Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-21 / 115. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 21. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ El a szélsőségesekkel A kormány, a rendőrség és az ügyészség egyértelmű állás- foglalására, határozott lépésére van szükség a Jobbik és a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete megállapodása kapcsán- mondta Gulyás József. A szabad demokrata ügyvivő szerint súlyos helyzetet teremt, ha nem cselekszenek határozottan. „Az Országgyűlés nemzetbiztonsági, honvédelmi és rendészeti bizottságnak is vizsgálnia kell, hogyan nyerhettek teret, kampányolhatnak, építkezhetnek háborítatlanul egy olyan testületben, mint a rendőrség, szélsőséges nézeteket képviselő szemé- lyek”-mondta. (mti)- A bőrrákot a napsugarak okozzák, de mi okozza a társadalom rákfenéjét? Lehet, hogy maga is, képviselő úr!? (Peter Gossónyi rajza) A legdemokratikusabb európai uniós intézmény, az Európai Parlament Egyre bővülő mozgástér Az Európai Parlament az Európai Unió saját képviselőtestülete, amelynek azonban a jogszabályalkotásban kevésbé meghatározó szerepe van, mint a nemzeti parlamentek egy-egy ország törvényhozásában. MT1-HÁTTÉR A huszonhét tagállamot tömörítő EU-nak a kezdetek óta van önálló képviselőtestülete, bár a parlamentet csak harminc éve választják közvetlenül. A jelenlegi intézmény- rendszer első elődje, a Szén- és Acélközösség 1950-es megalakulásakor létrehozta parlamenti közgyűlését, amely 1952-ben tartotta első ülését. Az Európai Parlament születését 1957-től, a későbbi EU-t alapító Római Szerződés aláírásától keltezik. A parlament ma is Strasbourg- ban - és társszékhelyként Brüsszelben - ülésezik, de a kezdeti 142-vel szemben 736 tagot kell választani. Az elosztást eredetileg 2000 végén, a Nizzai Szerződésben készítették el, de két évvel később - az akkor 2-2 képviselővel „megrövidített” Magyarország és Csehország közbenjá- rására-felülvizsgálták. A mai helyzet számos más pontja mellett a testület létszáma is megváltozik, ha életbe lép az uniós intézményrendszert megreformáló Lisszaboni Szerződés. Az európai uniós képviselők eleinte a közösségi tagállamok parlamenti honatyái közül kerültek ki, 1979 óta külön szavazáson választják őket ötévente. Az EP nemzetek fölött működő intézmény, de tükröződnek benne a tagországok pártviszonyai, működése nem független a nemzeti érdekektől sem. Sok uniós politikai kér- désben-ígyvoltakeletibővítésében is - kemény lobbiharc folyik a parlamentben, ami kihat a döntéshozásra ésavégrehajtásra. Az EU képviselő-testületének két legmeghatározóbb csoportja a szocialistáké és a kereszténydemokrata, polgári pártokat tömörítő néppárti frakcióé. Általában ez a két csoport adja felváltva a parlament elnökét is, bár2002-ben liberális politikust, az ír Pat Coxot választották elnökké. A két vezető frakciót az EP-ben a liberális és reformpártok frakciója, a környezetvédő zöldek, egy baloldali pártkoalíció, a radikálisok csoportja, illetve a függetlenek és kis erők egészítik ki. A most befejeződő ciklusban hét frakció működött. Képviselőcsoport létrehozásához legalább 20 képviselő kell, akiknek a tagállamok legalább egyötödét (ma hat országot) kell képviselniük. A nemzeti parlamentek országos szerepéhez képest az EP-nek korlátozott a mozgástere az unióban, bár jogosítványai minden új szerződéssel bővülnek. A testületnek sok esetben csak konzultációs jogköre van. Önállóan nem hoz jogszabályokat, vétójoga is csupán néhány nagyon fontos EU-ügyben van, például új tagországok felvétele, az Európai Bizottság-összetétele, az EU költségvetése. A büdzséről minden évben, a tagfelvételről a csatlakozási folyamat legvégén szavaz a testület. Az EU-ban a törvényhozói jellegű munka jelentős része a tagországok kormányait képviselő miniszteri tanácsban folyik, bár a parlamentnek egyre több területen együttdöntési joga van. Sok esetben azonban a jogalkotásban a képviselő-testületnek csupán a véleményét kérik ki, de lehetőség szerint figyelembe veszik. A végrehajtás az Európai Bizottság jogköre - a parlament ebből is kimarad, bár mind a tanács, mind a bizottság fölött általános ellenőrző jogköre van. A legutóbbi szerződéseknek köszönhetően az EP sok területen már érzékelhető befolyást tud gyakorolni az unió ügyeire: ahol nincs döntési jogköre, ott konstruktív kritikusnak tekintik. Az EP törekvéseinek középpontjában az elmúlt két és fél évtizedben az unió működésének átláthatóbbá tétele, a lakosság érdekeinek látványosabb figyelembe vétele, valamint önnön szerepének erősítése állt. A testület az egyik leghangosabb sürgetője volt az uniós intézményi reformok kidolgozásának és befejezésének, amelyet az eddigi, de a további bővítés is megkövetel. KÉZ.IRAT Ármányország MIKLÓSI PÉTER Bevallom, irigylem a talpig becsületes Szlovákia polgárait. Mert ott, ha kiderül valami kormányzati szintű stikli, azonnali határozott lépések történnek. Most is, hogy megállapíttatott: az illetékes miniszter az ipari meleg levegőt árulva összejátszott egy Amerikában bejegyzett garázscéggel, a kormányfő karakánul intézkedett. A mondott minisztert elmozdította, és felszólította az ellenzéket; ha részletes bizonyítékai vannak, hozakodjék elő velük, mégsem ó fog nyomoz- gatni az ilyen piti ügyekben... így kell viselkedni egyjogállam- ban! Bezzeg nálunk, Gerbenbó- ciában egészen másként mennek a dolgok. Nálunk a korrupció vastag leple takarja az egész országot. Nálunk a koalíciós kormány minisztereinek legfontosabb dolga, hogy a különböző tendereken nyerhető támogatások bizonyos részét visszajuttassák ama párt(vezetó) kasszájába, amelyik kineveztette őket. Ezért aztán a pártkatona miniszterek főállásban kuszálják a szálakat. Tenderhegyket írnak ki gondosan levajazott pályázatokkal, mondvacsinált együttpályázókkal, egekbe törő árajánlatokkal. Látszólag mindez törvényes, az ellenőrzés keresve sem találhat kákát a csomón; igaz, az ellenőrzés igen ritka, no meg a revizorok éppúgy részesei a korrupciós láncnak, mint a többiek. Nálunk, Gerbenbóciában. Ahol az igazi nagy prédát az uniós pénzekkel is támogatott állami megrendelések jelentik. Az elektronikus autópálya-díj, mondjuk. Vagy a környezetkímélő és energiatakarékos napkollektorok. Avagy a mezőgazdasági minisztériumban kiosztható pénzek, ahol 2006 nyara óta szintén kiborult már egy-két csontváz a szekrényből. Viszont a húsosfazék, egyelőre, feneketlennek tűnik, mert nálunk, Gerbenbóciában nincs senki kompetens, akinek feltűnne, hogy az állami megrendelések itt a legdrágábbak a világon; hogy a nyertesekként említett fő-, közép- és alvállalkozók zöme csak a pénznyelésben kap szerepet, hisz mindenki tudja: nem a tenderekben megjelölt feladat oly drága, hanem a pártok és az általuk működtetett szervezetek nyelik a pénzt ezen az emésztőcsatornán. Mert miközben szinte mindig minden a legszabályozottabban történik, híznak a pártkasszák, illetve akad kormányzati pártelnök, aki álomautókra, magánrepülőre, jachtra, tengerparti villára, más egyébre olykor félóránként többet költ, mint amennyi az egész éves bevétele. Az állami működési modell persze jótékony hatással van az alacsonyabb szintű egységekre is, ahol a rokonok, strómanok és klienseik viszik a prímet. Meg hát a dohányt. Azt mindenki tudja nálunk, hogy korrupció nélkül semmi el nem érhető. Csak ha megfelelően viszonyulunk a kérdéshez, és megtaláljuk a megfelelő embert a megfelelő helyen. Ez mostanában már nem nehéz, maguk szok- takjelentkezni. Minden megy simán, épp csak tejelni kell mindenért. Élni és élni hagyni. Nekünk gerbenbócoknak mindez már természetes, hiszen még komoly nemzethű közgazdász is akad, aki szerint, ha kellő mederben tartják, a korrupció nem ártalmas, világválság idején akár lendíthet is a gazdasági helyzeten. Minálunk, Gerbenbóciában ez a módi járja kormányzati szinttől a szemérmetlenül elnyerendő támogatásokról döntő taggyűlésig, amelyről - ha a dolog bűzleni kezd - egykönnyen kiderülhet, hogy az csak tagok gyűlése volt, úgyhogy szó sem lehet pénzek sí- bolásáról. És ha minden rendben, miért változna valami is?! Mármint nálunk, Gerbenbóciában. Csoda, ha irigylem a korrupció- mentesen derék Szlovákia polgárait? KOMMENTÁR ___________ ■■■MHMININHIMllMlllMIIIMNNMMNMMMHNMNNHMHNMMMHMMnMi Nincs gyökeres fordulat MALINÁK ISTVÁN Aközel-keletioffenzívanapjaiezekaz amerikai külpolitikában: hétfőn az új amerikai elnök az új izraeli kormányfővel tárgyalt, a jövő héten pedig a régi palesztin és a még régebbi egyiptomi elnök lesz a Fehér Házvendége. Mivelekétutóbbitjólismerjük, előre borítékolható, mit mondanak Washingtonban, ezért igazi politikai csemegének csaka Netanjahu-Obama találkozó számított. Egyrészt még az Obama-csapat közel-keleti politikája sem kiforrott, másrészt a szél- sójobbos szövetségesei által szorongatott Netanjahu irányvonalával kapcsolatban is több a kérdőjel, mint a bizonyosság, csupán az látszik, hogy keményebb lesz a palesztinokkal szemben, mint elődje. Az mindenesetre pozitívum, hogy Netanjahu okosabb, taktikusabb lett, mint 13 évvel ezelőtt volt, amikor kezdő és fiatal kormányfőként dühkitörésre ragadtatta Bili Clinton akkori elnököt. Az izraeli sajtó borúlátóbban értékelte a találkozót, mint a nemzetközi megfigyelők. Jeruzsálemben sokan attól tartanak, hogy Obama gyökeres fordulatot hajt végre, s Amerika leveszi óvó-védő kezét Izraelről. Ettől egyelőre nem kell félni, inkább csak a Netan- jahunak címzett, belpolitikai indíttatású figyelmeztetésekről van szó. Az viszont valószínűsíthető, hogy Obama következetesebben fogja követelni Izraeltől pl. a 2003-as útitervben megfogalmazottak teljesítését, így a ciszjordániai zsidó telepek építésének leállítását. Abban ugyanis nem volt semmi új, hogy Obama kiállt a két- állami megoldás mellett, hiszen elődjének, Bushnak is ez volt a fő programja, csak ő sokkal elnézőbb volt Izraellel szemben. Netanjahu ugyancsak belpolitikai okokból nem mondta ki a kétállami megoldást, de lényegében körülírta, amikor arról beszélt, hogy ők nem akarják kormányozni a palesztinokat, s megállapodás feltételeként a zsidó állam elismerését és biztonságának szavatolását követelte a palesztinoktól. Ez is szerepel az útitervben. A lényeg, hogy a keményen jobboldalinak tartott izraeli kormányfő és a túlzottan liberálisnak tekintett amerikai elnök találkozója után sem változott az USA és Izrael stratégiai érdekazonossága, különbségek a részletekben, a taktikákban lehetnek. Ez még az iráni atomprogram kezelésére is érvényes, bár látszólag itt a legnagyobbak a különbségek. A teheráni rezsim programszerűen hangoztatja a zsidó állam megsemmisítését, ami Izraelben érthető aggodalmat okoz, a jobboldali kabinet ezért lebegteti elődjénél erőteljesebben a megelőző izraeli csapások lehetőségét. Az USA mindenképpen meg akarja várni a jövő hónapban esedékes iráni elnökválasztást, s már az új államfőtől vár pozitív választ az amerikai kezdeményezésekre. Obama azt mondta, nem akar szűk határidőket szabni, mégis kijelölt egy keretet, amikor közölte, hogy az évvégéig előrelépést remél, s az USA sem hajlandó a végtelenségig tárgyalgatni Iránnal. A nagyközönség számára úgy tűnhet, hogy Netanjahu a mielőbbi katonai megoldás híve, Obama pedig megpróbálta visszafogni. A dolog ennél sokkal bonyolultabb. Ha minden kötél szakadna is, ha minden diplomáciai kísérlet csődöt mondana is, egyetlen izraeli kormányfő sem szánná el magát olyan kockázatos lépésre Washington tudta és - nyűt vagy hallgatólagos - beleegyezése nélkül, mint az iráni atomlétesítmények bombázása. De ettől még nagyon messze vagyunk. ______TALLÓZÓ DIE WELT A terrorizmus elleni harcot nevezte az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) legfőbb feladatának Leon Panetta, a CIA igazgatója. A Die Welt német napilapban megjelent tejjedelmes interjújában Panetta hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok megítélése szerint továbbra is az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet jelenti a legnagyobb veszélyt Amerika és szövetségesei számára. Ezért a CIA elsődleges célja az al- Kaida teljes legyőzése - szögezte le, hozzátéve, hogy a terrorszervezet elsősorban Pakisztánban tevékenykedik. A szervezet lehetséges visszavonulási, illetve menekülési területei között elsősorban Szomáliát és Jement említette. Afganisztánt Panetta úgy értékelte, hogy a tálib felkelés egyre szélesebb mérteket ölt. Az igazgató szerint a gyenge politikai intézményekkel és a szétzilált gazdasággal rendelkező ország stabilizálásához nem elegendőek a katonai eszközök, hanem a „nem hírszerzői” felvonulásra, azaz a gazdasági és egyéb jellegű támogatásra is szükség van. A Teheránnal szembeni amerikai diplomáciai kezdeményezések ellenére a CIA vezetője úgy vélte, Irán továbbra is fenyegetést jelent, a Közel-Keleten változatlanul destabilizáló erő. Panetta azzal vádolta Teheránt, hogy atomprogramjával a régióban egyfajta vezető szerepre törekszik, s Szíriával való kapcsolatait kihasználva beavatkozik Irakban. Az amerikai titkosszolgálatok értékelése szerint Irán nem mondott le arról az „opcióról”, hogy bevetésre alkalmas nukleáris fegyvert fejlesszen ki - vélekedett Panetta, hozzátéve: Teherán 2003-ban felhagyott a fegyvergyártással, folytatta ugyanakkor az urándúsításhoz, valamint az atomfegyver hordozására képes rakétákhoz szükséges technológia kifejlesztését. Ebből kiindulva a tényleges iráni szándékok megismerését elsődleges fontosságúnak tartotta. A CIA igazgatója az iráni atomprogramot önmagában rendkívül nyugtalanítónak nevezte. Ezen kívül komoly kockázatot jelent az is, hogy amennyiben Irán atomhatalom lesz, a térség más országai igyekeznek majd lépést tartani vele - jelentette ki Panetta, aki szerint a Közel-Keleten mindenképp el kell kerülni a nukleáris fegyverkezésiversenyt, (mti)
