Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-17 / 138. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Nagy Imre és társai újratemetését fordulópontként érté- keltékMagyarországon, annak félreérthetetlen jeleként, hogy az egypártrendszer napjai meg vannak számlálva - írta Andreas Oplatka a Neue Zürcher Zeitungban. Nagy Imre és társai rehabilitálása megingatta a kommunista uralom legitimitását Magyarországon - vélekedett a konzervatív svájci lapban az 1989-es közép- és kelet-európai eseményeknek szentelt cikksorozatban megjelent írásában a svájci magyar történész és újságíró Oplatka. Az 1956-os felkelés kísérlet volt Magyarország függetlenségének visszaállítására, erre azonban nem került sor, mert a szovjet vezetés némi vonakodás után úgy döntött, a legkeményebb katonai eszközökkel állítja vissza uralmát Magyar- országon és bábkormányt hoz létre Kádár János vezetésével - írta a szerző. Amikor 1989nyár elején a hivatalos szóhasználatban addig ellenforradalomként emlegetett 1956-os szabadságharcot nyíltan „népfelkelésnek” nevezték, és az ország lerótta tiszteletét mártírjai előtt, vége szakadt a kommunista uralom legitimitásának- állapította meg. Oplatka szerint Pozsgay Imre „dobta az első követ a tóba”, azzal, hogy 1989januárvégénegyrádióin- teíjúban történészekre hivatkozva kijelentette: 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le. Az akkor már megerősödött ellenzék létrehozta a Történelmi Igazságtétel Bizottságát, mely követelte Nagy Imre és társai újratemetését. Az akkor Német Miklós vezette, a párt gyámsága alól már felszabadult kormány beleegyezett az ünnepélyes újratemetésbe. A Kádár Jánost a Magyar Szocialista Munkáspárt élén követő Grósz Károly 1989 nyarának elején egy utolsó kísérletet tett, hogy a KGB (a volt szovjet állambiztonsági szolgálat) segítségével diszkreditálja Nagy Imrét és megakadályozza az újratemetést, de ehhez már nem volt elég hatalma. A budapesti Hősök terén tartott ünnepségen elhangzott beszédek közül Orbán Viktor felszólalása volt a legradikálisabb. A Fidesz vezetője olyan kormányt követelt, amely haladéktalanul tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról. Arról is beszélt: ő és társai értetlenül állnak azelőtt, hogy az 1956-os forradalmat három évtizeden át gyalázó magyar kommunisták Nagy Imre művének folytatóiként ajánlkoznak - idézte fel a cikk. Amikor azélő televíziós és rádiós közvetítést még ennél a beszédnél sem szakították meg, világossá vált, hogy a diktatúra a végét járja - írta Oplatka. Egy új korszak kezdete körvonalazódott. Először mondta ki valaki, hogy a múlt kommunistáinak a holnap demokráciájában való túlélése kényes téma lehet. És a legtöbben, akár lelkesen egyetértettek Orbánnal, akár a nemzeti egység megosztójaként utasították el, felismerték, hogy ezzel a fiatalemberrel számolni kell -írtaAndreas Oplatka. (mti)- Érdekes, amikor Bugárék új pártjáról beszélsz, úgy csillog a szemed, mint amikor az első randira hívtál. (Peter Gossónyi rajza) A tüntető tömeg nagyobb mértékű modernizációt, több szabadságot vár Irán köszöni, jól van 1979-ben még nagyon fiatalok voltunk, amikor kitört az iráni iszlám forradalom. Reza Pahlavi sah birodalma pár hét alatt úgy omlott össze, mint tíz évvel később a csehszlovák kommunista rendszer. JARÁB1K BALÁZS Mind a két rezsim idejétmúlt volt már. Lehetett ironizálni, ahogy azt tették is sokan, de a tény mindkét régióban tény maradt. Csehszlovákia békésen szét- bomlott, és húsz év múlva mind a két része már az Európai Unió tagja, Irán pedig megkerülhetetlen regionális tényező lett. Ma már a CNN külpolitikai üdvöskéje, Christiane Aman- pour (egyébként iráni származású) Teheránból közvetíti a világtörténelmi eseményeket - felkelt az iráni a nép. És nem csak egy kávét akar, a hihetetlenül magas, 85 százalékos részvétel nemigen lehet manipuláció eredménye. Az iráni középosztály üzente meg a mol- lahoknak, Ahmedinezsádnak meg a világnak, hogy Irán, köszöni szépen, jól van, és képes harcolni egy másik jövőért, imázsért, mint amilyenről eddig híres (hírhedt) volt. A több százezres tüntetés jól mutatja, vajmi keveset tud a Nyugat arról, ami az országban zajlik. Pontosan úgy, ahogy 1979-ben. Bármilyen eredményt hozott is az akkori forradalom, az igazi mozgatói, a bazári kisvállalkozók, a helyi farmerek, no meg a papság modernizációt akartak, de csak az iszlámot ismerték. Lett