Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-27 / 72. szám, péntek

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 27. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL A DAC négy lába Az őszi idény végére egy kifej­lett, szép és értékes versenylóvá cseperedett ez a mi DAC-unk. Volt négy erős lába, volt jelleme és szelleme, ami tartást adott ne­ki, s volt lankadatlan akarata is. Az egyik „láb” a magabiztos, válogatott formában védő Novo­ta „Mr. Perfect” János volt. Jani, a mi kedvencünk. A másik „láb” a stabil és szikla­szilárd védelem volt, egy szintén válogatott formában játszó kapi­tánnyal, Pintével. Klasszishoz il­lően védekezett, biztosított, irá­nyított, ha pedig csüggedni látta a társakat, életet vitt a csapatba. A harmadik „láb” egy olyan csatár volt, aki tudásával hamar „kibukott a bölcsőből”, túlnőtte a bajnokság színvonalát. És, nem mellesleg, lőtt 11 gólt. A csapat góljainak felét. S minden meccsen lekötött további két-há- rom védőt. Leo Kweuke. A negyedik „láb” a fantasztikus szurkolótábor. A hazai meccsek hangulata, a szombatonként átélt libabórös érzés - ez volt az ősz legnagyobb pozitívuma. Az ide­genben szerzett pontokból is oroszlánrészt vállalt a tábor. Aztán eljött a tél, s a kedvenc lovunk két lábát levágták. A harmadik, belső viszályoktól sújtva, erejét vesztette. Ebben a helyzetben a negyedik - a kapus - egyedül nem tud csodát tenni. Az edzőpáros „abból főz, amije van”. Az ő feladatuk a két levá­gott lábat visszanöveszteni. Az alapanyagot látva roppant nehéz dolguk lesz. Mivel azonban pro­fik, ezt a részt bízzuk rájuk. S közben gondolkodjunk el azon, hogy a négy teljes lábhoz az is kell, hogy a szurkolók összefog­janak, hogy - legalább a meccsek alatt - ismét egységesek legye­nek, és szurkolásukkal megte­remtsék azt a hangulatot, amit ország-világ irigyelt a DAC-tól. Vagy ott a másik lehetőség - elfogadni azt, hogy az ősz már csak egy szép emlék, és belenyu­godni, hogy ilyen már nem lesz. Nagy Krisztián, a DAC egyik krónikása SZEMSZÖG A dialektika csődje A távozási szándékát bejelentő magyar miniszterelnök feláldozta a kormányfői pozíciót, csak hogy a politikai porondon maradhas­son. A marxista dialektikából is­mert megszüntetve megőrzés esettanulmányát halhattuk a mi­niszterelnök lemondó beszédé­ben. Szombaton még úgy látszott, a mennybe ment, hiszen a pártja tisztújító kongresszusán 85 száza­lékos szavazati aránnyal erősítet­ték meg elnöki székében. Az ese­mények azonban a hét első felé­ben már nem mindenben igazol­ták Gyurcsány várakozásait. A hét végén még úgy tűnt, hogy az elő­rehozott választásokhoz ragasz­kodó Fidesz kimaradhat a hírver­senyből, ha a sajtó a felmerülő miniszterelnök-jelöltekről fog tu­dósítani. Később fokozatosan ki­derült, hogy Gyurcsány bejelenté­sét nem előzte meg egyeztetés, a kormányfő azért nem nevezte meg lehetséges utódát, mert ilyen jelölt nem volt a tarsolyában. A kutyakomédiából bohózat lett. Nem ez az első példa arra, hogy Gyurcsány a rövidtávú taktikai si­kereket, a stratégiai távlatot fi­gyelmen kívül hagyva éri el. így tett már a 2006-os választások megnyerésekor is. A győzelmet a hazugságok árán elérte, de a kormányzás lehetőségét feláldoz­ta. Ami 2006 óta történt, csak elő­remenekülés volt a kormányfő számára. Minden csapdából ki­szabadította magát, de mindegyre újabb csapdahelyzetbe jutott. Gyurcsány nem az, akinek mutat­ni szeretné magát, vagy aminek még megmaradt hívei láttatnák - nem ő korunk legnagyobb hata­lomtechnikusa. A magyar demok­rácia két évtizedes történetében még senki sem bukott ekkorát. Soha miniszterelnök ennyire el­utasított még nem volt a választó- polgárok szemében. Neki már azt sem hitték el, hogy feláll a minisz­terelnöki székből. A kulcskérdés ma az, mi szol­gálná jobban az ország érdekét: a ciklusból hátra levő egy évet kitöl­tő szakértői kormány felállítása, vagy az előrehozott választások mielőbbi kiírása. Abból kiindulva, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben mielőbbi válságme­nedzselésre lenne szükség, adód­na a válasz, alakuljon szakértői kormány. Ezt az opciót támogatta az ellenzék legnagyobb pártja még 2006 őszén, és ezt a lehető­séget hozta fel az SZDSZ új elnöke- a koalíciós szakítás után. Fél évvel a választásokat követően, de még a ciklus félidejében is üdvös meg­oldásnak látszott a hitelét vesztett Gyurcsány-kormány helyére lépő szakértői kabinet kinevezése. A 2008 őszén Magyarországra is begyűrűző gazdasági válság azonban mindent felülírt. Ma már nehezen elképzelhető, hogy a válságkezelést meg tudja valósítani egy bizonytalan parla­menti hátterű, választói legitimá­cióval nem rendelkező kabinet. Gyurcsány lemondásának jogi konstrukciója éppen az előreho­zott választások elkerülésére irá­nyul. Ahogy Sólyom László köztár­sasági elnök nyilatkozott a köz­ati televíziónak, a konst­ruktív bizalmatlansági indítvány alkotmányos, de a legkevésbé de­mokratikus forma. Jelen helyzet­ben, mivel a Fidesz elutasít bármi­lyen egyeztetést a kormányválság parlamenti rendezésében, egy így felálló kabinet legfeljebb a parla­menti többséget tudná maga mögé felsorakoztatni, de a társadalom többségét nem. Emiatt az előttünk álló hónapok csak az agónia folyta­tását jelentenék, érdemi válságke­zelésre nem nyílna lehetőség. Ez a legfontosabb érv az egyéves man- dátumú szakértői kormány felállí­tása ellen. Az előrehozott választások el­len azzal érvelnek, hogy az leg­alább fél év kiesést jelentene az aktív kormányzásban. Ezzel az érveléssel csak az a gond, hogy október óta is eltelt fél év, és a programok meghirdetésén kívül nem történt semmilyen érdemle­ges válságkezelő intézkedés. Mi­ért higgyük azt, hogy a pártháttér nélküli Surányi Györgynek sikerül az, ami a szocialista pártban bebe­tonozott Gyurcsány Ferencnek sem sikerült? Surányi jól érzi azt, hogy ha a Fidesz nem áll be leg­alább hallgatólagosan mögé, kormányzása eleve kudarcra van ítélve. A többi jelölt pedig meg­mosolyogni való még a csendes­társ szabad demokraták szemé­ben is. A kérdés tehát úgy áll: az agóniát akaiják-e folytatni, vagy esélyt adnak a kibontakozásra. Szakértői kormányt, vagy előre­hozott választásokat? Kolek Zsolt A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Tartalmas hetet kínálunk! Kellemes hetet kívánunk! Név Vezetétnév Utca, házszám Postai irányítószám Ez a lap jár Önnek?! Megrendelőlap Megrendelem az Új Szót Az egyéves előfizetés hozzávetőleges ára 107 € Megrendelési lehetőségek: □ naponta (hétfő-szombat) Bizonyos napokon (válassza ki a kívánt napokat): □ Hétfő □ Kedd □ Szerda □ Csütörtök O Péntek □ Szombat Az előfizetés időtartama: □ negyedéves □ féléves □ egyéves Település e-mail Telefon..................................................................................................... □ Egyéni előfizető □ Jogi személy A fizetés módja: □ csekk □ SIPO-szám: (A kézbesítés a következő hó 15-én kezdődik. Az első tételt csak csekken lehet befizetni.) Dátum.................... ............... Aláírás .................................................. Az előfizetés összegének és időtartamának változásait az előfizetésre vonatkozó általános üzleti feltételek szabályozzák. Az előfizető beleegyezik, hogy a Petit Press Kiadó a megrendelőlapon feltüntetett személyes adatokat postai/telefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességét az előfizető aláírásával igazolja. A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateľstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12, 818 08 Bratislava 16 vagy a 02/59233 339-es faxszámra. Laprendelés interneten: www.ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents