Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-12 / 134. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 12. Vélemény És háttér 7 Szomszéd, nem kell annyit küszködnie! Nem a hídon kell átfutnia, hanem a Hídba kell belépnie. (Peter Gossányi rajza) Piacgazdaságban az adóoptímalizálás törvényes, az érdekütközés nem Offshore és demokrácia __ TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A baloldali politikusoknak újra kell értelmezniük egész szerepüket, magatartásukat ahhoz, hogy képesek legyenek a politika megroggyant hitelének, morális tisztaságának helyreállítására - mondta Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke a Népszabadságnak adott interjúban. A személyes felelősség kérdésével kapcsolatban azt mondta, magáénak érzi a szocialista párt összes sikerét és kudarcát, és soha nem bújna ki alóla. „Méltatlan és gyermeteg dolog volna utólag egymásra mutogatni. Vállalom a részem, ami se a jóban, se a rosszban nem kicsi” - fogalmazott a politikus. Lendvai Ildikó az interjúban arról is beszél, hogy szerinte nem a baloldal és annak sikertelen politikája „termelte ki” a jobboldali radikálisokat, de minden politikai pártnak van felelőssége. Mint mondta, a Fidesz múlhatatlan történelmi vétke, hogy a radikálisokat luft- ballonként kezeli, a zsinórt hol feljebb, hol lejjebb engedi. „Azzal nem számolt, hogy a zsinór ki is csúszhat a kezéből. A luftballon most elszabadult- mondta a pártelnök. - Orbán Viktorék engedték ki a szellemet a palackból, de az, hogy a szellem ilyen erős, az az egész parlamenti elit, így a mi felelősségünk is.” Az SZDSZ-ről úgy vélekedett, hogy a liberálisok életük legnehezebb óráit élik, első nyilatkozataik azonban azt mutatják, amit a politikai logika és az emberi kötelesség is diktál. Az ország érdekében támogatták a válságkezelő kormányt, az ország érdeke pedig nem változott. Kérdésre Lendvai Ildikó azt mondta, szervezkedést nem lát az MSZP-n belül, közös gondolkodást a választási felkészülés menetrendjéről igen. Ebben mindenképpen szerepel még egy miniszterelnök- jelölő és országos listaállító kongresszus, és az ambíciók- teljesen normálisan - erre irányulnak - fejtette ki. Nem mindegy, kit állít a párt miniszterelnök-jelöltként a lista élére, ő lesz a kampányban a megújult baloldal vezető arca. MAGYAR NEMZET Jövőre akár tízezer, fogyatékkal élő munkavállaló maradhat állás nélkül, illetve negyven velük foglalkozó civil szervezet nyolc-tíz év alatt kiépített hálózata mehet tönkre a kormány újabb döntése miatt - úja csütörtöki számában aMagyarNemzet. Az érintett szervezetek a lapnak elmondták: tudomásuk szerint a Munkaerő-piaci Alap (MPA) rehabilitációs részében zárolták azt az idén még 4,2 milliárd forintnyi fejezetet, amelyből a fogyatékkal élők foglalkoztatására pályázhattak. Az idén elnyert összeget még kifizetik, ám jövőre megszűnik ez a támogatás. A munkaügyi minisztérium szerint a MPA rehabilitációs alapja egyik elemének megszüntetése sincs napirenden- olvasható a lapban, (mti) Aminap Simor András magyar j egybanki elnök elnézést kért a magyar polgároktól, mivel megértette, hogy bár nem törvénytelen, e roppantul nehéz időkben erkölcstelen offshore cégben tartania vállalkozása pénzét, ezért azt hazahozza. S bár Szlovákiában tisztázatlan, érdekütközésekkel terhelt politikusból nincs hiány, a magyar jegybankelnökpéldája alapján talán könnyebb lesz elmondani, vajon miért kellene a demokrácia alaptankönyveit újra meg újra elővenni, nehogy gyermekeinknek elölről kelljen