Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-30 / 74. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 30. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Szexfilmek az elszámolásban Kínos bocsánatkérésre kényszerült a brit belügymi­niszter, mert költségelszámo­lási listáján egy fizetős csator­na „felnőtt” filmjei is szerepel­tek. Jacqui Smith a Sunday Express című brit bulvárlap híre szerint egy 67 fontos ká­beltévé-előfizetési számlát is beterjesztett egy tavalyi el­számolásában. A miniszter környezete gyorsan tudatta, hogy a szexfilmek megtekin­tése idején Jacqui Smith nem tartózkodott otthon - vagyis férje nézte azokat. A belügy­miniszter nyilatkozatban kért elnézést, amiért az internetes előfizetés elszámolásához „té­vedésből” csatolta a kábelté­vésszámlát. (MTI) Szép lassan nyakunkon a gazdasági nacionalizmus, a nyíltszíni sovinizmus és rasszizmus, az ellenségkeresés Weimari déja vu Csehországban lemondott Topolánek kormányfő, mi­után a parlamenttől, ki tudj a hányadszorra, nem kapta mega bizalmat. Magyaror­szágon távozóban van Gyur- csány Ferenc, mert a béna ka­csa hozzá képest távfutó vi­lágbajnok. Szlovákiábana néhai jobbközép koalíció egyetlen pártja sem tart tíz százalék fölött. Értékelhetjük a helyzetet bárhogy, a rend­szerváltás huszadik évfordu­lója előtt ez a helyzetkép, leg­alábbis Európa középső (?) vagy keleti (?) felében. LOVÁSZ ATTILA Topolánek, Gyurcsány, de Dzu- rinda is elkövettek egyenként annyi bakit, amiért igenis el lehet(ett) távolítani őket a helyük­ről, vagy amivel a bizalomvesztést megszolgálták. A helyzet komi­kuma, és egyben hatalmas, követ­kezményeit tekintve még csak nem is végiggondolt tragikuma, hogy az említett urak nem azért távoznak, távoztak, amiért kellene vagy kellett volna, hanem azért, amiért anno nagyon is kívánatos volt kormányrúdhoz engedni őket. Topolánek volt az 1991-es, Klaus által még a föderáció idején beindított reformfolyamat után az első és egyeden, aki azt ígérte a cseheknek, amit amúgy sem úsz­nak meg: a nagy elosztó rendsze­rek reformját, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az állam fi­nanszírozási modelljének válto­zását. Gyurcsány a Medgyessy- érát követő két éves totojázás után azzal állt neki egy négyéves ciklusnak, hogy felszámolja a fenntarthatadan elosztó rendsze­rek pazarlását és hiányteremtését. Hogy nem tette meg, az az ő hibá­ja. Hogy 2008 márciusa után meg nem tehette meg, az már a Fidesz lelkén szárad. Dzurinda sem a haverok közbe­szerzési ügyei miatt távozott két aránylag sikeres kormányzati cik­lus után, hanem azért, mert jött egy ember, aki azt mondta, hogy a sült galamb már felszállt, de a népnyúzók miatt nem bír megér­kezni. Itt tartunk. A reformerek támogatottsága egyébként (lett légyen szó Topo- lánekről, Gyurcsány lehetséges utódjáról, vagy éppen Dzurinda követőjéről) a széles néptöme­geknél - értsd: választók - nem éppen nagy. Csehországban ko­moly esélyei vannak annak a Pa- roubeknek, akinek az egészség­ügyről az ingyenesség, a nyugdíj­ról a jogosultság, az adóról meg a „fizessenek a gazdagok” jut eszé­be. A lehetséges magyar választá­sokon akár alkotmányos többsé­get is elérhet a Fidesz, élén Orbán Viktorral, és teljesen új alapokra helyezné a magyar gazdaságot és közfinanszírozást, de eddig csak annyit mutatott be közvedenül az elképzeléseiből, hogy megfúrta az egészségügy és oktatásügy re­formjának első lépéseit, szociális népszavazásnak aposztrofálva ezt az ostobaságot. A szlovák kormány már két éve bizonyítja, hogy legfontosabb kormányzati feladatának a nyug­díjalapok lenyúlását, a haverok