Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-18 / 139. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 18. Vélemény És háttér 7 H6YELÓ Felderítetlen gyilkosságok Oroszországban 15 év alatt 300újságírót öltek meg. A gyilkosságok országos felderítési aránya 80%-os, az újságírók elleni gyilkosságoké 20, mondta Vszevolod Bogdanov. Az Orosz Újságírók Szövetségének elnöke úgy véli, 300-nál is több újságírót öltek meg az említett időszakban, aggasztó a gyenge felderítési arány. „Néhány gyilkosság ügyében a nyomozást a hatalom saját hatáskörébe vonta, de arra a kérdésre, miért ölték meg ezeket az újságírókat, nem voltválasz”-mondta. (mti)- Józsika, te még nem támadtál durván az osztályfőnöködre? Az igazgató autóját sem karcoltad össze? Mondd, mire fogsz emlékezdni felnőtt korodban!? (Peter Gossányi rajza) Az amerikaiak többsége megérti, hogy az elnököknek is joguk van kimozdulni Washingtonból Drága színházi kiruccanás Nagy felhördülést váltott ki az ellenzéki amerikai sajtóban, hogy Barack Obama elnök és felesége színházlátogatást tett New Yorkban: a kiruccanás drága volt a biztonsági felhajtás miatt. MT1-HÁTTÉR Konzervatív kommentátorok nem kímélték a demokrata párti elnököt, amiért különrepiUőgépet vett igénybe a manhattani előadás és vacsora miatt, testőrök, biztonsági ügynökök és a szintén elmaradhatatlan újságírókkíséretében. A Republikánus Pártvezetése nyilatkozatban rótta meg az elnököt, amiért egy kis broadwayi kikapcsolódásért repülőre ült, amikor az országot rég nem látott gazdasági válság sújtja, a legnagyobb autógyár, a General Motors a csőd szélén tántorog, és sok amerikai a havi közüzemi számlákatsemtudjafizetni. Obamát közelmúltbeli európai útja miatt is korholták, miután hivatalos négynapos programja végeztével városnéző körutat tett feleségével és lányaival Párizsban. A vita megosztotta a sajtót, a liberális média képtelenségnek nevezte a konzervatívok kirohanásait. Az egyik liberális műsorvezető rossz- májúan megjegyezte: Obama elődjét, George Bush-t nem érték ilyen támadások, mert 8 évi elnöksége alatt talán kétszer szervezett magá- nakkulturális különprogramot. Obama nem különleges eset, az adófizetők pénzéből finanszírozott elnöki magánutakat az ellenzék mindig is bírálta. S ahogy elődei, úgy Obama sem vett tudomást a támadásokról. A magánkiruccanások miatt nem esett különösebb csorba az elnökök tekintélyén, az amerikaiak többsége megérti, hogy az elnö- köknekis joguk van kimozdulni Washingtonból, és mozgásuk komoly biztonsági és egyéb költségekkeljár. Ronald Reagan például gyakorta röpködött az Air Force One fedélzetén Washington és kaliforniai farmja között; azt hangoztatta, hogy a Fehér Háztól egy rövid he- likopterútra fekvő elnöki nyaralóban, a marylandi hegyekben levő Camp Davidben nincs elég fizikai munka, otthon viszont fát vághat és bozótot nyírhat. Bili Clinton az adófizetők pénzéből járt vakációzni egyebek között a Utah állambeli Park Citybe, a floridai Amelia Islandre és a massa- chusettsi Martha's Vineyardra. George W. Bush két elnöki ciklusában 490 napot crawfordi farmján, Texasban, 487 napot pedig Camp Davidben töltött, ez nem kevesebb, mint elnökségének egyharmada. S bár javarészt pihenőidejében is dolgozott, kritikusai hiányzó elnökként emlegették. Az idősebb Bush elnököt azért bírálták, mert túl gyakran utazott a családi nyaralóba, a maine- i Kennebunkportba. Ő viszont rendre elhárította a támadásokat, mondván, hogy