Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-06 / 129. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 6. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LA TRIBUNE Az európaiak 64%-át nem érdekli az EP-választás - de­rült ki az Opinionway közvé­lemény-kutató felmérésé­ből, melyet a La Tribune francia gazdasági lapban tettek közzé. A megkérde­zett franciák 73, a németek 67%-a számára érdektelen az EP-választás. Ami a világ- gazdasági válságot illeti, az európaiak 58%-a nyilatko­zott úgy, hogy minden tagál­lam külön próbált megol­dást találni rá, csak 30% szerint igyekezett az EU kö­zös választ adni a krízisre. A franciák 63, a lengyelek 62%-a ítélte meg úgy, hogy a tagállamok egymástól füg­getlenül cselekedtek, (mti)- Apa, a legjobb barátom nem akar szóba állni velem, amióta megtudta, hogy a korrupció neked többet hoz a konyhára, mint amennyi az ő apjának EP-képviselői fizetése. (Peter Gossónyi rajza) HÉT¥ÉG(R)E Megismertük a mozgatórugókat Vadakat terelőjuhász ugyan nem, ám masiniszta szeretett volna lenni Ro­bert Fico, aki most kárpót­lásul az ország gazdaságá­nak kisiklását hozhatná helyre, ha értene hozzá. Egyelőre a költekezésben látja a megoldást, azonban ma felejtsük el őt, hiszen miénk a főszerep, az Euró­pai Unió parlamentjébe vá­laszthatunk képviselőket. S1DÓ H. ZOLTÁN Még hogy nem érdekel ben­nünket az Európai Parlament képviselőinek megválasztása? Ha valóban így volna, nem sértenék meg futószalagon a kampány­csendet a csúcspolitikusaink (rossz nyelvek szerint csődpoliti­kusaink), a helyi pártaktivisták, a körzeti rendőrök, mi több, egye­sek még a lapunkban megjelent, tudatosan félreértelmezett cikk sokszorosított változatával is rio­gatják az urnától esetenként úgy is undorodó polgárokat. Mi nem csatlakozunk a törvénysértőkhöz, ezért csak azt javasoljuk, akit ér­dekelnek az Európai Unió vívmá­nyai, az általa teremtett lehetősé­gek, az ma fáradjon el a szavazó- fülkébe és a paraván mögött éljen polgárjogával. Ennyi. Lehet ugyan azzal érvelni, az Óperencián, sőt a Rajnán túli dologról van szó, ám napjainkban éppen a külföldi ügyek viszik a prímet. Ha nem így volna, akkor a szlovák parlament e heti rendkívüli ülésén nem egy külföldi politikusról (Orbán Vik­tor) fröcsögtek volna naphosszat, Magyarországon pedig nem a szó szerint parton túlit, parton kívülit jelentő offshore pénzügyi kifeje­zés volna az aktuális szitokszó. íme, a globalizáció sajátságos kö­zép-európai fonák értelmezése. A volt osztálytársainak csinos megbízásokat osztogató Ján Mi- kolaj miniszter, a földijei feje fö­lött bukórepüléseket bemutató Ján Slota püótamutatványai, vagy az önmagát busásan megjutalma­zó Štefan Harabin igazságügy­miniszter tettei felett sem érde­mes moralizálni, hiszen a kataszt­rófakoalíció tagjaitól nem is vá­runk mást. Ennél érdekesebb Ro­bert Fico miniszterelnök gyer­meknapi kitárulkozása, aki a kormánypalota parkjában egy po­tenciális leendő szavazó kobakján nyugtatta kezét, miközben beval­lotta, kisiskolás korában vagy ré­gész, vagy vasutas, vagy újságíró szeretett volna lenni. így már mindjárt más, mindjárt értjük tet­teinek mozgatórugóit. A régmúlt dicső idők iránti vágyakozása ma­gyarázza, hogy Svätopluk és Pri­bina szobraival akarja teleszómi Pozsonyt, hogy komolyan játszik az egész országot keresztülszelő széles nyomtávú vasút pénznyelő ötletével, és hogy freudi frusztrá­ciója miatt ott rúg bele az újság­írókba, ahol csak tud. Végre tehát bepillantást nyertünk gondolko­dásába, ami fontos dolog, hiszen akár tetszik, akár nem, most az ő kezében van a kormánybot. A képhez hozzátartozik, űrhajós is szeretett volna lenni, ebből mára annyi maradt, hogy a nagyérdeműt orbitális marhasá­gaival szórakoztatja. Fegyveresék úgy éltek, mint az üldözöttek, akik állandóan menekülnek, hogy mentsék az életüket Politikai bűntények az SIS leple alatt ĽUBALESNÁ 1997 őszén meglátogattam Genfben Fegyveres Oszkárt, ifjabb Michal Kováč elrablásának koro­natanúját. Két évvel azelőtt Fegy­veres azt állította a nyomozóknak, hogy a titkosszolgálat tagjaként részt vett Michal Kováč, az akkor köztársasági elnök fia megfigyelé­sében és elrablásában. Azóta, mi­vel féltette az életét, külföldön bujkált. Bár néhány országon ke­resztül utaztam hozzá, hogy meg­tévesszem azokat az SIS-eseket, akik követtek, amint Genfben ki­szálltam a távolsági autóbuszból, észrevettem, hogy egy fiatal pár követ. Futásnak eredtem, ők utá­nam. Fél órán át rohangáltam a genfi utcákon, de nem tudtam le­rázni őket. Oszkár a megbeszélt helyen várt. „Követnek” - csak ennyit bírtam kinyögni. „Futás” - mondta ő, és rohantunk tovább. A fiatal pár a nyomunkban. Az egyik kereszteződésen üres taxi állt. Oszkár beugrott a kocsiba, rám pa­rancsolt, hogy üljek be én is, és a meglepett taxisofőrnek csupán annyit mondott, mindegy, hogy hova visz, csak gyorsan menjen, így szabadultunk meg üldözőink­től. Az első perctől világos volt, hogy az SIS-ből vannak. Ezt igazol­ta az a jelentés is, amelyet 1999 februárjában Vladimír Mitro.a tit­kosszolgálat akkori főnöke fölol­vasott a parlamentben. A jelentés megállapította, hogy az SIS munkatársai kinyomozták, hol bujkált Fegyveres 1997-ben. A címét úgy tudták meg, hogy 1997 elején a genfi repülőtéren rátapad­tak Ján Havlát ügyvédre és Milan Kňažkóra. Abban az időben csak Havlát, Kňažko és én tudtuk, hol rejtőzik Fegyveres. Idézzük föl Mitro jelentését: ,Amikor az SIS minden akciója, amellyel el akarta titkolni, hogy részt vett ifj. Michal Kováč Ausztriába hurcolásában, kudarcba fulladt, az SIS vezetése úgy döntött, folytatja Fegyveres felkutatását, hogy elhallgattassa. Ezért az SIS igazgatóhelyettese, Jaroslav Svéchota 1997 januárjá­ban titkos misszióba küldte az SIS öt kémelhárítóját, akiknek meg kellett állapítaniuk, hol lakik és dolgozik Fegyveres. Az SIS tisztjei, miután Genfben leszállt a bécsi re­pülő, követték Kňažko képviselőt és Hlavát ügyvédet, akiknek Fegy­veres Oszkárral és annak barátnő­jével, K. Adrianával kellett talál­kozniuk. Csaknem egy hétig fi­gyelték Fegyverest, hogy megálla­píthassák pontos címét. Az akcióba bevonták az SIS Svájcban élő munkatársát is. Mivel a csoport tagjainak meggyőződése volt, hogy Fegyverest likvidálni kell (agyoncsapni - a szerző megj.), elhatározták, pénzhiányra hivat­kozva visszatérnek Pozsonyba.” Ennyi az idézet. Az én drámai genfi utam után Fegyveres és barátnője elköltö­zött. Sajnáltam őket. Úgy éltek, mint az üldözöttek, akik állandó­an menekülnek hogy mentsék az életüket. Csak azért, mert Fegyve­res Oszkárnak volt annyi bátorsá­ga, hogy vallomást tegyen arról, hogyan rabolták el ifjabb Michal Kováčot. Hogy Kováčot a szlovák titkosszolgálat emberei rabolták el, Ivan Lexa vezetésével, csak és kizárólag politikai okokból, azért, mert apja, Michal Kováč konflik­tusba keveredett az akkori kor­mányfővel, Vladimír Mečiarral. Miután Mitro felolvasta a jelen­tését, sokan azt gondoltuk, soha többé nem használják már politi­kai célokra az SIS-t. Sajnos, téved­tünk. Úgy tűnik fel, néhány to­vábbi ügyet is az SIS provokált ki - politikai okokból. A nyitrai diák­lány, Maiina Hedvig megtámadá­sára gondolok, de a dunaszerda- helyi Harmónia AT programjára is, amelyeket az elhárítás volt fő­nökének, Igor Cibulának a számí­tógépén írtak. (Erről elsőként az Új Szó tudósított.) Cibula azt állí­totta, tévedés történt, ő egy duna­szerdahelyi munkatársának aján­dékozta a számítógépét. Túl sok a furcsa véletlen. A következő furcsa eset: a pozso­nyi Ferenc-rendi barátok állítólag fiatal fiúkat molesztáltak. Miután napvilágra kerültek ezek az infor­mációk, egy koronatanú, az állítólag molesztált fiúk nagynénje azt vallot­ta a Hnonline-nak és az Étrendnek, hogy a rendőrök megfélemlítették, és arra kényszerítették, azt állítsa, unokaöccseit egy Ferenc-rendi ba­rát molesztálta. Ferenc-rendi pap Ján Krstiteľ Balázs is, aki arra is fel­hívja a figyelmet, hogy bíróság elé kell állítani azokat, akik bűnösök if­jabb Michal Kováč elrablásában és Robert Remiáš, Fegyveres legjobb barátja meggyilkolásában. És itt a következő gyanús eset. Valószínű­leg szó sincs kiskorúak molesztálá- sáról, egyszerűen játszanak a hírrel, hogy rontsák a pozsonyi ferences rendi barátok hitelét. Végül is, mit vártunk? A szlováki­ai titkosszolgálatot az egypártrend- szerben is politikai célokra használ­ták, a kilencvenes évekközepénis. A mai napig senkit sem büntettek meg ezért. Sem a totalitárius rendszer­ben, sem Kováč elrablásáért, sem Remiáš meggyilkolásáért. Miért is ne próbálnák meg ma is, újra meg újra politikai célokra használni? KOMMENTÁR ,, A tiltakozó szavazók napja LAKNER ZOLTÁN Egy nappal a magyarországi európai parlamenti választás előtt ha­sonló a helyzet, mint a tavalyi népszavazási kampány zárásakor: a végeredmény- akkor az igen voksok, most a Fidesz fölénye - egyér­telmű. Olyan mértékű elégedetlenség halmozódott fel a kormány­nyal szemben, hogy a Fidesz már volt kormánypárti szavazók tilta­kozó voksát is a magáénak tudhatja. Az MSZP legalább egy nagy­ságrenddel a Fidesz alatt végez június 7-én. Akérdés, hogy a Fidesz pontosan mennyit tud szavazatként realizálni a protest-szimpátiá- ból, mekkora lesz a tényleges átszavazás a korábbi MSZP-táborból. A protest valóságossá válásától és mértékétől függ a pártok közötti különbség nagysága. Ám a protest-voksok nem csak egy irányba „haladnak”. Ha a szavazói tiltakozás fő hajtóereje az MSZP-ellenes- ség, akkor a Fidesz a fő kedvezményezett. Ha viszont a választópol­gár a teljes pártrendszer ellen tiltakozik, akkor a Jobbik nyerheti el szavazatát. Nyitott kérdés, hány MSZP-ellenes szavazatot tud es- tablishment-ellenes vokssá alakítani a Jobbik. Csak sejthetjük, hogy valószínűleg eleget az 5%-os küszöb átlépéshez - bármennyi­re küzd is a Fidesz a Jobbik küszöb alatt tartásáért. A Jobbikra érkező voksoknak három forrása van: a MIÉP, a Fidesz és az MSZP szavazótábora. A Jobbik képesnek látszik arra, hogy in­tegrálja a szélsőséges és radikális jobboldali szavazatokat, miként a MIÉP tette az ezredfordulón. Ezeknek a szavazatoknak egy része a Fidesztól érkezik vissza egy önálló radikális párthoz (csak nem ah­hoz, amelyiktől elment). Az egykori MSZP-szavazókat főként az elégedetlenség vezeti, de van egy mélyebb ok is. Évek óta ismerjük a kutatási eredményeket, melyek szerint a szocialisták szavazótábo­ra nem mentes az idegenellenes, romaellenes beállítottságtól. Most, mikor magasba csap az MSZP-vel való elégedetlenség, ezek az attitűdök hídként