Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-22 / 92. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 22. www.ujszo.com Hallottak már Gömörsző- lősről, Drávafokról, Galga- hévízről, Gyűrűfűről, Má- riahalomról, Somogyvá- mosról, Visnyeszéplakról vagy Agostyán-Ágostonli- getről? Olyan magyarországi falvak ezek, melyek lakói a fogyasztói társadalom diktálta nagy rohanás helyett a csendet, a nyugalmat, a lelassult életmódot és a környezettudatos viselkedést választották. LŐR1NCZ ADRIÁN Nem néztem utána, a mai tudomány miképp viszonyul a kérdéshez, de úgy emlékszem, az ember természeti lény. Pontosabban: az volt egészen a neolitikus forradalomig, amikor is a vadá- szó-gyűjtögető életmódot végleg feladta, s helyette a „röghöz- kötöttséget” választotta. Hogy fejlődése innentől kezdve diadalmenetnek számít-e, vagy sem, döntse el ki-ki belátása, világnézete szerint. A természettől mindenesetre egyre távolabb került. Az említett esemény óta eltelt tízezer év alatt persze bőven akadtak rebellisek, akiknek az ember és természet közötti harmónia megszűnte problémákat okozott. Gondoljunk csak a XIX. század nagy amerikai filozófusára, Henry David Thoreau-ra, aki 1845 és 1847 között a Walden-tó partján egy saját kezűleg épített kunyhóban élt. Programját a következőképp sommázta: „Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Elet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.” Elveinek számos követője akadt a társadalomból kivonuló neohippiken kívül jobb körökben is, például Mahát- ma Gandhi személyében. Az eszme, hogy az ember a természettel összhangban, annak a lehető legkevesebbet ártva, egyszerűen, egészségesen és olcsón éljen egy közösségben, 1931-ben Izlandon, Sólheimar- ban öltött testet. Itt épült meg a világ első modem öko-, vagy ha úgy tetszik, élőfaluja, melyet továbbiak követtek. Európában ma összesen 138, Észak-Amerikában 110, Latin-Amerikában 58, Ázsiában 52, Afrikában és a Közel-Keleten pedig 21-21 ilyen település található. Akiknek nem mindegy A cikk bevezetőjében felsorolt falvak közül három - AgostyánÁgostonliget, Máriahalom és Gö- mörszőlős - a szlovák-magyar határ közelében található. Nem véletlenül választottam Ágostonli- getet; a Tatától alig hat kilométerre, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet tövében létrehozott települést az „élőfalvak előszobájának” is nevezik. E talányos és találó kifejezés tartalmára Czumpf Attila humán-ökológus, a tájvédelmi körzet igazgatója, a Természetes Életmód Alapítvány egyik létrehozója világít rá. ,A történet gyökerei a rendszerváltást követő, ma már legendákba vesző időkbe nyúlnak vissza - mondja -, amikor a másképpen élés gondolata nagyon sok ember fantáziáját megmozgatta. A bátorság, tudás és lehetőség viszont már kevesebbek számára adatott meg, és sokaknak gondot okozott a megfelelő földterület megszerzése is. Jómagam a családomtól kapott, illetve a felvásárolt kárpótlási jegyek révén jutottam ehhez a mintegy húsz- hektáros területhez, melyen fokozatosan felépítettük Ágostonlige- tet. Ma oktatási központ, természeti iskola, vendégfogadó, zarándokház és egy sor másjétesít- mény üzemel itt, ugyanakkor családi gazdaságok is szép számban találhatók.” Ágostonliget és a többi élőfalu esetében a kulcsszó a fenntarthatóság, illetve az átgondoltság. Az épületeket szalmabálákból, vályogból építették fel, a villamos energiát kis szélturbinák és napelemek szolgáltatják; ez utóbbiak látják el a települést melegvízzel is. A szennyvíz tisztítására élő rendszereket használnak; a technológiát Czumpf Attila valahol a sarkköri tundra környékén ismerte meg, ahol az év nagy részében fagyott talaj más megoldási lehetőséget nem is igazán tesz lehetővé. A fenntarthatóság jelen esetben kettős értelmet kap: egyrészt olyan életvitel kialakítását jelöli, mely hosszú távon lehetővé teszi a természettel való, komolyabb beavatkozások nélküli együttélést, másrészt meg arra utal, hogy az itt megtelepedett közösség az ön- fenntartásra törekszik. Magyarán: úgy és abból élnek, ami adott - a lehetőségekhez mérten jól. Látványosságnak sem utolsó Nézzék meg, ha arra járnak - az Agostyánból induló, Gerecsét átszelő út mentén faragott tábla hirdeti az ökofalut, pár száz méterrel beljebb, az erdő takarásában középkori fogadó áll. Valódi, hamisítatlan, melyet az itt talált régészeti leletek alapján rekonstruáltak. „Itt fürdőházat szeSzalmabálákból épült ház, napelemekkel - Czumpf Attila körbevezet az élőfalun retnénk építeni a megfáradt zarándokoknak, a tisztáson pedig középnemesi udvarházat emelünk, hogy az ide látogatók megtapasztalhassák a középkor komfortját - mondja Czumpf Attila, miközben végigkalauzol a területen. Erdei sétánk következő állomása az Árpád-kori alapokra épülő körtemplom, majd a Szent László-dombról szemléjük a lan- kás tájat. A domb energiáit természetgyógyászok és tudományos kutatók is bemérték, tudom meg, s arra a megállapításra jutottak, hogy kisugárzása vetekszik Attila hun király tápiószent- mártoni dombjáéval. Csak nem annyira felkapott, s nem épült ki körülötte idegenforgalmi infrastruktúra, ami meglátásom szerint jót tesz a helynek; a Gerecse gyógyító csendje így továbbra is élvezhető. Az erdőt Pro Süva- módszerrel művelik, ami annyit tesz, hogy a természeti és természetes folyamatokra alapozva gazdálkodnak, s a folyamatos erdőborítás fenntartása alapelvként jelenik meg. Az alacsony kerítéssel határolt telkeken pónik, szamarak, juhok, kecskék nyargalásznak, a Kárpátmedencében őshonos tyúkfajták kapirgálnak. Vaddisznóval keresztezett mangalicát is tartanak Ágostonligetben; e fura jószág előnye igénytelenségében rejlik. A házi kemencékben egy ősi gabonaféléből, alakorból őrölt lisztből sütik a kenyeret, a természeti iskola épületében pedig rácsodál- kozok a szamovárral „keresztezett” cserépkályhára, illetve a „kézi vezérlésű” fürdőszobára, mely csakis akkor működik, ha az ember előtte kicsit nógatja. Czump Attila ide vonatkozó gondolatai a következők: .Akik ezt az életmódot választják, nem a mindennapi kényelemről, hanem a mértéktelen, költséges, fenntarthatatlan, ön- és környezet- pusztításhoz vezető fogyasztásról mondtak le. A meleg vízért, az energiáért, az élelemért itt nap mint nap meg kell dolgozni.. Egészség legyen, meg térerő...! Lévén szó Ágostonliget esetében oktatási központról, álljon itt a tanulságként is felfogható oktatói-nevelői cél, melyet Labancz Györgyi környezeti nevelő, pedagógus fogalmaz meg: „Rendkívül fontosnak tartom, hogy a környezettudatos viselkedésre ösztönző nevelés már óvodás korban megkezdődjön - vallja. - Alapítványunk számos lehetőséget kínál ennek megvalósítására; az óvópedagógusok ilyen irányú képzésén túl a gyerekek számára kirándulásokat szervezünk Ágostonligetbe, mely során bemutatjuk az egyes élőhelyeket, a közöttük fennálló viszonyt, illetve az ember helyét e rendszerben. Erdei iskolai képzés is folyik itt, s a városról érkező kisdiákok érdekes változáson esnek át. Két- három nap elteltével például már egyáltalán nem hiányzik nekik a térerő, az üzlet, a televízió, hiszen barátságot körnek a természettel, s ez leköti őket. Az igazán fogékonyak évek múltán is visszajönnek, mert úgy gondolják, olyasvalamit mutattunk meg nekik, ami az övék volt, amit elfeledtek.” Nyáron táborokat szerveznek, amúgy meg egymásnak adják a kis zarándokház kilincsét a határon inneni és túli egyetemisták, akik szakmai gyakorlat megszerzésére érkeznek Ágostonligetbe. El lehet itt sajátítani az önfenntartó gazdálkodás megszervezésének, a természetes életmódnak, az alternatív házépítésnek, Kézi prés vályogtégla készítéséhez - Czumpf Attila tapasztalatai szerint egy hét alatt összejön a házra való (A szerző felvételei) az integrált és szerves földművelésnek, a tartamos erdőművelésnek, a zöldturizmusnak, az egészségmegőrzésnek, a természetközeli, egyszerű életmódnak minden csínját-bínját. De megéri felkeresni a helyet csak azért is, hogy a gyógyító erejű Szent László-dombon üldögélve elmélázzunk arról, vajon kinek van igaza - akik a fejlődés feltartóztathatatlan mivolta mellett tesznek hitet, a múltat, mint kútfőt kategorikusan elutasítva, vagy azoknak a csodabogaraknak, akik - talán korukat megelőzve - feladják a civilizáció minden kényelmét és látszatbiztonságát, hogy egy más, harmonikusabb életet élhessenek. Kezdeményezés a város szélén Bár az élőfalu Szlovákiában sem ismeretlen fogalom, az önellátó életmód hívei elszórtan, szertelepüléseken élnek, főképp a Zólyom környéki hegyvidéken. A főváros lakóinak egy csoportja tavaly kezdett komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy Pozsony határában egy energetikailag önfenntartó, passzív házakból álló lakótelepet hozzon létre. Példaként az osztrák-szlovák határtól néhány küométerre, Gänsemdorfban található öko-lakótelep szolgál. A legfeljebb kétszintesre tervezett lakóházakat fából és vályogtéglákból építik fel, szigetelésként szalmát, kendert, növényi rostokat és gyapjút használnak, a tetőket náddal, fazsindelyekkel fedik le - vagy egyszerűen begyepesítik. A lakótelepet közös biomassza erőmű fogja ellátni árammal, melyet napelemek „segítenek ki”. Az ötlet főképp a fiatal értelmiség körében talált támogatásra, s egyelőre inkább az illúzió, mint a megvalósíthatóság tartományaiban mozog, (la) „Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét" Élőfalu - a merész álomtól a kézzelfogható valóságig
