Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-06 / 129. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 6. www.ujszo.com Megjelent Ortutay Gyula Naplója Budapest. Ortutay Gyula néprajztudós, politikus, közéleti szemé­lyiség életében naplót vezetett, és ezt végrendelete szerint csak ha­lála után 30 évvel engedte kiadni. Az Alexandra Kiadó gondozásá­ban az Ünnepi könyvhétre megjelent Napló 1. 1938-1954 az első rész, amelyet pénteken Budapesten mutattak be. Ortutay nevéhez kötődik az ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon, a Magyar Néprajz Nyolc Kötetben című sorozat elindítása, és a nemzetközi kapcsola­tokat is ő alapozta meg, és szintén ő kezdte el a Magyar Rádióban a Kis magyar néprajz című adást. A Napló terjedelmes, több mint 800 oldalas első kötetét Ortutay Gyula fiának az írása vezeti be, majd Töredékes emlékek Ortutay Gyuláról címmel Tátrai Zsuzsanna és Paládi-Kovács Attila a tanítványok, Roboz Ágnes nemzetközi hírű koreográfus és a szlovák Dušan Šimko a család barátai nevében em­lékezik. Jövőre, 2010-ben Ortutay Gyula születésének 100. évfor­dulójára kötetet készítenek elő elméleti kutatásairól és a néprajztu­dományt népszerűsítő munkásságáról. A születési centenáriumra a Napló másik két kötete is megjelenik, (mti) A szlovákiai magyar kisebbség kultúrájáról is A Javisko legújabb száma LAPAJÁNLÓ „Multikulturális megnyilvánu­lásokat nem csak kisebbségek hoznak létre, hanem a többség berkein belül is létrejöhetnek, csak nem mindig vagyunk felkészülve a születésükre és a fogadásukra” - ír­ja Jaroslava Čajková főszerkesztő a Javisko című színházi szaklap idei második számában. A lap a tavaly Turócszentmár- tomban, a Scénická žatva elnevezésű fesztivál keretén belül megrendezett konferencia anya­gait is közli, így Alena Štefková írá­sát Nemzeti, nemzetközi, multi­kulturális címmel, amelyben az AITA/IATA nemzetközi amatőr színházi szövetség munkáját vá­zolja fel. De olvashatunk a lapban a szlovákiai magyar kisebbség kul­túrájáról (Huszár László), a ma­gyarországi szlovákok kisebbségi életéről (Daniela Onódiová), a sü­ketek és mozgássérültek színházá­ról, a ruszin színházról, a vajdasági szlovákok színházi törekvéseiről, s egy érdekes interjút is közöl a lap Nagy András színművésszel, áld Fülekről indult, Pozsonyban vég­zett, s jelenleg az egri anyaszínhá­za mellett Füleken, a Zsákszínház­ban és magyarországi szlovák tár­sulatokban is játszik. (jdj) Kassan es Kiralyhelmecen lepett fel a Kobold Gyermeknapi koncert UJ SZO-TU DOSITAS Nem állíthatjuk, hogy Szlová­kiában egymást követve sorjáz­nának a magyar óvodás és iskolás gyerekeknek szánt zenei kiadvá­nyok, lemezek, zenekari koncer­tek. Az egyre nagyobb ismertség­nek örvendő Manóband együttes jelenléte, amely az év elejétől Ko­bold néven szerepel, fényes kivé­telt képez ez alól. A rendszervál­tás két évtizede alatt tulajdon­képpen második (Dusík Gábor kazettája, a Sétálni ment három kalap tizenhét éve jelent meg!), instrumentális zenét tartalmazó hanghordozón hallható, Balia Igor által szerzett dalok Manóház címmel láttak napvilágot három éve. A Kövesdi Károly hasonló című gyermekvers-kötetének nyolc zenei stílust tartalmazó fel­dolgozása - pop, rock, reage, soul, népzene - korszerű zenét kínál a legkisebbektől egészen a tiné­dzserekig terjedő korosztálynak. A CD sikere szülte az ötletet, hogy összeálljon egy zenekar, amely élő, instrumentális zenével jelení­ti meg a hanghordozó számait. A Kohold pünkösd vasárnapján Királyhelmecen kezdte a tavaly Dél-Szlovákia több városában és községében (pl. Somorján, Pere­den, Tornaiján, Pelsőcön, Po- zsonypüspökin) megkezdett fel­lépéssorozatot, június elsején pe­dig nagy sikerű gyermeknapi bu­lival ajándékozta meg a kassai magyar iskolás gyerekeket a Thá- lia Színházban. A háromtagú együttes (Balia Igor - gitár, ének, Lacza Gergő - dob, Szabó Dávid - billentyűs) koncertjét a költő je­lenléte tette