meggazdagodását és a magyarok marginalizálását tartja. Mindhá­rom alternatíva e háromjobb sor­sa érdemes országban az egyszer­egynél egy fokkal továbbjutott át­lagpolgárt az őrület határába kell, hogy kergesse, hiszen mindhárom (érettségi tételekből szemezget­ve: „ako by ich bola mala jedna materi’ - Ján Botto) azt magya­rázza elég nagy sikerrel, hogy 100 euróból elvégezhető az, ami 150-be kerül, s hogy ha hárman összedobnak 100-100 eurót, ak­kor abból biztos 500 lesz. Eköz­ben szép lassan nyakunkon a gaz­dasági nacionalizmus, egyes, egy­re erősebb csoportoknál a nyílt- színi sovinizmus és rasszizmus, el­lenségkeresés és - természetesen - a „rend” iránti vágy (déja vu weimari köztársaság, 1930-as évek). Még nem éhezünk, még csak vissza kellett fognunk ma­gunkat egy kicsit, de máris a meg­oldhatatlan feladatok azok, ame­lyek a közéletet determinálják. Kelet-Európa háborúra készül. A kormányváltás teljesen demokratikus mod a gazdasági válság politikai hatásainak levezetesere Kormányválságok lesznek a régióban MTl-HATTER További kormányválságokra kell számítani a kelet-közép-euró- pai régióban és a Balkánon - véli több szakértő. Gyarmati István, a budapesti Demokratikus Átalaku­lásért Intézet igazgatója és Tóth- Czifra András, a Vision Consulting elemzője arról is beszélt, hogy megerósödhetnek-e a szélsősége­sek a kormányválság sújtotta or­szágokban. „Nem vagyunk még a végén. Azok az országok vannak veszély­ben, ahol kicsi a kormánytöbbség vagy olyan kormánykoalíció van, amely nem homogén pártokból áll össze. Mindegyik kormányválság előtt álló országra igaz, hogy kor­mányuk nem képes kezelni a gaz­dasági válságot, fizetési gondok­kal küzd - hangsúlyozta Gyarmati. Tóth-Czifra András is arról be­szélt, hogy „fogunk még látni kormánybukásokat” a régióban, de sokszor ez nem lesz olyan szembetűnő műit Magyarorszá­gon, Csehországban vagy Lettor­szágban. Például Bulgáriában is valószínűleg meg fog bukni a kor­mány a nyári választásokon, de ez valószínűleg nem kap majd akkora figyelmet, hiszen nem előre hozott választásról lesz szó. Feltehetően a román kormány is leköszön ebben az évben, ott pedig rá lehet fogni az elnökválasztásra a történteket. Emellett Horvátországban sem stabil a kormány - mutatott rá. Amíg Lettországban és Magyar- országon teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdasági válság miatt kel­lett távoznia a kormányfőnek, ad­dig Csehországban egy napi politi­kához tartozó vesztegetési ügy ve­zetett a kormány bukásához - elemezte a helyzetet a szakértő. Olyan országokat fenyeget leg­inkább a kormányválság veszélye, ahol a reformokat rosszul kom­munikálták. Szintén közös ezek­ben az országokban, hogy a távozó kabineteknek van alternatívája, amely a helyébe léphet - tette hoz­zá. A két szakember egyetértett abban, hogy a legnagyobb ve­szélyben Ukrajna van, ahol min­den tényező adott egy komoly kormányválsághoz. Az elemzők szerint nincs jelen­tősége annak, hogy melyik ország­ban milyen színezetű kormány van hatalmon. A jelenlegi helyzetben annak van a legkevesebb jelentő­sége, hogy egy kormány bal- vagy jobboldali - fogalmazott Tóth- Czifra András. Példákat említve kiemelte: Lettországban jobbkö­zép kormány kényszerült távozni és a helyébe is jobbközép kormány lépett. Csehországban is jobbkö­zép kormány bukott meg, Ma­gyarországon baloldali kormány van válságban, Bulgáriában szin­tén baloldali kormányválság lehet. Gyarmati István is rámutatott, A jelenlegi válságos helyzetben annak van a legkevesebb jelentősé­ge, hogy egy kormány bal- vagy jobboldali. hogy a magát baloldalinak mondó magyar