Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-01 / 124. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 1. www.ujszo.com RÖVIDEN Spiró György kapta a Visegrádi-díjat Spiró György írónak ítélték a Visegrádi-díjat a visegrádi négyek (V4, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) kulturális vezetőinek pénteki találkozóján Varsóban. Spiró György Kos- suth-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, műfordító tudományos igényű könyveiben foglalkozott egyebek mellett a középeurópai régió színműírásával, de az ő nevéhez fűződik a XX. századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja, Miroslav Krleza munkásságát bemutató monográfia is - áll az indoklásban. A Visegrádi-díjat 2004-ben alapították a V4-ek kormányai; az elismerésben olyan művészek, illetve intézmények részesülhetnek, akik, illetve amelyek munkásságukkal hozzájárultak a visegrádi országok közötti kulturális együttműködéshez, (mti) Karika-túra Európába - kiállítás Kassa. A VIII. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál anyagából válogat az a kiállítás, amelyet holnap 16.30-kor nyitnak meg a Löffler Béla Múzeumban Vigyázat, jövünk! - Karika-túra Európába címmel, (ú) A lakatlan sziget - bemutató a pozsonyi Operában Jéghegyes Robinsonád TALLÓSl BÉLA Pozsony. A Szlovák Nemzeti Színház Operatársulata pénteken és szombaton tartotta az évad utolsó bemutatóját. A Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév eseményeihez kapcsolódva a pozsonyi Ópera a Régizenei Központtal együttműködve, valamint az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung) partnerségével tűzte műsorára Haydn A lakatlan sziget (L'isola disabitata) című operáját. Az előadás rendezője Andrea Hlinková, a zenekart, a Musica aetemát pedig Andrew Parrott világhírű brit karmester tanította be és vezényelte. A díszletet és a kosztümöket Miriam Struhárová tervezte. Az először 1779-ben bemutatott mű - Pietro Metastasio szövegkönyve szerint - egy hajótörést szenvedett párról, Gernandó- ról és Costanzáról szól. Gemando kalózok fogságába esik, és Cos- tanza egyedül marad húgával, Silviával egy lakadan szigeten. Tizenhárom évvel • a hajótörés után Gemando barátjával, Enri- cóval visszatér a szigetre, hogy felkutassa Costanzát. Andrea Hlinková rendezésében Haydn operájának női hősei, Cos- tanza és húga, Silvia egy olyan lakadan szigetre vetődnek (repülőszerencsétlenség következtében), ahol jéghegy fogságában élik mindennapjaikat, pingvinek társaságában. Ahogy a rendezőnő ajánlójában felveti, a haydni opust egy jégkirályságban játszódó feminista Robinsonádként prezentálja, ahol Costanza elvesztett félje miatt ábrándul ki a férfi nemből, Silvia - aki a szerencsétlenség idején még csak gyereklány volt - pedig nem is ismeri a másik nemet, ezért nincs róla elképzelése. Ám miután a jégormok között találkozik Enricóval, olyan közel kerül hozzá, hogy egy pár lesznek. Természetesen Costanza és Gemando is egymásra találnak újra. A boldog véggel és humorral oldott történet - feminista Robinsonádként - a női lélekben búvárkodik, a férfilélek tükrében. Dániel Čapkovič (Enrico) és Terézia Kruíliaková (Costanza) (Ctibor Bachratý felvétele) Irodalmi est a Losonci Lehár Kávéházban. Balról jobbra: Szászi Zoltán (az est házigazdája), Sári László (író, tibetológus), valamint Péczely Lajos (a Kelet Kiadó ügyvezetője, Ázsia-utazó). (A szerző felvétele) Kalondai beszélgetés Sári László tibetológussal a losonci Lehár Kávéházban tartott irodalmi estje kapcsán Tibetről „nyugati” szemmel