Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-24 / 94. szám, péntek

„A cukrászat - a szakácsművészettel ellentétben - egzakt tudomány, konkrét szabályokkal és alapanyagokkal" - vallja Yves Thuriés www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 24. IZVILÁG 13 Császároknak is főzött a francia mesterszakács Yves Thuriés szerint a sza­kácsművészetben nagyon kevés szabály van, ha ismer­jük az alapokat. A francia séf és mestercukrász, aki Erzsébet királynőnek és a japán császárnak is főzött már, nem az éttermi kalau­zokat, hanem a vendégeket akarja elkápráztatni. ÖSSZEÁLLÍTÁS A két Michelin-csillagos francia séf a napokban a budapesti Costes étteremben készítette el Trilógiák nevű, 15 fogásos degusztációs menüjét. Rengeteg újításra volt szükség a cukrászszakmában, amikor Yves Thuriés ezt a mesterséget válasz­totta. Harmincéves korában nyi­totta meg első csokoládéüzletét Dél-Franciaországban, 10 év múl­va pedig már két rangos elisme­rést is magáénak mondhatott: 1976-ban ő lett az ország legjobb cukrász- és ételkészítője, valamint édesség- és fagylaltművésze, ugyanis mesterszakácsként is a legmagasabb elismeréseket kapta meg. Addig nem akadt példa arra, hogy valaki mindkét kategóriában elnyelje ezeket a címeket. „A cukrászat - a szakácsművé­szettel ellentétben - egzakt tudo­mány, konkrét szabályokkal és alapanyagokkal” - vallja Yves Thu­riés. A konyhában lehet játszani a mennyiségekkel, meg lehet sózni, fel lehet hígítani az ételt. A sza­kácsművészet esetleges szabályo­kon alapul, az alapanyagokat csak átalakítjuk. Ezzel szemben, ha egy desszertet készítünk, pontosan ki kell mérni mindent, ha hibázunk, nem lehet kijavítani, az egész me­het a szemétbe, mondta. A dél-franciaországi Cordes- sur-Ciel-ben található Grand Écu- yer vadászkastélyt 1980-ban vásá­rolta meg. Ekkor már jól ismert szerző volt, javában dolgozott a mára 12 kötetesre duzzadt kony­hai lexikonon és receptgyűjtemé­nyen, és az év mesterszakácsa dí­jat is elnyerte. A Grand Ecuyer jó tapasztalat volt, mesélte, le tudta tesztelni a re­ceptjeit, és kipróbálta, hogyan lehet őket megvalósítani egy étterem ke­retei között, és mennyire tetszenek a kreációi az embereknek. Délnyugat-Franciaország a konfitálás - az alacsony hőmér­sékleten, a hús saját zsírjában való sütés - valóságos fellegvára, a ré­gió egyik jellemző fogása a konfi- tált kacsa. Bisztrójában készíti az eredetileg tolouse-i cassoulet nevű fogást, ami egy sütőben ké­szült babos egytálétel. A séfek ma már nem régiójuk tradicioná­lis ételeit próbálják felvonultatni, hanem ezek olyan adaptációját, amelyekhez a régió alapanyagait használják fel, mondta a mester­szakács. Yves Thuriés éttermében meg­fordult már 11. Erzsébet királynő, Akihito japán császár és Michiko császárné is. A mesterszakács már nem emlékezett arra, hogy pon­tosan mit főzött magas rangú vendégeinek, abban azonban biztos, hogy hízott libamáj, a ré­gió egyik hagyományos szárnya­sa, a fiatal vadgalamb és Thu­riés egyik kedvenc hozzáva­lója, homár is szerepelt a menüben, (deluxe) Nincs is jobb egy májgombócnál vagy az első látásra meglepőnek tűnő rántott borsónál! Próbálja ki ön is receptajánlatunkat! Levesbetétek a tartalmasabb ételért Májgaluska Hozzávalók: 150 g sertés vagy borjúmáj, 30 g zsír, 1 tojás, 20 g vöröshagyma, 1/2 csomó petrezselyemzöld, 1 zsemle, 20 g liszt, só, őrölt bors, majoránna. Elkészítése: A májat finom lyukú tárcsán le­daráljuk vagy késsel szétkaparjuk. A zsemlét beáztatjuk, majd kicsa­varjuk. A zöldpetrezselymet és a megtisztított vöröshagymát fi­nomra vágjuk. A vöröshagymát a felolvasztott zsírban aranysárgára pirítjuk, majd a tűzről levéve hoz­záadjuk a petrezselyem zöldjét. Keverőtálba tesszük a májat, a ki­csavart zsemlét, a tojást, fűszerez­zük sóval, őrölt borssal, majorán­nával, hozzáadjuk a vöröshagy­mát, és az egészet összekeverjük, majd fél órán át pihentetjük. Sós vizet forralunk, gombócot vagy galuskát formázunk és nem túl erős forralás mellett kifőzzük. Főzőlevében tartjuk melegen. Daragaluska Hozzávalók: 100 g búzadara, 50 g zsír, 1 db tojás, só. ISMERTETÉS Hogy a leves teljes legyen, ön pedig profi, tanulja meg a levesbe valók elkészítését! Mert nem csak készen vett tészta van a világon! Nincs is jobb egy májgombócnál vagy az első látásra meglepőnek tűnő rántott borsónál! Gyúrt tészta Hozzávalók: 100 g liszt, 1 tojás, só. Elkészítése: A lisztet edénybe vagy a gyúró­tábla közepére halmozzuk, köze­pébe fészket képezünk, ebbe üt­jük az alaposan megmosott tojá­sokat. Ezután a tojást a liszttel fo­lyamatosan összedolgozzuk és állandó gyúrással egyneművé dolgozzuk, cipóvá formázzuk. Tetejét vékonyan megkenjük zsír­ral és letakarva, 15-20 percig pi­hentetjük. Lisztezett gyúródesz­kán egyenletes vastagságúra ki­nyújtjuk, a deszkán szikkasztjuk és a szükséges formára darabol­juk. A gyúrt tésztákat mindig kü­lön főzzük ki, jól öblítsük le. Álta­lában híg levesek betétjeként ad­juk. Elkészítése: A zsírt tálban habosra keverjük, hozzáadjuk az egész tojást, sóz­zuk, és az anyagokat egyneműsít- jük, belekeveijük a búzadarát, és hűtőbe téve minimum fél óráig pi­hentetjük. A májgombóchoz ha­sonlóan próbafőzést végzünk, majd kifőzzük a kanállal formá­zott galuskákat. Ha szétfő, darát, ha túl kemény, zsírt keverünk hoz­zá. Főzőlevében tartjuk melegen. Rántott borsó Hozzávalók: 50 g liszt, 1 tojás, 0,5 dl tej, só, olaj a sütéshez. Elkészítése: A tojást felütjük, elkeverjük a tejjel és a lisztet fokozatosan hoz­záadva csomómentesre keverjük, hogy sűrű palacsintatésztát kap­junk. Az olajat serpenyőbe öntjük, felmelegítjük és a palacsintatész­tát egy nagy lyukú tésztaszűrőn a forró olajba csurgatjuk. Ügyeljünk arra, hogy az olajba csurgatott tészta meg ne égjen. Ha megsült, szalvétára szedjük, a felesleges olajat felitatjuk a szalvétával. Húslevesbe vagy zöldség krémle­vesbe adhatjuk betétként, (nlc)

Next

/
Thumbnails
Contents