kormány ugyanazt csinál­ta és ugyanabba bukott bele, mint a magát jobboldalinak valló cseh. A jobb- és baloldali kormányok kö­zötti különbségek általában és a válságkezeléssel kapcsolatos in­tézkedések kapcsán is elmosódtak mára-fűzte hozzá Gyarmati István úgy vélte: a szélsőséges pártok népszerűbbé válhatnak az ilyen helyzetben. így Magyarországon lehet, hogy a Jobbik bejut az Országgyűlésbe, míg Csehországban a kommunis­ták erősödhetnek meg még job­ban. Ugyanakkor nem lehet a radi­kális erők komoly előretörésével számolni, a kormányváltás ugyan­is „egyfajta szelep, amely levezeti a feszültséget”. Az emberek akkor fordulnak inkább a szélsőséges irányzatok felé, ha nem látnak demokratikus alternatívát, de­mokratikus kitörési lehetőséget. Ez a helyzet most nem áll fenn a régió országaiban - tette hozzá. A térségben nincs olyan veszély sem, hogy bárhol antidemokrati­kus változás következzen be. A kormányváltás teljesen demokra­tikus mód a gazdasági válság poli­tikai hatásainak levezetésére - emelte ki Gyarmati István. „Nem vagyunk ahhoz hozzá­szokva, hogy kormányválságok vannak ezekben az országokban, mert egy kommunista kormány sose került kormányválságba, de ez egy normális velejárója a de­mokratikus világnak” - értékelte a jelenlegi helyzetet a szakember. Olaszországban és Görögország­ban például rendszeresek a kor­mányváltások- tette hozzá. KOMMENTÁR A közélet pöcegödre BARAK LÁSZLÓ A hétvégén Robert Fico és Ivan Gašparovič közvetve, Ján Slota meg Anna Belousovová pedig közvetlenül tette egyértelművé, hogy semmiféle riválist vagy politikai ellenzéket nem tűrnek meg, és fel­tétlen hűséget várnak el az állampolgároktól, akiket kvázi alattva­lókká szeretnének degradálni. Akárcsak annak idején Adolf Hitler, akinek a fasizmus eszméjét első lépésben a hírhedt hosszú kések éj­szakájával sikerült rettegett és végzetes állami ideológiává hizlal­nia. Természetesen az SNS szombati rendkívüli konferenciájának végkifejletéről van szó, amely során Ján Slota és Anna Belousovová jelképesen bár, de ugyanúgy másodrendű állampolgárokká nyilvá­nította a szlovákiai magyarokat és mindazokat a polgári gondolko­dású szlovákiai választókat- értsd, „az értelmiségi szemetet” -, akik az általuk támogatott államfőjelölt, Ivan Gašparovič pozícióját veszélyeztető Iveta Radičovát merték támogatni az államfőválasz­tás első fordulójában. Slota és Belousovová voltaképpen ugyanúgy kiiktatandó szemétté nyilvánította a számukra kellemetlen állam­polgárokat, mint anno a pszichopata Führer a zsidókat- puszta lé­tezésük okán. És persze azt az értelmiséget, amely idejekorán azo­nosította a náci bacilust a korabeli Németországban... A szóban forgó két nacionalista bacilusgazda jelenete, amelyben egymás szájából kapkodták ki, majd okádták az általuk kipécézett ellenségre az alpári szitkokat, korántsem okozott meglepetést. Az SNS politikusairól ugyanis a kezdetektől fogva nyilvánvaló, hogy a közélet pöcegödrében szocializálódtak. Az sem különösebb megle­petés, hogy Robert Fico a szóban forgó szánalmas, egyszersmind fé­lelmetes vagdalkozást, mondhatni ugatást némán tűri, tehát mini­mum azonosulni képes vele. Sőt a piszkos kampány teendőit vélhe­tően ő maga bízta piszkos csatlósokra, mert abban reménykedik, hogy a gondolkodó szlovák választókés az általa, de pártfogoltja, Ivan Gašparovič által is többször nyüvánosan megtagadott szlová­kiai magyarokkal szemben ők nálánál hatékonyabban képesek egy­ségfrontba kovácsolni és mozgósítani Szlovákia legbutább, tehát legszélsőségesebben kalkuláló néprétegeit. Április negyediké tehát egyáltalán nem csupán arról