Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-25 / 70. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. március 25., szerda 6. évfolyam, 12. szám Hamarosan országszerte véget ér a síszezon, de Gömörben van olyan síközpont, amely már hetek óta nem üzemel. Sajórédén például már nem síelnek. „Az elmúlt évekhez viszonyítva ez volt a legrosszabb idény"- állapí­totta meg Jaroslav Breznen, a síközpont gondnoka. „A látogatók csak a kis felvonókat használhatták, a nagyokat nem volt érdemes beindítani" - mondta. Volt ugyan néhány külföldi vendégük, de csoportok idén nem jelentkeztek. A síközpontban ráadásul nincs műhó. „A gazdasági válság miatt gond olyan bankot találni, amelyik hitelt nyújtana nekünk egy hóágyú megvásárlására és a többi feltétel kialakítására - összegezte Brez­nen. Felsősajón (Vyšná Slaná) ezzel szemben elégedettek. „Nem panaszkodhatunk a gyenge látogatottságra" - nyilatkozott Vojtech Eltschläger, a felsősajói Július síközpont tulajdonosa. „Az elmúlt évekhez képest is jó volt a forgalom. Az időjárás is kedvezett, mindössze az esőzések idején volt kevesebb a látogató" - mondta a tulajdonos. A Júliuson 95 százalékban hazai vendégek síeltek. Rengeteg csoport érkezett, és a külföldiek közül a ma­gyarországi síelők keresték fel legnagyobb számban ezt a helyet. A bérletek árát igyekeztek alacsonyan tartani. Az euró bevezetése nem befolyásolta a látogatottságot. (SITA-felvétel) JEGYZET Mindenki monnyon le...! Tisztelt Elnök úr! Most, hogy tágabb pátriánkban, a mi szeretett Kárpát-meden­cénkben is új életet hozó tavasz borzolgatja a politika állóvizét, mint ama vakond homlokát a rotációs kapa, nagyra becsült le­velünk elején azt kívánjuk ön­nek, amit már ilyenkor civilizál­tabb helyen szokás: mindenki monnyon le...! Nagy gondban vagyunk, drága Elnök úr, mert mióta kis hazánk­ban kitört az elnökválasztás, mi egyáltalán nem tudjuk, fiú-e ön, vagy jány; s gondoljuk, így lehet ezzel ön is. Bogyó, rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk ja­vaslatára, aki vas- és bodza­gyűjtés mellett históriával is fog­lalkozik (s ezért műveltsége messze túlszárnyalja a még elvi- selhetőnek tekinthető ádagot), odáig fajultunk, hogy történelmi példa kutatására adtuk a fejün­ket, s meg is leltük azt. Megálla­pítást nyert, hogy a művelt világ interregnumnak, azaz király nél­küli időszaknak nevezi ezt az ál­lapotot, melybe önhibánkon kí­vül kerültünk, s ott áll leírva a kódexben, hogy átvészelésének egyedüli módja, ha időről időre a sárga kocsmapadlóig isszuk le magunkat. No, mi ezt becsülettel véghez is visszük, mert a szabály az szabály, az azért van, hogy be­tartsuk. Azért, hogy lássa, rengeteg el­foglaltságunk mellett honfiúi kötelességünkről sem feledkez­tünk meg egészen, örömmel tu­datjuk önnel, drága Elnök úr, hogy az erre kijelölt napon egy emberként járultunk az urna elé, s pottyantottunk is bele, mégpe­dig jó nagyot. A nyomtatott és a nyomtatlan sajtó aztán másnap persze lehozta a hírt, hogy mi­lyen fegyelmezetten viselkedtek a déli országrész lakói, amikor egy emberként, ésatöbbi, s hogy megingatták egyszeriben az ön hatalmát. Ezt cáfoljuk (mégpe­dig egy emberként), mert ennek mindössze annyi alapja van, hogy igaz! De ne vegye szemé­lyeskedésnek, mint ahogy mi sem szívtuk mellre ama vészter­hes időkben, amikor ön egyetlen tollvonással ellenünk irányuló jogszabályokat írt alá, vagy pár százezret egyszerűen letagadott közülünk. Mi megértjük, hogy könnyebb csak egy adott politi­kai és világnézeti beállítottságú csoport, mint az ország összes polgára tisztelt Elnökének lenni; de önnek is meg kell értenie, hogy e tavasztól új szelek fújdo- gálnak ebben a kínkeservvel vi­lágra hozott demokáréban, s ezek azt suttogják: mindenki monnyon le (vagy valami hason­lót, de ne vesszünk el a részle­tekben) ! A másik ok, amiért me­neszteni kényszerülünk önt, az az, hogy ebben az országban (s itt a kínkeservvel összehozott jelző megint csak megállná a he­lyét) minden vezető közjogi kis­király Jánošík akar lenni, már­pedig abból egy is elég. S mert a kormányfő, úgy néz ki, jó né­hány évre előre rezerválta ma­gának ezt a címet, önnek kell rendkívül bölcs megfontolással távoznia a porondról. Egyet se féljen: mi, mint megannyi előd­jét, becsülettel megkönnyezzük önt is, s képét méltó helyen füg­gesztjük fel szeretett ivónk, a Vidám Vasmacskához címzett fogadó falán, rögtön Ferencjós- ka mellé (ha már a historizálás- nál tartunk: ne feledje, példaké­pe, Jánošík is felfüggesztéssel végezte...). Amúgy meg épp a napokban vet­tük a hírt, hogy a már említett vizeket borzolgató tavaszi fuval­lat, no meg kellő nyomatékkai megfogalmazott felszólításunk hatására tágabb értelemben vett bojnyík-kollégája, bizonyos Gyurcsányi is jobb belátásra tért, s méltón megkönnyezve önma­gát, majd főt hajtva önnön em­beri naccsága előtt, a távozás mezejére lépdel. Hát jól teszi ­mert tatár, török, náci, muszka és sáska együttesen nem dúlta még úgy fel a magyar ugart, mint ő, meg a druzsinája. Hall­juk azt is, hogy most magához méltó utódot keres, ami azért nagy adag naivitásra vall, mert nem hinnénk, hogy sikerül még egy ennyire lejárt szavatosságú honatyát találni az egész tágas Európában, amihez hasonló jó­kat kívánunk önnek is, kiváló tisztelettel- Gömörördöngős lakosai. Utóirat: most már tényleg jó lenne, ha a második forduló után tudatná velünk, hogy fiú-e, vagy jány? Már csak a címzés, meg a csatolmány végett, ámbár szilvapálinkával normális em­bert megsérteni nem lehet; no innen folytatjuk. Lőrincz Adrián

Next

/
Thumbnails
Contents