kezdeni mindent. LOVÁSZ ATTILA Kezdjük talán az offshore cégekkel. Nyelvész kollégáim tájékoztatása alapján az offshore az amerikai angolban külföldit, külhonit jelent. A gazdaságban általában olyan cégeket neveznek így, amelyeket, bár alaptevékenységüket nem ott folytatják, külföldön jegyeznek be, jobbára adóoptimalizálás céljából. Ha olyan külföldi cégbe kerül a hazai vállalat nyeresége, könyvelése, ügyvitele, amely a velünk egy szervezetben tömörülő, mondhatnók szövetséges országban székel (EU, OECD), akkor semmi törvénytelen nem zajlik, s mondjuk ki, a gazdaságban a törvényes akár erkölcsösnek is nevezhető. Ha tehát egy magyar (esetleg szlovák) cég Cipruson jegyezteti be központját (lásd még Penta Group), akkor egy uniós tagállamban az unió egyik alapszabályát, a szabad tőkemozgást érvényesítve próbál meg jobban gazdálkodni, mint azt itthon tenné. Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy az államok a gazdasági környezet tekintetében versenyben állnak egymással, s a verseny egyik tárgya az adózás. De ugyanilyen tárgya lehet a munkaerő ára, a munkaerő szakképzettsége, a földrajzi, logisztikai viszonyok, közlekedés, vasúthálózat. Az a cég, amely pl. a kiváló vasúti hálózat végett választja központjául valamely országot saját hazája helyett, semmi mást nem tesz, csak kihasználja a másik ország számára fontos adottságait. Ugyanilyen versenytényezővé váltak a költségek. A cégek igazán nagy költségei az anyagbeszerzésben és a munkavállalók bérezésében keresendők. Ha egy német cég a kilencvenes években Szlovákiába készült, azt az olcsó munkaerő miatt tette, ha ma készül ide, akkor abban a társasági adó és a jövedelemadó kulcsa is „ludas”. Természetesen ugyanúgy viselkedik, mintha csak azért jönne ide, mert olcsó a nyersanyag. Költséghatéko- nyan akar dolgozni. Ha valaki egy vállalat adózás előtti nyereségét Ciprusra juttatja, azt azért teszi, mert a társasági adón egy rakás pénzt takarít meg. Simor András nagyon okosan tette, hogy bocsánatot kért. De sajnos úgy járt ezzel a bocsánatkéréssel, mint az a tátrai pincér, akit a probléma meg nem értésének etalonjaként lehet megemlíteni. A pincér a „teát tejjel” rendelés hallatán ugyanis kihozta a csipketeát citrommal és tejjel, mire el kellett magyarázni, hogy bizony a fekete tea jobb lenne és a citrom a tejjel nem alkot jó ízkombinációt. A pincér a másnapi rendelésnél már a fekete teát hozta ugyan, de a szomszéd asztal hasonló megrendelésére csipketeával és citrommal reagált. A vendéget ugyan meghallgatta és kiszolgálta, de a probléma lényegét nem értette meg! Simor Andrásnak nem az a hibája, hogy offshore cégbe mentette vállalkozása pénzét. Ezért magyar vállalkozót elmarasztalni badarság. Simor András bűne az, hogy jegybanki elnökként egyáltalán van cége! S hogy aktív vállalkozóként jegybanki elnök lett - de ez már a kinevezőinek a hibája. Ezt kellett volna megérteni. Egy jegybanki elnök éppen azért az ország legjobban fizetett munkavállalója, hogy közben ne lehessen vállalkozó, munkaadó. Mert az érdekütközés akkor is fennáll, ha jegybankelnökként esetleg a Váci utcában divatboltot üzemeltet. Most az mondhatná valaki, hogy akkor a Kajmán-szigetekre utalt pénzek is rendben vannak. Nincsenek! A Kajmán-szigetek offshore cégei abban különböznek egy ciprusi cégtől, hogy azokra semmilyen uniós, sőt OECD-s, WTO-s egyezmény nem vonatkozik, hogy oda általában nem adózás előtti legális nyereséget, hanem lopott, lenyúlt, szürke vagy fekete gazdaságból származó pénzeket utalnak