Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-25 / 95. szám, szombat

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 25. TALLÓZÓ FTP A férfiak felelősek a súlyos gazdasági válságért egy iz­landi üzletasszony szerint, aki a jelenséget „nagy pénisz komplexusnak” keresztelte el.Halla Tomasdottir a Finan­cial Times Deutschlandnak azt a vádat fogalmazta meg, hogy a férfiak felelőtlen és ön­telt magatartása, fedezetlen és naiv ígérgetéseik állnak a válság mögött. Az Audur Capi­tal vezetője szerint mindenért a férfiak üzleti filozófiája hi­bás, melynek középpontjában a minden áron való növeke­dés, a gyors nyereségszerzés áll. Halia Tomasdottir úgy vé­li, a férfiak „nagy pénisz komplexusa” vezetett az összeomláshoz, (mti) MMM HÉTVÉG(R)E- * Seggberúgások hete Kikényszerített, önhibából elkövetett, európai szintű és félig meglépett seggberúgá­sok állnak mögöttünk, ha visszatekintünk a hét legfon­tosabb történéseire. Hétfőn még úgy nézett ki, az SNS-es miniszter vezette tárca óvo- darugdosása lehet a hét egyik - számunkra negatív-vezető híre, mára viszontteljesen amortizálódott. Anagypoliti- ka történései bedarálták. Pe­dig óvodásaink sorsa is meg­érne egy miatyánkot. MÓZES SZABOLCS Három a magyar igazság és egy a ráadás - gondolták Bugárék, és a közmondással fordított sorrend­ben hátat fordítottak pártjuk frak­ciójának. Az exelnökéket egy héttel megelőző Simon volt a ráadás - mert ráadásként ő nemcsak a frak­ciózást fejezte be, hanem a pártnak is búcsút intett-, majd e héten jött a három „magyar igazság”. A hason­lat csak azért sántít, mert nehezen lehet a távozókat igazságnak ne­vezni, mint ahogy a maradókat is. A legújabb szlovmagy tragikomédiá­hoz kellett egy maximálisan alkal­matlannak tűnő pártelnök, aki sza­vakban ugyan a megtestesült „ele­gancia” és „konszenzus”, a való­ságban legfeljebb csak imitálja azt, amit tennie kellene. Vezetnie azt a kócerájt, melyet pártnak hívnak. A másik oldalon pedig egy vérig sér­tődött exelnököt láthatunk, aki két éve nem tud belenyugodni, hogy elvették tőle a játékszerét, a pártel­nöki posztot. Pedig már az ominó­zus, a sértődöttséget megalapozó pártkongresszus előtt megmondta, 2010-ig abbahagyja, elmegy, mert meghallotta az idők hívó szavát, s tudja, át kell adnia a stafétabotot. Miután két éve a kongresszus kül­dötteinek többsége idő előtt kira­gadta kezéből azt a bizonyos stafé­tabotot, már nem teljesen úgy vi­selkedik, mint aki egy év múlva va­lóban veszi a kalapj át. Lehet spekulálni, hogy mi lesz a végkifejlet, de alighanem csak két dolog történhet a Bugárék által ha­táridőnek szabott május 16-ig. Seggberúgás vagy önseggberúgás - vagy a tehetetlen pártelnök távozik posztjáról, vagy a sértődött expárt- elnök és tábora egykori pártjából. Ha Csáky a helyén marad, a frakció­ból való távozás után a pártból is menniük kell, ha nem akarnak seg­get csinálni a szájukból. Kérdéses, mi, választók melyik esetben járunk jobban. A két fél harcát nézve úgy tűnik, az érintet­tek végleg elszakadtak a realitás­tól: a pártéletet és a valós problé­mákat elválasztó kerítésen túl nem látnak. Pedig a választók számára ott kezdődik s végződik az élet. A hét legnagyobb önseggberú- gása Iveta Radičová nevéhez fű­ződik. Két hete még az ellenzék sö­tét egének egyetlen ragyogó csilla­ga volt, belé vetette hitét az elit és a vezérgyártó megmondóemberek nagy része. Majd jött, félrenyomott (egy gombot) és ment. Mert men­nie kellett, ha