Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-26 / 146. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 26. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A helyi Fidesz-elnök távollétében 119 új tagot próbáltak beléptetni a párt szegedi szervezetébe tisztújítása előtt négy nappal, írta a Népszabadság. A Fidesz szegedi szervezetének egyjúnius 14-i gyűlésén felvettek 119 aktivistát. Kalmár Ferenc választókerületi elnök szerint az eljárás törvényes volt. Négy nappal később a tisztújító gyűlésen a felvettek egy része szavazni akart, ám nem kaptak lehetőséget. A régi tagok újraválasztották Gyime- si Lászlót és a vezetőséget. A szegedma.hu jobboldali web- oldalon egyesek úgy kommentálták, hogy Gyimesiék ki- egyeztekBotka Lászlóval, sőt, a szocialista polgármester „megvette” az önkormányza- tiFidesz-frakciót. (mti) A cél az volt: a felhívás ne legyen túl radikális, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei azonosulhassanak vele Húsz éve írták a Néhány mondatot Húsz éve, 1989. június második felében jelent meg Prágában a Néhány mondat című felhívás, amely az 1968/69-es reformidőszak, az erőszakkal letört „prágai tavasz” után az első olyan ellenzéki kezdeményezés volt a szocialista Csehszlovákiában, amelynek sikerült megszereznie a közvélemény szélesebb rétegeinek nyüt támogatását is. KOKES JÁNOS A Néhány mondatot először a Li- dové Noviny című illegális újság közölte június 22-i dátummal, de szélesebb körben csak június 29-én vált ismertté, amikor a felhívás szövegét, és az első aláírók nevét a Szabad Európa rádió is beolvasta. A felhívás ötlete Václav Haveltől származik, akit a januári, rendszer- ellenes prágai tüntetések után újra letartóztattak és bebörtönöztek. A rendszerellenes tüntetések Jan Pa- lach egyetemista tűzhalálának 20. évfordulója alkalmával törtek ki Prágában, s az előző két évtizedben soha nem látott tömegek, tízezrek kapcsolódtakbe. Havel májusban szabadult, s a Néhány mondat megszületésének körülményeire később így emlékezett: „Szabadulásom után megtudtam, hogy nagyon sok ember, különösen a művészek, kiálltak mellettünk. Számos tiltakozó akcióra, aláírásgyűjtésre került sor. Az volt az érzésem, ki kellene használni ezt a hangulatot, s folytatni kell az akciókat. Az ellenzékieket a társadalomtól elválasztó falon repedés keletkezett. Megfogalmaztuk a Néhány mondatot, aláírtuk nevünket, cí- münket-naésbejött.”Acélazvolt: a felhívás ne legyen túl radikális, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei azonosulhassanak vele. A Néhány mondat szerzői felszólították a csehszlovák állam vezetését, hogy alapvetően alakítsa át a rendszert és a társadalmat. A legfontosabb követeléseket pontokba foglalták: a politikai foglyok szabadon bocsátása, gyülekezési szabadság, a független kezdeményezések elismerése, sajtó- és szólásszabadság, a hívók jogos igényeinek teljesítése, nyílt vita az ötvenes évekről és a „prágai tavaszról”. Már az első néhány száz aláíró névsora meglepetés volt. Václav Havel, Alexandr Vondra, Jin' Dientsbier, Petr Uhl, Ján Čamogurský, Lud- vík Vaculík neve mellett a „hivatalos” szféra neves személyiségei is megtalálhatók voltak: Jih Menzel, Jin Suchý, Josef Kemr színészek, Ladislav Hejdánek filozófus, Jaroslav Skála elmegyógyász, számos egyetemista és munkás. Az első héten 1800 ember írta alá. Abársonyos forradalmat elindító november 17-i prágai diáktüntetésig már mintegy 40 ezer aláírás