is belőle egy modem, iszlám állam. Eddig. Ám jött a globalizáció, az internet és a középosztály. Regionális hatalomhoz, még a Közel-Keleten is, dukál egy középosztály. Van Kínában is, meg Oroszországban. Nem véletlenül fogadják el mind a két országban azokat a politikusokat, akik, szabályokhoz kötődően ugyan de, hagyják kibontakozni a középosztályt. Facebo- ok, twitter, ipod - ezek Iránban (és máshol a Nyugaton kívül, sőt nálunk is) mind a mai napig jelentős kisebbségben vannak. Kezet a szívekre, szeretnénk, de nagyon az ellenzéki győzelmet. Ám Iránban a hétvégén Mahmúd Ahmenidezsád eddigi elnök győzött, jelentős különbséggel. Bár jöttek az írének szép számmal, és fotózta is őket a nyugati média, Irán még mindig a kisemberek országa. Teheránban és a nyugati típusú felmérések alapján (aminek adatait főleg telefonon gyűjtik be, de csupán az irániak kis hányadának van telefonkészüléke - ők valószínűleg az ellenzéki Húszéin Muszavira szavaztak) ugyan győzhetett Muszavi, de a vidék Ahmedinezsádnak szüksége lesz Ali Khamenei vallási vezetőre, ha igyekszik megszabadulni számtalan ellenségétől. iránija Ahmedinezsádra szavazott. Ráadásul Iránban a demokratikus választásnak meglehetősen nagy hagyománya van, csalni pedig nem egyszerű. Az ellenzéknek szinte semmilyen konkrét bizonyítéka nincs, pedig emberei ott ültek a különböző választásokat felügyelő bizottságok valamelyikében. Mert Ahmedinezsád vajmi keveset beszél a középosztály által favorizált gazdasági témákról és a liberalizációról. Ő a hitről, a korrupcióról, meg a nemzeti biztonságról (amibe az atomenergia, pardon bomba is beletartozik), ami az irániak, és nem az Írének, többségének a legfontosabb. Nem felejtették a nyolcvanas években az Irak elleni nyolc évig dúló háborút, a regionális hatalmi pozíció - amely egyébként a két iráni ország, az Irakban és Afganisztánban kitört háború jócskán befolyásolt (vi- vát, Amerika!) - elégtétel és jó érzés a legtöbbi iráni számára, így a hétvégi választások nem gyengítették, hanem megerősítették Ahmedinezsád pozícióját, aki most az iszlám forradalom utáni legerősebb, és bár tüntettek ellene, a jelek szerint demokratikusan megválasztott elnök lesz. Rémálom nyugaton. Vélhetően Ahmedinezsádnak szüksége lesz Ali Khamenei vallási vezetőre, ha - antikorrup- ciós harc leple alatt - igyekszik megszabadulni számtalan ellenségétől, elsősorban a molla- hok között levőktől. Khamenei nem fogja tudni támadni az elnököt, de az elnök sem őt - kész is a hatalmi házasság, bármilyen fogcsikorgatva szülessék is. Irán pedig folytatni fogja atomprogramját, ami rendkívül népszerűnek bizonyult otthon. Egy kettészakadt Irán nem újdonság, inkább a tüntetők jelentős száma és elszántsága az, ami modernizációra késztetheti a teheráni vezetést. Mert a tüntető tömeg nem fundamentális változásokra hajt. Nagyobb mértékű modernizációt, több szabadságot és nyitást a nyugati világ felé. Nagy részben ez az Egyesült Államokon múlik, az egyetlen országon, amely igazán számit Teheránban. Ahmedinezsád megerősödése inkább a jelenlegi status quo megszilárdulását okozza, legalábbis rövidtávon. Az Egyesült Államok nem engedné Irán befolyásának növelését a két szomszédos háborús országban, Irakban és Afganisztánban, és szeretné megállítani az iráni atomprogramot. Teherán azonban ezt nem engedheti meg. Obama legyen a talpán, aki ebből a status quó- ból kimászik. Ám éppen az Írének hada lehet a nem várt belső segítség, amely elmozdíthatja a két ország kapcsolatát a holtpontról. Insallah. KOMMENTÁR Helyzet van CZAJL1K KATALIN Június első vasárnapján két olyan politikai eseménynek is tanúi lehettünk, amelyek az elkövetkező időszakban meghatározó hatással lesznek a szlovákiai magyar közösségre. Hogy pontosan milyen lesz ez a hatás, az ma még megjósolhatatlan, de a jelek inkább vészjóslóak. Jó lesz felkészülni. A két, szóban forgó esemény a Bugár Béla fémjelezte új párt bejelentése, valamint a Jobbik előretörése a magyarországi EP-választáson. Nem mintha a kettőnek köze lenne egymáshoz, vagy egyformán negatív jelenségek lennének. Közös bennük azonban, hogy a) mindkét fejlemény váratlan volt, olyannyira, hogy magukat az érintetteket is meglepte, b) valójában egyik fejlemény sem volt váratlan, csupán az előző időszak történéseinek logikus kimeneteléről van szó, az események ilyen alakulását azonban maguk az érintettek sem várták. A