Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-22 / 142. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 22. Egyes nézetek szerint nem biztos, hogy eredményes lesz a „szűkített" voksolás Főtitkárt választ(ana) az ET FIGYELŐ Riport azl989-es határnyitásról Hosszú riportot közölt az 1989-es osztrák-magyar határnyitásról a Die Presse című osztrák napilap szombati számában, egy héttel az akkori sajtó bevonásával rendezett esemény 20. évfordulója előtt. Miért kétszer omlott le a vasfüggöny, először 1989. május 2-án és másodszor június 27-én? - tette fel a szerző a kérdést, kortársakkal és szemtanúkkal folytatott beszélgetésekben keresve rá a választ. Egy beton emlékmű áll Sopron és az ausztriai Szentmargitbánya (St. Margarethen) között a határ nyomvonalán ezzel a felirattal: „Ezen a helyen vágta át Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter 1989. június 27-én az úgynevezett vasfüggönyt.” A két külügyminiszter valóban átvágta a vasfüggönyt 1989. június 27-én, csakhogy hat kilométerrel nyugatabbra, Kelénpatak (Klingenbach) közelében. Az emlékmű helyén Mock és Horn csak a 15. évfordulón állt együtt - olvasható a riportban. A keleti tömb legkésőbb 1985 márciusától, amikor Mihail Gorbacsov lemondott az SZKP főtitkári tisztégéről, megszűnt tömb lenni - idézte fel saját emlékeit egy keletnémet kortárs, aki sok honfitársához hasonlóan maga is kísérletet tett arra, hogy 1989 júliusában a zöld határon át Magyarországon át Ausztriába, s onnan Nyugat-Németországba jusson. Miközben 1989-ben Lengyelországban kerékasztal-tárgyalások kezdődtek, és Magyarországon Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezte az 1956-os eseményeket, Ke- let-Németország agóniába süppedt. A „végek kezdete” volt 1989, a kommunizmus végének, Európa megosztottsága végének, a hidegháború végének és még sok más végnek a kezdete, a legnépszerűbb kezdet ezek között az osztrák-magyar határon húzódó vasfüggöny felszámolásáé - állapította meg a szerző. (MTI) Az Európa Tanács (ET) új főtitkárának megválasztása is napirenden szerepel az ET Parlamenti Közgyűlésének mától péntekig tartó nyári ülésszakán. KÁRPÁTI JÁNOS-MTI A strasbourgi székhelyű Európa Tanácsot azért hozták létre 1949-ben, hogy emelje a kontinens országaiban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának színvonalát. Magyarország volt az első, amely az úgynevezett keleti blokkból - még 1990-ben - tagjává vált a szervezetnek. Jelenleg 47 tagállama van, beleértve Oroszországot és a kaukázusi országokat is. Az ET égisze alatt működik az Emberi Jogok Európai Bírósága, ahová azok fordulhatnak, akik szerint megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogaik valamelyikét, és saját hazájukban eredménytelenül kimerítettek minden jogorvoslati lehetőséget. Az ET jelenlegi főtitkárának, a brit Terry Davisnek az utódját a tagországbeli kormányokat képviselő Miniszteri Bizottság ajánlása alapján két jelölt - Thorbjom Jagland, a norvég parlament munkáspárti elnöke, valamint Wlodzimierz Cimo- szewicz baloldali lengyel szenátor - közül választhatja ki a Parlamenti Közgyűlés, amely a tagországok parlamenti képviselőinek csoportjaiból tevődik össze. Két időpontot is kitűztek: ha holnap délelőtt nem sikerül főtitkárt választani, akkor szerdán újra próbálkozhatnak. Eredetileg két további pályázó is volt, a magyar liberális Eörsi Mátyás és a belga kereszténydemokrata Luc Van den Brande személyében. Őket azonban a Miniszteri Bizottság tavasszal kihúzta a listáról, egy olyan korábbi állásfoglalásra hivatkozva, mely szerint kívánatos lenne, hogy a főtitkárnak kormányfői vagy miniszteri tapasztalata legyen. Jagland és Cimoszewicz is betöltött egy időben miniszterelnöki posztot. A Parlamenti Közgyűlés sérelmezte a Miniszteri Bizottság eljárását, és egyes vélekedések szerint nem biztos, hogy eredményes lesz a szűkített listáról való választás. A napirendben mindenesetre két időpontot is megjelöltek a szavazásra: ha holnap délelőtt nem sikerül főtitkárt választani, akkor szerdán újra próbálkozhatnak. A Parlamenti Közgyűlés nyári ülésszakának napirendjét egyébként az emberi jogok európai helyzetéről szóló, kétévenként tartott átfogó vita uralja. Felszólal az ülésszakon Mary McAleese ír elnök és Borút Pahor szlovén kormányfő. Elképzelhető, hogy a Parlamenti Közgyűlés helyreállítja Fehéroroszország megfigyelői jogállását, amelyet 1997-ben függesztettek fel. Holnap nyitják meg az Európa Tanács székházában azt a fotókiállítást, amely magyar kezdeményezésre, osztrák és német közreműködéssel a határnyitás 20. évfordulójának állít emléket. JEGYZET Hősből celeb PUHAJÓZSEF Eltelt három hét a verseny óta, s mi gyorsan felejtünk. Pedig olyan ez, mint egy gondosan megkoreografált modernkori mese. Olykor elő is bújik belőlem a kisördög. Lehet, hogy kitalálták, megint lóvá tettek bennünket? Remélem, nem! Hiszem, hogy az élet a legcsodásabb forgatö- könyvíró, s nagyjából úgy történt, ahogyan elénk tárult, csak színeztek picit rajta. A Britain’s Got Talent című tehetségkutató tévéműsorba jelentkezett egy asszony. Susan Boyle-nak hívják. Pillanatok alatt sztár lett. A bulvár is magáévá tette. Három olyan jelzővel illethető, amely együtt aranybánya a bulvárnak: csúnyácska, szűz, negyvennyolc éves. Mindezek felett csodás hanggal rendelkezik, de ez az ő szemszögükből nem fontos, bár a népszerűsége ebből következett. Susan úgy kellett a folyamatos példányszámcsökkenéssel küzdő brit bulvársajtónak, mint egy falat kenyér. Az egyik nap az „élettársa”, egy macska szerepelt a címlapon, a másik nap a pornó- filmrendező, aki másfajta karrierlehetőséget kínált az énekesi babérokra pályázó asszonynak. Amikor úgy tűnt, a bulvár már kiszipolyozta, egy időre elhasználta, jött az újabb forrás: nem nyerte meg a versenyt, amiből eredően néhány napig megint ő szolgáltatta a címlapsztorit. A május 30-i döntőben egy tánccsoport legyőzte. Ha nyer, az nem téma, abból a bulvár nem igazán profitál, a legyőzéséből viszont tudott, ismét volt szenzáció, megírhatta, hogy kikészült, kórházban kezelik. Alapjában véve tényleg szép ez a történet, csak az a baj, hogy mi, emberek mindent elrontunk. A bulvár a hősöket is celebbé változtatja, mert nekünk az utóbbiak kellenek. De csak ideig-óráig kellenek, gyorsan megunjuk őket. Bevallom, engem nem ért hideg zuhanyként Susan legyőzése. A bulvár okozta. A folyamat, ahogy a hős celebbé válik - ez még nem következett be, de már elkezdődött. A celebeket csak a média, a bulvár hasznosítja, a celeb dalait, nagylemezét a zenészszakma kilöki magából, a celeb egy idő után a színháznak is teher, s nem közönségcsalogató. Úgy lett vol- . na rendjén, ha Susant a maga idejében, a nyolcvanas évek elején fedezik fel. Akkortájt még a tehetség és az ügyesség volt a döntő. Féltem őt. Az utóbbi napokban már nem is érdekes, és kezdjük elfelejteni. De lesz ő még a bulvár középpontjában, még maradt benne eladható, a csúnya nőt most széppé vagy legalább érdekessé kell formálni, ami szintén téma. Attól tartok, a zenei karrierje, ami tulajdonképpen még el sem kezdődött, nem lesz hosszú. A készülő nagylemeze iránt most még óriási kereslet mutatkozik, de minél hamarabb meg kellene jelentetni, az asszony ugyanis napról napra veszít a zenei népszerűségéből. Mert celebbé változik a hős. KOMMENTÁR Háborúzhatunk LOVÁSZ ATTILA Háborúzhatunk. Ezt üzente kormányfő a kereskedelmi bankoknak, s a kijelentés oly fontosnak tűnt, hogy lapunk egyik napjának kiemelt mondata lett. Nagyon helyesen. Ha a kormányfő hadat üzen az ország kereskedelmi bankjainak, nagy baj lehet. Első pillanatban azt is gondolhatnánk, a koalíció klientúrájának finanszírozásával van baj, ilyenkor szoktak a nagypolitikában nagyokat mondani. Anno a harmincas években valamelyik tanácsadó arra figyelmeztette Sztálint, nem volna jó ujjat húzni X. Y. állam diplomáciájával. Mire Sztálin megkérdezte: s X. Y.-nak mennyi hadosztálya van? Most mi is föltehetnénk a kérdést: vajon Robert Fi- cónak hány hadosztálya van? Kormányfőként e kis országban aránylag nagy hatalommal rendelkezik. Belügyminiszterének és rendőrfőnökének köszönhetően az ő szája íze szerint lép az egyébként függetlennek megfogalmazott rendőrség, a minisztériumok vagy a titkosszolgálatok szót fogadnak, itt-ott baj van a függetlenségüket komolyan kezelő intézményekkel, de az csak átmeneti gond, bárki a Távközlési Hivatal igazgatójának sorsára juthat. Ma még úgy néz ki, hogy a nagy támogatottságú kormányfő mondhat bármit. Dé nem sokáig. Tételezzük fel, hogy valóban háborúzni kezdünk a kereskedelmi bankokkal. Azokkal, amelyek a nemzetgazdaság túlnyomó, 90 százalékát meghaladó részét finanszírozzák. Azokkal, amelyek a szlovák deformált lakáspiaci modellben a lakásépítés egyetlen letéteményesei. Azokkal, amelyek betétesei és ezt követően hitelei nélkül ma az állam sem tudná megoldani intézményeinek pénzelését. Persze, a bankok mindezt nem karitatív munka keretében végzik, nagyon szépen keresnek rajtunk. De ha a lakossági bankbetétek, hitelek, pénzügyi szolgáltatások drágák és esetenként indokolatlanok, akkor első körben segít a piaci verseny (van már bank nulla eurós kezelési költséggel és nulla eurós átutalási díjjal), s ha ez nem elég, van pénzügyi felügyelet, és az állam kezében van a bankszektor szabályozása is. Ha viszont ez a szabályozás a bankok kereskedelmi érdekeit sértik, tehát amikor szabályozásból háborúzásba megyünk át, akkor esetleg előveszik a háromeurós, kínai piacon (nem az elnöki palota előtt) vásárolt zsebszámológépet, és ha a vonal alatt negatív szám jelenik meg, simán kivonulnak a piacról. Persze, Fico örömmel látná itt az állami bankokat, hiszen akkor leszólhatna, Józsi vagy Jakab kapja-e a hitelt, de az állami pénzintézetek hatékony működéséről a kilencvenes évek 128 milliárdos minősített hitelcsomagja önmagáért beszél. Könnyen támadhat az az érzésünk, hogy Fico mindig és mindenkivel háborúzni akar. Hiába állítja, hogy a sajtó az ő ellensége, mert akkor úgy látszik, korifeusai nem vették meg a lapokat, amikor egy ország gazdasági elemzői pl. azért dicsérték kormányának első jó lépését, mert azzal a nyugdíjalapok kezelési költségeit nyereséghez kötötte. S hogy egyéb szabályozásáért miért nem dicsérik? Hát, talán azért, mert az nem jó. Nem jó a sajtóval hadban állni, a bankokkal sem, a nyugdíjalapokkal sem, meg a civil szférával sem, nem jó hadban állni a független intézményekkel, mert egyszer csak azon veheti észre magát, hogy hadban áll a választókkal, az állampolgárokkal, ésaztnagy példaképének, az államalapító V. M.-nek sem nézte el a választók nagyobbik része. Háborúzhatunk. Persze. Meg kell nézni, hány hadosztály áll harcra készen, és azok veszteségeit pótolja-e egy sikeres hadjárat megannyi hozadéka. A clasuewitzi stratégiaelméletnek ez az alapja. De ugyanaz a Carl von Clausewitz említette először a hadtudomány történetében, hogy egy „győzelmet is el lehet szenvedni”. Fico háborújának a kereskedelmi bankokkal egyetlen igazi vesztese lehet: az állampolgár. FIGYELŐ Brown: „akár már holnap is” A brit miniszterelnök szerint a kormányzó Munkáspárt - népszerűtlensége ellenére - az ő vezetésével meg tudja nyerni a jövőre esedékes választásokat. A The Guardian - a legnagyobb baloldali brit napilap - szombati mellékletében közölt terjedelmes interjúban Brown két fő okkal - a gazdasági válság leküzdésére, illetve a képviselői költségtérítési botrány ügyében hozott kormányzati intézkedésekkel, valamint a konzervatív ellenzék által kilátásba helyezett jelentős közkiadás-csökkentő lépésekkel - magyarázta bizakodását a választási győzelemben. Az 1997 óta kormányzó Munkáspárt - a brit baloldal vezető ereje - történetének egyik legnagyobb vereségét szenvedte el a brit európai parlamenti választásokon. Brown kijelentette: az emberek tudják, hogy a kormány milyen intézkedéseket hozott a gazdaság rendbe tételére, és az alsóházi képviselők költségtérítési ügyeinek tisztázására, csak még nem látják ezeknek a lépéseknek az eredményeit. Brown számára érdektelen mindaz, ami a hatalommal jár, és nem aggasztaná az sem, ha soha nem tenné be többet a lábát a Downing Streetre vagy Chequ- ersbe, vagyis a londoni kormányfői hivatalba és a brit miniszterelnökök hivatalos vidéki rezidenciájára. „Őszintén szólva akár holnap itt lehetne hagyni ezt az egészet. Ez valószínűleg még jót is tenne a gyermekeimnek” - mondta a lap által „példátlanul nyíltnak” minősített önvallomásában a brit kormányfő. (MTI)
