ha nem ment a cég, én tehettem róla, ha nője volt, én tehettem talán arról is, hogy Hitler valaha a világra jött... Az idő múlt, ezt is „ellepte az idő pora”. Összekötött vele a kicsi meg a cég. Egyik ősszel kitalálta, hogy kibővíti a céget, a fővárosban is lesz egy kirendeltség - ott mozog a legtöbb pénz -, és októberben talált is megfelelő helyiségeket - a szokásos koncepciója szerint: alul cég, felül lakás. Hét közben dolgozott a beinduláson, hétvégekre meg lejött „haza”. Nekem úgy tűnt, hogy egyre inkább elnyeli a nagyváros zúgása, színesebbnek tűnt neki a nagyvárosi élet, mint a „vidéki” unalmas, lassú élet, bonviván lett belőle, most már rendesen... és nem igazán jó döntések sorozata miatt nem volt pénze karácsonyi fizetéseket adni az alkalmazottaknak. Én - a banki múlttal rendelkező hős - intéztem neki majd 7000 eurót erre a célra. Persze, a foghíjas könyvelésben ennek nincs nyoma, a kölcsönszerződésen viszont az én nevem állt. Ezután felgyorsultak az események: 2005 márciusában minket is - engem meg a kicsit - átköltöztetett a fővárosba, messze a gyökerektől. Rajta kívül talán három embert ismertem a városban - mindet általa. Áprilisban közölte, hogy csak azért költöztetett a fővárosba, hogy jobban menjen a cég beindítása, és közel legyen a lányához, de már nem akar egy fedél alatt lakni velem, és megmondta azt is, hogy már októberben szakított velem a maga részéről. Amikor minket a fővárosba költöztetett, már a második barátnőjét „fogyasztotta”. Májusban talált nekünk - a lányoknak - albérletet egy másik városrészben, és a lányunk névnapján el is költöztetett oda minket. Legalább azt sikerült elérnem nála, hogy a bérleti szerződés az ő nevén legyen - hiszen saját bevételem nem volt. Nagyon haragudott érte... De megszabadult tőlem, talán ez volt a lényegesebb. 198 cégnek küldtem el az életrajzomat 3 hónap alatt, 44 interjún vettem részt, amíg mint egyedülálló anya munkát találtam. A konyhaasztalon mindig kint volt a szétterített várostérkép a menetrendekkel. Tanultam kiismerni magam. A másik kocsit ugyanis az akkor aktuális (18 éves) barátnőjének adta használatra, nem nekünk... Ugyanott dolgozom máig, ahova végül is felvettek - immár négy éve. A trolikon, buszokon, villamosokon ülve, állva, tolongva gyakran gondolkoztam azon, vajon ő mit írhatna bele az életrajzába? Nyelveket nem beszél, a helyesírása katasztrofális, a kommunikációja az emberekkel sokkoló, nem is tudom, milyen középiskolát végzett (végzett?). Amíg kerestem a munkát, nem volt bevételem, csak amit ő adott időnként. A lányunkat egy időre elhelyeztem a nagymamánál, amíg egyenesbejövök... Az első fizetés kicsi volt, próbaidő után felemelték, és elhoztam a lányomat magamhoz. Közelebb költöztem a munkahelyhez is, mert naponta két órát utaztam. A féljem egy idő után feladta a harcot - a város a nagy kiadásokkal és magasabb árakkal legyőzte őt, hiába, meg kellett keresnie a pénzt a cég fenntartására, a barátnőkre, a szórakozásra. Visszament vidékre és azóta időről időre megpróbál uta- sítgatni, hogy menjek én is. Most, hogy már megszoktuk a helyet, a lányunknak meg kellett szoknia az új osztálytársakat, amikor az óvodát iskolára cseréltük, amikor már a többi szülővel tegeződünk és hétvégi közös programokat szervezünk a gyerekeknek, amikor vidéken nincs is munkalehetőség, ami miatt érdemes egy nyelveket beszélő, windowst ismerő, számokkal szívesen dolgozó, en- vironmentalista iskolázásokon részt vett nőnek, anyának, odamenni, ahova ő mutat a térképen, hogy ne kelljen neki benzinezni a lánya után. Nem gondol a jövőre, hogy a fekete munkából nem lesz nyugdíjam (így se biztos, de miért kockáztassak?). Most ugyan dolgozom, és remélem, hogy nem is veszítem el a munkahelyemet, de közben a bank eladta a „tartozásomat” egy behajtó cégnek, és miután két év alatt letörlesztem az egyiptomi nyaralását, amelyen 2004 nyarán együtt vettünk részt mint család-persze, kölcsönre. És kinek a neve volt a kölcsönpapí- ron? Bizony, az enyém, pedig az ott töltött 2 hét alatt nem én voltam az, aki elment minden kirándulásra, nem én voltam az, aki látta a piramisokat, a Királyok völgyét, a világhírű múzeumot, a Karnakot, nem én voltam beduinokat látogatni a sivatagban, nem én vettem részt a négykerekűs kalandon... Ha ezt a kisebbiket kifizettem, kezdhetem törleszteni a 15 000 eurót, amire a 7ezres kölcsön duzzadt a magas büntető- kamatok miatt, és amiből annak idején az alkalmazottak fizetését „vettem meg”. Az ő életvitele nem változott meg- 4 év alatt az ötödik albérletében lakik, az ötödik barátnőjével. És nem hajlandó beszállni a törlesztésbe. Állítja, hogy én meg az alkalmazottak tettük tönkre a céget, mert intrikáltunk ellene, pletykáltunk róla. Tényleg a pletyka teszi tönkre a cég egyenlegét? Nem a rossz döntések? Elhordja a kicsit (már másodikos lesz) kéthetente, fizeti a tartásdíjat, amit a kimutathatatlan bevétele alapján határozott meg a bíróság, a múlt nyáron elvitte magával Horvátországba is... A tanulság az, hogy ne vegyünk fel kölcsönt senkinek. És ne is kezeskedjünk senkinek. Mert nálunk ez például úgy van, hogy neki is van kölcsöne, de nem fizeti. Éshát ki a kezese? Na ki? A hatóságok nem találják, mert soha nem a megadott állandó lakcímén lakik, a magán- vállalkozása egy nagy titok, a könyvelése ismeretlen, az adóbevallása rejtély. És ha nem történik csoda, akkor én az életem végéig nem szabadulok ki a gödörből. Ha valakinek akadna ötlete, mitévő legyek, kérem tudassa velem. De sajnos nincs pénzem ügyvédekre. A címem a szerkesztőségben megtalálható. N. Andrea