magyarországi szélsőjobb erősödése minimum 2006 óta tény. Ennek okait hosszasan íehetne elemezni, beleértve a kormányoldal és az ellenzék közös felelősségét. Budapesten azonban eddig tartotta magát az azóta alaptalannak bizonyult általános meggyőződés, hogy a szélsőjobb társadalmi támogatottsága más európai országokhoz hasonlóan marginális, és sohasem haladhatja meg a laza 5%-ot. Ezzel ámították magukat és az országot a szoclibek, de a Fidesz is, persze mindkét fél más-más okból. Az előzőnek kínos lett volna beismerni, hogy a 2002 óta tartó MSZP-SZDSZ éra nevelte ki a Jobbikot, amelyhez képest a MIÉP így visszanézve szolid nyugdíjasok teaklubjának tetszik. A Fidesz számára pedig presztízsveszteség lett volna belátni, hogy rajta kívül más politikai erő is létrejöhet és megizmosodhat a politikai spektrum jobboldalán. Ami az MKP szakadását illeti, visszatekintve ugyancsak elmondható, hogy bele volt kódolva az események menetébe, de ezt igazából senki sem tudatosította, maguk Bugárék sem, annyira tartotta magát az általuk is éltetett „egységmítosz”. Pedig mi sem lo- gikusabb, mint hogy két csoport, amely egyaránt ambiciózus, de nem képes osztozni a hatalmon, elválik egymástól. Hogy a szlovákiai magyarság érdekében végül úgyis megegyeznek? Fenét, láthatjuk. (Bár a megegyezésre alighanem mégis sor kerül, de csak miután mindkét oldalnál komolyan fennáll a veszély, hogy nem jutnak be a parlamentbe.) Mindenesetre mind a Jobbik hallatlan megerősödése, mind az MKP hasadása komoly kihívást jelent a hazai magyar közösség számára. Fel kell készülnünk arra, hogy a szlovák politika az előttünk álló választások kapcsán a lehető legnagyobb politikai tőkét próbálja kihozni az előzőből, ami a magyarellenes légkör talán soha nem tapasztalt megerősödésével jár. S a rendszerváltás óta első alkalommal az is előfordulhat, hogy parlamenti képviselet nélkül marad a szlovákiai magyarság. Bár ez nem túl valószínű, mégis reálisabb, mint valaha, ezért foglalkozni kell vele. Itt rendkívül nagy az értelmiség és a civil szféra szerepe, amelynek az említett esetben nagy mértékben megnőne a felelőssége a szlovákiai magyarság érdekeinek képviseletében. Jó lenne tehát, ha az esetleges meglepetés nem érné váratlanul a hazai magyar civil elitet, s az már előkészítene egy „vészforgatókönyvet” arra nézvést, merre is kellene elindulni. Az nem segít, ha továbbra is azzal ütjük el a dolgot, hogy ez úgysem történhet meg. Helyzet van, mozdulni kell, még mielőtt túl késő lesz. FIGYELŐ Zsidó volt a nagyapja Zsidó nagyapjavoltaz al-Kaida muzulmán terrorista hálózat amerikai szóvivőjének, sőt a nagyszülő arra buzdította, hogy utazzon Izraelbe rokonlátogatásra- állította maga a szóvivő. Adam Gadahn az al-Kaida mé- diaszámya által készített, s a múlt hét végén egy iszlamista honlapon megjelent felvételen „vallotta be” a nyilvánosságnak, hogy nagyapja zsidó volt. Gadahn - ragadványnevén „Azzam, az amerikai” - az AP amerikai hír- ügynökség által ismertetett felvételen egyebek között kijelentette: nagyapja cionista és a bitorló entitás lelkes támogatója, valamint gyűlöletkeltő cionista szervezetek egész sorának kiemelkedő tagja volt. A felvételen arabul folyékonyan beszélő Gadahn arról is szólt, hogy nagyapja sokszor ecsetelte előtte Izrael erényeit, s arra buzdította, hogy „utazzon oda, ahol rokonaik élnek”. A szóvivő hozzátette: nem tett eleget nagyapja azon felhívásának, hogy vegye fel az izraeli állampolgárságot, jóllehet akkor fiatal volt és a muzulmán hitre sem tért még át. Döntését azzal magyarázta, hogy talán ebben nyilvánult meg Allah iránta való kedvessége és gondviselése. Gadahn az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) adatai szerint 1978-ban született Oregonban Adam Pearlman néven, Kaliforniában nevelkedett, a kereszténységről az iszlámra 1995-ben tért át. Az FBI 2004 óta körözi, és egymillió dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki a fejére. A férfit 2006-ban hazaárulással vádolták meg az Egyesült Államokban - több mint fél évszázada ő volt az első amerikai, aki ellen e súlyos vádat emelték. A hazaárulás miatt halálbüntetést is kiszabhatnak rá, ha elítélik. Az amerikai hatóságok szintén vádat emeltek ellene terroristák támogatása miatt. Az al-Kaida- szóvivő 2004 óta többször szerepelt az al-Kaida videoüzenetei- ben, egy tavaly közzétett felvételen pedig széttépte amerikai útlevelét. (mti)
