Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-25 / 118. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Kárpátaljai irodalmárok Pozsonyban Pozsony. Balia D. Károly és Bemiczky Éva személyében ungvári vendégei lesznek holnap 17 órától a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékével közösen szervezett, Magyarul határon innen és túl című irodalmi társalgó est keretében, amely a határon túli magyar irodalom meghatározó képviselőit mutatja be. A József Attila-díjas Balia D. Károlynak eddig húsz kötete jelent, írásaival lapunk hasábjain is találkozhatnak az olvasók. Felesége, a Márai-díjas Ber- niczky Éva az 1990-es évektől publikál. Novelláskötete A tojásárus hosszúnapja címmel 2004-ben, első regénye Méhe nélkül a bába címmel 2007-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. írásai az utóbbi években főként magyarországi folyóiratokban (Bárka, Holmi, Élet és Irodalom) jelennek meg. (ú) Kiállítás: 50 év -100 kép Komárom. Az ötvenéves Győri Fotóklub Egyesület mutatkozik be kiállítással a Zichy-palotabeli Fotógalériában (Klapka tér 9.). Az ünnepélyes megnyitót holnap 17 órakor tartják, a kiállítást Szabó Béla, a Győri Fotóklub Egyesület ügyvezető elnöke és Szabó László, a komáromi Helios Fotóklub elnöke nyitja meg. (ú) Iskola a határon - első össznémet kiadás Magyar irodalmi csoda MTl-TUDÓSÍTÁS Berlin. ,A magyar irodalom az, amelyet a német mellett a legjobban ismerek” - mondta az MTI-nek Michael Naumann volt német kulturális államminiszter és egyfajta magyar irodalmi csodáról beszélt. Naumann a berlini magyar kulturális intézetben, a Collegium Hungaricumban Ottlik Géza Iskola a határon című regénye első össznémet kiadásának hétvégi bemutatóján vett részt. Ottlik könyvét a frankfurti Eichbom kiadó jelentette meg. Naumann - aki több éve a Die Zeit című hetilap társkiadója is - sorolta a neveket, Márai Sándort, Füst Milánt, Kertész Imrét, Esterházy Pétert és Nádas Pétert, továbbá természetesen Ottlik Gézát említve. Külön kiemelte Kertész Ottlik Géza (Képarchívum) Imrét, mint az európai, illetve közép-európai történelem krónikását, továbbá Ottlik most kiadott könyvét, amely értékelése szerint ablakot nyit az egykori Osztrák- Magyar Monarchia történetére. Naumann szerint mind Kertész, mint Ottlik esetében olyan magyar irodalmi remekművekről van szó, amelyeket az egész világon terjeszteni kellene. „Ilyen sok rendkívüli regény, ilyen tömérdek nagy író egy olyan országból, mint Magyarország nem más, mint irodalmi csoda” - hangsúlyozta az általa említett nevek kapcsán Naumann. A magyar irodalom iránti rendkívüli német érdeklődést a korábbi miniszter mindenekelőtt a szerzők témaválasztásával indokolta. „Szerzők jönnek, mennek, eltűnnek, majd ismét felfedezik őket” - vélekedett a ma újságíróként és kiadóként tevékenykedő korábbi miniszter, aki szerint a magyar irodalmat csaknem 20 éve szakadatlanul „újra felfedezik”, fordítják és olvassák Németországban. A Collegium Hungaricum a frankfurti kiadóval összefogva mutatta be Ottlik Géza Magyar- országon 1959-ben megjelent, előtte évtizedeken keresztül csi- szolgatott regényét egy felolvasó est keretében. A rendezvény vendége Michael Naumann mellett a most megjelenő kötet utószavát író Esterházy Péter volt, a regényből pedig Axel Wandtke, a Volksbühne színésze olvasott fel részleteket. A tömeg ugyanúgy hömpölygőit a megnyitón, mint maga a folyó (lőrincz Adrián felvétele) Danubius Fluvius - nagyszabású interaktív kiállítás látható a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Egy folyó élete képekben Danubius Fluvius - Duna képfolyam a címe annak a kiállításnak, amely ugyanúgy árasztotta el a pozsonyi Brämer-kúria minden szintjét, ahogyan a kiállítás főszereplője, Európa második legnagyobb folyója áraszt el mindent, amikor kilép a medréből. MISLAY EDIT Árvízveszély természetesen ezúttal nem fenyeget, bár megkerülhetetlen témaként megjelenik a tárlaton. Emellett azonban - kis képzavarral élve - a Duna számtalan oldalát mutatja meg, egy valódi „Duna-életrajzot” kap a látogató, ötletes, látványos megoldásokkal tálalva. „A kiállítás megálmodói és rendezői számára a Duna nem valami avíttas metafora - legyen az akár a legjobb indulatú -, hanem egy folyó, egy hatalmas folyam, amelynek nincsen nyelve, sem nemzetisége. Ez a Duna egyszerre tárgya szerelmünknek, és forrása félelmeinknek, ahogy sokaknak munkaeszköz. A térképészek, a fotográfusok, valamint a filmesek számára pedig értelmezendő látvány. Három évszázad vizuális Duna-értelmezéseit kínálja a Danubius Fluvius. Nem akar maga a kiállítás értelmezni, hanem csak arra törekszik, ami minden múzeum dolga (lenne): a meg- és bemutatásra. A Duna megmutatására és a Duna bemutatására vállalkoztak a kiállítás megvalósítói. A18. század elejének illusztrált térképétől a mai kor filmjeiig, a metszetektől a számítógépes animációig minden a Dunáról szól” - olvashatjuk a tárlat ismertetőjében. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (SZMKM) történetének eddigi legnagyobb vállalkozása, nagyszabású, látványos projektje a Danubius Fluvius, amely több mint egy tucat - magyarországi és hazai - múzeum és sok-sok szakember együttműködése nyomán született meg, öt kurátor (Tóth G. Péter, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém; Kende Tamás, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre; Deák Antal András, Duna Múzeum, Esztergom; Rastislav Filo, Szlovákiai Kárpátaljai Németek Múzeuma, Pozsony; Papp Sándor, SZMKM, Pozsony) közreműködésével. A kiállítás főszervezője Bolemant Éva, az SZMKM munkatársa. A vállalkozás súlyát jelzi az is, hogy két magas rangú politikai, illetve diplomáciai személyiség: Marek Ma- ďarič szlovák kulturális miniszter és Heizer Antal, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete lett a védnöke. Tóth G. Péter kurátor az ünnepélyes megnyitón elmondta, „családi”, politikamentes kiállítást igyekeztek készíteni. Megjegyezte továbbá: ,A Dunáról sokféle kiállítást lehet csinálni, a mi technikánk nem volt más, mint a patchwork - a foltvarrás: sok apró, kis témát fűztünk össze. A Duna csak egy víz, innentől kezdve mindenki azt gondol bele, amit Horány 40-44 szeretne, és amit emocionálisan hozzátesz.” A tíz országon keresztül folyó Dunáról szóló kiállítás valóban sokféle gondolatot ébreszt: eszünkbe jut József Attila („mintha szívemből folyt volna tova / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna”), és az, hogy mindenhez köze van, ami bennünket érint: életet menthet és életet vehet el, elválaszthat és összeköthet, munkát adhat és évek munkáját semmisítheti meg, kikapcsolódást, szórakozást nyújthat, megedzhet. Pedig nem csinál mást évszázadok, évezredek óta: csak folyik, folyik... ■ - ; ■■ ■ _ __ _ _ OTTHONUNK A NYELV Bakalár és doktorandusz SZABÓM1HÁLY GIZELLA A múlt héten két, a felsőfokú képzéssel kapcsolatos aktuális kérdéssel fordultak hozzám. Egy kolléganő azt kérdezte, mi a véleményem arról, hogy egy szlovákiai felsőoktatási intézményben magyarul írt dolgozat magyar neveként ezt kell feltüntetni: baka- lármunka. A másik kérdező aziránt érdeklődött, hogy helyes-e a doktoranduszi képzés kifejezés egy, az Új Szóban megjelent tájékoztató hirdetésben, ugyanis ő úgy tudja, hogy Magyarországon ezt doktori képzésnek nevezik. A bakalármunka nyilván a szlovák bakalárska práca kifejezés magyar megfelelője kíván lenni. Az ún. bolognai rendszer szerinti felsőfokú alapképzésben szerezhető fokozatot a szlovákban a bakalár szóval nevezik meg. Szlovákiai magyar szövegekben ezért szép számmal ada- tolható a bakalár közvetlen köl- csönszó, de az olyan „magyarosított” változataira is vannak példák, mint a bakalárius, illetve bakkalaureátus. Az újabb magyarországi szótárak már feltüntetik ezt a lexémát, illetve alak- változatait: az Osiris Kiadónál megjelent Idegen szavak szótára szerint nálunk a bakalár, az ausztriai magyarok körében a bakalör, Kárpátalján pedig a bakalávr forma terjedt el. A szótár - akárcsak az Értelmező szótár+ (Tinta-kiadvány) - címszóként feltünteti a bakkalaureus változatot is (szlovákiai és kárpátalji minősítéssel), az utóbbi a bakalár és a bakalávr változatot a szinonimák között közli. A régebbi magyar idegenszó-szótárakban a latinos írásmódú baccalaureatus és a baccalaureus szavakat találjuk, az előbbi jelentése ’az egyetemeken az alsóbb fokú tanulmányok elvégzésével nyerhető fokozat’, az utóbbié pedig ’baccalaureatusi fokozatot elnyert személy’. Az Osiris-féle Idegen szavak szótárában viszont első helyen a „magyarosított” bakkalaureatus szerepel, a latinos baccalaureatus ennek alakváltozata. E szótár szerint egyébként a bakkalaureatus — baccalaureatus jelentése nemcsak ’legalacsonyabb tudományos fokozat’, hanem ’ilyen fokozattal rendelkező személy1 is. Ennek ellentmond viszont az a tény, hogy magyarországi egyetemi anyagokban a képzési szint megnevezéseként a latinos írásmódú baccalaureus, valamint az angol bachelor szerepel, de rövidségük miatt általános használa- túak a BA és a BSc angol (nemzetközi) rövidítések is. Mindezek ellenére a képzést lezáró dolgozat neve szakdolgozat, de ugyanígy hívják a második képzési szint, a mesterképzés végén elkészítendő diploma- munkát is. Vagyis nálunk is nyugodtan használhatjuk ezt, de természetesen jó a BA-dolgozat vagy - a fokozat itteni nevére való utalással - a Bc-dolgozat változat is. A másik kérdéssel kapcsolatban elmondható: igaz, hogy Magyar- országon a doktori képzés kifejezés a megszokott, ritkán azonban előfordul a doktoranduszi képzés szó- kapcsolat is. A kettő közötti gyakorisági eltérés valószínűleg a doktor és a doktorandusz (doktorandus) jelentésbeli eltérésével függ össze: a doktor szót a doktori címmel rendelkező személyre használjuk, a doktorandusz ezzel szemben olyan, egyetemi végzettségű személy, aki doktori fokozat megszerzésére készül. A képzés szó mellett rendszerint azt a végzettséget, hivatást tüntetjük fel, amelyet a hallgató majd az oklevél birtokában betölthet, így beszélünk pedagógusképzésről, orvosképzésről, mérnökképzésről stb. Ennek analógiájára használatos a doktori képzés kifejezés: olyan képzés, amelynek célja a doktori fokozat megszerzése. És természetesen ebbe a sorba illeszkednek a felsőfokú alapképzés idegen eredetű nevei: a baccalaureus képzés, BA-képzés, BSc-kép- zés vagy Bc-képzés is.