háború és recesszió idején az elnöknek joga van a feltöltődés- hez, és ehhez neki horgászatra, golfozásra, lópatkódobálásra és motorcsónakázásra van szüksége. Nem minden republikánus támadta Obamát magánútjai miatt. Tony Fratto, az előző elnök szóvivője például kijelentette: emiatt nem érheti kritika az elnököket, akikre hihetetlen nyomás nehezedik munkájuk miatt, s akikmelleslegféijekés apák. Hozzátette, az pedig magától értetődik, hogy akárhová utazik is az elnök, mindig mellette kell lennie a biztonsági személyzetnek és a kommunikációs háttérnek. A bírálók elsősorban az elnöki repülőgépek drága üzemeltetésére hivatkoznak, jóllehet a költségeket csak találgatni lehet. A Fehér Ház ugyanis nem közöl ilyen adatokat. Az elnök azonban nem csak a nagy testű Boeing 747-es géppel száll fel, Air Force One-nak minősül minden olyan katonai gép, amelyen az elnök tartózkodik. Az Obama-pár néhány hete egy kisebb Gulfstreammel utazott New Yorkba. Az elnökök utaztatása során azonban nem csak a repülőgép üzemanyagára kell költeni. Az USA első emberének programja előtt általában a célhelyre szállítják az elnöki páncélozott limuzint és annak mását, a titkos ügynökök pedig napokat tölthetnek el a látogatás előkészítésével. Az elnökkel szinte mindenhová együtt utaznak különféle személyi, katonai és biztonsági tanácsadók, akiket szintén el kell szállásolni, és akiknek fizetés jár; az elnök által gyakran látogatott helyeken biztonsági és kommunikációs posztokat építenek ki. Többnyire a helyi rendőrség is jelentős erőket mozgósít az elnök szabad mozgásának biztosításához, például az útlezárásokhoz, amelyek sokszor nagy késéseket okoznak. KÉZ,IRAT fmiwMr ám j tüiiw< d tw 1$ r» i i r ť ľ r '~r~~ v - - n-rnvnr'i > Ti~*t t a n>HiHWfg'-TiTtiiawr^<T-%BWWiWi»^OTW~-iivaiiiigiir#r«iMiifiMma^^ Szűzbeszéd MIKLÓSI PÉTER Beiktatták hivatalába Szlovákia újraválasztott államfőjét. így van ez rendjén. Amiképp protokollá- risánaz is rendjén van, hogy a ré- gi-új elnökbeiktatási beszédet tart, melynekjelképes munkacíme amolyan „merre tart a hajónk?” szokottlenni. Elvégre egy államfő, akár egy hajóskapitány, az első ember az ország ,fedélzetén”. Nos, Ivan Gašparovič is megtartotta második „szűzbeszédét”, amelyből - sajnos-kiderült: úgy véli, a populista nacionalizmus lemeze igenis újraj átszható. A hova to vább dilemmájára ugyanis a maga módján adta megaválaszt. Kifejtette, hogyazországhajójamostmegy jó irányba, ergo: amíg ez a kormány van/marad hatalmon, természetesen gondolni sem kell iránytévesztésre. Ez ilyen egyszerű, ennél többet az ország újraválasztott első embere nem is akar mondani, csupán ezt a lényeglátó üzenetet küldi híveinek. Éspedig mindazon igehirdetésre jött s nem érdemi tervek megismerésére kíváncsi notabilitások révén, akik tiszteletüket tehették az ünnepi ceremónián. Csakis ez az igénytelenség engedte meg, hogy Ivan Gašparovič nemcsak önmagát, hanem az egybegyűlteket is megszégyenítő semmitmondással untassa. Mi tagadás, a langyjövőárusi „hitvallásnak” kétségkívül nincs közvetlen rizikója. Hacsak az nem, hogyaharmadikközhely után kiderül: az államfő már az első hivatali ciklus végére kifáradt, mostanra nincsenek szellemi tartalékai, elpuffantakjelszavai, következésképp a napnál is világosabb: nincsmegbennesemazön- vizsgálatra, sem egy államfő minőségi fölényére jogosító többlet és tetterő. Apusztán nemzeti érdekek azonosítása ugyanis - a hajóhasonlatnál maradva - nem egyéb, mint holmi