Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-28 / 73. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 28. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ FTP Erőteljes lehűlés fenyegeti Izrael és az EU viszonyát, ha az új izraeli kormány nem kötelezi el magát a palesztinokkal való békefolyamat mellett- nyilatkozta a Financial Times De- utschlandnaktöbb uniós tagállam külügyminisztere. A német üzleti-politikai napilap értesülései szerint az EU arra készül, hogy megszakítja az Izraellel a viszony elmélyítéséről tavaly megkezdett tárgyalásokat, ha a Benjámin Netanjahu vezette új kormány nem tesz erőfeszítéseket a konfliktus rendezése, s a kétállami megoldás - Izrael és egy önálló palesztin állam egymás mellett létezése-érdekében. (mti)- Amikor minden virágba borul, az emberek a pollenre allergiásak, amikor a hülyeség virágzik, a magyarokra. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E A nap mondata Lapunk fejléce alatt az olvasó minden nap megtalálhatja a nap mondatát, melyet a „tegnap” legérdekesebb - általában legidétlenebb - kijelentései közül választunk ki. Van úgy, hogy nehéz igazán frappáns, ugyanakkor elég szerencsétlen mondatot találni az aznapi elszólások között. A kampányidőszak nem tartozik ezek közé. MÓZES SZABOLCS „Nap mondat van?” - kérdi a fő- szerkesztő a gyűlésen. „Gašparovič délután sajtót tart” - így a válasz ezekben a napokban. Ezzel is lehetne jellemezni államfőnket, aki az elnökválasztás egy hét múlva sorra kerülő második körének is nagy esélyese. Ezzel is lehetne jellemezni az ország népét. Amely jórészének megfelel egy olyan elnök, aki ahány nap, annyi blődséget hord össze. Kampányidőben nyilatkoznia kell, láttatnia kell magát. Pechére. Ha húsz-húszonöt százalékos előnnyel nyerte volna meg az első fordulót, talán beérné egy szófukar „inkább nem mondok semmit, hogy ne rontsak semmit” mottójú kampánnyal, így ez nem megy. Eddig évente legfeljebb pár zöldségen derülhettünk- vagy inkább szégyenkezhettünk -, például amikor a horvát tengerpartot a szerbbel keverte össze, Tony Blairt miniszterelnöki elődjével, a Balkánt a balkonnal. Most felgyorsult a tempó, több lett az eredetileg okosságnak szánt idétlenség is. Az alig kilencszázalékos különbség Ivan Gašparovičot talán még a kelleténél is jobban mozgósította. Hősünk mindennap úton van: folyót terel új mederbe, pedagógusokat jutalmaz, kiállítást nyit meg. Közben egymás után fogadja a kormány minisztereit, akik idestova két éve nem is jártak a Grassalkovich-palotában. Most, a választások előtti napokban mindent be lehet, be kell vetni. Csoda, hogy ilyen munkatempó mellett az eddiginél is több zöldséget hord össze az egyre szenilisebbnek tűnő államfő? Kár, hogy jövő héten vége a kampánynak. Több időt kell eltölte- nünk a nap mondatakeresésével. A kampányban menetrendszerűen megjelent a magyarkártya is: a nemzetien gondolkodó és szociálisan érző kormánypárti politikusok újból jelezték, milyen veszélyt jelentünk az ország jövőjére. Nem diktálhat Szlovákiának a gazdag Pozsony és a magyarok - harsogta minap a nemzeti párt amazon alelnöke. Képzeljük el, hogy egy politikus azt mondaná: a Vág-partiak nem dönthetik el, ki lesz Szlovákia elnöke! Avagy: az epeijesieknem diktálhatnak nekünk! Ugye milyen abszurd? Melyik politikus merné kijelentem? Öt évvel ezelőtt sem Ján Slotát, sem Robert Fico kompániáját, sem az akkor megválasztott államfőt, Ivan Gašparovičot nem zavarta, hogy a gazdag Pozsony és a magyarok rá szavaztak a második körben Vladimír Mečiarral szemben - már aki elment választani. Akkor jók voltunk nekik, mert az ó jelöltjüket juttattuk a bársonyszékbe. De most márinkábbfogjukbeaszánkat. Az elnökválasztási kampány hevében ne feledkezzünk mega forgalomból