Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-25 / 145. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A legmozgékonyabbak a francia, ír, portugál egyetemisták, akik egy jó állásért a világ végére is elmennének, a csehek, a lengyelek és a magyarok nehezen mozdulnak; a Tren- dence Intézet felmérését - melynek során 750 egyetem kétszázezer egyetemistáját kérdezték meg - a Népszabadság ismertette. A leendő mérnökök kissé bizonytalanabbnak látják karrierindításukat - 39,5%-uk nem biztos az állás- keresés eredményében-, míg a közgazdászoknak 32,6 %-a állítja ezt. Magyarországon a mérnök hallgatók csaknem fele talál aggódnivalót, a közgazdászoknak csak 38%-a. A megkérdezettek többsége bízik abban, hogy négy-hat hónap alatt megfelelő munkát talál, ehhez a mérnököknek 18, a gazdasági szakon végzetteknek 24 állást kell megpályázniuk. A magyar diákok helyzete javulttavaly óta, az első állás megszerzéséért tavaly még 20-29 interjú kellett, idén 18-23 is elég lehet, (mti) VILÁGGAZDASÁG A Nézőpont Intézet Heti Válasznak készített közvélemény-kutatása alapján a biztos szavazók körében a Fidesz 48 %-on áll, az MSZP és a Jobbik 9-9%-on. Az MDF 3%-on, az SZDSZ és az LMP 2-2%-on áll. A válaszadók 63%-a szeretne előre hozott voksolást a júniusi felmérés szerint. A magyarok 52%-a elégtelenre vagy elégségesre értékeli Bajnai eddigi munkáját. A kabinet által „történelmi adócsökkentésként” beharangozott adócsomagról a megkérdezettek 9%-a gondolja, hogy csökkenti a közterheket, 47%-uk az ellenkezőjében hisz. A szocialista politikusok közül három jöhet szóba miniszterelnök-jelöltként: Szili Katalin (23%), Lendvai Ildikó (15%) és Mesterházy Attila (11%). A Jobbik küszöbátiépé- sét a megkérdezettek 72%-a valószínűsíti.- Még mindig tart a válság. Nem is tudóéi, hogy a cégünk sorsa lesz-e rosszabb vagy a fiam bizonyítványa. (Peter Gossányi rajza) 1961. augusztus 13-án éjszaka kezdődött meg a 155 kilométeres fal felépítése Ulbricht már 1953-ban akarta a berlini falat Az NDK egykori kommunista vezetője, Walter Ulbricht már 1953-ban el akarta választani egymástól Berlin keleti és nyugati felét és az 1961-ben létrehozott, hírhedt berlini fal korai tervének csak egy „megkésett” változata volt - erről beszélt kutatásai alapján egy lapinteijúban Jöm Schütrumpf. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A berlini történész szerint az akkori keletnémet állampárti az NSZEP vezetője a falat már nyolc év- velkorábbra, 1953 elejére tervezte. Schütrumpf szerint akkor még a falnak nem arról a formájáról volt szó, amely 1961-ben létrejött, de Ulbricht már annak idején azt vallotta, hogy Nyugat-Berlint mindenképp körül kell zárni. Kijelentette, hogy az erre vonatkozó dokumentumok Walter Ulbricht „hagyatékából” kerültek elő. A Der Tagesspiegelnek mindezt megerősítette egy másik történész, a berlini kortörténeti intézet külső munkatársa is, aki évek óta a fal történetét kutatja. Manfred Wilke azt hangsúlyozta: nem ismer konkrét terveket arra, hogy Ulbricht már 1953-ra tervezte a falat, de az ezzel kapcsolatos megfontolásokat nagyon is valószínűnek tartja. Wilke emlékeztetett arra, hogy 1952-ben Sztálin parancsára a belnémet határokat megerősítették. A főváros akkoriban - négyhatalmi státusa miatt - kivételt jelentett a sztálini rendelet érvénye alól, ezzel azonban egyfajta „lyuk” támadt a határvédelemben. Ebből kiindulva Walter Ulbricht már 1952-ben több javaslatot tett az akkori szovjet elvtársaknak Berlin keleti és nyugati szektora közötti hatá- rokellenőrzésénekmegerősítésére. Alátámasztotta mindezt egy harmadik történész, a német-szovjet, illetve német-orosz kapcsolatok szakértőjének számító Gerhard Wettig is. Wettig szerint Ulbricht valójában már 1952-ben javasolta Sztálinnak Nyugat-Berlin „lezárását”. A történész utalt arra, hogy ezt bizonyító szovjet dokumentumokat maga is látott. Szavai szerint Ulbricht 1952-ben kétszer is indítványozta Sztálinnak a berlini „határzárat”, de javaslatai a szovjet diktátor haláláig megválaszolatlanul maradtak, utóda, Hruscsov - 1961-ig— elutasította azokat. Nyikita Hruscsov 1961-ben egyszer még elvetette az Ulbricht által javasolt falat június végén másképp döntött. Ez utánl961. augusztus 13-án éjszaka kezdődött meg a 155 kilométer hosszú beton- és szögesdrót fal felépítése. KÉZ,IRAT esmemmsa Vakációóó! MIKLÓSI PÉTER Kérem, senki se tartson nagyképű jövendómondónak, ha most elő- remegjósolom: akövetkező napokban sokan, sokhelyütt, sokat beszélnek a gyerekekről. Abizo- nyítványosztás és a vakáció apropóján. Hajó volt a „bizi”, bizonyosan lesz aprócska ajándékis, meg fagyizás. De ilyenkor, a tanévzá- róktáján, szakértők bevonásával, a sajtóban is több szó esik a gyerekekről. Nekemlegalábbis föltűnt, hogy már a minap az egyik újság címben, öles betűkkel kérdezte: Mit kezdjünka kamaszokkal nyáron? Egy másik lap arra figyelmeztetett, hogy a gyermek részére a legnagyobb öröm, ha egy egész napot együtt tölthet a szüleivel. S rálapoztam olyan cikkre is, amely azt feszegette, vajon miért növekszik épp nyaranta a gyermekbűnözés?! Tudom, szerencsére nem ez utóbbi az általánosítandó, ám a mindennapok tapasztalatai alapján nem árt tudatosítani, hogy úgy tűnik: valami nincs rendjén a gyerekekkel. Vagy talán nem is velük van a gubanc, csupán keveset tudunk a gondj aikról, az örömeikről, a családban betöltött valós helyzetükről. Amiként arról is, hogy a hétköznapokkörforgásá- ban mit tehetünk a gyermekekért. Egyáltalán kellő mértékben vesszük-e emberszámba őket? Gondolunk-e arra, hogy végső soron a gyerek: híd a múlt, ajelen és a jövő között? Nos, aligha kétséges, hogy a hajdani városi grundok és a falusi li- balegelők emberkéi önfeledtebben játszottak a rongylabdával, a fűzfasíppal vagy a bodzaágból hajlított nyíllal, mint a százfélé játék között unatkozó, pusztán a számítógép, a tévé képernyőjére meredő mai csemeték. És legalább ennyire tény az is, hogy az érzelemhiány létező probléma; bár nehezen hihető, hogy a szülő manapság ridegebb vagy kevésbé szerető. S az sem valószínű, hogy napjainkra kialakult egy másfajta, érzelmileg csonkább ember. Sokkal inkább a más idők új családját alakító társadalmi örvénylések szólnak bele parancsoló erővel immár huzamos ideje az emberek életkörülményeibe és viselkedésébe. Manapság az ember szorított helyzetében is igyekszik minden tőle telhetőt megadni a gyereknek. A felnőttek, ha gürcölve és nyögvenyelősen is, de anyagilag akarják pótolni, amit nem adnak meg érzelmileg. Mert hajtanak. Vagy munkanélküliként, ha tehetik, svarcban dolgoznak. Mert szabadságra is félnek elmenni, nehogy időközben az utcára kerüljenek. Mert ellazulnak vagy búfelejtenek a sarki kocsmában. Esetleg pártszínekben politizálnak. Közben megbomlik a család közös sorsvállalása. Ez ellen a gyerekek egy része úgy védekezik- mert nagyon rossz érzületileg, örökösen mínuszban lenni -, hogy lejjebb szállítja érzelmi igényeit, elmagányosodik, pótcselekvést keres. Ebből viszont a személyiségnek kicsit más fajtája keveredik ki, mint a szülői vagy akár a társadalmi ideál. Sietve hozzáfűzöm: sopánkodással, hamvas szépel- géssel itt aligha jutunk messzire. Viszont azzal a felismeréssel már kezdhetünk valamit, hogy a gyerek kéthavi vakációja a szülő számára vizsga: a felelősségérzet, a találékonyság, a szeretet vizsgája. Mert a vakáció lehet a felhőtlen szabadság boldog netovábbja akkor is, ha a szülő nem képes megfizetni a drága tábort, a külföldi utazást. A nyári szünet ugyanis az évközi mulasztások pótlásának két hónapja is lehet. Kiadós beszélgetésekkel, közös strandolással, kirándulással, városnézéssel, múzeumlátogatással. És még valami pótolható ilyenkor: az idült cirókahiány. Ennek az újszerű szóképződménynek minden egyes betűjét nem a nyelvészek, hanem a felnőttek figyelmébe ajánlom! Mert itt a vakációóó... KOMMENTÁR Papok hatalma MAL1NÁK ISTVÁN Jó lenne, ha igaz lenne, hogy Iránban minden megtörténhet, meg annak a fordítottja is. Egyesek szerint forradalom van, mások forradalom előtti állapotról beszélnek. Nagyon úgy tűnik, hogy ezek a vélemények inkább a vágyakat tükrözik, nem a valós helyzetet. A kezdetben százezres tüntetések a rendőrterror miatt ezresre apadtak, és az ellenállás lassan megtörik, az embereket megfélemlítik. Az USA még mindig óvatosanfogalmazgat, Obama nem akaija teljesen magára haragítani Teheránt, nem tudni, miért gondolja, hogy Ahmadi- nezsáddal megtud egyezni. Az EU- sajátos szóhasználattal- a népakarat érvényesítését sürgeti. Iránban a főpapok akarata érvényesül, különösen a Khomeini-féle iszlám forradalom öröksége felett őrködő Ali Hamenei ajatolláhé. Az ő akaratának pedig a vallásos alapon szervezett elithadsereg, a Forradalmi Gárda (meg a gárdának alárendelt félhivatalos, félkatonai kommandók) ad nyomatékot. A papok hatalmát akkor lehetne megdönteni, ha a gárda átállna, de en- nekminimális esélye sincs, arról nembeszélve, hogy nincs is hova átállni. Az ajatolláhok hatalmát egyik vesztes elnökjelölt sem akaija megdönteni. Szerencsére Párizs, Róma vagy Berlin sokkal keményebben fogalmazott, és pillanatnyüag az a helyzet, hogy egyes európai országok sokkal határozottabb állásfoglalásokat tesznek, mint az USA. A Bush-kormányzat idején ez fordítva volt. Az Őrök Tanácsa hétfőn beismerte, hogy ötven városban valóban csaltak, a részvétel meghaladta a száz százalékot, de ez úgymond nem befolyásolta a végeredményt. A voksokszúrópróbaszerű újraszámlálása után állítólag kiderült, hogy volt, ahol 140 százalékos részvételi arány jött ki! Miközben mindenki számára világos, hogy az Ahmadinezsádnakaz első forduló után „megítélt” 63 százalékos győzelemhez sokkal több, szinte minden választási körzetben szemérmetlenül kellett csalni, az Őrök Tanácsa bejelentette: nem érvényteleníti a választási eredményt. De az iráni választások nem csak ezért antidemokratikusak. Emlékezzünk vissza, az első napokban a nyugati világban még azon meditáltak vezető politikusok, hogy nincs elegendő információ, nem biztos, hogy csalás történt, ezért nem is lehet a demokráciával összeegyeztethetetlennek minősítem a történteket. Delehet. Iránban475-en akartak indulni az elnökválasztáson, de az Őrök Tanácsa -az ilyen előszűrés teljesen abszurd - közülük csak négynek engedte meg. Vagyis azoknak, akik semmiképp sem jelentenek veszélyt a teokrata iszlám államra nézve. E szempontból érthetetlen, miért tartjákreformemekMuszavit,akia néhai Khomeini bizalmasának számított, kormányfő volt az Irak elleni 8 éves háború idején, s természetesen akkor is, amikortöbb műit egy évig megszállva tartották Teheránban az amerikai nagykövetséget. Khomeini halála után kiebrudalták Muszavit a hatalomból, vele együtt a kormányfői tisztséget is megszüntették, s csak most, húsz év után tért vissza a politika színpadára. Pontosabban: elővették, felhasználják őt. TermészetesenadúsgazdagHasemiRafszandzsáni ajatolláh, volt államfő és az ő emberei. Rafszandzsáni belülről, a papság segítségével szeretné elmozdítani Hameneit, Ahmadinezsád legnagyobb pártfogóját. Rafszandzsáni, aki Muszavi kampányát pénzelte, a síita klérus 86 tagjából álló Szakértői Tanács elnöke. Ez a tanács - nem azonos az Őrök Tanácsával! -választja meg egy életre szólóan a legfőbb vallási és politikai vezetőt, így ez az egyetlen testület Iránban, amely elvilegvissza is hívhatja hivatalából (Hameneit). így lényegében Rafszandzsáni személyes ambíciói mozgatjáka tehe- ráni utcán szabadságot és demokráciát követelő naiv fiatalokat. FIGYELŐ semmi mást. Amerika és a Nyugat, az atomháborútól tartva visszahúzódott. Nagy Imre az utolsó pillanatig jó marxista volt. Ó és elvtársai hűek voltak a párthoz, egészen addig, amikor már nem tudtak szemet hunyni hazájuk elnyomása felett. Abban reménykedtek, hogy békésen megválhatnak elnyomóiktólvagyhogy az amerikai mentősereg megérkezik. De túl sokat reméltek, amiért megfizettek. Irán fő demagógja, Ahmadinezsád tisztában van azzal a régi igazsággal, hogy a szabadság nem adagolható, az egyik szabadságjog vezet a másikhoz, ezért is akaija letörni a békés forradalmat. S bár ezt megteheti, egy bizonyos: elveszítette azt, ami az elnökségnél sokkal fontosabb, a legitimitását. Az iráni mártírok vére borítja kezét, az áldozatok listája napról napra növekszik, a világ egy újabb forradalom leverésének lehet szemtanúja. Greenberg élesen támadta az amerikai elnököt, amiért csak szavakban támogatja a szabadság ügyét, és ezek a szavak is késve, félve érkeznek, (mti) Magyarország '56, Irán '09 Az 1956-os magyar forradalom és az utóbbi napok iráni eseményei között vont párhuzamot a Townhall, az egyik vezető amerikai konzervatív hírportál. Nagy Imréhez, a magyar forradalom hőséhez hasonlóan az Iránban zajló „csöndes forradalom” vezetői szintén az uralkodó rezsim hű szolgálói voltak. Ok is büszke nacionalisták, de nem őrültek, csak a legegyszerűbb jogokat követelik, köztük szabad és tisztességes választásokat. Elfogadják a mol- lák hatalmát, a teokráciát, de meg akarják reformálni, emberi arcot akarnak neki kölcsönözni, akárcsak Mihaü Gorbacsov tervezte megújítani a szovjet kommunizmust. Csak azt nem tudatosítják, hogy a rendszer humanizálása annakmegsemmisítésétjelenti.A szerző Paul Greenberg Magyar- ország 1956, Irán 2009 című cikkében arról írt, hogy a magyarok bátorsága az egész világ rokon- szenvét és csodálatát kivívta. De