volt a szöveg alatt. A korabeli csehszlovák vezetés azonnal állam- és szocialista ellenes pamfletnek minősítette a felhívást, és élesen elítélte. Akommunista párt lapjai - a cseh Rudé Právo, a szlovák Pravda és a magyar nyelvű Új Szó - nagyszabású kampányt indítottak a Néhány mondat aláírói ellen, akiknek a nevét nap mint nap beolvasta a Szabad Európai rádió. A rendszert különösen irritálta, hogy egyre több közismert és népszerű művész - Jin Bartoška, Hana Zagorová, Daniela Kolárová - is aláírta a dokumentumot. Az aláírók között magyar nevek is felbukkantak. Júliusban a csehszlovák belügyminisztérium felforgatás címén büntetőeljárást indított számos aláíró ellen. Emberek százait kihallgatták, problémáik voltak a munkahelyükön, az egyetemen, néhányan ismét börtönbe kerültek. A korabeli csehszlovák vezetés, amely 1968/69-es reformidőszakot eltipró szovjet tankok hátán került hatalomra azonban az erőfitogtatás ellenére is már szemmel láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni a tiltakozási hullámmal. Döntő szerepe volt ebben annak, hogy a Szovjetunióban tetőzött a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett peresztrojka. Ugyanakkor a hatalom tudta: ha párbeszédet kezd a társadalommal, kiengedi a kezéből a gyeplőt, az a végétjelenti. Szeptemberben az ellenzék a Néhány mondatot hivatalosan átadta a kormányhivatalban. Ladislav Ada- mec, a reformok felé hajló új kommunista kormányfő ígérete ellenére a kormány a petíció aláíróinak nem adott semmiféle választ. A hatalom és az ellenzék párbeszédére, amelyben František Tomášek prágai érseknek kellett volna közvetítenie, nem került sor. 1989 nyári és az őszi hónapjaiban a belpolitikai helyzet Csehszlovákiában is egyre feszültebb lett, s a november második felében kirobbant tüntetéshullámot, amely „bársonyos forradalom” néven íródott be a történelembe, a szocialista csehszlovák rendszer már nem élte túl. A Fidesz által vált lehetővé, hogy az alig leplezett rasszizmus és az antiszemitizmus szalonképessé vált Gyűlölet sorozatban MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Gyűlölet sorozatban címmel a Jobbikról közölt teijedelmes írást a Die Welt. A konszolidált nyugati társadalmak számára önmagában nem jelent drámát, ha a pártspektrum szélein jobboldali szervezetek jelennek meg - írta esszéjében Krisztina Koe- nen a német konzervatív újságban. Radikális nacionalista vagy idegen- ellenes nézetek mindenütt vannak, és ezeket valahogyan kifejezésre kell juttatni. Amíg a politikai elit és a lakosság képes arra, hogy megértse a tényleges problémákat, elutasítsa az idegenellenes vagy az emberi méltóságot megalázó nézeteket, addig nem jelentenek veszélyt a szabadságra és a demokráciára. A Jobbik esetében azonban más a helyzet. „A Jobbik nem egyszerűen jobboldali radikális, hanem egy nemzetiszocialista párt, amely az állam destabilizálását, hatalmi monopóliumának szétzüálását és olyan népcsoportok kirekesztését tűzte ki célul, amelyek a magyarokjó lOszá- zalékátteszikki”-irta Koenen. A Jobbik sikere nem az égből pottyant, nem az elnyomorodás következménye, amint azt nyugati kommentárok állítják - hangsúlyozta a cikkíró. Az okok egy eltorzult és gyenge elitben, azokban a történelmi hátterű eszmeáramlatokban keresendők, amelyek Kelet- Európában hozzátartoznak az általános gondolkodásmódhoz. Ily módon azok a tanulságok, amelyek a magyarországi fejleményekből levonhatók, az egész régióra