Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-11 / 106. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 11. www.ujszo.com Közös színházi produkció Miskolc/Kassa. Európai uniós pályázatot nyert a Miskolci Nemze­ti Színház és a Kassai Állami Színház; a projekt részeként a két te­átrum közösen egy színházi produkciót hoz létre, amelyet mindkét színpadon bemutatnak majd. A koprodukciót a két színház 6-6 al­kalommal mutatja be egymás színpadán szlovák rendező, magyar dramaturg és a két színház egy-egy színészének közreműködé­sével. Az új előadás létrehozása mellett természetesen már elké­szült darabokat is cserél majd egymás között a miskolci és a kassai teátrum: e pályázat keretében összesen 24 alkalommal láthat ilyen előadásokat a két város közönsége, (mti) Jósé Carreras nem vállal több operaházi szerepet Koncerteken még fellép MT1-H1R Csaknem 51 évvel első fellépése után bejelentette visszavonulását az operaházi szerepektől Jósé Car­reras világhírű spanyol operaéne­kes, aki a jövőben csak koncerteket vállal - számolt be pénteki kiadá­sában a The Times című brit lap. A 62 éves tenor saját bevallása szerint fizikailag nem bírná már a színpadi szerepek megerőltetése­it, ezért kizárólag koncertekre korlátozza fellépéseit. .Amennyi­ben a repertoár megfelel az igé­nyeimnek, nem jelent gondot a fellépés" - mondta Carreras, aki túlélte a leukémiát. „Az operaházi karrieremnek azonban vége, ha­csak nem javulnak a körül­mények” - tette hozzá az énekes, aki évente így is mintegy ötven koncertet ad. Jósé Carreras számára 1990-ben jött el a nagy nemzetkö­zi áttörés ideje, amikor „a három tenor” legfiatalabb tagjaként csat­lakozott honfitársához, Placido Domingóhoz és a 2007-ben el­hunyt Luciano Pavarottihoz. A trió az olaszországi labdarúgó világ- bajnokság apropóján alakult meg. „Nem akarok nagyképű lenni, de akkoriban mi voltunk a legnép­szerűbb tenorok a világon” - em­lékezett vissza a művész. Hasonló zenei jelenségként Carreras a ne­met Jonas Kaufmannt és a perui Juan Diego Flórezt látja lehetsé­ges utódként. „Persze nekik is akarniuk kell, és még az össz­hangnak is meg kell lennie” - tette hozzá. A spanyol énekes 1958-ban, 11 évesen szülővárosában, Barcelo­nában állt először színpadon, a Li- ceu Opera Pedro mester bábszín­háza című előadásának egyik gye- rekszereplőjeként hívta fel magá­ra a figyelmet. Jósé Carreras (ČTK-felvétel) MOZIJEGY Kettős játék Claire Stanwick CIA tisztviselő és Ray Koval brit titkosügynök ott­hagyják a kormányzati hírszerzés világát, hogy megszedjék magukat a két rivális multicég közt dúló, jól jövedelmező hidegháborúban. A küldetésük? Biztosítani egy ter­mék titkosságát, amely egy va­gyont hoz annak a cégnek, amely eíőbb szabadalmaztatja azt. Ugyanis megbízóik - Howard Tully iparmágnás és Dick Garsik vezérigazgató - semmilyen esz­köztől nem riadnak vissza. Ám ahogy a tét nő, a rejtély fokozódik és a taktikák egyre mocskosabbá válnak, Claire és Ray számára a legravaszabb titok mégis egymás iránt érzett egyre növekvő von­zalmuk lesz. Es ahogy próbálnak egy átveréssel a másik előtt járni, a két munkamániás profi azon kapja magát, hogy ármánykodásaikat az a valami veszélyezteti, amit nem tudnak kicselezni: a szerelem. Duplicity / Dvojitá hra. Ameri­kai krimi, 2009. Rendező: Tony Gilroy. Szereplők: Julia Roberts (Claire Stenwick), Clive Owen (Ray Koval), Tom Wilkinson (Ho­ward Tully), Paul Giamatti (Dick Garsik), Carrie Preston (Barbara Boffered), Thomas McCarthy (Jeff Bauer), Ulrich Thomsen (Ger­man), Wayne Duvall (Ned Gus- ton). (port.hu) A két szuper exkém: Julia Roberts és Clive Owen (Képarchívum) Reneszánsz hősnőt alakít, közben első gyermekét várja Szvrcsek Anita színművésznő Machiavelli madonnája Hajdú Lászlóval (Callimaco) Machiavelli buja komédiájában (Dömötör Ede felvétele) Lucretiát játssza. A szép, erényes és vallásos nőt. Niccolo Machiavelli Mand- ragórája végig róla szól. Ar­ról, hogya madonnának gyermeke szülessen. Mand- ragórafőzet segítségével vagy nélküle. Lucretia sze­repében Szvrcsek Anita is­mét fenséges hölgyként tün­dököl a színpadon. SZÉL JÁNOS Volt már királynő. Beatrix A néma leventében, még Kassán. Majd nem is olyan régen első dáma a pesti orfeumban, Kálmán Imre Csárdáskirálynője. Igaz, a vérében nem csörgedezett kék vér. Ma­donna Lucretiát Lévay Adina ren­dező, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője bízta rá. Milyen ez a nő? Firenze legtöbb gráciával meg­áldott feddhetetlen erkölcsű asszonya, aki ráadásul okos is. Sokáig ellenáll a nem éppen mo­rális fogantatási hadjáratnak, amit Nicia ügyvéd, az ostoba férje, Callimaco, a szerelmes ifjú és Li- gurio, a furfangos félisten indíta­nak ellene. Ám amikor megízleli a szerelem nektárját, rádöbben, hogy élvezettel is lehet élni az éle­tet, nem csak hervadozva idősödő félje oldalán, az imának áldozva mindennapjait. Machiavelli gondoskodik ró­la, hogy fondorlatos úton kö­vetkezzék a beteljesülés. Lucretiának és Niciának nem lehet gyermeke. Az „összeeskü­vők” a mandragórából nyert fő­zettel kívánnak célt érni. Am, mi­után a kiválasztott hölgy megissza a szerelem almájának nedűjét, az első alkalommal vele együtt háló férfi másnap reggelre óhatatlanul meghal. Nem csoda, hogy Nicia túl nagy árnak találja az efféle gyermekáldást. Callimaco nagy­lelkűen kieszeli, hogy találjanak valakit, aki hajlandó Lucretiával hálni, nem tudván a méreg hatá­sáról. Ennek a férfiúnak a szere­pét pedig boldogan tölti be ő ma­ga, s így áhított vágya beteljesül: megkapja szerelmét, Lucretiát. Iszméné és Gondos Eszter után madonna Lucretia a har­madik szerepe az idei évadban. A színész akkor tud fejlődni, ha más és más eltérő karaktereket formálhat meg. Hála az égieknek az elmúlt éveim ennek jegyében teltek, csakúgy, mint az idei. Isz­méné, Antigoné mellett a tipikus antihős, az ő emberléptékűsége, normalitása mellett tud Antigoné kivételes jelleme igazán kiemel­kedni. Színészpróbáló feladat volt mindezt egy abszolút hálátlan kö­zegben, a színház előterében lát­tatni. Az Énekes madár Gondos Észtere is nehéz sors. Régi udvarló­ja, Bakk Lukács, tizenöt év után úgy dönt, hogy végre megkéri a kezét, két pillanat múlva pedig be­leszeret Eszter fiatal húgába. Nagy ívek voltak megélhetők ebben a szerepben: a szerelmes, édes, cser- fes parasztlány megkeseredettsé- gében nem átall a gyilkolásig el­menni. Örömmel tölt el, hogy jú­nius közepén Kisvárdán Gondos Eszter, Turócszetmártonban pedig Iszméné lehetek majd az ottani színházi fesztiválokon. Machiavel­li Lucretiája először afféle magát feláldozni kész bárányként jelenik meg, hosszasan ellenáll a gyalá­zatnak, de annyira áhítja a gyer­meket, hogy végül is rááll. Amikor azután rájön, minek is lett az áldo­zata, kihasználva Callimaco iránta táplált szerelmét, tudatosan enged a vágynak, és egy kezdődő szerel­mi románcnak adja át magát. Ezekből a nőkből van a sze­mélyiségében valami? Mindegyik szerepem részben én is vagyok, de minél kisebb felü­leten fedi magát a saját énem és a szerep, annál inkább boldogság játszani, megélni az adott sorsot. Sok nő lakik bennem, van miből merítenem. Magamba kell, hogy telepítsem ezeket a szerepeket, és egy idő után, átömlesztve a vérü­ket vérembe, együtt kezdünk funkcionálni. Ők vannak bennem, és én vagyok bennük. Áldott állapotban játssza Lucretiát. Negyedik hónapja tart ez az ál­lapot. Igyekszem kitolni a fizikai határaimat a színpadon. A leg­utóbbi Csárdáskiráíynőben is még megcsináltam a spárgát. Amíg ott belül valami azt súgja, még meg­tehetem, és a testem sem tiltako­zik, vállalom. A Mandragora ese­tében viszont már számoltunk az­zal Pataky Klára koreográfussal, hogy két hónap múlva nehezeb­ben fog menni a dolog. Most már óvatosabb vagyok. Az pedig a mi semmihez sem fogható csoda­szakmánknak köszönhető, hogy olyan nőt játszom, aki hat éve gyermek után áhítozik, miközben bennem már ott az áhított élet. A párja félti? Egészséges féltés ez. Termé­szetszerű, hogy a szerelmesek ag­gódnak egymásért. Jó ideig nem áll majd színpa­don. Erre készül? Már minden zsigeremmel vágy­tam a színház nélküli létet. Sokat dolgoztam a tavalyi évadban és idén is. Most egy időre búcsút in­tek a színháznak, vár a legna­gyobb, legfontosabb szerepem. Mit üzen a közönségnek? Kívánom, hogy legyen sok szép lélekemelő élményben részük a színházban. A honlapomon meg­találnak, ha esetleg hiányoznék... És várjanak rám, ha lehet, mert majd jövök. OTTHONUNK A NYELV Államnyelven (is) a magyar óvodákban? (II.) MISAD KATALIN Előző heti írásunk folytatása­ként ezúttal azzal foglalkozunk, vajon valóban „természetes két­nyelvű beszédhelyzeť’-nek nevez- hetó-e a kisebbségi nevelési nyelvű óvodákban az államnyelvnek az anyanyelvvel párhuzamosan tör­ténő oktatása. Bár a módszertani útmutató szerzője nem lát különb­séget a nemzetiség, illetve anya­nyelv szempontjából vegyes (szlovák-magyar) családban két nyelven szocializálódó gyermek és a magyar nevelési óvodában szlo­vákul tanuló gyermek között, a szakember igen. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a szlovákiai magyarok több mint 15 %-a él vegyes (szlovák-ma­gyar) házasságban, s többségük kétnyelvűén neveli gyermekeit, akik ezáltal - természetesen nem „tökéletesen”, hiszen az egynyelvű gyermek nyelvtudása sem „töké­letes” - két nyelvet sajátítanak el s használnak rendszeresen. Ők ter­mészetes kétnyelvű környezetben sajátítják el a szlovák és a magyar nyelvet, az a homogén magyar csa­ládban nevelkedő óvodás azonban, aki egy nyelven - magyarul - szoci­alizálódik, a szlovák nyelvet mint másodnyelvet csak később, az isko­lában tanulja meg egy bizonyos szinten. Ugyanakkor érdemes meg­jegyezni, hogy a magyar anya­nyelvű óvodás anyanyelvhasznála­ta sem egységes: a családban elsa­játított és beszélt regionális - erő­sen nyelvjárási színezetű - köz­nyelvi változat mellett az óvodai foglalkozásokon találkozik - szinte először - anyanyelve köznyelvi vál­tozatával. A módszertani útmutató szerint a kisebbségi nevelési nyelvű óvo­dákban az óvónő ugyanazon a fog­lalkozáson belül „anyanyelvről ál­lamnyelvre, illetve államnyelvről anyanyelvre váltva” kommunikál a gyermekekkel, miközben „ez nem okoz számára gondot, hiszen ismeri az államnyelv oktatásának módszereit”. Sajnos a szerzőnek ­mint ahogy azt a munkájában fel­tüntetett irodalomjegyzék is jelzi - fogalma sincs sem a kétnyelvűségi nevelési módszerekről, sem pedig a pszicholingvisztika egyik alapve­tő tételéről, mely szerint: „egy személy - egy nyelv”, azaz a nyelv­elsajátítás kezdeti szakaszában az egyik személynek következetesen az egyik, míg a másiknak a másik nyelven kell kommunikálnia a gyermekkel, figyelembe véve an­nak egyéni sajátosságait is. Arról pedig, hogy az óvónő is­meri az államnyelv oktatásának módszereit - minden tiszteletünk mellett - az a véleményünk, hogy azt sajnos a szlovák szakos peda­gógusok sem ismerik, egyetemi tanulmányaik során ugyanis nem ismertették meg őket a szlovák nyelv nem anyanyelvi vonatkozá­sú módszertanával. Sokan csak gyakorló pedagógusként szembe­sültek azzal a ténnyel, hogy bár szlovák szakos tanári diplomát szereztek, valójában nem tudják, hogyan tanítsák meg államnyel­ven beszélni a magyar anyanyelvű tanulókat. A módszertani útmutató az ál­lamnyelv elsajátításához szüksé­ges időtartamot nem szabályozza, annak megítélését az óvónőre bíz­za, javaslatot tesz azonban a több­ségi nyelv gyakorlásának témakö­reire, illetve az elsajátítandó szlo­vák szókincsre (az igék viszonyla­tában pl. az obuť si-obúvat sa, pomáhat-pomáhat sí, rozprá- vat-rozprávat sa-hovoňt si szó- párokhasználatára). Bízunk benne, hogy a fentiek alapján mindenki számára nyil­vánvalóvá vált: a kisebbségi okta­tási intézményekben folyó anya­nyelvi nevelés elsődleges célja - az eddigi gyakorlatot folytatva - to­vábbra is az anyanyelvi rendszer kiépítése, sikeres fejlesztése, illet­ve az anyanyelvi dominancia el­érése és megtartása. Ez természe­tesen nem zárja ki a többségi nyelv szükséges mértékű megtanítását, illetve valamely világnyelv alapja­inak az elsajátíttatását.

Next

/
Thumbnails
Contents