Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-16 / 137. szám, kedd
6 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 16. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ (Reuters-felvétel) SZEMSZÖG ^ ^ Kié a szülőföld? Élőlánccal tiltakoznak Élőláncot vonnak Sepsiszent- györgy központja köré a magyar közösség tagjai, így tiltakozva a magyar intézményvezetők leváltása ellen; a csütörtöki eseményre több száz személyt várnak. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester már a múlt héten bejelentette, hogy az EP-választás után is folytatják a magyar igazgatók elbocsátása elleni tiltakozó akciókat. A megmozdulások célja felhívni a figyelmet a kormány alkalmazta etnikai diszkriminációra. Tamás Sándor szerint csütörtökön délben szimbolikus védelemként élőlánccal kerítik be Sepsiszent- györgy központját. A polgári megmozdulásra több száz háromszékit mozgósítanak, akik a szolidaritás jelképeként egymás kezét fogva vonnak védőgyűrűt a belváros köré. Az RMDSZ ugyanakkor folytatja az aláírásgyűjtést a Csíkszeredái Kiáltvány nyomatékosítására. Az autonómiát is követelő kiáltvány megerősítésére a háromszéki települések közterem, a szövetség székházaiban, valamint önkéntesek segítségével gyűjtik az aláírásokat, amelyeket egy hónap múlva a román kormányhoz, valamint az európai fórumokhoz is eljuttatnak. A magyar intézményvezetők menesztése ellen már több erdélyi városban, Sepsi- szentgyörgyön, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen szervezett tiltakozó nagygyűlést az RMDSZ. „Ebből az intézményből magyar vezetőt váltottak le” feliratú gyásztáblákat helyeztek el azon megyei intézmények székhelye elé, ahonnan magyar vezetőt menesztettek. Kovászna megyében a 36 decentralizált intézmény közül csak hat élén maradt magyar igazgató. W • a krónika Újabb besúgó papok Újabb besúgók nevét hozta nyilvánosságra Tőkés László püspök, EP-képviselő hétvégi nagyváradi sajtótájékoztatóján. Mint mondta, bár Bátori Gyula volt gencsi lelkipásztorról a Ki- rályhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) vezetői régóta sejtették, hogy besúgó volt, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) most hozta nyilvánosságra a Kovács Ferenc álnéven jelentő ügynök valódi kilétét. „Világossá vált, honnan fújt a szél Genesen” - fogalmazott Tőkés. A bizottság nemrég levélben arról értesítette Tőkést, hogy Bátori a püspök által megszerzett EP-mandátumra hivatkozva kérvényezte a róla szóló iratok kivizsgálását. A KREK rövid összefoglalója szerint Bátorít 1975 júniusában szervezték be Nagybányán, ahol akkor segédlelkész volt. Több személyről jelentett, kollégáiról is, például Veres-Kovács Attila váradolaszi lelkipásztorról, Makai Lehelről és Csemák Béláról. Az egyházkerületnek nincs tudomása arról, hogy utólag kizárták volna a Szekuritáté- ból, az utolsó fellelhető, rá vonatkozó adat 1985-ből való. Fa- zakas Sándor a megtévesztő Herman (dr. Hermán M. János egyházkerületi előadó-tanácsos nevére emlékeztető) álnéven jelentett egészen 1991-ig. Őt elsősorban külföldre vándorolt magyarok megfigyelésére szakosították. Talán dr. Bartha Tibor főorvos ügye a legsokkolóbb, aki Tőkés László húgát vette feleségül, és már a lakodalomból jelentett, Stelian álnéven a Tőkés családról, elsősorban Lászlóról és édesapjáról. „Valószínűleg a Szekuritáté pontosan azért szervezte meg a házasságot, hogy így kerüljön közelebb hozzánk a jpesúgó - vélte a püspök. - Elképzelhetik, milyen érzés ezeknek az információknak a birtokában az érintettek szemébe nézni” - mondta „az igazi” Hermán, aki az egyházkerületről és Tőkésről szóló vaskos dossziékat vizsgáló öttagú bizottság tagja. Az egyházról szóló szekusdossziékat egy szegedi egyháztörténész, Molnár János a KREK-től függetlenül tanulmányozta, és hamarosan könyvsorozatot is megjelentet ezekről, Szigorúan ellenőrzött evangélium címmel. Az első kötet akár egy héten belül is bemutatásra kerülhet. VajdaságMA Vajdaság a vajdaságiaké A hazai politikai élet képviselőivel együtt ünnepelte a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) fennállásának 15. évfordulóját szombaton. Kozma József, szocialista politikus a rendezvény kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a VMSZ már megkerülhetetlen, ezt a helyi hatalom vezetői is felismerték. Kozma József, az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának szocialista alelnöke úgy véli, a VMSZ 15 éve a bizonyíték arra, hogy a Vajdaság és a vajdasági magyarok esélye is az összefogás. A VMSZ szembesült azzal, hogy a politikai életben is tudnia kell érvényesíteni a magyarság nemzeti érdekeit úgy. Amiben igazán jó - Kozma József szerint -, hogy eltökélt reálpolitikát folytat: eltökélt a magyarság ügyeiben és elérhető célokat tűz ki. A szocialista politikus arról is beszélt, hogy a szerbiai politika is kezdi elismerni, hogy a „Vajdaság a vajdaságiaké”: magyaroké, szer- beké, horvátoké és mindenkié, aki ott akar boldogulni. Ezt azonban a gyakorlatban nem könnyű elérni. Kozma József leszögezte, hogy Magyarországnak is közvetlen érdeke, hogy Szerbiának és ezzel együtt a Vajdaságban élő magyaroknak