szolgálnak a Jobbik felé. A protestálás meghatározó a parlamenti kis pártok sorsa szempont­jából is. Az MDF, hiába a rendszerváltás egyik főszereplője, a létező pártrendszer kritikusaként újította meg magát 2004-től. A párt is­mét 5% fölé került, de ennél több nem volt ebben a politikában. A mostani kampányra részben átalakult az MDF fő mondanivalója. Erősen kérdéses azonban, hogy a Bokros-Habsburg párosra épülő kampány mennyire lehet sikeres, mikor a fő szavazói motiváció a tiltakozás, s mikor az MDF maga is hitelességi problémákkal küzd. Az SZDSZ közben egyenesen a tiltakozásra építi kampányát-jobb híján. A párt vélhetően mindenképp felvette volna a kesztyűt a Job­bikkal szemben, de a liberálisok pozíciója jelentősen átalakult a márciusi kampánystarthoz képest: Gyurcsány ingadozó ellenfelei­ből Bajnai egyértelmű támogatói lettek, így az SZDSZ számára a Jobbiknem az egyik, hanem az egyetlen kampánytéma. Vasárnap hajszálon múlhat, hogy Magyarország kiegyensúlyozat­lan kétpártrendszer vagy egy sajátos 2+1 pártrendszer (Fidesz, MSZP, Jobbik) felé halad, netán megmaradnak a jelenlegi kis par­lamenti pártok. Ezen (is) múlhat, más politikai pártoknak lesz-e te­rük, helyük a magyar politikai életben a 2009-2010-es időszakban. Minél többeket érintő összeomlás következik, annál nagyobb az esély új szereplők megjelenésére, s a Fidesz dominanciájára. JEGYZET Temetők csendje JUHÁSZ DÓSA JÁNOS SzeretematemetókcsendjétA halottakhallgatnak, de a sírok beszédesek. Egy kis szubjektív történelmetpróbálokmagamnak összarakni általuk. Atemetők nemcsak egykori emberekről mesélnek, hanem arról is, az utó- dokhogyanbánnak emlékükkel. Tény, hogy minden ember addig él, amíg el nem felejtik. A sírem- lékaddig, amíg szét nem morzsol- jaazidővasfoga. Láttammár csi­csás síremlékeket szétmállóban, spiciny, gyommalkörülvettsí- rocskát is friss, tépett vadvirággal díszítve. Alegjobban azokat a sír­emlékeket csodáltam, amelyeket leendőgazdáikévtizedekkelha- láluk előtt elkészíttetnek, s mire elfoglalhatnák, alapos tatarozta- tásra szorul. Halesz, akirendbe- teteti. Gyerekkoromban, ha a te­mető mellett legeltettem akecs- két, mindig találkoztam sírt ápo­ló rokonokkal. Később divatba jött a márvány-vagy betonlappal befedett sír, s ma már az a megle­pő, ha kutyasétáltatás közben vi­rágot ültető emberrel futok össze. Legfeljebb egyszer, halot- taknapján. Holtainkkal, rég el­porladt őseinkkel is úgy vagyunk, mint élő családtagjainkkal. Hol­taknak a halottak napja, rokona- inknakakarácsonymaradt.Aki- lencvenes évek elején a cseh-né- methatárvidékenjártam, s a te­metőkben nemegy magyar sírra bukkantam. Eszembe jutott apám családja, amelyabenešinépirtás áldozatául esett. Apám a szüleivel hazatért, egyik nagybátyámnak a lábujjafagyottle ajéghidegva- gonban, nagynéném ottmaradt, és ott alapított családot. Mamár ő sem„beszélnimagyať’. Ugyanmi leszafejfájáraírva?Anapokban Nagysurányon utaztam keresz­tül, s két órát vesztegeltem a szlovákhazafiságáról elhíresült poros, koszos kisvárosban. A vá­ros főterén tonnányi szemét, de ami igazán megdöbbentett, az a régi temetője volt, amelyenvé- gigcaplatva a kétméteres gaz­ban, értékes síremlékekre buk­kantam, amelyekközöttvoltak ugyan magyar sírok is a harmin­cas évekből, de szlovákok is a nyolcvanas évekből. Legalább­is, amitmegtudtamközelítenia néhol szinte áthatolhatatlan ős­erdőtől. Akiknem törődnekőse- ik emlékével, mitakamakajö- vőtől?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents