Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-30 / 74. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 30. www.ujszo.CDtn 6 Kultúra Negyven éve szerepeltek először a BBC-n A Monty Python újra együtt Budapesti Tavaszi Fesztivál: Botho Strauss darabja, A park a Nemzeti Színházban Hideg lelkek, vad ölelések Schell Judit, Rába Roland, Rátóti Zoltán, Stohl András és Murányi Tünde A parkban (Gordon Eszter felvétele) MT1-JELENTÉS London. Ismét összeáll a legendás Monty Python Repülő Cirkusza - de csak egy filmre, amely azonban nem a Gyaloga- lopp - II. Csupán dokumentumfilmről van szó, amely abból az alkalomból készül, hogy az angol abszurd humor legkiválóbb csapatának öt életben lévő tagja 40 éve szerepelt először a BBC-n. John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin ezúttal sem tagadja meg önmagát. A film címe: Monty Python: majdnem az igazság - az ügyvéd változata. (Monty Python: Almost the Truth - the Lawyer,s Cut). Jones pedig úgy nyilatkozott, hogy mindig is ilyen dokumentumfilmre vágyott. - Annyira teljes, annyira hű az igazsághoz, hogy meg sem kell néznem - mondta a színészíró a Daily Telegraph című brit lapnak. John Cleese, akinek állandó rovata van a The Spectator című hetilapban, ez alkalomból a Monty Pythonról írt egykori „vegyes”, azaz lesújtó kritikákból ollózott. A társulat hajdani nagy ellenfelét, Richard Ingramet, a The Spectator egykori kritikusát sikerült vérig sértenie, mivel az emlékezésben még a nevét sem említette meg. Ingram a The Evening Standardnek nyilatkozva különösen azok után vélte övön alulinak Cleese eljárását, hogy a színész már korábban „bosszút állt” rajta: a Waczak- szálló című tv-sorozat egyik figuráját róla nevezte el. A dokumentumfilmet októberben adják ki DVD-n és Blu-Ray változatban, és várhatóan - megemlékezve az első, 1969 októberi szereplése - tévében is mutatnak belőle részleteket. Az öt művész mellett archív felvételről látható lesz az 1989-ben elhunyt Graham Chapman, továbbá számos kollégát és hírességet is meginterjúvolnak, köztük Jeff Bridges és Dan Aykroyd színészeket, Tim Roth rendezőt, Hugh Hefnert, a Playboy főnökét, és Bruce Dic- kinsont, az Iron Maiden metál- banda énekesét. Ugyancsak az évfordulót aranyozta be egy hét végi esemény: szombaton mutatták be első ízben a walesi Aberysthwyth-ben az 1979-ben készült Brian életét, amelyet annak idején a helyi városvezetés betiltott istenkáromlás címén. (A főhős egy egyszerű zsidó, akit összetévesztenek a Messiással és őt feszítik meg). A dolog pikantériája, hogy a városka polgármestere, Sue Jones-Davies maga is szerepelt a kultuszfilmmé vált alkotásban: ő alakította Brian barátnőjét, Iskarióti Juditot. Buja árnyakat, véres mítoszokat hirdet Botho Strauss A park című előadásának nemzeti színházi plakátja. Bujaságból van elég, torz történetből ugyancsak, igaz érzelmekből azonban nem sok jutanézőnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez utóbbiról azonban a darab szerzője, Botho Strauss, az egyik legtöbbet játszott kortárs német drámaíró tehet, aki A parkot Peter Steinnek és a Schaubühne társulatának írta. Kemény, mondhatnám ütős darab. Textúrájával is, képeivel is, kiábrándító diagnózisával is. Könyörtelen őszinteségével, pontos fogalmazásával, kegyetlen leleplezéseivel ugyanis pontos, ugyanakkor kétségbeejtő képet fest világunkról. Sem szta- niolba, sem celofánba, de még csak színes selyempapírba sem hajlandó becsomagolni lesújtó véleményét mindarról, ami itt és most, körülöttünk zajlik. Shakespeare Szentivánéji álmának két tündérfejedelme, Oberon és Titánia nyitják a darabot, akik azért jönnek a Földre, hogy kibogozzanak összekuszált érzelmi szálakat, rendbe tegyenek zavaros kapcsolatokat, de legelsősorban, hogy ebből a személytelen, érzékeden világból kipréseljenek valami mást, költőit, érzékit, ősit, emberit. Amíg Shakes- peare-nél Oberon és Puck vará- zsos erejű virágnedvet csepegtetnek az athéni erdőben alvó emberek