Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-01 / 124. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 1. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Angela Merkel a legnépszerűbb Angela Merkelt kedvelik leginkább az európai vezetők közül Franciaország nagy uniós szomszédjai, a britek, a németek, az olaszok és a spa­nyolok. A német kancellárt a francia elnök követi a népszerűségi listán - derül ki az Opinion Way közvéle­mény-kutató intézet felmé­réséből, amelyet szombaton ismertetett a Le Figaro című párizsi napilap. A megkérde­zettek 65 százaléka van jó vé­leménnyel a német kancel­lárról, Nicolas Sarkozyról pedig 51 százalékuk. A fran­cia elnököt Gordon Brown brit és Jósé Luis Zapatero spanyol miniszterelnök köve­ti 45-45 százalékkal. (MTI)- A szén-dioxid-kvótákat mélyen áron alul adtuk el, ezért most nagy árat fizethetünk! (Peter Gossónyi rajza) Ez a választási kampány is kihozta egyes politikusokból a zsigeri nacionalizmust és xenofóbiát Európai parlamenti patkóba Néhány nap múlva véget ér a kampány, és - az előrejel­zések szerint - a lakosság egy ötödé sem vonul az ur­nákhoz, hogy megválassza az Európai Parlament szlo­vákiai képviselőit. Nincs tét, mondhatnék, nincs téma, ami mozgósítaná az embereket, hacsak az nem, hogy az EP-választás megint kihozta egyesekből a zsigeri nacionalizmust és xenofóbiát. LOVÁSZ ATTILA A tét látszólagos hiányát a kampány vezérszlogenjei is erősí­tették. Az MKP-t támogató né­hány közéleti ember fotóján túl Szlovákia déli részén az az érzé­sünk támadhat, hogy a szlovákiai magyar politikai képviselet egyetlen egyetemi tanárt indí­tott, a tömegkommunikáció klasszikus és elektronikus eszkö­zeiben pedig nem tudtuk meg, miért is kellene megválasztanunk az EP-képviselőket, sőt, sok-sok egyéni beszélgetésből is az derült ki, az emberek nem tudják, egyé­nekre vagy listákra szavaznak-e. Európa a világválság következté­ben beteg, regionális különböző­ségei még inkább szembetűnővé váltak. Minderről egy szó sem esik. Nem tudjuk meg, melyik párt szeretne adóharmonizálást, szorosabb, föderatív irányba el­mozduló Európát, melyik szeret­né konzerválni a nemzetállami hegemóniát. Nem tudtuk meg, miként kellene rendet teremteni abban az ágazatban, amely a pia­ci deformáció maga: a mezőgaz­daságban. Azt sem tudtuk meg, mi a fene nagy baj van Törökor­szággal, vajon valóban annyira félni kell-e a törökök által Euró­pába importálható iszlámtól, de arról sem tudunk sokat, vajon megkérdezte-é valaki az EU-ból, mi lesz a törökországi kurdokkal. Arról sem sokat értekezett ajelöl­tek sora s a mögöttük álló pártok sem, mi legyen a még mindig sok munka-erőpiaci korlátozással, s azt sem, miért kell a schengeni zónában az idegenrendészettel kapcsolatban állni, hiszen nem­rég még azt mondták, Tallintól Lisszabonig belföldiek vagyunk. S hogy a jövőről is szólnánk né­hány szót, hiszen érdekes volna már elmondani, vajon a turizmu­son és az oktatáson túl mikor lesz valóban mindenki belföldi az EU- ban mint munkavállaló, mint nyugdíjbiztosított, mint hitelfel­vevő, mint... stb., stb. Egyszerűen sok mindenről nem tudtunk meg semmit, azt viszont honi viszo­nyaink közt hangsúlyozottan megéreztették velünk, hogy a magyarságot képviselni fontos, hogy a szlovákiai EP-képviselőtől legyen elvárás, hogy Szlovákia