a büntető és szabályozó szervek bárminemű rálátása nélkül. Az offshore cég nem önmagában törvénytelen, hanem akkor az, ha törvényt szegünk vele, ha csalunk, lopunk, hazudunk. Az adóoptimalizálás versenytényező, legális és legitim vállalati eszköz. Az unióban majd akkor szűnik meg, ha egységes adó lesz az EU-ban, ami ellen a nemzetállamok hangosan küzdenek. És most hazai vizekre: itthoni milliárdosainknál sem az a baj, hogy milliárdosok, Cipruson van vállalatuk és Monte-Carló- ban jachtjuk. A baj ott kezdődik, amikor ún. insider (belső és bizalmas) információk alapján állami vállalatok részvényeit veszik meg olcsón s adják tovább drágán, a pénzt külföldre menekítve. Vagy akkor, amikor a monte-carlói jachton a pénzügyminiszter tárgyal egy pénzügyi csoporttal, mit ád isten, három nappal az euróárfolyam fixálása előtt, 30,162 fokos hőségben. Meg akkor, amikor jól fizetett állami tisztségviselőnek több tucat cége van és azok érdekeit nem hagyhatja figyelmen kívül pl. törvényalkotási folyamatban, államigazgatási döntésekben, ezért faliújságon hirdet meg milliárdos közbeszerzéseket. Elölről kell kezdenünk a tanulást. Ne irigyeljük a köztisztségeket viselők bérét. Azt akarjuk, hogy ott a legjobbak üljenek, azokat meg a magánszféra is jól megfizeti. Fizesse őket jól az állam, de akkor a polgárok érdekeit tartsák szem előtt és ne vállalkozzanak. És - Simor érdekütközését nem enyhítendő - említsük meg, hogy ne röpködjenek magántulajdonban levő vadászgépekkel. KOMMENTÁR . . I SÉÉMSHAHÉ ■ M Hl MI Hl I Erdőre tőkét... MOLNÁR IVÁN Időutazásra vágyik? Szeretné megtudni, hogyan éltek, hogyan gazdálkodtak az őseink? Milyen volt az élet 1989 előtt? Váija önt az állami erdészeti társaság. Akár így is reklámozhatná magát Szová- kia egyik utolsó olyan vállalata, amelyben minden jel szerint 1989-ben megállt az élet. Az előző rendszer egyik kedvenc jelmondata volt, hogy aki nem lop, az a saját családját lopja meg. Az erdészeti vállalat ehhez tartja magát, őrizve a kommunista hagyományokat. A társaság szóvivője a napokban szemrebbenés nélkül jelentette be, hogymájus végén 770 ezer euró értékű, összesen 19 ezer köbméternyi fa tűnt el közvetlenül a raktárukból. Hogy mi, laikusok is képet alkothassunk a mennyiségről, hozzátette, hogy ennyi fa csak900, jól megrakott teherautón fémé el. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen az államot sokkal kifinomultabb módon is meg lehet lopni. A társaság így nemegy esetben a minőségi faanyagot alacsonyabb kategóriákba sorolja, hogy olcsóbban adhassa el. „Gondosan” ügyelnek arra is, kinek adják el a fát. A tapasztalatok szerint így sikerrel vásárolhatnak náluk az egyébként már csődbe ment cégek is, amelyek képtelenek fizetni. Tízmilliók folynak így el ellenőrizetlenül, miközben a lopásokra általában rá sem jönnek, ha mégis, a tettesek többnyire megússzák. Mindezt figyelembe véve nem csoda,*hogy a több ezer embert foglalkoztató társaság súlyos anyagi gondokkal küzd, mint ahogy az sem, hogy ezt az előző rendszerbenjól bevált módon igyekszik megoldani. Ha baj van, segítazállam.Azerdészeknekráadásuljóljött, hogy épp egy olyan kormány van hatalmon, amely hozzájuk hasonlóan ápolja őseink bolsevik hagyományait, két kézzel szórva az adófizetők nehezen megkeresett pénzét a szívükhöz közel álló elvtársaknak. Anem állami erdészeti társaságokat diszkriminálva, nemrég úgy döntöttek, hogy 67 millió eurós, vagyis mintegy 2 milliárd koronás hitelt adnak a vállalatnak, természetesen a gazdasági válságra