halántékára, addig Botho Straussnál Oberon és Titánia egy szimbolikus jelentésű parkban, amely rejteke mindenféle titoknak, sötét vágynak, embertelen tettnek, különös műalkotással igyekeznek hatni az itt megjelenő személyek (városlakók) érzékeire. Ez nem az a bizonyos andalító ’álom, álom, édes álom’, amiről a régi sláger dalol, itt igazán vérre megy a játék. Botho Strauss pedig, aki a Brecht utáni színházi nyelv erőteljes reneszánszának egyik meghatározó egyénisége, szemérmetlenül megmutat mindent, amit e játék egyáltalán nem nélkülözhet. Puck alakját ugyan egy divatos ékszereket és ’nemi lenyomatokat’ gyártó iparművésszel, a saját vágyaival sem bíró Cypriannal helyettesíti, a szentivánéji szellemi (és nemi) befolyás azonban nála is vadító helyzeteket szül. Ha úgy tetszik: az ösztönök gátakat döntenek, s a pokol elszabadul. Menczel Róbert színpadán a Strauss által elképzelt városi park kiszáradt bokrok köre, a tombolóhempergő Titánia alatt őszi avar fedi a deszkákat, elöl feketére lakkozott padok, süllyedő-emelkedő asztalok, talán egy kávézó, ahol a két házaspár, a szerelmi négyes (Schell Judit és Rátóti Zoltán, Murányi Tünde és Stohl András) ’variál’, miközben mindkét páros tagjai között teljes az elidegenedés, a gyűlöletig fajuló ellentét. Ekkor jelenik meg Titánia, aki vágyaitól vezérelve kezdettől fogva bikafejű párját hajszolja, s a Cypriantól kapott amulettekkel rendesen bekavar. A házasság egyik párjáról közben kiderül, hogy erősen jobboldali és rasszista, a másik pár férfitagja házasságát ’jegelve’ bevallja barátja asszonya iránt érzett, eddig mélyen leplezett szerelmét, az ő feleségéről meg kiderül, hogy szexuális elhanyagoltságán végre szívesen változtatna. Ám Cypriannak (Rába Roland) is megvan a maga keresztje: az ő eszét egy nagyra nőtt capuccino-fiú vette el, aki majd a bokrok mögött veri halálra. A városi kamaszok (Orth Péter és László Attila) ugyancsak eszelősen keresik vágyaik perzselő tárgyát, egyikük nyílt színi ’kézimunkája’ már a teljes érzelmi csőd, a száraz tragikum. Oberon és Titánia: László Zsolt és Nagy Mari. Bokáig érő kék bőrkabátban az egyik, bordóban a másik. Oberon motoros csizmában rohangálva bizonygatja: mindenki eléri szerelmi vágyát - ha kap rá egy esélyt. Titánia mezítláb és (nyitott kabátja alatt) csupasz testtel közlekedik. Kabátjától azonban gyakran megválik. Minden hímben az örök szerelmet keresi, de jöhet bárki: mohón, nagy étvággyal veti rá magát. Nagy Mari meztelensége ugyanolyan természetesnek hat a színen, mint mélyről fakadó játéka. Nincsenek félresiklott helyzetei, elhibázott pülanatai. Szívét-lel- két, testének minden hajlatát, porcikáját a szerepének adja. László Zsolt a vesztes férfi, a vereséget szenvedett Oberon alakjában most is a legjobb (színészi és fizikai) formáját hozza. „A szerelem veszített” - mondja mindent belátva a darab végén, miközben zuhan egyre mélyebbre. Titánia fia (Makranczi Zalán) is egy kiégett, célját vesztett fiatal a darab záró akkordjában. Hidegen ölel, vadul taszít. Szeretkezése Gáspár Katával a gyilok orgazmusa. Shakespeare álma ’lázas’, forró álom, Botho Straussé jegeces, rémisztő. Shakespeare megindít, felemel és repít, Botho Strauss megráz, padlóra vág és kiábrándít. Lehet választani. Alföldi Róbert rendezése idegesítő, de legalább nem hazudik. Az angol abszurd humor legendás hatosfogata: az első sorban balról Eric Idle, Michael Palin és Terry Jones, a hátsó sorban az 1989-ben elhunyt Graham Chapman, John Cleese és Terry Gilliam (Képarchívum) Szerbhorváth György azért kezdett el írni, mert Kishegyesen sok furcsa dolog történt, nem kellett Afrikába menni fegyvert csempészni, hogy legyen témája „Az otthon ott van, ahol internetcsatlakozás van” MISLAY EDIT Magyarul határon innen és túl címmel új irodalmi társalgót indított a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete - egészen pontosan az intézet társszervező, a kulturális programsorozat sikeres meg- pályázója ugyanis a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszéke volt. A program- sorozat keretében a határon túli magyar irodalom neves képviselőivel ismerkedhet meg a pozsonyi közönség. Igaz, a sorozat első vendége, Szerbhorváth György megjegyezte, rá most nem igazán érvényes a határon túli író megjelölés, hiszen két éve megkapta a magyarországi letelepedési engedélyt, és a Magyar Rádió munkatársaként jelenleg nem publikál túl gyakran. Ez persze bizonyára csak ideiglenes állapot, mert nehezen hihető, hogy a remek tollú író, aki azelőtt sokat és sok helyen publikált, sokáig hagyja pihenni a tollat (vagy a számítógép billentyűzetét). Pozsonyi látogatásakor elárulta: tizennyolc év alatt most először fordult elő vele, hogy egy határon (ez esetben a Magyarország és Szlovákia között húzódón) ellenőrzés nélkül léphetett át, úgyhogy ez számára már tiszta Nyugat. Szerbhorváth György első kötete, a Dombosi történetek (Aaron Blumm-mal és Mimics Gyulával közösen) 1997-ben jelent meg Újvidéken. Ezt követte a kultúrszo- ciológiai írásokat közreadó Vajdasági magyar bölcsek protokol- lumai, (1998, Újvidék), majd az esszéket „raktározó” Spájz (2000, Újvidék), Vajdasági lakoma címmel (2005-ben a Kalligram Kiadónál jelent meg) pedig az Új Symposion című kulturális folyóirat eszmetörténeti és kultúrszo- ciológiai elemzését nyújtotta át az olvasóknak, nem kis vihart kavarva hazai berkekben. A 37. évében járó író, szociológus, publicista a vajdasági, mintegy 5000 lakosú Kishegyesen nőtt fel, életének meghatározó szakasza köti ide. Kishegyes nem akármilyen hely, tehetnénk mindjárt hozzá, a művészeteket illetően nagyon „kedvező az éghajlata”, hiszen nem csupán Szerbhorváth György indult innen, hanem például Lajkó Félix vagy Rúzsa Magdi is. Azzal sem sok község dicsekedhet, hogy olyan fesztiválnak (Juhász Katalin felvétele ad évente otthont, amelyen neves művészekkel találkozhat a közönség. (A Dombosi Fesztivált egyébként Szerbhorváth György bátyja szervezi.) S hogy miért kezdett el írni? Elmondása szerint azért, mert Kishegyesen „sokféle furcsa eset történt meg velünk, nem kellett Afrikába menni fegyvert csempészni”, hogy legyen témájuk. Történeteit hallgatva valóban olyan érzése támadhatott a pozsonyi est közönségének, hogy egy ilyen különös és nem mindennapi sztorikban gazdag faluban az lett volna furcsa, ha nem kezd el írni. A falu egyik „vendéglátóipari egysége” például a Kocsma az Ivanhoe-hoz nevet viselte - mivelhogy Walter Scott regénye volt az egyetlen könyv, amelyet a tulaj, Vlado annak idején olvasott. Vlado a délszláv háborúból tetemes mennyiségű fegyverrel tért haza, s nem éppen a tisztes polgárok életét élte - a saját feleségét is elrabolta, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia, és még a kommandósok is kivonultak miatta Kishegyesre. A története nem végződött happy enddel... „Ilyen közegből származom. Sok teidn- tetben inspiráló, de nem sok perspektívát nyújt” - mondta Szerbhorváth György. 1988-ban Budapesten szerzett diplomát az ELTE szociológia szakán, majd hazatért, később, a NATO-bombázások idején újra Magyarországra költözött, mivel otthon nem talált megfelelő munkát. ,A kisebbségi létben ezt úgy látják, hogy elhagytad a közösséget” - jegyezte meg, de mint hozzátette, nem híve az „inkább halj éhen, de maradj otthont” nézetnek. Véleménye szerint a kisebbségi lét nem minden esetben hálátlan szerep, mert így két kultúrából meríthet az ember. Arra a kérdésre, hol van most igazán otthon, találóan - s egyben utalva mozgalmas „vándoréletére” - így válaszolt: „A haza ott van, ahol internet-csatlakozás van”. Némi hiányérzetem azért van az est kapcsán: noha a programsorozat egyik szervezője a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszéke, egyetemistákból csak mutatóban voltak jelen páran a közönség soraiban. Kár, hogy a bölcsészek számára nem elég vonzerő, hogy személyesen találkozhatnak a kortárs magyar irodalom egyik jeles képviselőjével.