színesebbé, aki a ver­sek születéséről beszélt a gyere­keknek. A játékos nyelvi vetélke­dőkkel tarkított koncert - mely­nek műsorába maguk a gyerekek is bekapcsolódtak - parázs hangu­latára jellemző, hogy a kicsik alig akarták leengedni a zenészeket a színpadról. A legnagyobb elisme­rés talán a színházi emberek szá­jából hangzott el, akik azt állítják, a színház történetében még nem találkoztak ilyen fergeteges sikerű gyermekelőadással. (- ik -) Kövesdi Károly (elöl) és a Kobold (Képarchívum) Josef Čapek nagyszabású kiállítása június 21-éig tekinthető meg Pozsonyban, a Mirbach-palotában Bejárat a képi varázslat titkaiba Josef Čapek: Férfi, 1926, olaj, vászon (Képarchívum) Josef Čapek (a neves cseh író, Karel Čapek fivére) egyik legmélyebbről kisu­gárzó, az egyenes, tiszta irányt óhajtó emberi tar­tásról, a humánumból fa­kadó erényről üzenő képe, a Férfi, 1926-ban készült. Südes sapka alatti arc, amely nyakrész nélkül vállból lelógó, behajlított karban folytatódik, és szét­tárt tenyérhátban fejeződik be. Nincs figurálisán meg­alkotott test. Mégis ott áü valaki nagyon erős kisu­gárzással. TALLÓS1 BÉLA Úgy, ahogy csak egy mesteri nagy festő vásznán töltődik fel át­ütő tartalommá a „szívhez és szemhez” vezető csatornákra kö­tött elementáris jel-kép: a lecsu­paszított vizualitás. Nincs figurálisán megalkotott test a Férfi című Čapek-vásznon. Csak a befelé mélyülő, hihetetlen erővel megalkotott képmező vonz magába. Á barna színből - annak árnyalataiból - erősen expresszív ecsetvezetéssel felgyűrt foltokból illékony távlattá oldódik a figura. A férfi alakja - az ember Čapek idő-eszmemezejében eltűnik a vé­szes barna homályba. Mintha egy nehezen, erőltetve felnyíló so­rompóként működne a kéz. S mintha megsejtett, előrelátott, megérzett félelmek emelnék ezt a sorompó-kart. Ez már az a korszaka Josef Čapek festészetének, amelyben a húszas évek elején elrugaszkodott a kezdeti kubizmustól, s a férfi­motívummal kiszabadult a konst­ruktív festői térből, eltávolodott a modernista formahittől, és kontú­rozással, valamint olyan háttérrel vonta körül a férfi figuráját, amely mágikus expresszív absztrakció­val teszi mozgalmassá a teljes vásznat. Josef Čapeknek ezt a képét tel­jességgel úgy lehet befogadni-át- élni, ahogy ő ajánlotta befogadás- ra-átélésre a mindenkori művészi képet (sajátját is): „Először a szív­nek kell megtelnie a képpel, hogy aztán a szem is megtelhessen vele.” Čapeknek ehhez a konst­rukciók alól felszabadított, saját „izmusával” megalkotott, sokféle tartalmat magában hordozó bar­na-fehér képéhez valóban szívhez és szemhez szóló csatornán jut el a néző. A Férfi című kép annak a kiállí­tásnak az egyik gyöngyszeme, amely Szlovákiában Josef Čapek festészetéből az eddigi legna­gyobb válogatását kínálja, s ame­lyet június 21-éig, a Pozsonyi Vá­rosi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben láthatunk. A bergen-belseni koncentrációs tá­borban hat év raboskodás után el­hunyt, tehetsége kiteljesedésétől megfosztott kivételes festő nagy­ságát e kép leírása is sejteti, ám még többet mond el róla az, hogy olyan művészegyéniség ő, akinek munkásságát tizenegy monográ­fia mutatja be. Nem véletlenül, hi­szen , Josef Čapek festői, grafikusi és illusztrátori munkássága sok­oldalú és szerteágazó. Ám ugyan­olyan jól bánt a tollal is, mint az ecsettel” - ezzel az ajánlóval invi­tálják a látogatót A képek titkai című kiállításra. A talán elcsé­peltnek tűnő titok szó használata ez esetben szándékos vagy inkább célzatos a címben. Az ajánló sze­rint Josef Čapek ugyanis valamifé­le boszorkányos erővel, titokkal, varázslattal alkotta meg, kompo­nálta a képeit. Ez a mostani - hu­szonnyolc éves kihagyás után rendezett - pozsonyi Čapek-kiállí- tás ennek a titoknak a nyitogatá- sára ad lehetőséget. S van miből a titok, a (kép) varázslat (vagy va­rázslás) nyitjára lelni: a kiállítá­son százharminc kép szerepel, melyek hatvan százaléka