hivatkozva. A beavatottak már most tudni vélik, hogy a hitel csak álca, hiszen a társaság képtelen lesz visszafizetni a pénzt, vagyis gyakorlatilag kétmilliárdos állami támogatásról beszélhetünk. Ehhez semmi mást nem kell tenniük, csaka földművelésügyi tárcával együtt kidolgozni egy életképes pénzügyi tervet. A társaság azonban valószínűleg erre sem képes, hiszen a Stanislav Becík földművelésügyi miniszter által a kormánynak benyújtott tervezet még az egyébként a pénzszórás ellen nem túl gyakran tiltakozó gazdasági minisztert is felháborította. Pénzügyi tervükben pár száz ember nyugdíjaztatásán és egy-két raktár bezárásán kívül nem sokat kínálnak, az erdészek mindenjel szerintcsak egy biankócsekkre számítottak, amit szabadon elkölthetnek anélkül, hogy ezzel elszámolnának. A kormány e héten így nem is foglalkozott a tervezettel, Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter pedig megtette minisztersége első értelmesjavaslatát, felélesztve a régi magyar közmondást: Erdőre tőkét, hegyre homokot, tengerbe vizet nem kell hordani. Szerinte az erdészeti vállalatnaksajátforrásokbólkellene talpra állnia, elfelejtve az állami támogatást. AFico-kormányt ismerve azonban nagy valószínűséggel csak időleges kijózanodásról van szó. Egy későbbi kormányülésen, enyhe módosításokkal az erdészek valószínűleg hozzájutnak a várva várt milliárdokhoz, így folytathatják azt, amihez ők és a jelenlegi kormány is a legjobban értenek. Szabadon és ellenőrizetlenül szórhatják az adófizetők pénzét. FIGYELŐ Korrupció a Pentagonban Egy tanulmány szerint Pentagon-alkalmazottak dollármilliókat kaptak utazásaik fedezésére külföldiországoktólés magánvállalatoktól, ami összeférhetetlenségi aggályokat vet fel. A Center for Public Integrity (Becsületes Közéletet Központ) nevű, washingtoni nonprofit szervezet saját kutatásaira alapozva megállapította, hogy 1998 és 2007 között külső adományozók legalább 26 millió dollár értékben több mint 22 ezer utazást finanszíroztak az amerikai védelmi minisztérium polgári alkalmazottai és katonák körében olyan közkedvelt turistacélpontokra, mint Párizs, Róma vagy Honolulu. Tíz év alatt külföldi kormányok több mint 2,6 millió dollárt fizettek ki mintegy 1500 utazásra. Az USA ázsiai-csendes- óceáni szövetségesei voltak a legnagyobb adományozók, Ausztrália, Szingapúr és Japán. Ezenalis- tán szerepel Oroszország, Kína, 'Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. Ajelentés egyik konkrét esetében egy 24 ezer dolláros utat vett igénybe a Pentagon egyik helyettes igazgatója és felesége, számlájukat egyszaúdihercegáll- ta. A magánszektor legnagyobb Jótevői” a gyógyszeripari társaságok voltak: több mint tízmillió dollárt fizettek ki a Pentagon alkalmazásában álló orvosok, gyógyszerészek és más tisztviselők utazásaira, akiknek hatalma van a minisztérium által gyógyszerekre költhető évi több mint hatmilliárd dolláros költségvetés felett. A magáncégek között szerepel a Sony, a Nike és a Mattel is. Bili Buzenberg, a szervezet vezér- igazgatója rámutatott, hogy ez a gyakorlat összeférhetetlenségi aggályokat vet fel, segítségével olyan kapcsolatokat építenek ki, amelyek viszonylagkevésráfordí- tással rengeteg pénzt érnek a vállalatoknak. A szervezet szerint meg kell tiltani ezt az amerikai költségvetésből legnagyobb szeletet kihasító Pentagonban. Bryan Whitman, a védelmi tárca szóvivője védelmébe vette ezt a gyakorlatot, hangsúlyozva, hogy az ilyen típusú utazásokat engedélyezik, de szabályok egész sorához kötik. (mti)