égett szag a fedélzeten. Esetünkben a leégésé. Az általános, a konkrétumok elől bujkáló, minden visszakérdezhető, vállalt kötelezettség nélküli csikicsuki fogalmazásmód egy olyasvalaki szájából, aki saját feladatát a legkevésbé semvesziko- " molyán. Aköztársasági elnök szűzbeszéde ezért minimum elgondolkodtató .Nem először fordul elő, hogyjobbára óvatoskodó, mellébeszéiő, hogy azt ne mondjam : helyezkedő szavai kényelmesen kibújnak az állampolgári felelősség alól- még akkor is, amikor az ünnepélyesség pülana- taiban mi, szlovákiai magyarok joggal azt remélnénk, hogy szólni fog. Hozzánk is. Igaz, nagy nehezen, kelletlenül kipréselt magából egy, akisebbségeknekszántmon- datot: hogy azokjogait az alkotmánybiztosítja. Kérdem én-nem is alaptalanul-, most mit kezdjünk ezzel. Tegyünkúgy, minthae dacos szűkszavúság valamilyen kiegyensúlyozott és garanciát adó állásfoglalás lenne? Fogadjuk el, hogy a köztársasági elnök ilyen talányosán mesebeli módon kívánja láttatni, hogy Szlovákia nemzeti kisebbségei és a többségi lakosság között miként mérlegel? De hát ez nem mérlegelés, ez legföljebb ba- lanszírozás, ám leginkább fricska. Ezt nem lehet nem észrevenni. Pedig egy államfő egyértelmű szava, intelme sok nacionalista számára lenne/lehetne üzenet. Ugyanis az államfői eskütételt követő szűzbeszéd az a helyzet, ami- korigenis, aztkellmondani: ezt helyeslem, ezt elutasítom, kiállók valami mellett, valami ellen. Ivan Gašparovič viszont a j elen kormányzattal cinkosságot vállalva rezervált és tartózkodó maradt, mint aki a füstölgő fedélzeten finnyásan eltartja magától, például, a nyelvtörvények, tankönyvügyek, magyarellenes regionális nagykoalíciók, más egyebek undorító lobogását. Igaz, annyit azértmégmondott: Szlo- vákiánakjószomszédokkellenek. Nincs kétségem: aszomszédok- nak viszont jó Szlovákia! Ennyi. KOMMENTÁR Békejobb a levegőben AAALINÁK ISTVÁN Két alapvető kérdésre kellene választ adni a zűrzavaros iráni helyzet kapcsán. Milyen fejlődési irányt vesz az iszlám ország társadalma, és milyen irányban mozdul el Irán és a nyugati vüág viszonya, főleg az iráni-amerikai viszony? A második az elsőnek a függvénye, s mivel Iránban a helyzet áttekinthetetlen és többesélyes, valószínűsíthető, hogy Obama elnökTeherán felé kinyújtott békejobbja még jó ideig a levegőben fog lógni, nem lesz, aki megragadja. Nem lehet ellenőrizni azt a francia lapokban kedden felröppentett szenzációs hírt, amely szerint iráni belügyminisztériumi források megerősítették, hogy Ahmadinezsád elnök elvesztette az első fordulót, s csupán a harmadik helyen végzett. A reformpárti Muszavi állítólag több mint 50, az ugyancsak reformpárti Karubi pedig 30 százalékot kapott. És állítólag Ahmadinezsád vette rá az ország első számú vallási és politikai vezetőjét, Hatami ajatollahot a csalásra, azzal érvelve, hogy a reformerek megfosztanák őt teljhatalmától. Az iráni viszonyok miatt lehet, hogy sosem fog kiderülni az igazság. Mi erősíti a csaláselméletet? Teheránban pár órával az umazárás után máris kihirdették a végeredményt, Ahmadinezsád elsöprő, 63 százalékos győzelmét. Szakértők szerint egy 75 milliós országban, 85 százalékos részvétel mellett lehetetlen ilyen gyorsan összeszámolni a voksokat. Azt sem hiszik el a választási bizottságnak, hogy Muszavi ne nyert volna legalább a szülővárosában. A 85 százalékos részvétel 26 százalékkal több a 2005-ösnél, s ezt az elképesztő növekedést az Ahmadinezsád újraválasztásának