Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-25 / 95. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 25. Szalon 13 menetébe azonban - a Kreml hathatós segítsége jóvoltából - Chi§i- náunak jelenleg gyakorlatilag semmilyen beleszólása nincs, komoly akadálya Moldávia demokratikus fejlődésének. Ennek két oka van: először is Moszkva ilyen módon próbálja sakkban tartani egykori tagköztársaságát, hogy megőrizze geopolitikai befolyását a térségben, s megakadályozza Moldova Nyugat, s főként a NATO felé fordulását. A másik ok pedig, hogy az EU-nak sincs nagy kedve ujjat húzni az orosz érdekekkel Transznisztria kapcsán, így nem túl aktív a helyzet rendezésében. Ami pedig Moldávia esetleges jövőbeli EU-tagságát illeti, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a ciprusi tapasztalat után szó sem lehet egy újabb területi problémával küszködő állam felvételéről. A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság tehát remek eszköze az orosz geopolitikai érdekek érvényesítésének, így nem csoda, ha Moszkvának esze ágában sincs lemondani róla. A Szovjetunió skanzene S hogy miként fest egy orosz segédlettel fenntartott bábállam a 21. század elején? Tiraszpol, Transznisztria fővárosa utcám sétálva az embernek erős déja vu érzése támad, s akarva-akaratlan az jut eszébe: valószínűleg így nézne ki egy szlovákiai város, ha nem jött volna ’89. Kora délután van, de a szovjet stílusban tervezett többsávos bulváron alig halad el egy-egy jármű. A lépten-nyomon hirdetésekhez szokott szemnek azonnal feltűnik: itt alig látni reklámot. Kivéve a politikait: a parlament közelében óriásplakát örökíti meg a három szakadár régió - Transznisztria, Dél-Oszétia és Ingusföld vezetőinek találkozását - kiegészítve az Egységben az erő! szlogennel. Rossz viccnek tűnik az egész, de nem az. A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság parlamentjéhez közeledve egy monumentális Lenin-szo- borral találjuk szembe magunkat. Helyben vagyunk, ez itt a Legfőbb Szovjet, ahogy a transznisztriai törvényhozást máig nevezik. Jev- genyij Sevcsuk, a parlament 37 éves, energikus elnöke azonnal meggyőz bennünket: ennek a fele sem tréfa. „Egyetlen dolgot akarunk: hogy meghallgattassékanép akarata!” - mondja magabiztosan a házelnök, ami lefordítva nyilván annyit jelent, hogy a cél a teljes függetlenség. Erre azonban aligha van reális esély, hiszen Transznisztriát eddig egyetlen állam sem ismerte el hivatalosan. Még Oroszország sem, jóllehet Moszkva segítsége nélkül meg sem alakult volna a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság. Miután 1990-ben Transznisztria kikiáltotta a függetlenségét, csak orosz fegyverek segítségével sikerült megnyernie a Moldáviával vívott több hónapos háborút. Azóta is több ezer orosz katona, hivatalos néven békefenntartó állomásozik Transznisztriában, s a Kreml gazdaságilag is segíti a szakadár államot - a Gazprom ingyen szállítja a gázt Tiraszpolnak. Hogy a számlát végül ki egyenlíti ki, nem világos, ám Chi§ináu erre is hajlandó volna a rendezés érdekében. Erre azonban egyelőre nem mutatkozik készségTransznisztriában. Az utcán sétálva is nyilvánvalóvá válik, erősen Moszkva-barát területen vagyunk. Az általunk megszólított járókelők többsége megegyezik abban, Oroszországra itt továbbra is a nagy testvérként tekintenek, nem orwelli értelemben, persze. Moldovát nem érzik saját országuknak, úgy vélik, Chifináu elnyomja őket. A tények azonban nem ezt látszanak alátámasztani. A transznisztriai cégek például Tiraszpolnak fizetik az adókat, s ezeknek felhasználásáról Moldáviának semmilyen adatai sincsenek. Chi§ináu ellenben lehetővé teszi az itteni cégek számára, hogy Moldáviában jegyeztessék be magukat, s így vámmentesen exportálhassanak az EU-ba. A transznisztriai diákok ingyen tanulhatnak a moldáv egyetemeken, s Chi§ináu szociális projekteket is támogat a szakadár területen. Erre nagy szükség is van, hiszen a Dnyeszter folyó bal partján elterülő csaknem 400 km hosszú terület még Moldáviához képest is szegény. Pedig a Szovjetunió idején ez a régió számított az ország leggazdagabb részének, főként gépiparának köszönhetően. „ Chisinau egyszerűen kiéheztet bennünket - sommázza Jevgenyij Sevcsuk. - 1992 óta a megsemmisítő gazdasági elnyomás hatására az ország lakosságának harmada kényszerült elhagyni az országot. Ez felér egy népirtással!” - értékeli a helyzetet. A megoldásra azonban egyelőre nem mutatkozik túl nagy esély, s ennek oka elsősorban a Moszkva által gründolt tiraszpoli kormányzat álláspontja. Chi§ináu stratégiája, mellyel megpróbálja elsősorban gazdaságüag és az EU felé való nyitással vonzóvá tenni Moldovát a Dnyeszter mentiek számára, ugyan jó irányba mutat, de nagyon hosszú folyamatról van szó, s akármilyen sikeres lesz is, borítékolható, hogy Moszkva nem fog olyan könnyen lemondani „területéről”. Románia „közbelép” A helyzet annál is bonyolultabb, hogy a választások kapcsán erősödő politikai bizonytalanság teljesen lefoglalja a moldáviai politikusok energiáit, így a transznisztriai rendezés kérdése ismét a háttérbe szorul. Ez a állapot nyilvánvalóan Moszkvának felel meg a leginkább, hiszen nem csupán konzerválja a patthelyzetet, hanem ismét távolabb sodorja Moldáviát az európaijövő víziójától. A történetbe a múlt héten ráadásul Románia is beavatkozott, amely állampolgárságot ígért a Moldáviában élő románoknak. Jelenleg egymillió moldáviai vár román útlevélre, s Traian Básescu elnök most ígéretet tett a folyamat felgyorsítására. Szavai szerint országa ilyen módon akar segíteni azoknak a moldáviaiaknak, akik csalódottak a parlamenti választások kimenetele miatt. Persze, csak azoknak, akik románnak vallják magukat. A romániai törvények szerint nemzetiség alapján is odaítélhető a román állampolgárság, elég, ha az igénylő nagyszüleinek egyike a két világháború között az akkori Romániában élt. Mivel Moldávia területe 1940-ig Romániához tartozott, erre az ország lakosságának 70%-a jogosult. így várható, hogy további munkavállalók hagyják el Moldáviát, s Romániában vagy az EU más országaiban keresnek jobb megélhetést. Básescu kijelentése felháborította a moldáv kormányt, amely a választások utáni megmozdulások szervezésével is Bukarestet vádolta meg. Válaszlépésként Chi§ináu bevezette a vízumkötelességet a román állampolgárok számára, s kiutasította az országból a román nagykövetet. Románia legújabb terve az EU-ban is aggodalmakat keltett, mivel újabb tömeges bevándorlási hullám veszélyét jelenti Európa számára. Tiraszpoli városkép: a járdán az átlag-, a transzparensen a díszpolgárok (REUTERS/Gleb Garanich) (Martin Bibén felvétele; MF Dnes) Transznisztria. Az állam az államban tizennyolc éve független, de hivatalosan még sehol nem ismerték el A román államfő „ígérete” ráadásul újraélesztette a Moldova Romániához való csatlakozásáról szóló elképzeléseket, amelyek moldovai, de elsősorban romániai politikusok egy része számára máig vonzóak. Romániában a lakosság nagy része is támogatná egy uniós állam létrehozását Moldáviával, egy 2006-os felmérés szerint a románok 51%-a helyeselné ezt a lépést. Ellenben Moldovában nem ilyen egyértelmű a Bukaresthez való közeledés támogatása. A nyíltan Románia-párti politikai erők együttesen sem értek el soha 30%-osnál magasabb választási eredményt. A jövő tehát nagy kérdésként merül fel az ifjú ország számára, amelynek ennyi rendezetlen történelmi, nemzeti, területi, politikai s gazdasági kérdést kell megoldania. Ez rendkívüli kihívást jelentene még egy fejlett demokrácia esetében is, hát még egy szovjet örökséggel vívódó „újdemokráciának”, amely a Kelet és a Nyugat érdekszférájának határmezsgyéjén helyezkedik el. A helyzet súlyosságát az EU is kezdi felismerni, s 2004 óta az európai szomszédsági politika keretein belül konkrét projektekkel támogatja az ország Európához való közelítését. Az öreg kontinensnek azonban jelenleg önmagával is elég gondja van, így ezeknek az aktivitásoknak csupán korlátolt figyelmet tud szentelni. Hogy mi lesz tehát Mol- dovával, azt ma aligha tudná valaki megjósolni. Az európaiak többsége tudomást sem vesz a leginkább kiváló borairól ismert, oly messzinek tűnő kis országról. Pedig Moldova távolról sincs olyan távol tőlünk - mind földrajzilag, mind kulturálisan Európa része. Az itt élők, nemzetiségtől függetlenül pontosan tudják ezt, s így méltán érzik, hogy az öreg kontinens megfeledkezett róluk. A jövő zálogai (Martin Bibén felvétele; MF Dnes)
