Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-30 / 149. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 30. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ APEVARUL Magyarországon teret nyer az extrémizmus - írta az Ade- varul román napilap, mely kü­lön cikket szentelt a Jobbiknak és a Magyar Gárdának. A lap megállapítja: az EP-választá- son váratlan diadalt aratott a szélsőjobboldali, nacionalista Jobbik. A választások utáni felmérésekre hivatkozva azt ír­ja, hogy a magyar lakosság mintegy fele rokonszenwel fogadta sikerét, noha üzenetét csak részben ismeri. A cikk a Jobbik „fegyveres kezének” nevezi a Magyar Gárdát, egyenruhája arra emlékeztet, amelyet a magyar fasiszták hordtak a második világhá­ború idején. Az Adevarul sze­rint a Fidesz és a Jobbik „esz­meipartnerek”. (mti) A kínai védelmi politika célja az „ország területének és a népnek" a védelme Fegyverkező kedv Kínában Az EgyesültÁllamokután Kí­na költött a legtöbbet tavaly fegyverkezési kiadásokra- ál­lapította meg a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Inté­zet (SIPRI) jelentése. Kína növekvő katonai költségveté­se világszerte aggodalmat kelt, annál is inkább, mivel bi­zonytalan, hogy a távol-keleti óriás katonai nagyhatalom­ként milyen célokat követne - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. MT1-HÁTTÉR A kínai gazdasági reformok bein­dulásával a népköztársaság hozzá­látott hadereje modernizálásához is. Az átalakítás folyamata azonban nincs lezárva. Kína egyelőre távol áll attól, hogy korszerű hadereje le­gyen. A hadseregnek sok elavult fel­szerelése, régimódi parancsnoki struktúrája, hiányossága van a lo­gisztika, a kiképzés, a kommuniká­ció és alégvédelmi rendszerterén. A SIPRI szerint Kína a legnagyobb fegyverimportór a világon, modem fegyverei mind külföldről származ­nak. Az 1989-es Tienanmen téri vé­rengzés óta az Európai Unió és az Egyesült Államok fegyverembargót tart fenn Kínával szemben, Oroszor­szág látja el Pekinget a legújabb technológiájú fegyverekkel. A gazdasági rendszer átalakítá­sával Kína védelmi politikája is vál­tozáson ment keresztül. A katonai struktúrákon is látszik, hogy az egy­kori agrárország kezd átalakulni modem kereskedőállammá. Ami­kor még a Szovjetunió jöhetett szóba lehetséges ellenségként, a száraz­föld védelmét és a maoista „népi háborúd’ helyezték előtérbe. A gaz­dasági reformok beindítása és a Szovjetunió összeomlása óta Kína egyre inkább az óceán felé fordítja tekintetét, és olyan tengeri haderő kialakítására törekszik, amely az „informatika korában” is képes lehet a háborús győzelemre. A hadsereget hatékonyabbá te­szik, nagyobb hangsúlyt fektetnek a különleges alakulatokra és a kor­szerű fegyverekre, csökkentik a szá­razföldi haderő létszámát, jóllehet a kínai hadsereg több mint kétmillió katonával továbbra is a világ legna­gyobb állandó hadereje. A vezetési struktúra is változáson megy keresztül. Míg a kommunista forradalom utáni években a hadse­reget és a pártot alig lehetett megkü­lönböztetni egymástól, a haderő ma alárendeltje a pártnak. A főparancs­nokságért a központi katonai bizott­ság felel, amelynek élén Hu Csin-tao államfő-pártelnökáll. Kína katonai stratégiájának alap­elve az „aktív védelem”, amely sze­rint az ország támadó jellegű hábo­rút nem viv, ám ha támadás éri, ak­kor megfelelő ellencsapással képes ellenségét legyőzni. A korábbi regi­onális szintről a kínai hadsereg egy­re inkább abba az irányba mozdul el, hogy a világ távolabbi pontjain is be- vethetőlegyen. Kína számára a legnagyobb kihí­vás az Egyesült Államok és szövetsé­gesei (Japán, Dél-Korea és Tajvan) bekerítésként érzékelt jelenléte a térségben. Egy januárban kiadott védelmi fehér könyvben megállapí­tották: az Egyesült Államok egyre nagyobb stratégiai figyelmet fordít az ázsiai-csendes-óceáni régióra. Peking ugyanakkor távol áll attól, hogy szükségszerűnek tartsa a konf­rontációt Washingtonnal. A fehér könyv le is szögezi, hogy a két ország érdekei világszerte egyre több terü­leten azonosak, és hajlandóság van az együttműködésre, továbbá a há­ború lehetősége „viszonylag hosszú ideigvalószínűtlenmarad”. A kínai védelmi politika célja az „ország területének és a népnek” a védelme. Nagy jelen­tősége lehet azonban annak, hogy Kína mely cselekedeteket tekint területe, illetve szuvereni­tása elleni támadásnak. A Peking részéről szakadámak tekintett Tajvant például megtorlással fe­nyegeti, ha Tajpej formálisan ki­kiáltja függetlenségét. Annak el­lenére, hogy az utóbbi időben je­lentősen enyhült a feszültség, a tajvani fegyverkezés amerikai támogatása és az újraegyesítés pekingi célkitűzése továbbra is fontos katonai tényezővé teszi a tajvani ügyet. Kiváltképpen egyes szomszédos országokat tölt el aggodalommal Kína katonai téren végbement fej­lődése. India azt tervezi, hogy to­vábbi katonákat vezényel az északi szomszéd határához, Ausztrália pedig az egyre növekvő kínai kihí­vással indokolja fegyverkezési ter­veit. Több országgal, például Viet­nammal, Malajziával, a Fülöp-szi- getekkel és Japánnal nyílt területi vitái vannak Kínának. Ugyanakkor ezek az államok sem egységesen ítélik meg azt, hogyan kell értékel­ni Kína - saját bevallása szerint - „békés megerősödését”. Washingtoni szakértők évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a kínai fegyverkezés nem átlátható fo­lyamat. Sokan azt gyanítják, hogy Peking a hivatalosan jelzett összegnél háromszor többet fordít katonai fejlesztésekre, s ez vég­eredményben az Egyesült Államok ellen irányulhat. Alapvetően per­sze kicsi az esély egy katonai konf­liktusra, hiszen Kína egyre szoro­sabbra fűzi kapcsolatait az Egye­sült Államokkal, részt vesz az ENSZ több afrikai békemissziójá­ban, és hadihajóival erősítette a kalózok elleni harcot a Szomáliái partoknál. Regionális hatalom­ként Kína a jelek szerint nem jelent fenyegetést, ám az még nem vilá­gos, hogy jövendő nagyhatalom­ként hogyan fog viselkedni. JEGYZET Életmentő kampány PÉTERFl SZONYA Bár a kutatók óriási erőfeszítéssel keresik a rák ellenszerét, csupán részsikerek születtek. Ennekkö- vetkeztében világszerte emelke- dika daganatos betegek száma. A szakértőkszerint azért (is), mert a környezeti ártalmak- szennye­zett víz-levegő-talaj - elindítják szervezetünkben a kóros sejtbur­jánzást, de azért is, mert nem na­gyon vesszük, illetve nem akaijuk komolyan venni a betegségre uta­ló apró jeleket sem. Nyűt titok, tá­jainkon alig teszünk valamit a megelőzés érdekében. A nemrég közzétett felmérés sze­rint csupán a nők 17 százaléka lá- togatja rendszeresennőgyógyá- szát, ám arról, hányán végeznek rendszeresen mellönvizsgálatot, nemléteznekstatisztikák. Sajnos, egyáltalán nem biztos, hogy akik elvégzik, megérzik az elváltozást, és azonnal orvoshoz fordulnak. Nem csoda, hogy míg a fejlett or­szágokban csökkent a halálozási arány, hiszen a nők zömét még rákmegelőző állapotban, vala­mint a kór kezdeti stádiumában kezelik, Szlovákiában a dagana­tos betegségben szenvedők majd­nem felét nem sikerül megmente­ni. Rendszerint azért, mert késve, a szövődmények fellépése után keresik fel a szakrendelőt. Az ál­lami egészségpolitika mégsem sokat tesz a korai diagnózis, a megelőzés fontosságának hang- súlyozására, átfogó nemzeti onko- lógiaiprogramsincs, melynek se­gítségével el lehetne érni, hogy minden kórházban a legkorsze­rűbb műszerekkel vizsgálják a nő­ket, s időben megfelelő kezelést kapjanak- az idősebbek is. Még szerencse, hogy akad külföldi gyógyszergyártó társaság, kozme­tikai cég, amely kampányokat szervez, vállalja a közérdekű kez­deményezés nem kis anyagi terhe­it. Asikeres tüdő-, majd vastagbél­rák elleni kampány után most a mellrák elleni küzdelemre össz­pontosít a svájci székhelyű társa­ság. Ugyanis hebizonyosodott, hogy már azelőtt fedezhető fel és orvosolható a mellrák, mielőtt ki- tapinthatóvá válik a csomó. Jó hír, hogy az egészségbiztosítóknem csupán erkölcsileg, mintáz egész­ségügyi minisztérium, hanem ténylegesen is támogatják a kam­pányt, s vállalják a nőgyógyászati szűrővizsgálat többletkiadásait. Sőt, felszólítják, vagy ha kell, megszervezik ügyfeleiknek a vizsgálat helyét, időpontját. Végre rájöttek, hogy az időben felfede­zett baj kezelése nemcsak életet ment, hanemjelentős anyagi megtakarítást is eredményez. Alehetőségtehátadott. Élni vele akáratúléléstjelentheti. KOMMENTÁR Fapados alkony GÁL ZSOLT A piackutatás élesben úgy látszik nem jött be Közép-Európa első diszkont légitársaságának, a válság kegyetlenül betartatja a kapi­talizmus fontos alapszabályát: egyik vállalat sem maradhat fenn hosszabb távon nyereség nélkül. A 2002-től repülő, szlovákiai székhelyű, térségünk első fapados légitársaságaként működő SkyEurope nemrég három hónapos ha­ladékot (gyakorlatilag csődvédelmet) kapott a restrukturalizáció- ra a pozsonyi járási bíróságon. Ez idő alatt kellene sürgősen átala­kulnia, új befektetőket találnia, hogy képes legyen törleszteni te­temes kinnlevőségeit. Erre vajmi kevés esély van, és a kedvezőtlen hírek meg az immár sorozatos késések, járatkiesések miatt min­den bizonnyal az utasokjelentős része is elfordul a társaságtól, ezért nagyon valószínű, hogy az a 90 napos védelem letelte után végleg lehúzhatja a rolót. Pedig elvileg a nyári idény lenne az ideá­lis időszak, amikor a légi fuvarozók nyereséggel üzemelhetnek és tartalékokat halmozhatnak fel. A SkyEurope egy több helyen letesztelt és számos társaság eseté­ben jól bevált recepttel lépett a térség piacára, kérdés, ez miért nem működött nálunk. A kezdeti időszakban valamennyi hasonló cég veszteségesen indul, de a hosszabb távon megmaradók bizo­nyos kritikus nagyság elérése után képesek nyereségre váltani. Nos, úgy tűnik, a Sky nem tudta elérni ezt a kritikus nagyságot. Bár a szlovák piacon nagy volt az érdeklődés (ezt a pozsonyi reptér forgalmának drámai növekedése jól mutatta), sőt a Sky nemcsak a fapadosok hagyományos utasközönségét tudta magához vonzani, hanem a nem létező nemzeti légitársaságot is helyettesítette, a szlovák piac méretével és gyengécske vásárlóerejével túl kicsinek bizonyult a gazdaságossághoz. Természetesen ezzel a SkyEurope vezetése is tisztában volt, ezért terjeszkedtek gyorsan a szomszé­dos országok piacaira. A visegrádi négyek és Ausztria együtt talán elég lett volna a kritikus nagyság eléréséhez. Csakhogy nagyon hamar megjelent a gyilkos konkurencia, először a két évvel később alakuló magyarországi WizzAir képében, amely kiszorította kon­kurensét a magyar és részben a lengyel piacról, majd az olyan nagyhalak is megjelentek, mint a Ryanair vagy az Easyjet. Ez utóbbiak elég tartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy térségbeli já­rataikat akár évekig is költség alatti árszinten üzemeltessék, ki­nyírva a konkurenciát. A fapadosok klasszikus modelljének egyik alapeleme, hogy a város közeli, nagy és frekventált, de drága repülőterek helyett igyekez­nek távolabbi, de olcsóbb légikikötőket használni. Ez Közép-Eu- rópában nem érvényesülhetett, itt az egy nagyváros - egy reptér képlet érvényesül. Ez persze kicsit megmosolyogtatóan hangzik Pozsony esetében, a város és a reptér méretei azonban nem lát­szanak meg a reptérhasználati díjakon. Az állami kézben maradt reptér a magas áraival, meg a kapacitását bővítő fejlesztések el­maradásával is besegített a Sky vesszőfutásához. Emellett az ál­lamot a jó reptéri összeköttetése (városi tömegközlekedés, vasút) kiépítésének elmaradása miatt is felelősség terheli. Ehhez jött még a tavalyi szárnyaló olajár, majd az azt követő vi­lággazdasági válság, amely valószínűleg a végső döfést jelenti. Kérdés, ezek után milyen jövő vár térségünk fapadosaira, amelyek új lehetőségeket teremtve tömegek számára tették elérhetővé a repülést. FIGYELŐ Roma lenne a lelkész Romává nyilváníttatná ma­gát a romániai Bihar megyé­ben található Tenke (Tinea) református lelkipásztora, hogy állami támogatást kapjon az egyháza által működtetett öregotthonnak. A 4300 lakosú - nagyjából fele-fele arányban magyarok és romák által lakott - köz­ségközpontban tizenöt éve tart fenn idősek és mozgássé­rültek gondozását ellátó ott­hont a helyi református egy­házközség. A hatóságok azon­ban eddig elmulasztották fo­lyósítani a jogszabály alapján járó állami hozzájárulást. Berke Sándor lelkész a Kró­nika című kolozsvári napilap­nak elmondta: évek óta kilin­csel azért, hogy az intézmény megkapja az 1998 óta hatá­lyos törvény biztosította fej­pénzt. Ugyan valamennyi ille­tékes állami intézmény elis­meri igénye jogosságát, a he­lyi és megyei önkormányzat, valamint a szociális igazgató­ság elhárítja magától a pénz- kiutalás felelősségét. Mivel a romák pontosan megkapják a havi szociális se­gélyt, a református lelkész úgy döntött, hogy az otthon 23 la­kójával együtt cigánynak nyil­váníttatja magát. A Fekete-Körös folyó men­tén fekvő község református lelkésze diszkriminációnak tartja azt is, hogy miközben Romániában az állami öre­gotthonok lakói havonta 1600 lejes fejpénzt kapnak, a refor­mátus egyház által működ­tetett intézmény gondozottjai • mindössze 250 lejt. A tenkeiek esetében azonban ez is csak papíron szerepel, a szociális otthon eddig önerőből és kül­földi segélyekből tartotta fenn magát. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy gesztusát figyelemkeltő felhívásnak szánja, felháborí­tónak tartja ugyanis a 15 év alatt több mint száz, magyar és román nemzetiségű idős gon­dozását ellátó egyházi intéz- ményjogfosztottságát. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents