Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-27 / 147. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 27. www.ujszo.com Cséfalvay Andrásnak ítélték az Oskár Čepan-díjat New York és kiállítás várja ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Idén a Pozsonyi Kép­zőművészeti Egyetem Festészeti és Egyéb Médiák Tanszékén mű­ködő + - XXL Műterem hallgató­jának, Cséfalvay Andrásnak ítél­ték oda az év fiatal képzőmű­vésze elismerésére és szakmai támogatására alapított Oskár Čepan-díjat. Cséfalvay András a díj alapítá­sa, 1996 óta a legfiatalabb mű­vészeti hallgató (induló művész), aki megkapta a Kortárs Művészeti Központ Alapítvány által támoga­tott elismerést. Németh Ilona, va­lamint Varga Emőke után pedig a harmadik fiatal magyar művész­ként vehette át a díjat. Cséfalvay András (SITA-felvétel) A pozsonyi művészhallgató a díjat odaítélő hattagú nemzetközi zsűri valamennyi tagjánál elsőbb­séget érdemelt ki, a díjátadó résztvevői, az egyetem diákjai pe­dig hangos tapssal és ovációval örültek a kitüntetésének. Németh Ilona képzőművész, az egyetem művészeti oktatója, az Oskár Čepan-díj 2009 nemzetközi zsűrijének tagja szerint objektív értékeléssel, megérdemelten kap­ta meg Cséfalvay András a díjat. ,.András nagyon tehetséges - mondta Németh Ilona -, és abszo­lút helyénvaló döntéssel kapta meg a Čepan-díjat, amit, s ilyet is ritkán tapasztal az ember, a díj­átadón a diáktársak igen pozitív reakciója is nyomatékosított. Fia­tal kora ellenére szokatlan érett­séggel és megalapozott tudással szemléli a világot. Győztes mun­kájával teljességgel tudott újat hozni, olyat, amit eddig még nem láttunk máshol és másnál. Ő annyira sajátosat képes hozzá­tenni a művészethez, ami elisme­rést érdemlően kiemelkedő mi­nőség.” Cséfalvay András az Oskár Čepan-díjjal járó anyagi támoga­tás mellett egy hathetes szakmai New York-i tartózkodásra, vala­mint egy önálló pozsonyi kiállí­tásra is jogosult. Díjnyertes, huszonhat perces videoinstallációja, a díj három döntősének munkájával együtt augusztus másodikáig tekinthető meg az egyetem kiállítótermében, a Médium Galériában (Hviezdo­slav tér). (tébé) Szlovák siker a V4-filmfesztiválon Budapest. Patrik Lančarič szlovák elsőfilmes rendező Meeting the enemy (Szemtől szembe) című nagyjátékfilmje nyerte a visegrádi együttműködésben résztvevő négy ország (V4) filmfesztiváljának Arany Katicabogár-díját, és az ezzel járó ezer eurót; a díjátadás teg­nap volt a budapesti Örökmozgó moziban. Június eleje óta összesen 24 alkotást láthatott a közönség Krakkóban, Prágában és Pozsony­ban; Budapesten tegnaptól vetítik a filmeket az Örökmozgóban, ahol a díjátadó után látható lesz a győztes alkotás, Patrik Lančarič szlovák elsófilmes Szemtől szembe című műve. A vándorló V4-film- fesztivál célja, hogy olyan, rendszeresen ismétlődő eseményt sike­rüljön létrehozni, amelyet minden év nyarán megrendeznek a vi­segrádi országokban, vagyis Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon, és amellyel felhívják a figyelmet a közép-európai filmművészet legújabb alkotásaira, (mti) Ismét a Komáromi Jókai Színházban játszik az Angliából hazatért Benkő Géza Shakespeare-színész parókában Egy kávézó nyári teraszán ta­lálkoztunk. Próbáról jött, fordítani ment. Magyarról szlovákra. A prológus szöve­gét a komáromi Antigoné­hoz. Azóta már Turócszent- mártonban, az országos színházi fesztiválon a görög tragédia szinkrontolmácsa is volt. Benkő Géza színmű­vészen a sok munka ellenére nyoma sincs a fáradtságnak. SZÉLJÁNOS A Nyugat megedzette. Négy éve, egy vígjáték próbafolyamatá­nak elején állt fel, és ment ki Íror­szágba. Akkori hetei azzal teltek, miképpen oldja meg, hogy mégis maradjon, mondta. Emberileg és szakmailag padlón volt. Hozott egy döntést, és nemsokára Dub- linban találta magát. Két hónapig maradt. Hazajött, szabadúszóként két évig újra itthon játszott. Elké­szült a Sóska, sült krumpli Olasz Istvánnal és Gál Tamással. Nagy siker volt. Azután megint elment. Angliába. Egy színész mint mixer egy négycsillagos szállodában. Elég bizarrul hangzik. Csupán addig, amíg nem vesszük figyelembe, hogy nálunk, a közép-kelet-európai kultúrában még nem annyira divat, hogy az ember színészként más munkát is végezzen. Dartmouthban azt mondták, rendben, színész vagy, de mi a munkád egyébként? Mondtam, hogy ez a hivatásom. Erre ők: értjük, de mi a munkád? Ismerek egy színészt Angliában, aki ápoló is egy kórházban. A szín­ház végig velem volt. Amikor sza­badságra jöttem, játszottam a Pos­tás szerepét a kassai Tótékban, és jártam az országot a Temetős- könyv című monodrámával, a szarvasi Cervinus Teátrummal. Egy év után ismét itthon van. A Komáromi Jókai Színház évadzáró produkciójában, a Primadonnákban Leo Clarkot, a jobb napokat is megélt Shakes­Tóth Tiborral a Primadonnákban peare-színészt alakítja, aki, ha a helyzet úgy kívánja, női jelmez­be bújik. A szövegkönyvet éppen ebben a kávéházban olvastam. Könnyesre nevettem magam. A pincémő meg is kérdezte, nincs-e kedvem han­gosan olvasni. Jó hangulatú pró­bafolyamat volt, tele kacagással. Remélem, ennek legalább a töre­déke visszaköszön az előadásban. Milyen volt Méhes László rendezővel dolgozni? Óriási élmény. Nemcsak azért, mert a kisujjában van a szakma, és színészbarát rendező, lévén maga is színész; hanem a légkör miatt, amit maga körül áraszt, az intelli­gens humora miatt is. Elképesztő­en bánik az emberi lélekkel. Nagy iskola volt vele a munka. Már megy az előadás Komá­romban. Mit gondol, a nézők is könnyesre nevetik magukat a Primadonnák poénjain? Nem a nevetés a cél. Talán iz­galmasabb, ha hagyják magukat belesodomi egy történetbe, aztán mosolyra fakadnak, és végig jó­kedvűen nézik az előadást. Köz­ben heherészhetnek, röhöghet­nek, Zsonghatnak. Minden bele­fér. Ha sikerül elérnünk egy olyan (Görözdi Szilárd felvétele) kedélyállapotot, amit valószínűleg a néző manapság eleve nagyon ke­res, hiszen nem véletlenül válasz­totta a színház ezt a darabot, biz­tos, hogy siker lesz. A szarvasi Cervinus Teátrum Barátunk, René című produkci­ója hangos siker. Szerencsés csillagzat alatt született az elő­adás. Milyen érzés Derzsi Györggyel komédiázni? Úgy érzem, eléggé egy hullám­hosszon vagyunk Gyurival, remé­(Dömötör Ede felvétele) lem, hogy ez látszik az előadáson. A Barátunk, René régi szívügyem. A darabot már 2000-ben lefordí­tottuk Fabó Tiborral. Majd újra­fordítottam az ő szövegét is. A csil­lagok állása idén február végén, március elején lett kedvező. Sike­rült tető alá hoznunk az előadást. Úgy hírlik, művészeti vezető lesz Szarvason. A leköszönő művészeti vezető kérte, hadd maradjon még. Én pe­dig maradok szabadúszó színész. Ősztől nincs új munkám. Négy színházi ötletem van. Valamennyi kamaraszínházi előadás lenne. Mert jobban szeretem, ha a néző közel van, és a kamaraszínház mi- nimalizmusa miatt is, ami néha már szinte filmes méreteket ölt, annyira apró rezdüléseket kell el­játszani a színpadon. Ötletek van­nak, de a pénz nagy úr. Különösen manapság. Azt már eldöntötte, hogy itt­hon marad? A hivatásom nyelvileg eléggé behatárolt. Nem tudok és nem is akarok mást csinálni. Kint voltam, tanultam, pénzt kerestem. Haza­jöttem, és éppen itt az ideje, hogy itthon vessem meg a lábam úgy, ahogy eddig nem sikerült. Hannah Montana: A film - Peter Chelsoma egy álmokat és ábrándokat kergető nyári sztorit rendezett romantikus szerelmi hangjegyekkel Cifrára festett tyúkketrecek elszállt királynője TALLÓS1BÉIA A Hannah Montana a televíziós tehetségkutatók közönségszava- zásos versenyeinek műfajából ki­induló édes-mázos sztori, amely előbb televíziós sorozatként hódí­tott, majd elkészítették moziválto­zatát is. Nincs vele semmi baj, nincs benne erőszak, nem sugároz buijánzási ingereket az agresszivi­tástöltettel szunnyadó sejtekre. El­lenben belebutít egy kicsit a hamis álmokba, de ha az eltorzított való­ságtól, az irreális elemektől füg­getlenedni tudunk, legalábbis bi­zonyos távolságtartással tudjuk szemlélni azokat, nem olyan nagy vétek ez a film. A nagyobb bajt és károsodást az okozhatja, ha nézé­se közben eluralkodik rajtunk a rabszolgalány-szindróma (vagyis a vágy, hogy gyűjtést szervezzünk Isaurának). Mivelhogy a Hannah Montana filmben nagyon sok a szellemi-lel­ki útvesztőelem, a hamis illúzió, a megtörténhetetlen megtörténhe­tő, a mesének is sok, s az ábrándba kergető, süllyesztő, ölő perspektí­va. Igaz, némi távolságtartással lehet ezt a filmet bájos meséjével, komponált komikumhelyzeteivel görbe tükörnek is felfogni, de ah­hoz kell egy kis „paraszti józan ész”. Fel lehet fogni oly módon is, hogy a film a bulvármédia manipu­láló aljasságaira figyeltet fel. Lehet ezt úgy is szemlélni, hogy felmér­jük belőle: a kiemelő szupersztár- ság milyen személyiségferdítő ár­talmakkal sodorhat magával egy tapasztalatlan személyiséget, áld nem képes megbecsülni a körül­ményeket. Lehet e mögött a sztori mögött azt is látni, milyen üzleti háttérrel törtet-csörtet át minde­nen (minden finom emberin) a szupersztár-mozgalom gépezete. Igen, lehet ezt így is nézni, de hangsúlyozom újfent, ahhoz kell a józan paraszti ész. Mivel anélkül, s főleg álmokkal meg ábrándokkal eltelve a Hannah Montana egy ragyogó, sziporká- zóan bájos lányregénnyé válik fes­tett tyúkketrec-várral, amelynek vonzásában minden megszépül azzal, hogy szép cowboy gúnyá­ban a szőke herceg pejparipán be­lovagol a kiválasztott szerelmes szívébe. A tini Miley-t, művésznevén Hannah Montanát (Miley Cyrus) szőke parókával és imázsváltással kivakarták a lóistálló-romantikájú vidéki farmról; koncertről kon­certre bolondítja meg a tiniket. Apja szeretné visszahozni elvesz­tett lányát a földre, ezért magával ráncigálja a nagymama birtokára, hogy bukolikus hegyi környezet­ben elfelejtesse vele a hamis csillo­gást. A farmon a trendi dizájnnal Hannah-vá fejlesztett Miley-t gye­rekkori barátja várja, az áldott jó­ságú, tyúkfarmról álmodozó cow- boyjá cseperedett Travis. Sok minden történik kettejük között, az ismert dramaturgia szerinti csavarok mentén ívelgetünk, amíg a lány bizonyítja valós érzelmeit. Már-már úgy tűnik, megoldásként beleveszünk a legnagyobb bugyu­taságba (ahogy Hannah a pódiu­mon állva igazi érzelmeiről vall), de aztán mégis túllépünk ezen. Ki­derül az illúziórombolásnak ez az otromba formája hatásos eszköz ahhoz, hogy a kedvező vég na­gyobbat csattanjon. S csattan is. Isaura felszabadul. Az alkotók érezték, hogy a Zac Efron filmes karrierjére mellbősé­get eresztett tinilány-közönségnek talán nem elég Hannah. Biztosí­tékként kaptak egy álomherceget Trevis, azaz Lucas Till személyé­ben. Feltűnése egy pillanatra ki is veri a biztosítékot, mivel úgy tűnik, ez a tökéletes romantikus hősre formált Trevis fiú Robert Redford és Brad Pitt számítógépes animált változata. De nem, való­ban itt a szőke héroszok utóda: a szálvékony, hirtelenszőke s ebben a filmben valamiféle retro hangu­latú megvilágításban fotózott Lu­cas Till kettejük - talán nem evilági erőkkel vegyített - keveréke. A Hannah Montanával tutin belova­gol a nyárba. Miley alias Hanna (Miley Cyrus) és Travis (Lucas Till) (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents