Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-09 / 105. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI 1 SZALON I Hóemberül állok, mind behordták a fonott kerti székeket. Arra gondolok, amire kell. Szalonképes leszek közietek. JUHÁSZ KATALIN: CIVIZOIÁCIÓ 2009. május 9., szombat 3. évfolyam, 19. szám SANZON Ezernyi szilánk SZÁVAI ATTILA Kíméletlenül őszinte leszek. ♦ Egyedül élek, mint a Hold, de nem magányosan. Csupán kellő távolságban, nem túl közel, nem túl távol, így vagyok egyensúlyban a vüágot mozgató erőkkel. így lehetek. ♦ Áprilisi koranyár, meleg, szeles idő, Bánk, tóparti sétány. A kedves tó ütemes locsogása, ahogy a parti köveken karamboloznak a hullámok. Ez az írás is egy ilyen loccsanás valaminek a partján, kitolódás, a kevésbé látható erők játéka lesz, egy remélhetően fékezett habzású koccanás a sziklán. Megpróbálom az olvasót leültetni ide a stégre szombatonként, hogy együtt nézzük, miként mennek a dolgok kör- be-körbe, mit látni innen ültünkben az emberekből, ezernyi vakegér. Aztán, ha minden jól megy és tiszta marad az idő, hátra is dőlhetünk, mosolyoghatunk, mint egy glória. ♦ A városban, ahol élek, nemrég irodalmi rendezvény történt, esett meg, alakult ki. A helyi közepes irodalmi kör közepes irodalmi műsora egy közepes antológiát mutatott be. A kötet borítója világoszöld, akár a hajnali tenger, viszont itt-ott meglehetősen sekély, lápos, szaglik belőle a mesterkéltség, az izzadtságszagú igyekezet. Csak gumicsizmában lehet közlekedni benne az olvasónak, ha rászán egy félórát az életéből. Ugyanakkor van az ilyen irodalmi fiókintézményekben valami a szektákból, melyek összeesküvéseket szőnek (például) a fogyasztói társadalom ellen. Hát esküdjünk, barátaim, hálózzunk, pókolódjunk. ♦ Az irodalmi estet végül egy étteremben zártuk, csuktuk be, toltuk a right ütközésig. Utóbbi a sörös krig- likre is ül, abból is toltunk párat. Korán feküdtem volna aludni, ha nem jutott volna észbe, hogy van nálam két általam ez ideig lejátszat- lan dévédélemez. A lemezeken egy korábban vetített Márai-emlék- műsor és egy életrajzi film van rögzítve. Különös, hogy manapság valaki élete ráfér egy ilyen műanyag korongra. Hamar kiderült, hogy a felvételek hanghibásak, főként a zenei részeknél érzékelhető egy slampos, folyamatos recsegés, mely végigkíséri a műsor néhány óráját. Hanghibás szombat este, hanghibás, nyekergő társadalom, ez a millió kilométer húzott szalag, seregnyi repedt membrán. A hangról még: hangtompított lakosság, majdnem pontos. És mondhatnám, hogy süketek, akár a kövek. Viszont a kövek nem tagadják önmaguk, ellenben a mai társadalomban található gumikavicsokkal. Nézzük meg közelről ezeket a gumikavicsokat, gyere, hajolj közelebb te is: ezek képesek minden áldott és ál- dadan nap eldobni magukból valamit, amit évszázadokig építettek azelőttüklévők. A filmekhez felnyitottam egy palack dunántúli vörösbort. Három decit egészségügyi okokból fogyasztottam el, hármat pedig optikaiból (pocakolódok, tehát vagyok), a maradék egy decit meg nem illik magára hagyni. ♦ Nemrég esett meg, hogy harmincegy éves lettem. Ez eredmény, tény(szerű), ez tükör, légkör. Most térdre ereszkedem a stégen, (térdre a társadalom előtt) négykézláb balett, tóba nézés, vízbe hunyor, kilencven kiló tóparti lelkesedés. Belenézek a vízbe, arcom keresem, ezt a marék kavicsot, amit harmincegy éve vágtak be az élet tavába. Nem vetettek fodrokat a felszínen, noha néha úgy érzem, jó lenne arccal nekifutni a part menti szikláknak, hullám- lani, locsogni. ♦ Locsogjunkhát. Bánk. Hogy van-e jelentősége annak, hogy egy író hol alkot? Nincs. Mert az alkotás elsősorban önmagában történik (önmaga tópartján, de hagyjuk ezt most). Önmagában. És ennél nem kell mindig kedvezőbb helyszín, még ha gyakran borult is az ég (idebent), vagy túl száraz a szellem, ez a marék homok, hullámzó humán humusz. Nem fontos tehát a földrajzi helyszín, a belső a lényeg, a belső tájak, fontos, hogy odabent helyén legyen az alkotó. Egy kellemes légkörű, kedvező fekvésű helyszín, szélességi kör és hosszúsági fok csupán támasza lehet az írónak, segédeszköz, mint a kerekesszék. A szerző esetében ez a kerekesszék, ez a szellemi közlekedési segédeszköz most maga Bánk település, amely a cserháti lankák közt található festői tavával (ékkő egy meztelen nő testén). A bánki környezetben a lehetőséget látom, lehetőséget a hosz- szabb-rövidebb képzeletbeli beülé- sekre ebbe a Bánk-tolószékbe, hogy aztán óvatos kézmozdulatokkal elinduljak a cél felé. A cél neve: feltétlen szabadság, kifejezés, tükörgyár, ezernyi szilánk, amiket szétszórok majd itt. Hogy az erre járók felvehessenek egyet-egyet, ha mást nem, hogy belenézzenek ezekbe a tükörtöredékekbe, vagy csak azt mondani, érdekes. (Esetleg felrúgni, belelökni a tóba). ♦ Mikor beköltöztem a jelenlegi lakásba, ebbe a modem bérbarlangba, kaptam édesanyámtól egy fekete vekkerórát. Szép kerek. Idióta méretű csörgőharangok vannak ráapplikálva. Egyszer véletlenül ébresztőre állítottam, állítom, a fél utca összerezzent a képtelen csörömpölésre. Anyám azzal adta át az ajándékot, hogy szépen lehessen látni az idő múlását a lakásban (jár, gyalogol, mint egy feszes léptű kiscsirke). Az idő méréséhez nem feltétlen kellett volna megvásárolni ezt az időzíthető csengőfrászt. Az idővel amúgy is hadilábon állok. Ha nem tudom hirtelen, milyen nap van, csak benézek a mosogatóba. Ha félig van mosatlan edényekkel, akkor gyaníthatóan kedd van (esetleg szerda). Az órákat meg viszonylagos pontossággal meg lehet állapítani, ha kinézünk az ablakon. Örömmel tapasztaltam, hogy a lakás új jövevénye (a vekker) egyrészt felhúzható, másrészt pedig teljesen megbízhatatlan. Felhúzás után siet, mint aki lemaradt valamiről (nyilván az időről), aztán néhány óra elteltével késni kezd. Talán unja ezt a monoton munkát: felaprítani az időt másodpercekre, akár egy elmebeteg zseni. A vekkert ezért csak irodalmi ügyleteim során használom, ezekben a napi két- három órákban viszonylag pontos. És van ilyenkor valami kellemes élettani haszna a vekker lelkes szolgáltatásának: szeretem érezni ezeket a szelíd, de határozott koccanásait a másodperceknek, miközben számítógépemen írom ezeket a sorokat. „Belenézek a vízbe, arcom keresem...” (Fénykép: REUTERS/David Gray A festő az Eiffel-toronynál - a kiállítás legértékesebb darabja (A szerző felvétele Amikor Chagall fest, nem lehet tudni, alszik-e, vagy ébren van... Esztergomba érkezett Chagall GULYÁS ZSUZSANNA A Dali, Munkácsy és Goya műveiből megrendezett nagy sikerű tárlatok után csütörtökön Marc Chagall litográfiáiból nyílt kiállítás Esztergomban. A 112 alkotást bemutató tárlat új helyszínen - a város leglátogatottabb helyén -, a Bazilika szomszédságában található Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola dísztermében tekinthető meg. A műveket megérkezésük után elsőként Bándhidy László tanár, Bérezi Miklós restaurátor és Zoltai Dániel, a kiállítást rendező Gran Tours cég első embere vizsgálta meg. Chagall bibliai témájú művei mellett számos világi témájú alkotás is látható, ezek emlékképekből, meseszerű fantáziavilágból és a nem látható valóságból állnak össze. ,.Amikor Chagall fest, nem lehet tudni, al- szik-e, vagy ébren van. Valahol a fejében egy angyalnak kell lennie” - mondta róla Pablo Picasso. Chagall (1887-1985) nem sorolható be a század eleji történeti avantgárd egyik irányzatába sem, de kétségtelenül nagy hatása volt a szürrealistákra és az expresszionistákra is. Művészetét általában három szakaszra bontják, melyekben a sötét színeket és a hagyományos eszközöket a kubista térarchitektúra és a modem színelmélet szerinti ábrázolás követi. Az 1930-as évektől jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal) formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharoktól telve kerültek képeire. A szép kort (98 évet) megélt művész az oroszországi Vityebszkben született egy sokgyermekes zsidó családban. 1910-ben utazott Párizsba, ahol kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. Világhírnevét egy 1914-es berlini kiállításon alapozta meg. Feleségével - aki egyben múzsája is volt- 1919-ben Moszkvába költözött, ahol az Állami Zsidó Színház falfestményeit, függönyeit festette meg. A második világháború alatt és után Spanyolországban, Portugáliában, majd az Egyesült Államokban is élt, ahol színpadi díszleteket, jelmezeket tervezett. Többször utazott Görögországba, Izraelbe. Az 1963 és 1974 közötti időszak a monumentális alkotások periódusa életében. André Malraux megrendelésére elkészítette a párizsi opera mennyezeti falfestményét. Ó tervezte többek között a reimsi, metzi és chichesteri katedrális, a New York-i ENSZ-székház és a zürichi Fraumünster-templom üvegabla- kaitis. 1978-ban megkapta a Francia Becsületrend Nagy Keresztjét. Az Esztergomban megtekinthető grafikai sorozatán Chagall 25 éven át dolgozott. A kiállításon bemutatott litográfiák, bibliai illusztrációk az 1956 és 1960 közötti időszakból, a művésznek abból az alkotói korszakából valók, amelyet nagy lelkesedéssel szentelt a színes litográfiának. „Testvérvárosunknak, Bambergnek köszönhetően jutottunk ehhez az anyaghoz. Bambergben közismerten nagyon aktív kulturális élet zajlik. Az ott található - tematikájuk szerint ritkaságnak számító - művészeti gyűjtemény anyagát képezik ezek a litográfiák is. Mivel a litográfia nagyon speciális eljárás, rendkívül körültekintően kellett megoldani a művek szállítását is. Kiállításuk is csak meghatározott fényerő, hőmérséklet és páratartalom mellett lehetséges. Az épület minden részén térfigyelő kamerákat helyeztünk el, hiszen az itt látható alkotások biztosítása több mint 100 millió forint” - mondta el Bánhidy Vajk, az egyik szervező. Az esztergomi Chagall-kiállítás július 17-ig tekinthető meg.