is megvalósuljon az európai integrációja. Ennek következő lépése a vízummentesség bevezetése. Fontos még, hogy a vajdasági képviselőházban, a Magyar Nemzeti Tanácsban és a többi kisebbségi tanácsban is meg legyenek azok a jogi feltételek, amelyek a működést garantálják. Belgrádban azonban a jogi szabályozás még akadozik, ugyanúgy, mint a Vajdaság státuszát szabályozó törvény is. A szülőföld a jobboldali retorika kedvelt szava. Eléggé problémás azonban, ha ennek a szónak az emlegetése annak kisajátításával kapcsolódik egybe. S még tűrhetetlenebb, ha a kultúra területén jelenik meg. Bár üzletnek nem rossz. Ki sajátította ki a Szülőföld Alapot? A Szülőföld Alap napokban nyilvánosságra hozott pályázati eredményeit tekintve egyértelműen a hagyományőrzés került ki győztesen az értékteremtéssel szemben, ha ezzel a sarkítással élhetek. Az alap a határon túli magyarság támogatására létrehozott magyarországi hivatalos, és az egyik legfelsőbb szintű támogatási rendszer - például a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárság védnöksége alá tartozik. Mégis, mintha nem lenne átgondolt az a koncepció, amelyet érvényesít. Tényleg ennyire biztos az, hogy a népi, nemzeti, konzervatív hagyomány megőrzése a határon túli magyarok megmaradásának egyedüli záloga? Vonzó tud lenni, ha egy község kultúrája kimerül a népdalkörök, a falunapok, a haknizó kváziszínészek, operettegyüttesek előadásaiban? T ényleg ezekkel lehet megszólítani a, jövő zálogát”, a fiatalokat? Az említett tevékenységek fontosságát nem tagadva talán érdemes lenne meggondolni, vajon a kortárs irodalmi, zenei, színházi, képzőművészeti folyamatok megismertetése „versenyképesebbé” tudná-e tenni a fiatalokat. Hogy esetleg a rovásírás mellett megtanulhatnák érteni mondjuk a mai zenét, annak artisztikusabb irányzatait is? Hogy gondolkodásukat nem kellenne bezárni saját hagyományuk határai közé, hanem e hagyomány tiszteletben tartása mellett éppenséggel kinyitni? A két gondolkodásmód közül melyik az, amelyik segít „megmaradni”, „megtartani a közösséget”? Mielőtt a pályázatok eredményeire rátérnék, szeretném hangsúlyozni, hogy nem az általam példaként felhozott projektekkel nem értek egyet, hanem a támogatás elosztásának koncepciójával. De nézzük a konkrétumokat. A kiemelt jelentőségű szervezetek működésére és programjára kiosztható 45 millió forintból negyvenkét pályázat kapott támogatást, ezek közül huszonhárom egyértelműen konzervatív szellemiségű, tizenkettő tekinthető valamüyen mértékben prog- resszívnek, hét esetében nem volt eldönthető egyértelműen, illetve a kettő között helyezkednek el. Az arány a támogatás összegét alapul véve még nagyobb: 34,9 millió konzervatív, 6,6 millió progresszív, 3,5 egyéb. Érthetetlen számomra, hogy egy falusi böllér- verseny miért érdemel félmillió forintot, miközben a 46. éve sikeresen működő Komáromi Jókai Napok semmit sem? Vagy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség taoista nevű projektje, „Az út maga a boldogság”, miért kapott 2,1 milliót, miközben az Iijú Szivek semmit. Emellett a Csemadoknak alanyi jogon 21 millió forint jár. A „könyv- és lapkiadás, valamint a média közösségmegtartó programjai” kategóriájába kevés olyan pályázó jelentkezett, aki nem a különösen konzervatív elveket képviseli, valószínűleg az előző évek tapasztalatát leszűrve. A kiosztható 14,8 millió forinton főleg a jelenlegi Csemadok szellemiségét képviselő lapok osztoztak: 9 milliót kapott az Itthon, a Kürtös és a Szabad Újság. Kiváltképp utóbbi 5 milliója érdemel figyelmet annak fényében, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága nem kapott támogatást például a Szlovákiai Magyar Szép Irodalom című kötetre. Hrubík Béla, a Csemadok elnöke így nyilatkozott tavaly a saját lapjában: .....a felvidéki magyarság legnagyobb civil szervezetéről van szó, ami tetszik, nem tetszik, még mindig a legnagyobb befolyással bír a hazai magyarság önazonosságának megtartásában”. Majd: „Fontosnak tartom, hogy a Szülőföld Alapnál a Csemadok felkerült az ún. stratégiailag fontos szervezetek közé, ami kiemelt támogatást jelent.” (Itthon-Fáklya, 2008/1) De vajon tényleg a Csemadok az a szervezet, amely stratégiailag fontos? Azt is figyelembe véve, hogy - mint Hrubík ugyanott kifejti: „...be kell ismerni, sajnos, hogy egyre nehezebb az embereket mozgósítani, leültetni a nézőtérre, ami számos, kitűnő műsort felvonultató fesztivál kudarca is lehet esetenként.”A szlovákiai magyarságnak nincs szüksége friss áramlatokra? Ki dönti el, hogy ezek még csak esélyt sem kapnak, és azt, hogy ki bírjon a „legnagyobb befolyással”? A fiatalok számára általában meglehetősen elavultnak tűnő kultúraszervezési elvekkel ellentétben meggyőződésem szerint a kortárs kultúra közvetítése nagyobb haszonnal kecsegtetne. Ennek érdekében mindenekelőtt a szóban forgó arányok korrigálásával kellene kezdeni. Addig pedig nemhiába mondja a Csemadok elnöke (Itthon-Fáklya, 2009/1): „Kevés fontos dolog maradt meg az életünkben. A család, a barátok, a nemzet, a szülőföld.” Beke Zsolt A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (sxc.hu-felvétel)
