Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-22 / 92. szám, szerda

r/i

SZÜLŐFÖLDÜNK

2009. április 22., szerda 6. évfolyam, 16. szám

kezdődött el, az pedig újabb alkalom az ünnep(TASR-felvétel)

Tegnap megnyitotta kapuit a látogatók előtt az iglói állatkert. Ezzel a jubileumi, huszadik szezon lésre, hogy az állatkert vezetésének egy lámapárt is sikerült beszereznie.

Képes kiadvány jelenik meg Lénár Károly atyáról

Jubileumi Imanap

ÚJ SZÓ-ELŐZETES

Komárom. Jubileumi Imanapra készülnek május harmadikén a városban: huszadik alkalommal gyűlnek össze a szlovákiai magyar katolikus hívek, hogy felvidéki magyar főpásztorért és magyar papi, valamint szerzetesi hivatásokért imádkozzanak. Szervezők: a helyi katolikus plébánia, a Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Társulás. Az Imanapokat elindító Lénár Károly atya gondolatait felelevenítő keresztút 14.30-kor kezdődik és a Szent András templomtól a Nádor utcán át a híd lábáig vezet. Fél négytől megemlékezést tartanak Lénár atyáról és a kommunizmusban üldözött felvidéki magyar papokról. A négy órakor kezdődő ünnepi főpapi szentmisét Orosch János nagyszombati segédpüspök celebrálja a Szent András templomban. A jubüeum alkalmából képes kiadvány készül Lénár Károlyról, amelyben a lelkiatya prédikációi, ünnepi gondolatai is helyet kapnak. Az Imanap egyben a Jópásztor Imakilenced első állomása.

„Az Imanapokat korábban szervező Jópásztor Társulás több ízben juttatott el memorandumot a Szentszékhez, az Apostoli Nuncia- túrának és a Szlovák Püspöki Karnak is. A nyilatkozatokat az illetékes hatóságok tudomásul vették, ám érdemi előrelépés nem történt - mondta Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás titkára. - Mint ahogyan most sem, amikor a tavaly februárban létrehozott új egyházmegyék elrendezése kapcsán Nyüt levelet fogalmazott meg a Pázmaneum Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Mécs László Társulás. A levelet 25 ezer felvidéki katolikus pap és hívő, valamint 25 felvidéki magyar szervezet írta alá.” František Tondra, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke 2009. március 12-én kelt válaszlevelében a következőket írta: ,A püspökök természetesnek tarják, hogy biztosítani kell a nemzeti kisebbségek minőségi szinten végzett lelkipásztori gondozását, beleértve a katolikus magyar kisebbségét is. A püspökök megállapították, hogy ennek a lelkipásztori gondozásnak a konkrét megoldása az adott egyházkormányzati területért felelős megyéspüspök teljes joghatósága alá tartozik.” Karaffa Attila tájékoztatása szerint az átrendezett egyházmegyék élén álló főpásztorok Nyitrán és Besztercebányán hely- nökök kinevezésével igyekeztek csillapítani a kedélyeket. Az amúgy is égető paphiányon sem javított az új egyházmegyei felosztás, hiszen több esperességet kettévágott, és a magyar papokat már nem helyezhetik szabadon egyik egyházmegyéből a másikba. Van, ahol Romániából érkezett szlovák lelki atyák működnek zömében magyar ajkú községek plébániáin, máshol plébániák szűntek meg és a szomszédos község plébánosára bízták a híveket. „A magyar hitoktató- és kis- papképzés sem működik megfelelően-mondta Karaffa Attila. - Igaz, némi előrelépés már mutatkozik, hiszen a besztercebányai megyéspüspök tavaly megengedte az egyházmegyéjébe tartozó egyik magyar kispapnak, hogy Magyarországon folytassa tanulmányait.” Közismert, a magyar kispapok budapesti tanulását hosszú éveken keresztül Ján Sokol nagyszombati érsek elutasította.

,A nyílt levél és az azt támogató huszonötezer hívő kérelme tehát egyelőre nem talált meghallgatásra. A Komáromi Imanap résztvevői továbbra is magyar főpásztorért imádkoznak” - tette hozzá Karaffa Attila, (vkm)

A 20. Komáromi Imanap programja

14.30: keresztút a Szent András templomtól a híd lábáig; 15.30: megemlékezés Lénár Károly atyáról és a kommunizmusban üldözött felvidéki magyar papokról; 16.00: ünnepi főpapi szentmise a Szent András templomban, bemutatja: Orosch János nagyszombati segédpüspök.

JEGYZET

Futjuk a köröket

LŐR1NCZ ADRIÁN

Alig tavaszból indultam, s szinte nyárba érkeztem, mire megfutottam idei esedékes körömet a Csallóközből Kijevbe, meg vissza. Nem mondom, tanulságos egy hét volt; huszonöt óra vonattal oda, huszonhét és fél vissza, a kettő között meg öt nap tömény Ukrajna. A nyugati civilizációtól a záhonyi határátkelőnél nyugodtan elköszönhet az ember, mert attól keletre már Ázsia van; s bár a földrajzórákról tudjuk, hogy a nevezett vüágrész általában az Urál hegységtől,

meg az Emba folyótól keletre tartózkodik, azért csak járjunk nyugodtan utána - mert közelebb jött.

Míg a Belgrad és Moszkva között szédületes, hatvan kilométer per órás átlagsebességgel közlekedő nemzetközi gyors végigrohan velem a Podóliai-alföldön, az ablaküvegen keresztül beszűrődik hozzám az ukrán valóság. Ki- sebb-nagyobb falvak tünedeznek fel a hatalmas ugaron, melyen csak elvétve lát megművelt földet az ember. Ez a földkerekség talán legjobb termőföldje, melynek hátán bő hatvan évvel ezelőtt ezerszám haltak éhen a parasztok. Erre robogott annak idején nagyapám, hogy majd három évig élvezze a szovjet hadifogolytábor vendégszeretetét. Lvov, azaz

Lemberg - az ukrán szélsőjobb fellegvára. A peronon és környékén úgy masíroznak fel s alá a borotvált fejű, surranós, egyenruhás neonáci-csemeték, mintha máris mozgósítás lenne. Nemzeti érzületekre apelláló politikusok adják alájuk a lovat, „etnikailag homogén” ország, azaz a nemzetállam vízióját festve. A kárpátaljai magyarok szívják a fogukat - egyre kevesebb a magyar (meg más, nem ukrán) szó az iskolákban, közművelődési intézményeik számára a törvény olyan feltételeket szab, melynek, ha minden betűjét betartják, elvész a lényeg.

Kijev - az ország, meg a kilátásta- lanság fővárosa. A taxik első szélvédője mögött gondos rendbe sorakoztatva a pravoszláv

szentek és pátriárkák ikonjai, a kesztyűtartóból küóg a baseballütő. Ikonból és bunkóból gyártanak itt mindenféle méretűt, ki-ki vérmérséklete szerint válogathat. Fizetni dollárban illik, az a tuti, a grivnya egy év leforgása alatt csaknem negyven százalékkal gyengült. Mit ér itt az ezerkétszáz grivnyára, azaz százhúsz euróra (régi pénzben: három- ezerhatszáz koronára) rúgó fizetés? - kérdem ismerősömtől, mire ő figyelmeztet: ez az átlagbér- néljóval magasabb összeg. Időnk hátralévő részében gondosan kerüljük az ehhez hasonló kényes kérdéseket.

Mondom: szinte nyár van, mire megfutom a kört, s a közel hat órán át tartó határátlépést követően ismét Európában vagyok.

Még egy napnak el kell telnie, míg utolér a kárpát-medencei valóság. Nem lesz új királya a honnak, a nagyszombati szurkolók rendőri védelem alatt szedték szét a dunaszerdahelyi DAC-sta- diont, hetedik miniszterét cseréli le a kormány, s nemzetiségi jogaink megóvására összegyűlt tizenötezer aláírás. A magát nemzetinek valló szlovák kormánypárt habzó szájjal várja, hogy tovább nyirbálhassa a nemzetiségi nyelvek használatára vonatkozó jogainkat, az autógyárak termelése csaknem a felére csökkent, az európai parlamenti választások meg nagyjából a kutyát érdeklik. Dunaszerdahelyen tombol a polgármester-választási kampány, Orbán Viktor ismét közellenség, a szegény vármegyés Toroczkait meg Romániából is kitütották, miáltal élettere jelentősen leszűkült. A húsvéti nyúl idén is jó nagyot tojt, a megfelelő helyről is megkaptuk az áldást, Afrikában egy holland kutató feltalálta a cipődoboz nagyságú szoláris kemencét, melynek köszönhetően napenergiával forralhatunk majd vizet a sivatagban, a Himalája tetején meg három nepáli serpa huszonnégy órán át fog imádkozni a vüágbé- kéért. Nagybaj tehát nem lehet, így nyugodtan futhatjuk a megszokott köröket, melyekből egyre érzékelhetőbben egy spirál rajzolódik ki. S ezen európaiak, ázsiaiak, meg mindenféle nációbeliek a legnagyobb egyetértésben ara- szolgatunk egyre lejjebb, anélkül, hogy látnánk a mélypontot.