megakadályozására törekvő fiatalok, elsőválasztók nagyarányú részvételének tulajdonítják. Ezért Ahmadinezsád 63 százalékát matematikai képtelenségnek tekintik. Senki sem remél sokat attól a bejelentéstől, hogy az Őrök Tanácsa újraszámolja a szavazatokat. E12 tagú őskonzervatív testületnek kötelessége a panaszok kivizsgálása, s a bejelentéssel csupán a forrongó közvéleményt akarták lecsillapítani. Optimista teheráni politológusok arra mutatnak rá, hogy Iránban az emberek már nem félnek, ezt a hatósági tiltás ellenére megtartott százezres tüntetések bizonyítják. A kérdés csak az, hogy az ellenzéki tömegdemonstrációkkal ki lehet-e kényszeríteni valamiféle változást: a csalások beismerését, a tényleges újraszámlálást vagy az új választást - aminek egyébként minimális az esélye. A pesszimisták a másik lehetőséget valószínűsítik: a hatalom bekeményít, több vér fog folyni, több lesz a bebörtönzés. Magyarán: a demokráciának még a díszleteit is eltüntetik a színről. Ebben az esetben Irán még inkább nyugatellenessé válik, felgyorsítja atomprogramját, szüksége lesz ugyanis az ellenségképre és a konfrontációra az USA-val, hogy elterelje a figyelmet a katasztrofális gazdasági helyzetről, a romló életszínvonalról. Ebben az esetben Washingtonban is tovább erősödnek azok, akik több keménységet sürgetnek a galamblelkű Obamá- tól Teheránnal szemben. Ha ez, a legrosszabb forgatókönyv győzne, azzal összeomlana a Fehér Ház új közel-keleti politikája, amely összekapcsolja az iráni atomválság rendezését az izraeli-palesztin megbékéléssel (ez utóbbit szolgálná az Izraellel szembeni új washingtoni politika, ami Irán és az arabok felé tett gesztusként is felfogható). Még egy fontos kitétel a bonyolult helyzet megértéséhez. Iránban még az ellenzéki, reformernek tartott politikusok sem kérdőjelezik meg az állam, a társadalom vallási alapjait. Szaed Ley- laz volt belügyminiszter-helyettes, jelenleg egyetemi tanár és politikai elemző egy német lapnak így jellemezte azt, ami most van: „Irán válaszút előtt áll: vagy egy vallási alapokon álló demokrácia fejlődik ki, vagy egy diktatúra jön létre.” TALLÓZÓ _____________ THE INDEPENDENT Az utóbbi napok iráni eseményei olyan kísértésbe vihetnek egyes szomszédos országokat és más hatalmakat, hogy befolyásolni próbálják a maguk javára az ottani fejleményeket, de feltétlenül ellen kell állni ennek a kísértésnek - vélekedett a The Independent hírmagyarázója. A baloldali liberális brit újság kommentátora úgy indokolta véleményét a szerdai lapszámban, hogy „ez a legalkalmatlanabb pillanat arra, hogy bárki is befolyásolni akarja kívülről Iránt”. Megítélése szerint Barack Obama kormánya ésszerűen viselkedett, amikor egyfelől kifejezte aggodalmát az állítólagos elnökválasztási csalások és a teheráni tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak miatt, de nem támogatta a tüntetőket. LE FIGARO Hasonló véleményt fogalmazott meg a Le Figaro elemzője is. Irán jövője Teheránban dől el, a nyugati demokráciák csupán aggodalmuknak adhatnak hangot, óva inthetnek az erőszak alkalmazásától, és követelhetik a közép-keleti ország hatóságaitól, hogy folytassanak le hiteles vizsgálatot az elnök- választás hevesen vitatott eredményével kapcsolatban, ám Irán jövője nem Washingtonban vagy Párizsban dől el, hanem Teheránban. A konzervatív párizsi lap újságírója is helyesli Barack Obama amerikai elnök és az európai uniós államok reagálását az iráni eseményekre. (mti)