Ellenségeidre ne tekints gyűlölettel. Jelezd inkább a velük szembeni együttérzésed.. . Az első pillanatra meglepő (itt szabadon idézett) ajánlás csak egyvolt a sok közül, melyet Sári László tibetológus mondott el a Losoncon, a Lehár Kávéházban megtartott irodalmi estjén. PUNT1GÁN JÓZSEF „Keletről” sokan sok mindent próbálnak elmondani és elhitetni, leggyakrabban mérhetetlen felületességgel, hangzott el többször is. „Keletnek” varázsa van, különös varázsa, amely megihleti, maradásra, visszatérésre készteti azt, aki egyszer megismerte! Sári László, Péczely Lajos (Ázsia-utazó) és barátaik közel három napot töltöttek el Losoncon és Kalondán. Egy közép-ázsiai ételcsemege elkészültére várva Kalondán ültünk le beszélgetni. A losonci esten elárultad, hogy édesapád tengerész volt, s a távollétében benned gyakran tört fel a vágy, hogy kövesd a nagyvilágba. Mi fogott meg Ti- betben? Először is az, amit mi itt „nyugaton” mindmáig nem nagyon tudunk! A tibeti irodalom terjedelmesebb, mint a kezdetektől máig leírt latin nyelvű művek összessége. Azt gondoltam, hogy hozzáférve ehhez az anyaghoz egészen új szellemi kincseket tudok majd közreadni. Ez csak részben sikerült, hiszen be kell látni, hogy egy ember nem olvashat el és fordíthat le ilyen tetjedelmű anyagot. Gyöngyszemeket keresve a hatodik dalai láma, Cangjang Gjacora életére és verseire találtam rá. Ifjú és zseniális költő volt, a költészete a világirodalom legrangosabb életművei közé tartozik. Persze írt mást is! Fiatalemberként, a „földi élet vendégeként”, megszökve a trónról álruhában járta az országát, gyakori látogatásokat téve a bordélyban, az ivókban, a piacokon. Hihetetlen, hogy mi mindent látott meg a földi élet lényeges kérdései közül. Ha csak annyit végeztem el, hogy a hatodik dalai lámát végre magyarul a nagyközönség elé tárhattam, van bennem egy kis elégedettség. De ahhoz képest, amit valaha kamaszként álmodtam, ez nem olyan sok! Sajnálatos, hogy a kelet szellemi kincsét mi itt, nyugaton, nem nagyon becsüljük meg. „Játékszerként” használunk belőle ezt- azt, művészetet, zenét, konyhát, a jógát, a meditációt, a sportot, a harci művészeteket. De a valódi szellemi kincsek felé a nyugat nem nagyon fordult! Kelet pedig olyannyira megtanulta a nyugati civilizációt, hogy ipari civilizációs leleményeit már ők viszik tovább. A kultúránkban is olyan járatosak, hogy ma már csoda, ha pl. egy Liszt Ferenc-zongoraversenyt nem egy kínai vagy japán művész nyer meg. Mikor mehettél először Tibetire? Az 1980-as években nyűt erre lehetőség, a kínaiak akkor nyitották meg a kapuikat. Ez azonban nem jelentett szabad turizmust! A kutatót pedig még inkább gyanúsnak találták, mivel az nyilvánvalóan együttérző, ha nem rajongó szívvel fordul a tibetiek felé. A kínaiak a kulturális forradalom idején elég csúnyán elintézték a tibetieket, vallásukat, kultúrájukat. Sovány vigasz, hogy ugyanezt a saját kultúrájukkal is megtették. Ha belegondolunk, akkor látjuk, hogy ezen bűnük kiváltója a marxista ideológia képében nyugatról beszerzett importáru volt, szovjet közvetítéssel. A kínai és tibeti kultúra emlékeit tehát nem is kínaiak, hanem a marxisták pusztították el. A pekingi kollégák segítőkészek voltak. Látták, hamar észrevették, hogy én nem a kínaiak ellenében foglalkozom a tibetivel. A kínai engem éppúgy érdekel, csak éppen a tibetihez értek valamivel jobban, mert hiszen ezt a szakot végeztem. Előadásod, könyveid, válaszaid vissza-visszatérő témája a keleti és nyugati kultúra egymásra hatása. Miért? Mert jelen van, és mélyen elgondolkoztató a kétféle gondolkodásmód! A régi ázsiai és nyugati gondolkodás között alapvető különbség van. A nyugatiban az arisztotelészi logika érvényesül, amelyben mindig egy kizárt harmadik állítás jelenti a legfontosabb törvényt. Egy állítás tehát helyes vagy helytelen. Ez határozza meg mindennapjainkat, a tudományos életet, de az érzelmi viszonyainkat is. Szeret - nem szeret! Nincs köztes harmadik! Az ősi keleti világban a „köztes harmadik” képezi a legalapvetőbb törvényt. Egy állítás lehet helyes, lehet helytelen, de egyidejűleg lehet valami harmadik is. Ha azt mondom, hogy fekete vagy fehér, akkor a harmadik a szürke. Ha azt, hogy jó vagy rossz, akkor a harmadik a ,jó is, rossz is”. Ha valami szép vagy nem szép, akkor lehet az „szép is, nem szép is”. Köztes harmadik, negyedik és sokadik is elképzelhető! A buddhista logika négysarkú tétele, a logikai tetralemma két köztest jelöl meg egyidejűleg érvényes állításként. A „négysarkú tagadás” tétele így közelíti meg a világot. Tagadja a létet, tagadja a nemlétet, ugyanakkor tagadja mindkettőt, és tagadja mindkettő tagadását. Azaz létezik is valami, meg nem is, egyszerre van is, meg nincs is, és ugyancsak egyidejűleg „nem is van, meg nem is nincs”. Egyszerűbben fogalmazva azt mondja, hogy nem megyek neki a dolognak, amíg nincs egyértelmű ítéletem róla. Ez nem egy aktívan alkotó kultúra, hanem egy tűnődő kultúra. Amíg nem látok tisztán, addig nem nyugtalankodom, addig nem villanyozódom fel, addig nem érzek tettvágyat, hiszen nem tudom, mit teszek, és müyenek lesznek a következményei. A nyugati ember azonnal eldönti, ilyen vagy olyan, kell vagy nem kell, jó vagy rossz. Örökké az alkotó, a teremtő munkaprogramjával él. Teremtő, mint az Istene! A teremtő Istene teremtő embert teremtett, és ez a teremtő program már rögeszmés lett, amitől már nem tud megszabadulni. Észlelhető valamiféle káros hatás? Egyre inkább igen. Az ázsiaiak olykor már nyugatibban élnek, mint mi. A trend az, hogy az uralkodó többség egyre inkább nem keletien gondolkozik. Hogy itt-ott eldugottan még vannak, akik úgy élnek, ahogy méltóbb élni, nem változtat ezen a tényen. Abban talán még lehet bízni, hogy a kettőt valahogyan össze tudják majd illeszteni. A japánok a szoba egyik sarkába beállítják a számítógépet, a másikba pedig az ősök szentélyét, és a kettő együtt megfér, és az egyik talán-talán megfékezi a másikat. Nem hagyva elbuijánza- ni a technokrata gondolkodást, melynek a legnagyobb veszélye, hogy megöli a hagyományt, hogy elfelejtik az ötezer éves szellemi tapasztalataikat. Losoncon Péczely Lajossal bemutattátok a Kelet Kiadót is. Könyveid egy része is itt jelent meg. De különleges szépségű és értékű Péczely Lajos Közép- Ázsia című képes albuma is, melynek angol nyelvű változata is nagy sikert aratott! Eddig teljesítettük azt, amit célként tűztünk ki. Kis kiadóként olyan könyveket vittünk a piacra, amelyek felfigyeltettek magukra. Az ifjú Lin-csi vándorlásait nagyon szívesen olvassák. De Kipling írásait is! Száz éve lassan, hogy Nobel-díjat kapott, és magyar fordításban alig olvasható. Elképesztően nagyszerű írásai, regényei, elbeszélései vannak. Sok minden magyarázza, hogy miért nem nyúltak hozzá, mi ezt megtettük és sikerrel tettük. Kelet divatba jött, de jobbára felületes, felszínes érdeklődés mellett. Nagyon sok bazári holmi jelenik meg a könyvpiacon, értéktelen és hamis, ami ártalmasabb, mint ha semmi sem jelenne meg. Alapvető célunk ennek a megváltoztatása. A valós képet, a valós értékeket szeretnénk közvetíteni.