magán­gyűjtőktől származik, a maradék tizenegy cseh galéria, valamint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből került be a válo­gatásba. A képek titkai Josef Čapek kez­deti és a párizsi útjairól merített- hozott kubista alkotói korszaká­ból kiindulva hét tematikus egy­ségbe sorolva vázol fel alkotói profilt - leírva azt az átváltozást, amelyről fentebb már szó esett, s amely a geometriára alapozva sokfelé elvezetett: az expresszi­onista-szimbolista tájképekhez, és a gyermeki alkotásig, amelynek lenyomatai az ún. „felnőtt gyerek­kori” képek. Josef Čapek ekkor már törékeny útjáról - a festői le­hetőségét latba vetve - a „gyer­mekkori naivitás” hitével tekintett a jövő elé. Négy ország, négy város, 24 film és egy új díj, az Arany Katicabogár az Év legjobb V4-es elsőfilmesének Az I. Visegrad Summer Film Festival ELŐZETES Tegnap, a V4 országok minisz­terelnöki találkozóját követően, a gyakorlatban is életre kelt a „vi­segrádi gondolád’ Lengyelország­ban: I. Visegrádi Filmfesztivál címmel egy új fesztivál vette kez­detét a Krakkói Magyar Centrum szervezésében. Az idén első alka­lommal megrendezett vándor­fesztivál célja egy olyan ciklikus rendezvény létrehozása, amely minden év nyarán kerül megren­dezésre a Visegrádi Négyek or­szágaiban (Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban) és a közép-euró­pai filmművészet legújabb alkotá­saira kívánja felhívni a figyelmet. A szervezők a V4-ek filmes szakértőinek bevonásával a leg­újabb cseh, lengyel szlovák és magyar filmterméséből szelektál­tak, minden országból 1-1 játék-, dokumentum-, és elsőfilmet, va­lamint 3 animációs filmet válo­gatva a programba. Egy hónap le­forgása alatt így 24 új közép-eu­rópai film juthat el a krakkói, prá­gai, pozsonyi, valamint budapesti közönséghez. A rendezvény ün­nepélyes megnyitójára idén Krak­kóban kerül sor, az esemény dísz­vendége Tarr Béla rendező, vala­mint Forrai Kristóf, a Nemzetközi Visegrádi Alap igazgatója. A fesztivált sajtó- és közönség- találkozók kísérik: a krakkói Ja­gelló Egyetem Audiovizuális Tan­székén tegnap panelbeszélgetésre került sor nemzetközi előadók részvételével, Nemzeti archetípu­sok a V4 országokbeli Nagy Mes­terek és a legifjabb korosztály filmművészetében címmel. A rendezvény nem csupán ré­giónk elismert alkotói, de a do­kumentumfilmes, valamint a pá­lyakezdő fiatal rendezők számára is kiváló alkalmat teremt műveik közép-európai népszerűsítésére. A fesztivál egy új díjjal is honorál­ni kívánja a legérdekesebb első­filmes produkciót: egy cseh, len­gyel, szlovák és magyar rende­zőkből és kritikusokból álló négy­tagú zsűri Arany Katicabogár-dí­jat ítél az Év Legjobb V4-es első­filmesének, amelyet a rendezvény záróünnepségén, június 26-án Budapesten adnak át az Örök­mozgó moziban. A közhasznú alapítvány formá­jában működő Krakkói Magyar Centrum 2001 óta rendezi meg Magyar Fümszemléjét Lengyelor- szág-szerte. A szervezők minden évben az aktuális évi Magyar Já­tékfilmszemle alkotásaiból válo­gatnak, lehetőséget teremtve a lengyel közönségnek, hogy leg­alább egyszer egy évben esélyük legyen megtekinteni a legújabb magyar filmtermést és megismer­kedni a fiatal alkotókkal. A ren­dezvény nagy sikernek örvend Lengyelországban, évről évre egyre nagyobb közönséget vonz- va a magyar filmekre. Ez adta az ötletet, hogy a Magyar Filmszem­lét „Visegrádi Filmszemlére” bő­vítsék, amelynek keretében már mind a négy ország filmjei bemu­tathatok, és nem csupán Lengyel- országban, hanem a V4-es orszá­gokban. A fesztivál a Nemzetközi Viseg­rádi Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a négy ország fil­Az első szemle díszvendége Tarr Béla rendező (Reuters-felvétel) mes intézményei és közhasznú szervezetei támogatásának kö­szönhetően valósult meg. Az új filmes fesztivál helyszínei: június 5-8.: Krakkó, június 11-14.: Prága, június 18-21.: Pozsony, jú- nius26-29.: Budapest, (vsf)

Next

/
Thumbnails
Contents