érdekeit képviselje, s eközben po­litikusok és megfigyelők sora os­tobaságot ostobaságra halmozott, csak senki nem mondta el, hogy az EP a politikai érdekképviselet fóruma, nem az állami érdekkép­viseleté. Arra ott van a Tanács és a diplomácia. Elmegyünk hát páran szavazni, a várható távolmaradási rekordok döntögetése után pedig politoló­gusok, szociológusok elmondják, mi az EP-választás belpolitikai üzenete, mely párt vagy koalíció erősödött meg, miközben a híres rabbi hírhedt mondásának gya­korlati érvényesülését éljük meg: mindig minden máshogy van. Nos, pár napon belül egy poli­tikai érdekeket megjelenítő, eb­ből következően pártérdekek mentén politizáló, egyre befolyá­sosabb európai testületet választ­hatunk meg pártlistákon négy év­re. Az EP-képviselők a szlovákiai átlagos munkavállalóhoz viszo­nyítva sokat fognak keresni, so­kat fognak repülni és szállodában aludni, sokat fogják koptatni az EP két épületének folyosóin a szőnyeget, de ettől még az EP vé­gezhet hasznos munkát, mint ahogyan eddig is nem egy eset­ben azt tette. És amikor a parla­menti patkóba pártszínek és nem országok szerint ülnek majd be a képünket viselők, akkor lehet, hogy ideiglenes őrültre sikerült kormányokat, megbolondult ha­talmasokat, félrecsúszott gazda­ságpolitikákat és tévesen megítélt korlátozásokat bombázhatnak meg, vonhatnak kérdőre, akadá­lyozhatnak meg, vagy csak a jó­zan észt követelhetik meg azok, akiket most közvetlenül, a voksa- ink alapján Brüsszelbe és Strasbourgba'' küldünk. A halovány(kék) uniós és lényegről nem beszélő pártkampányok ne tévesszenek meg. Éljen ez a vá­lasztás egy sétát az urnákhoz. JEGYZET Pécsi perspektívák JUHÁSZ KATALIN Érdeklődve figyelem a Pécs, Eu­rópa Kulturális Fővárosa projekt alakulását, már csak azért is, mert tiszteletbeli kassaiként ér­dekeltnek érzem magam. Ta­valyelőtt például egy picit ma­gam is hozzájárultam ahhoz, hogy pécsi szakemberek csoport­ja látogasson Kassára, és el­mondhassák 2013 kulturális fő­városa illetékeseinek, mire vi­gyázzanak, hogy elkerüljék azo­kat a szarvashibákat, amelyet ők sajnos elkövettek. A csoportve­zetőit mára leváltották, ők vol­tak a harmadik leváltott kompá­nia. Mindegy, ezt a problémakö­teget ma már lehetetlen szétszá­lazni, én legalábbis nem vállal­koznék rá. Az elmúlt héten megszületett a Pécs 2010 internetes paródiaol­dala, amely számol az ország és a város helyzetével, mentalitásával és rugalmasságával, ezért realista módon Pécs 2100-ra keresztelte át a projektet, további kilencven évet hagyva az illetékeseknek a bénázásra. A turpisság mögött a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) áll, amelynek én személy szerint legalább három éve szim­patizánsa vagyok. Amikor meg­láttam a „Kisebb Magyaror- szágérť’-kampányt, a MÁV-elle- nes vicces táblákat vagy a kamu apróhirdetéseket, azt mondtam: ez az igazi street art, és szívesen élnék egy olyan városban, amelynek utcáit ezek a plakátok lepik el (www.mkkp.hu). De néz­zük a pécsi „tényeket”. Évek tétlenkedése és hezitálása után megvalósult az első olyan fejlesztés, amely a város sajátos­ságaira épül, emellett teljesen egyedi, izgalmas és szórakozta­tó. A kamu internetes oldal a kul­túra iránt érdeklődő európaiak­nak olyan csábító programokat ígér, mint például az ivóverseny: „A rendezvény látogatóinak in­gyenes programokkal kedveske­dünk. Lesz ingyen só, ingyenes borszagolási lehetőség, a meg­maradt üres műanyag poharakat haza lehet vinni, s a kulturális sokszínűség hránt érdeklődők beszélgethetnek az alkoholszag­ra odagyűlő hajléktalanokkal is. Többször élőben bejelentkezik webkamerán a svájci, a belga és a bolgár Való Vüág győztese! ” De ez még nem minden: a lakosság kulturális igényeinek kielégítése céljából a Dzsámiban kínai pia­cot rendeznek be (kultúrák közti párbeszéd) és egy ismeretlen dubai művész láthatatlan szob­rát is felavatják. Az internetes honlapról az is megtudható, hogy a pécsi programok kötele­zettséget rónak a város lakosaira is, akiknek kulturális szintjét (tudáskészletét és információ- halmazát) rendőrök ellenőrzik, s a hibákat adott esetben börtön­nel szankcionálják. Hamar kiderült, hogy a pécsi EKF rendezőinek zéró humorérzékük van: jogi lépéseket fontolgatnak (komoly ingyenreklámot csapva az említett honlapnak, hehe!) Ahelyett, hogy fülüket-farkukat behúzva mélyen hallgatnának, pereskedni akarnak. Én leg­alábbis azt hiszem, hogy ha egy bloggert bírósággal fenyegetnek, akkor a szabad véleménynyilvá­nítás joga, a humor szabadsága és a művészi szabadság forog kockán. Pláne, ha a humornak, a maró gúnynak alapja is van... KOMMENTÁR Bűnök és bűnhődések BARAK LÁSZLÓ Robert Fico és koalíciós kollégái nem azért elvetemültek, mert közvetve Orbán Viktor, közvetlenül pedig a szlovákiai magyarok rovására igyekszenek hazudozni kiszemelt választóiknak. Sokkal inkább azért elítélendő, hogy alkalomadtán kormányszin­ten sem átallják a magyarok rémképével is ijesztgetni őket, mert ebbéli cselekményük közvetlen következménye, hogy konzervá­lódik a társadalomban az általános intolerancia. Magyarán, mód­szeresen provokálják azt a gyűlölködésre mindig kapható népré­teget, amelynek tagjai kellő intelligencia és műveltség híján saját hétköznapi kudarcélményeikkel sem képesek önkritikusan szembenézni... Még egyszerűbb kifejezésekkel élve, Robert Fico azért veszi elő helyenként a hírhedt magyarkártyát, mert hatalma szilárdsága mindenekelőtt a buta emberek aktivitásán vagy éppen közönyén áll vagy bukik. Erről szól és nem másról a szlovák parlament rendkívüli ülésének Ficóék általi kiprovokálása, amelyre bevallottan a Fidesz elnöké­nek minapi esztergomi nyüatkozata miatt vetemedtek. Orbán Vik­tor „bűnös” mondata így hangzott: „Az EP-választáson eldől, hogy a Kárpát-medencei magyarságot hányán képviselhetik Brüsszelben.” Lám, Ficóék ebből a szimpla, közhelyszerű, tehát a maga módján semmitmondó kinyilatkoztatásból jutottak arra a következtetésre, hogy miatta közvetlenül Szlovákia területi egy­sége került veszélybe... Mármost aki efféle ostobaságot elhisz, az az individuum, ugye, egyéb bűnök elkövetésére is képes. Nem beszélve az olyan politi­kusokról, akik csak azért szédítik ilyen gagyi rizsával a néptöme­geket, mert egyrészt attól tartanak, hogy az emberek választási hajlandósága - ez esetben az európai parlamenti választásokra előre jelzett csekély részvétel - miatt nem kizárólag az általuk fut­tatott jelöltek hengerelnek majd. Másrészt egyéb elfoglaltság híján észreveheti esetleg az istenadta nép, hogy az ország felelős kor­mányzása helyett az önérdekű zsákmányszerzésre összpontosíta­nak a hatalmon lévők. Vagyis hogy ebben az országban is kor­mányszinten intézményesült a csalás és a lopás. Elsősorban ezért vall elvetemültségre Ficóék nacionalista gondol­kodása és magatartása. Igazi társadalmi veszélyt pedig azért je­lent, mert általa, amint a csalás és lopás, az öncélú gyűlölködés is intézményesülhet a társadalomban. A leggroteszkebb, egyszersmind legszomorúbb paradoxon ebben a helyzetben pedig nem más, mint az, hogy az európai parlamenti vá­lasztásoknak mindenekelőtt az együttműködésről, az összetartás­ról kellene szólniuk, mintsem a kölcsönös szűkkeblű gyűlölködésről. Amely sajnos oly jellemző az Európai Unió hátsó udvarára, vagyis Közép-Európára, különös tekintettel Szlovákiára és Magyarországra. Merthogy, lássuk be, sajnos a bűnbakok, ez esetben a szlovákiai, de a magyarországi magyarok sem különbek a Deákné vásznánál. Sem a szlovákokkal szembeni viselkedésüket il­letően, sem pedig egymás közti viszonyaik tekintetében. Előre borí­tékolható ezért, hogy a szlovák parlament szóban forgó rendkívüli ülésén, és persze utána is, mint általában, tömény nacionalista acsarkodással lesz tele az éter. De valószínűleg a köznép hócipője is. Ezért szinte biztos, sajnos megint a lábukkal szavaznak majd a leg­inkább érintettek. Vagyis lesajnálva a kisstílű politikai mutatványo­sok izzadságszagú erőlködését, akárcsak négy évvel ezelőtt, több­ségük ezúttal is nagy ívben elkerüli a választóhelyiségeket. FIGYELŐ Nagy veszély a nacionalizmus Húsz évvel a berlini fal leom­lása után pozitív a változások gazdasági mérlege - emelte ki a Die Presse című osztrák lap szombati számában a határnyi­tás 20. évfordulójáról megem­lékező, pénteken véget ért bécsi konferenciáról írva. A konzer­vatív napilap a felszólalók közül idézi Inotai Andrást, az MTA Vi­lággazdasági Kutatóintézeté­nek igazgatóját is. „Az 1989-ben, a vasfüggöny két ol­dalán elteijedt utópiák közül nem mind teljesült ugyan, de sokan hajlamosak megfeled­kezni arról, mennyi előnyt ho­zott számukra a rendszerváltás” - mondta Inotai. „Az átmenet során hibák is történtek - vélte Brigita Schmögerová, az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke. - A kez­deti szakaszban sok országban vakon hittek az átalakulás há­rom pillérében: a privatizáció­ban, a stabilizációban és a libe­ralizációban, s az állam és az ál­lami intézmények lehetséges szerepéről kezdetben nem gon­dolkoztak el.” Az Ausztriával szomszédos országok gazdasági fellendülésében az osztrák válla­latoknak, mindenekelőtt a ban­koknak is szerepük volt - állapít­ja meg a Die Presse. Naciona­lizmus veszélyezteti Európát címmel számolt be a konferen­ciáról a Kurier című osztrák lap. Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke sikertörténet­ként értékelte az EU keleti bőví­tését, ugyanakkor növekvő ve­szélyt lát a nacionalizmusban és a protekcionizmusban. „A bi­zottsági elnök szerint a szolida­ritás most fontosabb, mint valaha” - emelte ki a Kurier. Idézte Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellárt is, aki arra hívta fel a figyelmet: Ausztria rengeteget profitált az EU keleti bővítéséből. Most azonban „hi­ányzik a tűz”, senki sem örül már az uniónak. Hiányzik egy „erős centrum” is, amely hajtóerőt je­lentene, ahogy valamikor az eu­ró vagy a keleti bővítés. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents