Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-17 / 138. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 17. www.ujszo.com Alexander Botos régész már a pozsonyi egyetemi évek alatt minden nyári szünetben ásatáson dolgozott Gyerekkori álmát váltotta valóra A Majthényi Adolf Alapiskola hagyományőrzőit szívesen látják az érsekújvári Thain János Múzeum rendezvényein (Csuport István felvétele) Őrségváltás lesz az udvardi magyar alapiskolában Megalapították a Majthényi-díjat ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Udvard. Pénteken osztották ki első alkalommal a Majthényi-díjat, amelyet a Majthényi Adolf Magyar Tannyelvű Alapiskola szülői közössége és az iskola vezetése közösen alapított. Glucharov Rozáliától, az intézmény igazgatójától megtudtuk, ezen a napon emlékeznek meg arról, hogy 2003-ban az iskola felvette Majthényi Adolf egykori udvardi esperesplébános és tanító, az 1848/49-es szabadságharc kiemelkedő személyisége nevét. Hálaadó szentmisével kezdték a megemlékezést 16.30-kor. Az egykori főesperes és kanonok, Kesseleőkeői Majthényi Adolf kezdeményezte és irányította az udvardi Kálvária megépítését, amelyet 1860-ban országos ünnepség keretében szentelt fel a hercegprímás. „Majthényi emlékéremmel és emléklappal jutalmazzuk meg azokat - tizennyolc személyt - akik legalább egy évtizede erkölcsileg és anyagilag támogatják az iskolánkat. Köztük az udvardi székhelyű nevelési és tanítási intézmények vezetőit, továbbá a Kaszap István Cserkészcsapatot, a Csemadok Udvardi Alapszervezetét, valamint a kocséri testvériskolánkat” - tájékoztatott Glucharov Rozália. Farkas Tibortól, az iskolatanács elnökétől megtudtuk, jelentős mérföldkőhöz ért az udvardi iskola a díj létrehozásával. A tanintézmény vezetése és a szülők között nagyon jó együttműködés, a támogatók jóvoltából több lehetőségük van az intézmény fejlesztésére. A hamarosan leköszönő igazgatónő 1992-től igazgatóhelyettesként, majd két választási időszakban az iskola vezetőjeként értékes, és rendkívül hatékony munkát végzett az intézmény élén. Helyét Dékány Marianna, a mostani igazgatóhelyettes veszi át. Glucharov Rozália nyugdíjazásáig - még egy éven át - segíteni fogja munkáját az Érsekújvári járás egyik legnagyobb magyar alapiskolájában, amelyet jelenleg 260 tanuló látogat, (száz) Rimaszombat. Alexander Botos, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régésze még csak húszas évei végén jár, a fiatal szakembert azonban máris számon tartja a szakma. SZÁSZ1 ZOLTÁN Szerepelni nem szeret, viszont annál szívesebben dolgozik a terepen. Most éppen a Rimaszombattól alig nyolc kilométerre fekvő Cserencsényben, kezdték el egy késő bronzkori telep feltárását a helyi önkormányzat megbízásából. A rimaszombati múzeumban kedélyesen csak „a mi Sanyinknak” hívott fiatal szakember családjának gyökerei a dél-gömöri Vecseklőle és Gömöralmágyba nyúlnak vissza. Innen származnak a szülei, ő viszont már Poháron kezdett iskolába járni, így magyarul csak konyhanyelven beszél, de a magyar szakirodalom olvasása nem jelent gondot számára. Régi idők és emberek Elmondása szerint nagyon hamar megtanult olvasni, s mihelyst megtanult, szinte azonnal falni kezdte a könyveket. Azok közül is a történelmi témájúak ragadták meg a legjobban a figyelmét. „A sok történelmi könyv hatására elkezdtem komolyabban foglalkozni ezzel a tudománnyal, és egészen kicsi korom óta tudtam, hogy valami olyan munkát szeretnék végezni, ami a történelemmel kapcsolatos. Mindig érdekeltek a régi idők és emberek tárgyi kultúrái, valahol itt dőlt el, hogy régész leszek. Igazán jól csak kint a terepen, ásatás közben érzem jól magam, vagy amikor régészeti témájú kiállítást készítünk a rima- szombati Gömör-Kishonti Múzeumban” - mondta a fiatal szakember. Amióta ebben a múzeumban dolgozik, évente legkevesebb két archeológiái témájú időszaki kiállítást készít. Ilyen aktivitásra nincs példa a megyében, más múzeumok vagy a szakemberhiány, vagy a szerényebb régészeti anyag miatt alig-alig szerveznek archeológiái témájú tárlatot. Kincsek a gömöri föld alatt Botos Alexander szerint Gömör példádanul gazdag régészeti leletekben, vannak olyan települések, ahol szinte bárhol leütnénk az ásót, szinte biztos, hogy valamilyen régészeti leletre bukkannánk. Tíz régész is kevés lenne, hogy ezt az archeológiái szempontból hihetetlenül gazdag vidéket feltálja. „Sokszor az a jobb, ha nem nyúlunk hozzá egy-egy lelőhelyhez, ha azt nem fenyegeti veszély, mondjuk valamilyen építkezés miatt. A feltárás utáni rekonstruálás ugyanis olyan drága lenne, hogy a szűkös anyagi helyzet miatt most nem tanácsos megbolygatni a lelőhelyet. Sajnálom, ha valahol valami ilyesmi történik, mert utána már pótolhatatlanná válik, ami elveszett” - teszi hozzá Alexander Botos. A fiatal szakember már a pozsonyi egyetemi évek alatt elmélyült a hivatásában, minden nyári szünetben ásatáson dolgozott. Mesterének a nemrégiben elhunyt Václav Hanuliakot tartja, akivel sok feltáráson dolgozott együtt. Zólyomban a Fő téri templom melletti temetőt, Besztercebányán egy régi városkapu maradványát tárták fel közösen. Nemrégiben és sajnos utoljára Nagycsalomján dolgozhattak együtt, ahol az ország egyik legrégebbi román kori templomának romjai találhatók. „A gyakorlati munkából nagyon sokat, szinte mindent Hanuliak tanár úrtól tanultam, amiért mindig is hálás leszek neki. Nagy kár, hogy viszonylag fiatalon elment. Kiváló szak- tekintély, megszállott régész, szerény, becsületes, dolgos ember volt” - emlékszik tanítójára Alexander Botoš. Egy archeológus álmai A rimaszombati múzeum régésze mostanában éppen a legfrissebb leletanyagot rendszerezi. Néhány hónapja egy török kori kút maradványait sikerült feltárnia a rimaszombati Fő tértől pár méterre. A Losonci járásban lévő Kálnó, Garáb és Gömöralmágy román kori templomait kutatta. Botos turkológiával is foglalkozik. Nagy álmai a Rimaszombathoz tartozó Szabadka puszta mellett, a Rima folyó árterében található török erődítmény feltárása, a Mé- hi melletti Lászlófala néven ismert középkori. település Szent Ilonának szentelt templomának, a Rimaszombat határában lévő Barát kúti kolostor és a rimaszombati Fő tér közelében rejtőzködő gótikus emlékek feltárása. Remélhetőleg lesz lehetősége feltárni ezeket a ma még rejtett történelmi értékeket és érdekességeket. Jövő héten Mészáros Lajos zenetanárt, zenészt mutatjuk be. A művelődési központ színháztermében felléptek a rendezvény korábbi sikeres versenyzői, ki-ki az egykori fesztiválon előadott dalával lepte meg a közönséget Minden fellépőt nagy taps fogadott (Pillér Krisztián felvétele) Negyvenéves a Gútai Líra BORKA ROLAND Guta. A gútai művelődési központ fennállásának 35. évfordulója kapcsán rendezték meg a negyvenedik Gútai Líra tehetségkutató vetélkedőt. Az eseményt Mayer János, az intézmény igazgatója nyitotta meg. A színházteremben felléptek a Gútai Líra korábbi sikeres versenyzői, ki-ki az akkor előadott dalával lepte meg a közönséget. Oláh József, a rendezvény megálmodója és szervezője megköszönte az előadók és a szervezők munkáját. Az est a múlt felidézéséről és a szórakoztatásról szólt. Szépe Hilda főszervező és narrátor minden énekes fellépése előtt röviden bemutatta a fellépőt. Tizennyolc korábbi szereplő lépett színpadra. A közönség régi ismerősökként köszöntötte Gašparík Ferenc tavalyi győztest, vagy a korábbi Aranylírást, Marcela Bielo- potockát. Fellépett Tóth Ingrid, és a Karib szigeteken is népszerű Szulcsányi Béla, aki aznap ünnepelte születésnapját. Bíró Szerén, Flaisz Ági, Szépe Vera, Szakács Ferenc, Szakács Róber és Jankovich Zsuzsanna is szép perceket szerzett a közönségnek. Gogola Tünde Vida Richárddal énekelt duettet. Gogh Zoltánt és Rigó Jenőt hatalmas ováció fogadta. Lelkes Szimona Amerikában és Európa számos vidékén turnézott, Gútán is elkápráztatta a közönséget. Gyurász Ildikó lehengerlő alakításával nyűgözte le a publikumot. Rastislav Petkáč, az árvái fiatalember - aki 2006-ban elnyerte az Aranylírát - ismét bebizonyította, megérdemelte a díjat. Az est egyik kiemelkedő előadása Szabó Márta Cserháti Zsuzsát idéző dala volt. Az előadókat a gútai Alma-Art zenekar - Sipos Dávid, Turinič Dušan, Langschadl Dávid, Magyar Lóránt és Kovács László - kísérte. A közel kétórás ünnepi gálaműsoron szereplőknek emléktárgyat ajándékoztak. (Szekeres Éva felvétele) A terepen érzi magát a legjobban (Alexander Botos balról a második)