kivont hazai autókról sem. A gazdasági minisztérium feltalálta a pénzügyi-gazdasági perpetuum mobilét, amit roncsprémiumnak neveztek el. Magát az intézkedést természetesen nem kis országunkban ötlötték ki, örökmozgóvá a tárca argumentációja tette. Ľubomír Jah- nátek miniszter szerint a projekt rendkívül sikeres és főként mindenkinek jó. Az autóiparnak, mert gyárthat, az autókereskedőknek, mert van vevőjük, az új autóra áhíto- zóknak, mert olcsóbban juthatnak gépkocsihoz. Az államnak pedig azért, mert az áfán keresztül visszakapja azt, amit roncsprémiumként szétoszt. Ha ez ilyen egyszerű, miért nem támogatja az összes terméket - a fogkrémektől kezdve, a fényképezőgépeken át az élelmiszerekig - hasonló prémiummal? Hiszen mindenki jól járna, a kiosztott dotációkat az állam is visszakapná a különféle adókon keresztül. Perpetuum mobile viszont nincs. A szlovákiai roncsprémium sem az. Egyáltalán nem használ a szlovákiai autóiparnak, mert az csupán termelése töredékét értékesíti itt, az autókereskedők is csak pár hét „haladékot” kaptak, utána folytatódik a visszaesés, és kérdéses, mennyire használ a vevők többségének. Az egy-két ezres prémium miatt ugyanis olyan termékre dobnak ki sok ezer eurót, amire normális esetben nem költenének. Vagy nem most. Arról nem is beszélve, hogy sok összezúzott autónak semmi baja sincs, csak az, hogy több mint tíz éve gyártották. Az intézkedésre leginkább azok fizetnek rá, akik nem kívánják kihasználni, ugyanis a cechet mi áll- juk. Mindenki. Sokmillió adózó dob össze húszezer „roncsoltatót” új kocsijára. És hogy ez az áfán visszajön? Ha nincs roncsprémium, az emberek az így autóra költött pénzük egy részét úgyis elköltenék, annak pedig egyötöde áfa formájában motiváló prémiumok nélkül is az államkasszában kötne ki. Pénzük másik részét meg legalább nem vernék el. Úgyis szűk esztendőkjönnek. Vagy a kormány szerint az a helyes, ha mindenki úgy viselkedik, ahogy ó? Szűkös időkben is költekezik? KOMMENTÁR Miniszterelnök-váltás LAKNERZOLTÁN Kormányválság nem volt eddig Magyarországon - az MSZP-kor- mány ügyesen szedte össze a parlamentben a fontos törvények elfogadásához szükséges voksokat - de most már az is van. Közjogi értelemben nem történt semmi, hiszen a miniszterelnök nem mondott le, a kilátásba helyezett bizalmatlansági indítványt nem indították útjára. Ám Gyurcsány Ferenc bejelentette távozási szándékát, és számára ma az lenne a politikai kudarc, ha meg kellene tartania a kormányfői széket. A váltás kivitelezésére két hetet adott. A magyar miniszterelnök elhagyhatta volna posztját korábban is, anélkül, hogy azon bárki csodálkozott volna. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, a katasztrofális önkormányzati választási vereség, a szocialisták számára két és fél éve lesújtó közvélemény-kutatási adatok, a népszavazási kudarc mind „lehetőséget” teremtettek erre. Gyurcsány azonban mindvégig kitartott, küzdött, hitt abban, hogy megfordíthatja a helyzetet. Múlt szombaton nyilvánvalóvá vált, hogy immár ő sem hisz a sikerben, legalábbis abban nem, hogy egy ilyen lépés nélkül fordíthat saját ügyén. Garancia most sincs arra, hogy a fordulat bekövetkezik. A kormányfő a szocialisták kongresszusán lépett hátra, de úgy hogy közben megtartotta a pártelnöki posztot. Újraválasztása 85%-os többséggel olyan siker a számára, amit a jelen helyzetben aligha érhetett volna el drámai bejelentése nélkül. Másfelől azonban - hä miniszterelnök-cserélő tervei valóra válnak- heteken belül megszűnik az a hatalom, amelynek birtokában a többi szocialista politikus fölé kerekedett. Vezető szerepe egyelőre vitathatatlan, de párton belül sokkal sebezhetőbb lesz, mint bármikor. Az új miniszterelnök megválasztásához nem elég az egyszerű többség, hanem egy fix szavazatmennyiség kell: a ma 384tagú parlamentben 193 voks. Ennyi az MSZP-nek nincs, ámbár 188 szavazata mellé valószínűleg tudna másik ötöt szerezni. Az egyedül kivitelezett miniszterelnök-választás viszont nemcsak kockázatos lenne, hanem politikailag is értelmetlen. Ha Gyurcsány arra építette hősiesnek szánt gesztusát, hogy nem kíván az összefogás akadálya lenni, akkor rosszul venné ki magát, ha az MSZP egymaga cserélne miniszterelnököt. Az utódról sem hinnék el, hogy őt valój ában nem Gyurcsány irányítja, nem lenne hát értelme az egész akciónak. Ezért kell a szocialistáknak egy társ a folyamatban. A Fidesz nyilván nem partner, mert előrehozott választást akar, és azon győzni. Az MDF nyíltan semmiképp se akar az MSZP mellé állni, elég neki az évek óta tartó vád, hogy a szocialisták felé tolódott (bár inkább csak a Fidesztől távolodott), s hogy megszavazta az adótörvényeket. Marad az SZDSZ, amely a miniszterelnök „alakítsunk új kormányt” mondatában saját őszi javaslatára, a szakértői kormány igénylésére ismert. Örül, hogy ismét fontossá vált, s hogy a szocialisták közeledtek a liberálisok gazdasági programjához. Ami egy hete zajlik Magyarországon, az szokásos politikai alkufolyamatnak indult, azzal a különbséggel, hogy nemcsak két pártnak kellene megegyeznie, hanem egy harmadik fél, a leendő „külsős” kormányfő jelenléte bonyolítja a helyzetet. Neki ugyanis speciális igényei lehetnek, mint például Surányi Györgynek, aki a Fidesz békegalambját várta a vállalás feltételeként. A galamb nem jött, Surányi nem vállalta. Ez a cikk péntek reggel íródik, s mire megjelenik, a feleknek már csak egy hetük lesz arra, hogy a miniszterelnök-jelölt startra készen álljon. Az alkufolyamat esetlen „fejvadászattá” vált, egyre nehezebben folytatható. Ha az SZDSZ nem talált számára elfogadható nevet az MSZP második, pénteken átnyújtott listáján, akkor már nemigen tud hova hátrálni az előrehozott választás támogatása elől. Ha van olyan, akiben fantáziát lát, megkezdődhet az új kormány összeállítása. Akkor a feleknek már „csak” arra kell vigyázniuk, nehogy a miniszterelnök-jelölt visszalépjen, vagy a megválasztása után mondjon le egy rossz pillanatában. JMWW A dzsungel könyve KÖVES Dl KÁROLY A történet szerzője nem Rudyard Kipling, hanem néhány, a közemberek számára ismeretlen, a jólét fürdőmedencéjében pancsolójóember. Ók a gazdasági válságnak nevezett világjátékok okozói, akiknek három istenük van, de mindhármat ugyanúgy hívják: Pénz, Pénz és Pénz. Akik mellesleg úgy viselkednek, mintha elszenvedő alanyai lennének egy balesetnek, nem az előidézői. A jelenet színhelye New York, ahol nemrég, óriási érdeklődéstől kísérve lezajlott az első ingatlanárverés. Szereplői azok a szerencsétlenek, akik a válság áldozataiként elveszítették házukat. Mi, közép-európai gyalogpolgárok ebből annyit láttunk, amennyit a televízió közvetített: sugárzó arcú, mámorosán ugráló embereket, akik hihetetlen olcsón jutottak telekhez, családi házhoz, lakáshoz. S mialatt ók boldogan ünnepeltek, egy sarokkal odébb egy másik (semmivel sem kisebb) tömeg az öklét rázta. Ótólük éppen azt vették el, amihez az előbbiek bagóért jutottak hozzá: az otthonukat. Látva az emberi hiénizmus vüá- got bejárt képkockáit, az ember kénytelen elgondolkodni: ez lenne ama szép, varázslatos világ, amelyről a vasfüggöny rozsdás lyukain ki-kikukucskálva álmodoztunk évtizedekig, amikor fulladoztunk a bezártságtól? Ez lenne a szabadság imperatívusza, az emberi lehetőségek csúcsa, a szabad piaci verseny megtestesülése? Áz egymás bukása, elesettsége fölötti öröm? Valószínűleg, sót biztosan nem ez, csak az ember hajlamos az általánosításra, és a dolgokat olykor feketének és fehérnek látni. Ebben a bonyolult és szövevényes világban az átlagembernek egyébként sem könnyű kiismernie magát. A többség a ház végében húzódó kerítésig lát, s amíg megvan a kerítés, azon belül az udvar, az udvaron a diófa, alatta a kapirgáló tyúkok, képes azt hinni, hogy minden biztonságosan és olajozottan működik. Amíg benemcsapakertjébea forgószél. Az elmúlt hetekben vészforgatókönyvek tucatjai jelentek meg, amelyek helyi konfliktusok, háborúk, darabjaira hulló országok víziójával riogatják a Föld lakosságát, amelyek előidézője a gazdasági válság. Ebből egyelőre annyi tapasztalható, hogy egymás után buknak a kormányok Európa-szerte, mert a tömeg egyre elégedetlenebb. A normálisan (földhözragadtan) gondolkodó ember pedig azon meditál, hogy be szép is lenne, ha visszatalálnánk a munka becsületéhez. Ha nem a virtuális pénz lenne az értékek értéke, hanem a kétkezi és a szellemi teljesítmény, ami a tőzsdék, értékpapírok, váltók, kölcsönök és hitelek, magyarán a spekuláció ördögi dzsungelében valami kapaszkodót nyújtana az elfajzott emberiségnek. Mert a pénzmogulok nem okulnak. Ismerős az a - szintén New York-i - történet, hogy az egyik nagy pénzintézet vezetői milliós osztalékokat zsebeltek be, miközben a kormány az adófizetők pénzéből támogatta ugyanezt a pénzintézetet. Sajnos egyelőre azt tapasztalni, hogy miközben dolgozó emberek milliói kerülnek utcára, a bankokat és a pénzintézeteket száz és ezermilliárdos injekciókkal próbálják menteni a kormányok. Aminek megvan a logikája, csak éppen sánta ez a logika. Ügy tűnik, hogy azt a (becslések szerint) tizenhatszoros, nem létező ballasztot próbálják feltölteni, aminek nincs sem materiális, sem szellemi fedezete. S ha emberek millióinak zsebéből feltöltik a nagy lufit, kezdődhet minden elölről? Mert a legnagyobb veszély éppen ott leselkedik, amiről kevés szó esik: a hitelekkel elbutított és adósságba hajszolt, csődbe jutott tömegek képesek lesznek-e fenntartani a megrendült társadalmi békét, vagy fellázadnak. ___________ FIGYELŐ Nemi külön ülés a buszjáraton A vallásos zsidók egyre inkább beleszólnak a társadalom mindennapi életébe Jeruzsálemben. Egy új buszjáraton kötelezővé tették az utasok nemek szerinti elkülönítését - olvasható a Der Spiegel című német hetilap internetes oldalán. Az ultra- ortodox zsidók lakta negyedet az óvárosi siratófallal összekötő járatot egy magáncég indította, miután az Egged állami közlekedési vállalat megtagadta, hogy szegregált utazást vezessen be a nagy forgalmú 2-es járaton. A megrendelés a szállításért felelős rabbibizottságtól érkezett: erkölcstelennek tartják, hogy nem rokoni kapcsolatban álló férfiak és nők túl közel kerülnek egymáshoz a buszon. Az Egged néhány éve kevésbé frekventált területek járatain már belement abba, hogy a busz hátuljában külön helyeket jelöljön ki a női utasok számára. Hogy élnek-e a lehetőséggel, ez csak rajtuk múlik. Egyre többször fordul azonban elő, hogy vallási fanatikusok sértegetik vagy megtámadják azokat a nőket, akik nem a kijelölt helyen ülnek. A világi életet élők internetes fórumokon és televíziós adásokban folyamatosan hangot adnak emiatti dühüknek. A kritizálok szerint a jeruzsálemi helyzet egyre inkább az iránihoz és a szaúd-arábiaihoz kezd hasonlítani. Az állami 2-es járat vonalán közlekedő „alternatív” busz ingyenes, viszont kötelező rajta az elkülönülés. A Háárec című izraeli napilap szerint az elmúlt 5 évben körülbelül hatvanezer, nem vallásos fiatal hagyta el Jeruzsálemet. Többnyire csak azok az ultrakonzervatív családok maradnak a városban, amelyeknek férfitagjai életüket a Szentírás tanulmányozásának szentelik, és nem járnak dolgozni. Állami segélyen élnek, emiatt a jeruzsálemi családok egyharmadának jövedelme a szegénységi küszöböt sem éri el. (mti)