szól, hogy az elnöki palotában Robert. Fico cinkos, de leginkább lusta, félművelt lakája hegyezheti-e majd a zabot továbbra is. Nem is csak arról dönthetnek a választók, hogy Radičová személyében egy olyan társadalomtudósnak adnak-e megbízást, aki szociológusi hivatásából adódóan képes szakavatott és hatékony szószólóként pártfogolni őket az olyan politikusi tö­rekvésekkel szemben is, amelyeknek egyértelmű célja, hogy okta­lan, tehetetlen, s alkalom adtán, illetve szükség szerint akár kiikta­tandó, sőt kiiktatható alattvalókká silányuljanak. Április negyediké igazi tétje az, hogy milyen mértékben vevő a 21. századi Szlovákia népessége a fasisztoid ideológiával kokettáló pártpropagandára?! A közélet pöcegödre-e ez az ország, avagy sem... ?! Ha pedig így áll a helyzet, leginkább a veszélyeztetettek, a szlovákiai magyarok és a normális szlovákok nem lehetnek közöm­bösek, vagyis tétlenek a második forduló napján. Egyelőre nem kell az utcára vonulniuk. Elég, ha elmennek a választóhelyiségbe és le­adják a maguk szavazatát-elsősorban önmagukért. .. JEGYZET Kutyavilág JUHÁSZ KATALIN A múltkor mesélte valaki a fod­rásznál, hogy képzeljem csak el, márFeroM.-ban, aszlovák sztárdivattervezőben sem lehet megbízni. Mert mire vetemedett ez a pénzéhes ficsúr?! Egysze­rűen fütyült az idei báli szezon­ra, a pozsonyi felső tízezer dá­mái hiába fizettek neki hatszáz eurós előleget, a ruha nem ké­szültei időre, Fero pedig meg­nyugtató kifogás helyett az iga­zat vetette odanekikfoghegy- ről, hogy tudniillik annyi meg­rendelése vankutyakabátkákra, hogy lassan nem éri meg embe­rekkel foglalkoznia. Egy-egy flancos, egyedi tervezésű kutya­kosztüm ára informátorom sze­rint a400 eurót is elérheti a fel­használt anyag, a díszekés bera­kások számától és jellegétől füg­gően. Mivel egy ilyen „költe- mény”jóvalkevesebb idő alatt készül el, mint egy báli ruha, a divattervező profilváltása érthe­tőnek és tulajdonképpen logi­kusnak tűnhet. Az illető egyéb­ként újabban csini kis nyakörve­ket és pórázokat is tervez csiva- váknak, tacsiknak, pekingipalo- tapincsiknekés más ölebeknek, illetve inkább gazdáiknak, akik a napi sétát afféle divatbemutató­nak, „rongyrázásnak” tekintik. Rendkívül fontos szempont ná­luk a gazdi ruházatával való harmonizálás, azaz egy kutyus- naktöbbtoalettjeis van. Kapha­tóak krokodübőr-, sőt Swarov- ski-kristály berakásos nyakör­vek, a kutyaágyakról nem is be­szélve. Ezekközül némelyik- komolyán mondom - többet tud, műit egy gyerekágy, hiszen léte­zik például fűthető fekhely, spe­ciális, hőtartó pokróccal, vagy épp hűsítő ágyikók a nyári hóna­pokra. A luxus tehát a kutyadi­vatban is megjelent, rég nem csak arról van szó, hogy minél drágább, divatosabb és „márká- sabb” fajtát vásároljon a gazdag ember, hanem arról is, mivel ci- comázza. És akkor még nem be­széltünk a különböző fejékekről, díszekről, vicces sapkákról és a szintén rendkívül gusztusos láb­belikről. Ezek iránt ilyen cudar időben bizony nagy a kereslet, főleg, ha a szomszéd pincsije is abban feszít. Az interneten ter­mészetesen speciális honlapok várják a gazdikat, elég, ha beír­juk akeresőbe a következő hívó­szavakat: „kutya, kiegészítők, kutyafelszerelés”, ésegyegész kis univerzum tárul elénk. Egy felmérést is találtam a világhá­lón, eszerint a hazai felső tízezer havonta pont tízezer koronának megfelelő eurót költ kedvencé­re . Ébben már benne van a minő­ségi kutyatáp, a divatosjátéksze- rek, a bőrkímélő, szőrfényesítő samponkülönlegesség, valamint akutyafodrász-szalon. Szóval válság idevagyoda,ezena fron­ton nincs még kutyavilág.

Next

/
Thumbnails
Contents