érvényesek. A rendszerváltás után Magyar- ország korábban soha nem tapasztalt ütemben nyílt meg a világgazdaság előtt, és a globalizáció „lerohanta” az országot. Az az ország, amely a kommunizmus alatt teljes elszigeteltségben volt, a rendszerváltás után szembetalálta magát a modem világ csodálatos és veszélyes befolyásaival. Ehhez sokan nem voltak elég érettek - hangsúlyozta a cikkíró, aki szerint ez áll a Jobbik választási jelszava, a „Magyarországot a magyaroknak!” mögött. Azaz el kell verni mindazt, ami értheteden, bonyolult, globális, zsidó és amerikai, és vissza kell térni az egyszerű, igaz, de minden másnál felsőbbrendű magyar értékekhez, mint haza, nemzet, isten és család. És nem hiányozhat a Trianon nyomán elvesztett magyar területek visszakövetelése sem-tette hozzá a cikkíró. Koenen szerint a Jobbik aligha találhatott volna olyan termékeny talajt a maga eszméi számára, ha az EP-választások másik győztese, a jobboldali Fidesz 2006 óta „nem teremtette volna meg a nemzed kirekesztés általános légkörét”. Az ellenfeleket, a szocialistákat és a liberális SZDSZ-t nem más politikai nézetek képviselőiként, hanem „árulóként, hazádan jöttmentként és a magyarság ellenségeként” kezelte. „Most pedig - tekintettel a várható nagy választási győzelmének kilátásaira - ellenfeleit a Fidesz nem leváltással, hanem örök időkre szóló megsemmisítéssel fenyegeti” - írta a szerző, aki szerint „csak a Fidesz és különösen annak elnöke, Orbán Viktor által vált lehetővé, hogy az alig leplezett rasszizmus és az antiszemitizmus szalonképessé vált a politikai és a köznyelvben”. KOMMENTÁR Botrányhősök NAGYANDRÁS Vladimír Mečiar a koalíciós HZDS elnöke azt ígérte, hogy ezen a héten csütörtök estére, azaz e cikk megjelenése előtti napra, de legkésőbb mára megnevezi a párt jelöltjét az igazságügyi miniszter posztjára. Bár a jelölés még nem jelenti automatikusan az illető személy kinevezését is, a HZDS elnökétől várható némi meglepetés. Köztudomású, hogy Vladimír Mečiar sajátosan értelmezi a jogot, ezt az elmúlt két évtizedben többször is sikerült bebizonyítania. Ugyanígy egyértelmű az is, hogy már évek óta furcsa játszmát játszik, melyben a saját pozíciója megőrzésének vagy erősítésének érdekében bizonyos nagyon fontos témákban képes cserben hagyni koalíciós partnereit, s ha szükséges, egyedül képes szembeszállni akár a teljes politikai palettával is. Ez utóbbinak ékes példája volt a Speciális Bíróság megszüntetésével kapcsolatos ödete. Itt csak a margóra jegyezném meg, hogy hiába szállt szembe Mečiar- ral a teljes sajtó és az ellenzék, illetve a Smer, az Alkotmánybíróság neki adott igazat. Márpedig az ország demokratikus berendezkedéséből eredően az ellen, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősít, nincs apelláta. Tehát ebben az esetben Mečiar mindenki mással szemben ráérzett a dolog lényegére. De visszatérve az igazságügyi miniszter posztjára. A HZDS elnöke nem vé- ledenül jelölte korábban erre a posztra a valódi botrányhősnek nevezhető Štefan Harabint, s nem véletlen az sem, hogy ezt a Hara- bint a Bírói Tanács óriási többséggel választotta meg. A két koalíciós partner, a Smer és az SNS elkövette ugyanazt a hibát, amit az előző két ciklusban a KDH-val szemben elkövettek koalíciós partnerei. Míg a kereszténydemokraták 1998 és 2006 között a belügyminisztert és az igazságügyi minisztert adva az igazságügyet mint minisztériumot és a rendvédelmet tartották a kezükben, Štefan Harabin megválasztásával ez a minisztériumot és a bírói rendszert jelenti. Ezek olyan hatalmi pozíciók, melyekben talán nem összpontosul látványosan akkora pénzösszeg, mint más tárcáknál, de döntéseik következményei sokkal mélyrehatóbbak. Minek nevezhető ez, ha nem Vladimír Mečiar bravúros győzelmének, hogy folyamatosan gyengülő pártjával a ciklus közepén sikerült a bírói rendszer legfelsőbb posztját megszereznie egyik leghűbb embere számára? Természetesen Robert Ficót terheli legfelsőbb szinten az a felelősség, hogy nem számolt ezzel a lehetőséggel. Jogászként neki is tisztában kell lennie azzal, hogy Štefan Harabin műid miniszterként, mind a Legfelsőbb Bíróság elnökeként alig vállalható figura. És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb problémáról, a leendő miniszter személyéről. Vladimír Mečiar gondolkodását ismerve simán elképzelhető, hogy első körben nem mást, mint Ivan Lexát fogja jelölni. Ennél nagyobb megszégyenítés az igazságügyet nem is érhetné Szlováldában, s a HZDS elnökének olyan adu ászok lesznek a kezében, mint az a tény, hogy Lexát az elmúlt tíz év alatt egyeden ügyben sem sikerült elítélni, sőt, az SIS elnöke már Strasbourgban nyert pert az állam ellen. Végső soron nem valószínű, hogy Lexából valóban miniszter lesz, de már a tény, hogy a neve jelöltként is felbukkanhat ékes bizonyítéka annak, milyen emberek is kormányozzák ezt az országot. HCYZET Erősödő kis pártok Biztos kieső helyen áll az SZDSZ, és biztosan bekerülne az Országgyűlésbe a Jobbik; az LMP támogatottsága közelít az MDF- éhez, a Fidesz és az MSZP közötti támogatottságbeli olló pedig az EP-választáson elért eredményekhez hasonlóan alakul - derült ki a Századvég és a Forsense közös közvélemény-kutatásából. A Századvég-Forsense kérdésére június közepén az összes megkérdezett 68%-a mondta, hogy biztosan elmenne szavazni egy most vasárnap megrendezésre kerülő országgyűlési választáson, ami 7%-os emelkedést jelent az EP-választások előtti eredményekhez képest. A Fidesz és az MSZP támogatóinak aránya az elmúlt egy hónapban nem változott: az összes megkérdezett valamivel több mint harmada szavazna a Fideszre, tizede pedig az MSZP-re. Az elemzés szerint a választói aktivitás emelkedése a májusi 41%-ról 48%-ra növelte a biztosan szavazó, pártot választók arányát, ami a parlamenten kívüli kispártok, a Jobbik és a Lehet Más a Politika (LMP) erősödésének köszönhető. így a biztosan szavazó, pártot választók körében a Fidesz bázisa csökkent 71-ről 63%-ra, noha számszerűen több potenciális szavazója van, mint az EP-választások előtt. Az egy hónappal ezelőtti adatokhoz hasonlóan az MSZP-re a biztos szavazók 17%-a adná a voksát. A felmérés szerint a Jobbik stabilizálta harmadik helyét, és a mai adatok alapján biztos parlamenti részvételre számíthat: az összes megkérdezett 7%-a választaná a Jobbikot, ami 4%-kal magasabb támogatottságot jelent, mint egy hónappal ezelőtt. A biztosan szavazó pártválasztók között is megerősödött a párt, 6-ról 10 százalékra növelve szavazóinak arányát. Szintén stabilizálódni látszik az MDF helyzete, a párt továbbra is a parlamenti küszöb alsó határán áll: az összes megkérdezett 3, a biztosan szavazó pártot választók 4%-a támogatná Dávid Ibolya pártját - olvasható az elemzésben. A felmérés szerint az SZDSZ gyakorlatilag eltűnt a politikai térképről, (mti) (Peter Gossányi rajza)- Ne ijesztgess még te is, elég gondom van a pártommal!