még egyszer vissza akar térni. A félreszavazás jelenti a keserű véget. Ami még kezdet is le­het, de az illető aligha tervezte így. Három pártbeli törzstag távozá­sa, a legnépszerűbb ellenzéki poli­tikus (átmeneti?) bukása talán elég is lett volna erre a hétre, ám Robert Fico nem lenne Robert Fico, ha nem próbálta volna meg mindezt übe­relni egy még ütósebb, kikényszerí­tett, félig végbevitt seggberúgással. A kormányfő egyszerre volt szen­vedő alany és rugdosó. Miniszter- elnökünk hátsó fertályát először valószínűleg a brüsszeli ületékesek rugdosták meg - rámutatva a fali­újságtender nem éppen kóser mi­voltára -, majd Fico hazatérve a reá mért rúgást sebtében továbbította annak, aki ez ügyben a leginkább megérdemli. Nem, nem az építésügyi minisz­ternek, hanem pártbeli főnökének, Ján Slotának. A szürke pártkatona Igor Štefanov miniszter személye nem oszt, nem szoroz - helyette Slota akármikor talál új tárcaveze­tőt -, ám a 3 és fél milliárd koronás szerződés felmondására kiadott kormányfői ultimátum egyenesen a pártelnök elementáris érdekeit - magyarán az ő és hűbéresi-baráti köre pénztárcáját - érinti. Katonáéknál azt, ami Ficóékkal történt, a „zuhanó szar törvényé­nek” szokták nevezni. A kérdés csak az, kinek a fején landol végül a kaki. Félő viszont, hogy a végál­lomás az állampolgár kobakja lesz, aki adóival fizeti meg az úri hancúrozást. JEGYZET Embert faragni Józsikából? (2) KÖVESDI KÁROLY Acím végén szereplő kettes szám arra kíván utalni, hogy volt egyes is. Ismétlés a tudás atyja, hadd idézzek belőle. „S mivel Józsika, báranevétkitaláltam, realitás, hamarosan beíratod ik az iskolába, és kezdetét veszia faragása. Lehet, tantaluszi kínokatfogkiállnia számára idegen nyelven özönlő ismeretekbefogadásától, talán be is fog vizelni olykor idegességé­ben, de hát az emberfaragást nem adják ingyen, azértmegkellszen- vedni. S az sem mellékes körül­mény, hogy a fejtágításnakez az európainormákatmeghaladó formája ugyancsak tetszik Mečiar bácsinak, Prokešbácsinakmeg Markušbácsinak. Bárfelnemfog- hatom, miért jó ez nekik, s miért lesz ettől gazdagabb és fejlettebb az ország, éshogyjön ahhoz Józsi­ka, hogy másokmondjákmeg, mijó neki.”Ezeketasorokatvalamikora daliásidőkbenírtam, amagyar gyerekeketszlovákiskolábaadó szülőkheccelésére. Akkoriban még Mečiarbácsi volt a király, és Szlo­vákia csecsemő volt, de pislákolt némi remény, hogy az óvodás, majd az iskolás kort elérve benő a feje lágya, és tolerancia terén is ki- kupálódik. Afent említett triumvi­rátushoz időközben egyre újabb nevek csatlakoztak, hadd ne sorol­jam őket, drága a nyomdafesték. A legújabbat JánMikolajnak hívják. Ő abban különbözikelődeitől, hogy talán nem is szlovák, s hogy ő a magyar gyermekek szlovákká fa­ragását már az óvodában kezdené. Valahogyígy: Tam'tónéni: „Madárvták” 3 éves nebuló: „Vtákmadár” Miközben nézik a képen a gólyát, a búbosvöcsököt, a vetésivaíjút. És egy csapásra fény gyűl ajózsikányi agyban, ami eltart lámpaoltásig, amíg haza nem slattyog az övéihez, amitúgy hívnak, hogy: család,kö­zösség (gyengébbekés miniszterek kedvéért: rogyina, szpolocsensz- tvo),aholédes anyanyelvén kom­munikál édes szüleivel. Nemszívesen teszem, debekellis- memem, rossz jós vagyok. „Józsika ahuszadikszázad gyermeke, de ha megéri, a huszonegyedikhajnalán is ifjú dalia lesz, aki ráér még ör­vendezni, hogy besorozzák őt Me­čiarbácsi seregébe, hogy megvédje a Csorba-tavat a szomjasbergen- gócoktól. Igaz, hol lesz már akkor Mečiar bácsi!” - írtam másfél évti­zede. Bizony, nagyot fordult azóta a világ! Azóta nincs sorozás, de van Tesco, unióstagság,van euró meg gazdasági válság. És van továbbra is Mečiarbácsi, akinekfolytatása Mikolajbácsi. ÉsvanEurópaszívé- ben, az Európai Unió közepén a mindenttúlélőázsiainacionaliz- mus, amely al9.századeszméit dadogjaa21. században is. Mert ugyan ki az az agyalágyult, aki elhi- sziMikolajnak,hogyamagyar gyermekekérdekei miatt alszik nyugtalanul, és azért gyűri maga alatt az ágylepedőt, mert Józsika nem tud legalább olyan jól ví chod- nyárulés záhorákul, mint a víchod- nyár és a záhorák gyerekek? „Józsi- kánakmindenesélye megvanarra, hogyagysebészlegyen vagy felta­lálja a rakétamotorrükvercét, s ha az IQ-befőttre nem ülepedett túl sokpenész, mégmozdonyvezető is válhat belőle vagyéltraktoros”-ír- tam másfél évtizede. Ha Mikolaj mesterkedése beválik, ezazesély hatványozottanmegnövekszik. De hátkit érdekelez? Hiszen nem erről van szó! Adél-szlovákiai magyaro­kat minden áron való beolvasztá­sáról vanszó, saminiszterés nem­zeti csapata egyszerűen nem bírja elviselni, hogymégmindig (hallat­lan, kilencven év után is!) szalad- gálnakJózsikákacsallóközi rónán, az Ipoly mentén, a gömöri dombok közt ésaBodrogpartjainál. Igaz, fogyó áru lettünk, anyanemzetünk sem áruvédjegy, de azért vagyunk, noha egy esek még mindig azt hi- szik, Európa Perzsiában van. KOMMENTÁR Egy év - vagy kevesebb? LAKNER ZOLTÁN Bemutatta programját az új magyar kormányfő. A konstruktív bi­zalmatlansági indítványról szóló szavazás csakis a távozó és az ér­kező kormányfő személyéről szól, politikai értelemben azonban megmagyarázhatatlan lett volna, ha a válságkezelőnek nevezett kormány nem tud felmutatni válságkezelési programot. Bajnai Gordon ezt a programot tárta a nyilvánosság elé az elmúlt napok­ban. A Bajnai-kormány vállaltan továbbviszi a Gyurcsány-éra utol­só periódusának megvalósult kiadáscsökkentéseit és kiadáscsök­kentési terveit, a válságkezelési terv a korábbi Gyurcsány-féle programok nyomvonalán halad. Újdonságot csak néhány programelem jelent, így például a gazda­sági növekedésre vonatkozó évszámok: a 2006-os tervek még ar­ról szóltak, hogy a kormányzati ciklus végén (éppen mostanság) már növekedés várható, 2008-ban 2011-ről beszéltek, a frissen benyújtott terv pedig újabb három évvel kitolja a kedvező fejlemé­nyek horizontját. A kiadáscsökkentő intézkedések is újak a korábbi programokkal összevetve. A Gyurcsány-kormány, illetve az MSZP a végsőkig igyekeztek védeni a nyugdíjkorrekciós programot és kiváltképp a 13. havi nyugdíj intézményét. Utóbbi teljes megvonása a legutolsó helyen szerepelt a lehetséges intézkedések sorában. így végül az MSZP szempontjából legrosszabb forgatókönyv valósul meg, míg a Fidesz számára pozitívum lehet, hogy az MSZP kényszerül erre a lépésre, s nem marad egy Fidesz-kormányra a 13. havi nyugdíj fe­letti ítélet kimondása. A program nem kizárólag megszorításokat tartalmaz, a munkahe­lyek megőrzését, a takarékosabb állami működésnek teret nyitó javaslatokat szép számmal olvashatunk a miniszterelnöki doku­mentumban. Az igazi kérdés, hogy a program irányai mennyire igazítanak el a későbbi cselekvést illetően. Abba a fázisba, amely­ben a válságkezelő program most tart, többször eljutott a Gyur­csány-kormány is: az irányok, a célok kijelölése, a körülbelüli idő­határok rögzítése. A célig való eljutás pontos útiterve volt eddig is a szűk keresztmetszet, valamint maga a végrehajtás. Illik esélyt adni a félig új kormánynak arra, hogy bizonyíthassa: képes kezelni ezt a problémát. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy a valódi gondok ebben a szakaszban, a szövegen túl szoktak jelentkezni. A kiadáscsökkentés időbeli elosztása (400 milliárd forint idén, 900 milliárd jövőre), valamint az MSZP-szavazótábor (a nyugdíjasok) erős érintettsége miatt felmerül, hogy talán nem is lesz módja arra a Bajnai-kormánynak, hogy minden részletet és határidőt kidol­gozzon, illetve elérjen tevékenysége folyamán. Nem zárható ki, hogy Bajnai Gordon a jövő tavaszig hivatalban marad, ám egyálta­lán nem lehetetlen, hogy a következő választásra ennél hamarabb sor kerül. Az MSZP nem vállalná magára a jövő évre szóló nagyob­bik megszorítási csomagot, hanem kéretlenül átengedné a lehető­séget a valószínűsíthető Fidesz-kormánynak. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az MSZP nem szavazná meg a költségvetést, s valamikor az ősz folyamán hozzájárulna a par­lament feloszlatásához. Egy-két hónappal a menetrend szerinti dátum előtt sor kerülhetne az előrehozott parlamenti választásra - amelynek kampányában a Fidesznek valahogyan viszonyulnia kel­lene a levegőben lógó megszorító intézkedésekhez. Nyűt tagadás utáni bevezetésük esetén egy őszödi típusú helyzet állna elő a Fi­desz oldalán. Ha meg legalább részben elfogadná az ellenzéki párt a kiadáscsökkentések szükségességét, akkor veszítene előnyéből az MSZP-vel szemben a kampány hajrájában. Mindez azt is jelenti, hogy az előrehozott választás az MSZP takti­kai eszköze lehet. Esetleges használatáról biztosan nem Bajnai Gordon hoz döntést, hanem a szocialisták vezetői. FIGYELŐ Svájc a legtisztább ország Svájc a világ legtisztább orszá­ga, Magyarország a 23. - szerepel az amerikai Columbia Egyetem és Yale Egyetem friss tanulmányá­ban, amelyet az amerikai Forbes magazin ismertetett. A tisztább környezet iránti elkötelezettség világszerte népszerű elképzelés, leginkább mégis a tehetős orszá­gok élvezik a károsítatlan kör­nyezetet a kutatás szerint, amely 149 ország állapotát vizsgálta az úgynevezett Environmental Per­formance Index (EPI, környezet­védelmi teljesítmény index) alap­ján. Az országok teljesítményét 25 mutató alapján összegezték, beszámították a levegő szennye­zettségét, a vízkészletek tisztasá­gát és szempont volt a biodiverzi- tás, a klímaváltozás és a rovarirtó szerek használata. A maximáli­san megszerezhető 100-ból az él­lovas Svájc 95,5 pontot kapott, és a lista első húsz helyéből 14-et eu­rópai országok szereztek meg. A második és harmadik helyre az egyaránt 93,1 pontot szerző Svédország és Norvégia került. A kelet-európai államok közül a legelőkelőbb helyezést Lettor­szág szerezte meg 88,8 ponttal. Magyarország 84,2 ponttal lett a 23. a sorban; a régióból megelőzi Szlovénia (86,3 pont), Litvánia (86,2 pont), Szlovákia (86 pont), továbbá Észtország (85 pont) és Horvátország (84,6 pont). Ma­gyarországgal azonos pontot szerzett Olaszország, amelyet Dánia követ 84 ponttal. Ausztria nagyon jól teljesített, 89,4 ponttal a 6. helyet szerezte meg. A lista összeállításakor figyelembe vet­ték az egyes országok üvegházha­tású gázkibocsátását, és a biológi­ai sokféleség megőrzésére tett erőfeszítéseiketis. (mti) (Peter Gossónyi rajza)- Doktor úr, lehet, hogy Csáky pártvezetési stílusára vagyok allergiás?

Next

/
Thumbnails
Contents