Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-25 / 118. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 25. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Vészesen fogy a magyar A 15 milliós magyarság napjainkra puszta fikcióvá vált - írta a Népszabadságban a Miniszterelnöki Hivatal „Jelentés a külhoni magyarság helyzetéről” című kiadványát ismertetve. Az utóbbi években mindenütt gyorsuló ütemben csökkent a határon túli magyar kisebbségek lélekszáma. A tanulmány egyes magyar közösségek esetében egyenesen a drámai jelzőt használja. Példaként a szlovákiai magyarság aggasztó demográfiai folyamatait említi: a magyarok részaránya a hatvanas évekbeli 12,5%-ról 10% alá süllyedt az ország teljes népességéhez viszonyítva, egy évtized alatt csaknem 50 ezerrel apadt a magyar nemzetiségűek száma. (MTI)- Csak őszig van pénz a nyugdíjakra, de sebaj, Fico elintézi, hogy mélyen szociális téli álomba merüljünk. (Peter Gossányi karikatúrája) Nem értékek harca, hanem érdekcsoportok most már nem is titkolt háborúja, területszerzése folyik itt Fedőneve: Lóvé Nehéz gazdagságról, szabadságról és jólétről álmodni egy olyan országban, ahol a politika maffia- nizálódik, a maffia pedig politizálódik. Ezt a magvas gondolatot tizenhárom éve, 1996-ban, a harmadik Mečiar-kormány legsötétebb időszakában fogalmazta meg Alena Gottwei- sová gazdasági elemző. LOVÁSZ ATTILA A gondolat megfogalmazásának idején ért haza Ausztriából ifj. Michal Kováč, akit egy évvel azelőtt, augusztusban raboltak el titkosszolgálati segédlettel, akkorra már bedöglött a nagyprivatizáció második hulláma és az állam semmivel sem fedezett államkötvényeket bocsátott ki, úgymond kárpótlásként. Az infláció éppen kétjegyű volt, a hitelek kamatai 20 százalék fölött, a „hazai tőkés réteg” megteremtésének kísérletébe éppen belefulladt néhány jobb sorsra érdemes vállalat, a közmédiában a szabad rablás kora zajlott pénzben, a rektális alpi- nizmus meg a műsorban. Még nem mondták el nekünk, hogy nem kellünk az EU-nak és a NATO-nak, de egy-két diplomáciai jegyzék azért már megérkezett Pozsonyba. A nagy maffialeszámolások kora is volt ez, el kellett osztani a terepet, el kellett helyezni a fekete pénzeket, a rendőrség teheteüen volt bizonyos bűncselekményekkel szemben, köztitokká vált, mely bíróságon kinek vannak jó kapcsolatai, hitelhez is lehetett jutni, csak kellett tudni, mennyi az érte járó (készpénzes) provízió, de azt is kellett tudni, hogy kinek kell tejelni. A lakástámogatási alapból vígan ment a pénz azoknak, akik új lakóhelyül a dél-szlovákiai j árásokat választották. Eközben-mégnemtud- tuk-épült az Elektra, eladósodott a kassai vasmű, a munkanélküliségi ráta pedig közelített a húsz százalék felé. A parlamentnek pedig sikerült egy olyan döntést hoznia, amely egyedi az egész világon: parlamenti szavazással fosztottak meg mandátumától egy képviselőt. És közben sikerült meggyilkolni Robert Remiášt. Ugyanekkor az államnak nem volt nagyobb gondja, mint bevezetni a nyelvtörvényt, kötelezővé tenni a kétnyelvűséget az éterben, eltörölni a kétnyelvű bizonyítványokat, tóramagyarázatokat gyártani a még csillogó tíntájú szlovák-magyar alapszerződéshez, elbocsátani néhány kellemetlenkedő magyar iskolaigazgatót, köztük párat a munkajog sárba tip- rásával. És sikerült a kisebbségek számára megszavazott közpénzt olyan firmákba juttatni, amelyek csapnivaló minőségű magyar fordításban közölték az aktuális kormánylap cikkeit vagy az éppen divatban lévő férctörténészek és áltudósok nagy nemzeti írásait. Az ország anyagi és erkölcsi csődbenleledzett. E sorok elolvasása után nehogy valaki azt gondolja, hogy a mai állapotokat írjuk meg egy pl. 2020-ban megjelenő Új Szó számára. Amit ma a politikában látunk, ugyanezen állapotok meghonosodása, igaz, politikai megrendelésre még nem öltek embert, de verni már vertek, igaz, nem rabolták el a köztársasági elnök fiát, mégis újra érvényessé kezd válni Gottweisová kolléganő briliáns megfogalmazása. Mint ahogyan érvényessé vált az azóta felnőtt gazdasági elemző generáció egyikjeles toliforgatójának múlt heti véleménye is, mely szerint ha botrányt akarunk, csukott szemmel elég rábökni a közbeszerzési hivatal honlapján található közbeszerzési jegyzék bármelyik oldalára. Nem lehettévedni. A dolgok nem önmagukért vannak: Fico nem azért beszél szociális biztonságról, nem azért használjaa baloldal érvrendszerét, mert baloldali, hanem azért, mert így tud hatalmon maradni, s így tudja teljesíteni klientúrájának kívánságait. Slota nem azért nacionalista, mert zsigerből utálja a magyarokat, hanem azért, mert így képes leplezni legális úton egyszerűen megsze- rezhetetlen vagyonát és befolyását. A múlt héten arról értekeztünk a lap hasábjain, mennyire lehetett titkosszolgálati úton előkészített akció a dunaszerdahelyi autonómiagyűlés. Ismerve a mečiari és a reinkarnálódott mečiari-ficói eszköztárat, nagyon is hihető. Mint ahogy az is, hogy ha (Woody Allen után szabadon) nincs paranoiánk, még nem biztos, hogy nem figyelnek. Nem értékek harca, hanem érdekcsoportok most már nem is titkolt háborúja, területszerzése fo.- lyik itt, ugyanúgy, mint a kutyaféle ragadozóknál a terület körbevize- lése. Csak itt a vizelés a balkonokon marad, a területszerzés pedig választói segédlettel történik, mindannyiunk kárára. S minderről lassan senki nem tájékoztat bennünket, mert a digitális műsorszórásra már most megvan a megfelelő klientúra. Nem az ŠtB vegzál most minket, hanem a demokratikusan megválasztott kormányzati hatalom, amely szociális és nemzetiségi gyűlöletkeltéssel fedezi a fedezhetetlen közpénzszórást és az azon szorgoskodó ügynökeit. Fedőnevük: Lóvé. Tojáskommandó a cseh szociáldemokraták elnökének választási nagygyűlésein Minden napra egy tojás - Paroubeknek KOKES JÁNOS Szinte hihetetlen, de tény: tojások, pontosabban a nagygyűléseken eldobott, s odahozott tojások és nem a pártprogramok, komoly társadalmi kérdések jelentették az európai parlamenti választási kampány első hetének központi témáját Csehországban. A történet jó egy hete a Prágához közeli Kolínban, a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) választási nagygyűlésén kezdődött, amikor egy ismeretlen fiatalember két tojással eltalálta Jirí Pa- roubek pártelnököt. A szociáldemokraták előbb letagadták, majd humorosan magyarázgat- ták az incidenst. Vicces kedvük azonban hamar elszállt, miután a következő napokban minden nagygyűlésükön tojásdobálókkal találták magukat szemben. Mások úgy adták Paroubek tudtára, mit gondolnak róla, hogy felszólalásakor egyszerűen tojásokat vittek a pódiumra. A volt kormányfő napokig elnéző mosollyal fogadta a „tojáskommandót”, de csütörtökre nagyon felmérgedt, s dühösen belerúgott a lába elé rakott tojáshalomba. Kiderült, hogy a szociáldemokraták ellenfelei „Minden városban legalább egy tojást Paroubeknek” elnevezéssel „mozgalmat” indítottak. A Facebookon terjesztett felhíváshoz rövid időn belül több ezren csatlakoztak. A ČSSD ezt követően nyilatkozatban ítélte el a tojásdobáláso- kat, a kampányhoz méltadannak minősítette, s azt állította: a Polgári Demokratikus Párt (ODS) vah a háttérben. Az ODS ezt elutasította. „Kérünk mindenkit, aki véleményt akar mondani Jirí Parou- bekről, hogy június 5-én vagy 6-án szavazzon az ODS-re. Jín Paroubeket csak ezzel lehet legyőzni” - jelentette ki Mirek Topolá- nek, a polgári demokraták elnöke. Az ODS emellett nyilvánosságra hozta: Pilsenben például egy vezető helyi szociáldemokrata párt- tisztviselő fia volt az egyik tojásdobáló. A fiatalember beismerte tettét, s kijelentette: bár a ČSSD választója, Paroubeket nem kedveli. A politikai pengeváltás után szombat volt az első olyan nap, amikor Paroubeket vidéki kőrútján egyetlen tojás sem várta. Rövidesen kiderül, hogy ez véletlen volt-e, vagy tartós tűzszünetről van szó. KOMMENTÁR _________ _ Magyarok, Fekete Pákók BARAK LÁSZLÓ Nincsen azzal az égvilágon semmi baj, hogy a Magyar Koalíció Pártja EP-választási kampányához külföldről „szerződtet” egy olyan politikai „celebet”, mint amilyen Orbán Viktor. Némi elvi és persze gyakorlati problémát csak az jelenthet, ha az adott „politikai vendégj átékost” nem elsősorban a közös politikai értékrend, uram- bocsá! ideológiai azonosság alapján keresi meg egy párt, hanem, mert közös a nyelvük és félszavakból is megértik egymást. Amint azt Bauer Edit EP-képviselőjelölt lózungként deklarálta volt Esztergomban, az MKP és a Fidesz európai parlamenti-választási kam- pánybanzáján. Mintha ez a kijelentés azt feltételezné, hogy az Európai Parlamentben nem elsősorban politikai értékrend szerint működnek a frakciók, hanem elsősorban nyelvi, nyelvrokonsági alapon. Ha így lenne, természetesen tragikus lenne, úgy ahogy van. És nem csupán azért, mert ez esetben, mindenekelőtt behatárolt létszámuk okán, teljesen fölöslegesen ülnének az Európai Parlamentben magyar anyanyelvű képviselők. Hiszen olyan triviális döntést sem lennének képesek befolyásolni ott, hogy félórás, vagy egyórás legyen-e az ebédszünetük... Tetszik, nem tetszik, igazavan hátannaka Sme-beli múltheti kommentárnak, amely szerint az MKP nem csupán idehaza igyekszik etnikai gettóban tartani önmagát mint pártot, főként pedig lehetséges választóit. Az EP-választásokkapcsán is azt sugalmazza ugyanis nekik, hogy Brüsszelben ugyanúgy nincsen szüksége sem az MKP-nak, sem pedig nekik többségi szövetségesre, akárcsak idehaza Szlovákiában. Pedig, aki csak egy kicsit nem csökött kuruc, legalább kapiskál- nia kellene, hogy Pozsonyban szlovák politikai szövetségesek nélkül épp oly eredménytelenségre ítélt a bugyuta lózungok szintjén mégoly elkötelezettnek hirdetett érdekképviseletis, mintamennyire Brüsszelben lenne vagy lesz. Ha ott a kizárólag a fél szavakból megértjük egymást elve alapján akkordban mesélnének, mesélnek is majd egymásnak magyar hőseposzokat a magyar ajkú képviselők... Világos persze, hogy nem kell mindazt szó szerint érteni, ami egy politikus száján, mint Fekete Pákóból a hülyeség, ki bír jönni egy kampány során. így hát Orbán Viktor kinyilatkoztatását, mely szerint az EP-válasz- tások napján Magyarországon „a szavazófülkében minden magyart várni fog egy másik magyar, a határon túlról” a szlovákiai magyaroknak tulajdonképpen figyelembe sem szabad venniük. Mivel kizárólag mozgósító szándékkal a „magyar magyar”, azaz a magyar- országi magyaroknak volt címezve az. Más kérdés, milyen lesz a szóban forgó üzenet effektivitása? Abban a közéleti kontextusban, amelyben a határon túli magyarokat a politikusok legfeljebb kampányeszközöknek, a köznép túlnyomó többsége pedig éhenkórász vérszívóknak tekinti. JEGYZET Új típusú vírus JUHÁSZ KATALIN A hétvégén öngyilkos lett egy tizenkét éves thaiföldi fiú, feltehetően azért, mert szülei eltiltották a számítógépes j átékoktól. A srác kiugrott a hatodik emeletről. Búcsúlevelet nem hagyott, de a mobiltelefonján talált SMS-ek- ből kiderül, hogy napok óta panaszkodott barátainak emiatt, és az egyiküzenetbenez állt: Ahol- napi lesz az utolsó napom. Az eset kapcsán a világsajtó ismét tele lett a játékfüggőség-té- mával. Főlegaszülőkfelelőssé- gét feszegeti, azt, hogy általában nem tudják, milyen programokat használnak csemetéik, nem ismerik fel a tüneteket, amelyek akkor jelentkeznek, ha nem fokozatosan, hanem hirtelen és teljesen megvonjáktőlük ajátékle- hetőséget. Még örülnek is, hogy a gyereknemkábítószerezik, nem csavarog, nem kerül rossz társaságba, hiszen lélekszakad- varohanhazaaziskolábólés. egész nap csendben elvan a szobájában. Az EgyesültÁllamokban és Kanadában ma már körülbelül egy tucat hasonló, de nem csak erre speciallizálódott intézmény működik, Kínában pedig durvább módszerrel, elektrosokkal próbálj ák kigyógyítani az ilyen szenvedélybetegeket. Az „új típusú vírus” legelső hivatalos áldozata egyébként egy kínai fiatalembervolt 2000-ben, több mint 17 órán át játszott folyamatosan, közben nem evett és nem aludt, majd szívelégtelenségben meghalt. Azt az esetet egyébként úgy magyarázták, hogy a legtöbb kínai számára a tévé és a számítógép az egyetlen szórakozási lehetőség, és a gyerekek egyszerűen az unalom elől me- nekülneka géphez. Amerikában viszont kimutatták, hogy sok tizenéves a valós problémák elől menekül ezekhez a legtöbbször primitívjátékokhoz, ahol őka szuperhősök, halomra lőhetik az ellenséget, levezethetik indulataikat és azonnali sikerélményük van. A németeknél szintén komoly probléma az új típusú szenvedélybetegség, sokhelyen a tanárokat és a szülőket pszichológusok okítják, mivel a kiskorú számítógép-felhasználók5-6 százaléka napi négy óránál többet tölt a számítógép mellett. Kedves szülők, íme, néhány intő jel. Ha a gyerek nem szívesen mozdul ki a szobáj ából, ritkán találkozik barátaival, sőt kerüli a szóbeli kommunikációt, elhanyagolja külsejét, rendszertelenül étkezik és keveset alszik, tanulmányi eredményei pedig hirtelen leromlanak, sőt elkezdi hevesen gyűlölni az iskolát, nem árt gyanakodni. Akár most rögtön bekukkanthatnak a kuckój ába és megkérdezhetik, mivel foglalkozik olyan elmélyülten a monitor előtt.