Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-27 / 147. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 27. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ Több lányt is megerőszakolt? Beismerte tettét az a 25 éves férfi, akit a magyar rendőrség a tavaly novemberi, Kis- kunlacházán elkövetett nemi erőszakkal és gyermekgyilkossággal gyanúsít. P. József festőt tegnap vették őrizetbe Horák Nóra meggyilkolásának gyanújával. A rendőrségnek sikerült rögzítenie a támadó DNS-ét, de szemtanút nem talált. Nemrég kiderült, hogy annak a helynek a közelében, ahol Horák Nórát meggyilkolták, megerőszakoltak egy nőt. P. Józsefet rutin kihallgatásra idézték be, vörös haja szemet szúrt a nyomozónak. A DNS-vizsgálat igazolta, hogy ő a gyilkos, (nol, mti) HÉTVÉG(R)! _____ _ _________ _____ rrTiPiWM«MIWIMiiľ'' ul i iiilUTiBlíWIIHíii BlTÍlillTWliri lllUHWIilil l TTliltíiíflilliliiiilír m Hut if i71iTiT'~iiTi lT~f niľiin l'iiffilT n'irrmi ni niym i - nimľ liirrniW'ffinrnMT-riffiiTiíífiiiir ...nemzetért szabadságot! E héten egész Közép-Euró- pában szakadt az eső. Megáradt folyók, vízben álló városok, halottak. Az ok akár prózainak is nevezhető. Az Isten is siratja a nem egész húszéves szlovák demokráciát, amely súlyos betegségben szenved, és egyelőre bizonytalan, hogy túléli-e az őt ért csapásokat. MOLNÁR IVÁN Az első és legnagyobb csapás, legalábbis e héten, hétfőn érte demokráciánkat, pontosabban annak egyik legérzékenyebb részét, az igazságszolgáltatást. Štefan Hara- bin megválasztása a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe a jogállam teljes megcsúfolása és földbe tipráSa. Egy, a drogmaffiával barátkozó, újságírókat rendszeresen terrorizáló, antiszemita kijelentéséről elhíre- sült embernek már az igazságügyi miniszteri székben sem lett volna semmi keresnivalója, főbírónak pedig csak egy olyan országban választhatták meg, mint Szlovákia. Egy olyan országban, ahol a politikai elit még csak a látszatát sem tartja fenn annak, hogy tetteit a demokratikus elvek vezérlik. Harabin megválasztása azonban csak hab a tortán. Húsz évvel a rendszerváltás után ugyanis úgy tűnik, Szlovákia ideológiát vált. A rendszerváltás legfontosabb értékei, a demokratikus államszervezet és az emberi jogok tiszteletben tartása a Fico-kormány politikai elitjének már semmit sem jelentenek. A kormány által az országra erőltetett új ideológia alapja a nyers, kocsmai nacionalizmus, és - a magát szocialistának valló kormánytól meglepő módon - a piaci fundamentalizmus, az üzlet, a pénz, a nyílt és leplezetlen szabad rablás mindenekfelettisége. Az új ideológiát Robert Fico már többször is kifejtette, de soha olyan nyíltan, mint e héten, amikor a kínai államfő múlt heti szlovákiai látogatását kísérő tüntetéseket kommentálta. Fico szerint a Kínával fenntartott üzleti kapcsolatok fontosabbak, mint az emberi jogok betartása. A szocialista kormányfőnek a profit, a pénz többet jelent, mint az, hogy Kína emberek ezreit tartja koncentrációs táborokban, és a legkisebb ellenállást is halállal bünteti. Ki tudja, talán egy kicsit még irigyli is ezt a kínai elvtársaktól. „Nincsenek bombázóink, atomfegyvereink, hadseregeink, hogy befolyásolhassuk a világod’ - sajnálkozik Fico. Szerencsénkre, tehetjük hozzá, hiszen ellenkező esetben, a kormányfő politikai nézeteit ismerve, bizonyára már mi is a kínai népi demokrácia útját járnánk. Nem tudni ugyanakkor, hogy Fico a kijelentéseit komolyan gondolja-e, vagy ezzel is csak a nemzet „nagyjaira” kíván emlékezni. A szlovák történelemben ugyanis nem ő az első, akinek a saját maga által megfogalmazott nemzeti érdekek az emberi jogoknál is fontosabbak, és ennek érdekében egy olyan állam talpnyaló- jává válik, amely koncentrációs táborokba zárja a saját polgárait. A kormány új irányvonalát megerősítette azonban a Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője, Rafael Rafaj is, aki a nyelvtörvény módosításáról szóló vitában kijelentette: az államnyelv védelme törvényes okot ad a szólásszabadság és a magánélet tiszteletben tartásának korlátozására. Rafaj kijelentéséről az Andrej Hlinka által kitalált, és a második világháborús fasiszta szlovák bábállam által kiadott ötkoronáson is feltüntetett jelszó juthat az eszünkbe: Istenért életet, nemzetért szabadságot! A durva nemzeti propaganda persze Rafajtól is csak porhintés. Könnyebb ugyanis a nemzet érdekeiről kiabálni, mint megmagyarázni, minek köszönhető, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vagyona a 2007-es nem egész félmillióról tavaly 73 mülió koronára duzzadt. Egy biztos csak, nem a hálás nemzet közadakozásából kaparták össze. Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgárok, ha az ország vezetése a legalapvetőbb emberi jogainkat veszélyezteti? Hallgassunk Ficóra. A kormányfő e héten figyelmeztette a lakosságot, hogy „kicsi ország vagyunk, ezért épeszűnek kell maradnunk”. Kár, hogy a választók nagy része és a politikai elit - Ficó- val az élen - ezt egészen másképp értelmezi. Szlovákiában így ma semmiből sincs akkora hiány, mint a józan észből, és félő, hogy ezen egyhamar nem tudunk változtatni. KOMMENTÁR Menni Európa SERES LÁSZLÓ David Cameron már évekkel ezelőtt megígérte, most meg is csinálta: kivezeti a brit torykat a szerinte túlságosan is EU-ba- rát Európai Néppártból (EPP-ED). A toryk részben belső meggyőződésből, részben külső kényszerből (a briteknél az EP-vá- lasztásra jól megerősödtek a nála is EU-szkeptikusabb erők) léptek, és meg is találták a cseh polgári demokratákat (ODS) meg a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártját, és létrehozták az Európai Konzervatívok és Reformer (ECR) frakciót az EP-ben. Hadd legyen végre vállalható, nem szélsőséges platformja azoknak, akik nem akarnak egyre szorosabb uniót, egyre szocialisztikusabb európai gazdaságpolitikát, hatáskör nélküli EU-elnököt, egységes külpolitika nélküli EU-s „külügyminisztert”. Az új pártcsoport egyelőre nem élezi ki a „Lisszabon - igen vagy nem” kérdést (Cameron pl. a briteknél már ratifikált szerződést nem akarja népszavazásra bocsátani). Ám legkésőbb az ősszel várható ír „igen” után kénytelenek lesznek állást foglalni az ügyben, hogyan akarják hősiesen megmenteni az egyéni szabadság és felelősség, a szabad piac és valódi verseny, a Szuverén, de kis kormányzat elveit egy olyan 27 tagú európai klubban, amely igent mond ugyan a föderális Európára, de nincs egységes akarata, csak egy domináns német-francia tengelye, amely egyre nyitottabb a bank- és autógyármentő szocialista protekcionizmusra. Ami pedig a külpolitikát illeti, sokatmondó, hogy még a hagyományosan megbékéléspárti és puha Európa is keményebb hangot ütött meg a választási csaló Iránnal szemben, mint a jelenlegi amerikai elnök, akinek épp a napokban bukik meg az ostoba „előfeltétel nélkül tárgyalunk mindenkivel” elve. Az új, valamelyest áramvonalasított, konzervatív-liberális EU- szkeptikus frakció (amelyhez meglepetésre csatlakozott az eddig elkötelezett föderalistaként ismert Bokros Lajos, aki „neoliberális” nézeteivel nemigen tudna máshová beülni) legnagyobb ellensége azonban lehet, hogy épp önmagán belül lesz: az itt 15 fős lengyel PiS nemcsak kirekesztő és homofób, de nacionalistább és szabadkereskedelem-ellenesebb, mint némely szélsőjobbos EP-képviselő. A toryk eddig sikerrel hárították a nyíltan Európa-ellenes, ultranacionalista és rasszista olasz, dán EP-képviselők megkeresését, ám az, hogy kizárólag hét ország 25 képviselője adhat frakciót, új kényszert is teremt: ha a léc rezeg, más ország kétséges képviselőjét is át kell ültetni. A tét nagy: közel négymillió euró, ezenkívül bizottsági elnökségek, megszólalási lehetőségek, amik nélkül az ember szabályosan eltűnik Brüsszelben. Kettős nyomás alatt lesz tehát az új frakció - az egységesülő Európában semmi gondot nem látó szocdemek és néppártiak egyfelelől, a hardcore nacionalisták és nettó nácik másfelől -, de az igazi kihívás az lesz: hozzá tud-e járulni ez az 55 ember a hétszázvalahányból ahhoz, hogy az Európai Unió egyetlen választott testületének, az EP-nek ne romoljon tovább a demokratikus hitelessége? Segíthet-e megőrizni ez a pár tucat ember Európa eredeti értékeit, a „négy szabadságot”, amelyhez képest itt egyesek már föderális szuperállamot építenének? Vagy marad minden, ahogy eddig volt - és akkor szépen átadjuk a terepet a választói közönynek, az Európával szembeni teljes elidegenedettségnek, és persze jó ismerősünknek, a nacionalizmusnak. A szerző a Hírszerző főmunkatársa Jogos az attól való félelem, hogy a kormánykoalíció egyik pártjának tagja képes-e új posztján pártatlan lenni, ahogy azt elvárják a Legfelsőbb Bíróság vezetőjétől Štefan Harabin és az értékek válsága HUBA LESNÁ Az ellenzék, számos civil szervezet és a sajtó fölháborodott azon, hogy Štefan Harabin igazságügy-miniszter nemrég a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett. Az első számú kétely azért merül fel, mert a legfelsőbb ítélő szerv elnöki posztjára kormánytagként kandidált, azaz magas politikai funkcióból. Jogos az attól való félelem, hogy a kormánykoalíció egyik pártjának (HZDS) tagja képes-e új posztján pártatlan lenni, ahogy azt elvárják a Legfelsőbb Bíróság vezetőjétől. Kétségeket ébresztenek azonban azok az ügyek is, amelyek Ha- rabinhoz kapcsolódnak. Néhányat felsorolok. Tavaly nyáron a sajtóban megjelent egy telefonbeszélgetés átirata. A beszélgetés a drogkereskedelemmel vádolt Baki Sadiki és Harabin közt folyt le, Harabin akkor a Legfelsőbb Bíróság bírója volt. A beszélgetés átiratának Harabin elődje, a KDH parlamenti képviselője, Daniel Lipšic szerint a Sadiki elleni vádirat részének kellett volna lennie. Harabin azonban a parlamentben azt mondta, Lipšic minden szava hazugság, és hangsúlyozta, hogy Sadiki vádiratában semmi hasonló szöveg nincs. „A főügyész azt mondta, hogy semmi sincs. És én hiszek a főügyésznek” - húzta alá Harabin a parlamenti hozzászólásában. Dobroslav Tmka főügyész azonban a sajtónak megerősítette Lipšic szavait. Harabin volt az, aki ezek szerint nem mondott igazat. Már maga az a tény, hogy egy bíró - akiből később igazságügy-miniszter lett - és egy drogkereskedő közt ilyen kényes kérdésben folyik párbeszéd, elég lenne a fejlett demokratikus államokban, hogy a miniszter lemondjon. Szlovákiában nem így történt. Harabin maradt a posztján. Harabin még akkor is funkciójában maradt, amikor egyértelmű anti- szemitakijelentésekettettLipšicre. És néhány nappal ezelőtt a bírói tanács, amely megválasztja a Legfelsőbb Bíróság-elnökét, gondolkodás nélkül, egyhangúlag megválasztotta Harabint. A politikai elemzők, az újságírók és az ellenzék egyetértett abban, hogy Harabin megválasztása a Legfelsőbb Bíróság élére arról tanúskodik, hogy a szlovák bíróság nincs a helyzet magaslatán. Megválasztását úgy értelmezik, ezzel is igazolják, hogy az igazságszolgáltatás képviselőiből hiányzik a törvény j oga iránti vágy. Ezzel csak egyetérthetünk. A szlovák igazságszolgáltatás rossz állapotáról Ludmüa Cervanová gyilkossága jut eszembe. A fiatal orvostanhallgatót 1976 júliusában ölték meg, 1983-ban a szocialista igazságszolgáltatás hét nyitrait ítélt el az ügyben. Sok éves börtönbüntetésre ítélték őket, noha a nyomozók egyetlen megfelelő bizonyítékot sem találtak ellenük. Csupán néhányuk vallomása szólt ellenük. A rendszerváltás után, kilencvenben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság szabadlábra helyezte őket, mert megállapította, hogy a rendőri és a bírósági szervek 70 kérdésben hagytak kétséget a nyitrai- ak ügyében. Az elítéltek elmondták, hogy a rendőrség brutális nyomást gyakorolt rájuk, és a vallomást kikényszerítették belőlük. Az embertelen bánásmódról nemcsak az elítéltek, hanem az ügyben szereplő tanúk is vallottak. 2004-ben a lőcsei rendőri archívumból több mint 3000 oldalas bizonyíték került elő, amely azt igazolta, hogy a nyitraiak közül senki sem követhette el a gyilkosságot, vagy másként keveredett bele az ügybe. A bizonyítékokat a nyolcvanas évek elején az illetékes rendőrök eltitkolták, és elrejtették a rendőrségi archívumban. A szlovák igazságszolgáltatás azonban nem volt hajlandó foglalkozni ezekkel a bizonyítékokkal. 2006 decemberében a szlovák Legfelsőbb Bíróság megerősítette a szocialista végzést, és a nyitraiakat ismét elítélték. Kettőt közülük börtönbe küldött. Akik szabadon maradtak, hazugságvizsgálatnak vetették alá magukat. Hogy az eredmény a lehető legobjektívebb legyen, a vizsgálatot egy amerikai szakértő, Patrick Coffey vezette, aki Szlovákiában a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársainak tartott tanfolyamokat. Coffey a vizsgálat után határozottan kijelentette, nincs közük a gyilkossághoz. Mégsem történt semmi. Ľudmila Cervanová meggyükolásával már sem az ellenzék, sem a civü szervezetek, sem a sajtó nem foglalkozik. Milan Andrášik, aki ártatlan az ügyben, ma is börtönben van. Li- pótváron - anélkül, hogy a közvélemény a legcsekélyebb érdeklődést mutatná iránta - számolja a napokat, az órákat, amikor végre hazamehet. A Lőcsén talált bizonyítékokkal sem foglalkozik senki. Harabin megválasztása görbe tükröt tart az egész szlovák társadalom elé. Az elé a társadalom elé, amelyet hidegen hagy a hazugság, a bíró és gyanús alakok kapcsolata, az antiszemita kijelentések. Mintha a szlovák társadalom már lemondott volna az igazság győzelméről, az igazságról, a kisebbségek egyenlőségéről. Štefan Harabin megválasztása a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára csak egy példa arra, hogy a szlovák társadalom nemcsak gazdasági, hanem főleg értékválságban szenved. (Peter Gossányi rajza- Remélem, nem a mi pártunk tagja fuldoklik. Úgyis egyre fogyunk...
