Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-25 / 70. szám, szerda

12 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009, AAÁRCIUS 25. www.ujszo.com Akadnak, akik télen is felszállnak kisrepülőikkel Nagy az érdeklődés a repülőtériránt GULYÁS ZSUZSANNA Kőhídgyarmat. Évek óta mű­ködik a falu határában egy repülő­tér, amely egyre több érdeklődőt vonz a településre. „Most kezd igazából működni ez a projekt, a tisztázatlan tulaj­donjogi viszonyokat is csak a kö­zelmúltban kezdték rendzeni. Mi­vel ez a repülőtér idáig nem szere­pelt Szlovákia hivatalos adatbázi­sában, feleslegesnek tatottuk a jo­gi ügyintézést. Jelenleg viszont úgy tűnik, sportrepülőtérként si­kerül bejegyeztetnünk, ami nagy előrelépést jelent, mivel így töb­ben szereznek róla tudomást. Re­ményeink szerint ez több látoga­tót vonz a községbe” - tájékoztatta lapunkat Magát László, Kőhíd­gyarmat polgármestere. A pol­gármester szerint egyre több fiatal érdeklődőt látni a repülőtér kör­nyékén, Párkány és Budapest kö­zelsége nagyon kedvezően befo­lyásolja a látogatók számát. „A látogatók között szép szám­mal vannak modellezők is. A repü­lőtér rendszeres látogatói közé tartozik id. Kormos László, aki az érdeklődőket sétarepülésre szok­ta vinni” - tette hozzá a polgár- mester. Id. Kormos László 1979 óta a repülés szerelmese. Többszörös csehszlovákiai, illetve szlovák bajnok, tagja volt a csehszlovák válogatottnak is. „Sárkányrepü­léssel kezdtem, később tértem át a kisrepülőgépekre. Mivel a gépem fűthető, ha az időjárás engedi, mindig felszállók. Nagy öröm számomra, hogy Párkány közel­ségében is nyílik erre lehetőség. Az eső és a szél kivételével semmi sem állíthat meg” - nyilatkozott Kormos. Társaival jelenleg egy újabb hangár építését tervezik. Mint mondja, kinőtték az eddigit, amelyben jelenleg 4-5 kisrepülő- gép szokott állni. „Szeretném át­adni a stafétát a fiatalabbaknak, így a jövőben lenne lehetőség arra is, hogy itt helyben szerezzék meg az érdeklődők a pilótavizsgát. Er­re jelenleg csak Surányban van mód” - mondta id. Kormos László. Lesz utánpótlás. véli id. Kormos László Cukorkaellenes bábelőadás a drogellenes alappal Az egészséges táplálkozásról óvodásoknak GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Negyedik alkalommal szervezett a város drogellenes na­pot óvodásoknak. Csemez Henri­etta, a városi hivatal helyettes ve­zetője elmondta, a városi költség- vetésből elkülönített drogellenes alap támogatásával szervezték az egészséges életmódra és egészsé­ges táplálkozásra ösztönző prog­ramot. A városi művelődési köz­pontban Hogyan mentek a kisege­rek világgá? címmel az óvodák nagycsoportosainak tartottak bábelőadást. Az előadás lényege a helyes táplálkozás népszerűsíté­se, a szereplők a cukorka, a csoko­ládé, a sütemények túlzott fo­gyasztásának káros hatására fi­gyelmeztették a kicsiket. A prog­ramot már hagyományosan a SzNF-lakótelepi óvoda pedagó­gusai készítették. Egy komoly drogellenes előadás az öt-hat éve­seknek bizonyára nem sokat mondana, ám a cukorkaellenes téma éppen nekik szólt. Az akciót egy több hetes program is meg­előzte, mégpedig egy verseny, amelyre az egyes óvodák a helyes táplálkozást bemutató rajzokat, plakátokat készítettek. Ezeket az alkotásokat az előadás helyszínén mutatták be. Csemez Henrietta a városi önkormányzat nevében ajándékcsomagokat nyújtott át az egyes óvodák igazgatójának. A csomagokban véletlenül sem volt édesség, de még csak játékbaba vagy kisautó sem, kizárólag kész­ségfejlesztésre alkalmas, a keratív óvodai foglalkozásokon felhasz­nálható anyagok: gyurma, festék stb. Az egészséges táplálkozás jel­képeként minden jelenlévő óvo­dás gyümölcsöt, egy-egy banánt is kapott. A gyerekeknek nagyon tetszett a cukorka- és csokiellenes bábelőadás (Szőcs Hajnalka felvétele) Keresi az utat azokhoz az idős emberekhez, akiket egy külön világba száműzött a szellemi leépülés „Hozzáöregedtem a betegeimhez” Kézakézbenballagnakafolyo- són. Az Alzheimer-kóros idős férfijárásakisséimbolygó, erő­sen szorítja a fiatal nő kezét, akineka jobb katján egy koc­kákkal teli vödör ringatózik. SZÁZ ILDIKÓ Nagyon lassan haladnak, már- már azt hinnénk, soha nem érnek a folyosó végi irodába, ahol a testet és az elmét edző munkaterápiás foglalkozásokat tartják az idősek otthonában. Tanka Andrea terapeuta regge­lente elsőként azokat a lakókat lá­togatja meg a szociális otthonban, akik az öregkorral járó szervi be­tegségek mellett mentális beteg­ségekben szenvednek. Az időskori szellemi leépüléstől sújtott bete­geknek gondot okoz a mindennapi feladatok elvégzése, komoly segít­ségre szorulnak. Mindig pszicho­lógus szerettem volna lenni, végül óvónőképzőbe kerültem. Gyerek­otthonban dolgoztam, később óvodában, és csak a véletlennek köszönhető, hogy az idősek ottho­nába kerültem. Idén diplomázom szociális dolgozói szakon. A lakók nem csak azért keresik fel a mű­helyemet, mert munkára vagy szó­rakozásra vágynak. Megszerettek, és jól érzik magukat a társaságom­ban. Huszonhat évesen jöttem az idősek otthonába, de soha senki nem kérdezte: ugyan mit akar itt ez a fruska?” - tárja ki előttünk kis birodalma ajtajátTanka Andrea. Új lakó érkezik az idősek otthonába „Egyetlen célom volt: jobban megismerni ezt a korosztályt, hogy segíteni tudjak. Ha új lakó érkezik az otthonba, előbb meg kell tud­nom, mivel foglalkozott az aktív életben, hogy ösztönözhessem. Azoknak, akik sosem jártak galéri­ába, nem vonzódtak a képzőmű­vészethez, nincs értelme ilyen jel­legű kézimunkát felajánlani. A te­rapeuta és a gondozott közötti híd sok-sok beszélgetésből épül. Ennek a szakmának a lényege a kom­munikáció, és itt nem csak a sza­vakra gondolok” - osztja meg ve­lünk a tapasztalatait T anka Andrea. Vendéglátóm állítja, az elmúlt néhány évben kissé „hozzáöre­gedett” a lakókhoz, lenyugodott és letisztult. Kisvártatva azonban ka­cagva elárulja, hogy az energiájá­ból és a derűlátásából jut minden­kinek. Rengeteg bókot kap, amikor színes, új ruhát, tarka kendőt vesz magára. A terapeuta nem titkolja, azért öltözik vidám, nőies ruhák­ba, hogyjókedve legyen, és pozitív energiával töltse fel pártfogoltjait. Komoly kihívásnak tekinti minden új lakó érkezését. Nem könnyű megtalálni az utat ahhoz az előre­haladott korú emberhez, akinek számos befejezetlen, el nem vég­zett feladata maradt a múltból. „Idős korban az ember rádöbben arra, hány dologgal maradt adós az életnek, a szeretteinek. Ettől a férfiak általában agresszívvá, a nők depresszióssá válnak. Nehéz elnyerni az ilyen ember barátságát és bizalmát. Ám én megértő hall­gatójukká tudok válni. Csalódással és keserűséggel teli emberi sorso­kat ismertem meg az otthonban, mert a lakók beavatnak életük tör­téneteibe, ha már megbíznak ben­nem. Egy kiadós vallomás után könnyebben megszabadulnak a bűntudattól és a fájdalomtól” - vált komolyabb témára Andrea. Nehéz búcsút venni a kedves ismerősöktől A terapeuta nehezen dolgozza Kézimunkázás közben az idősek otthonában is megvitatják a köztársaságielnök-jelöltek esélyeit (Csuport István felvétele) Tanka Andrea terapeuta , fel a kedves ismerőssé, baráttá lett idős gondozottjai halálát. Hat évvel ezelőtt élt az otthonban egyAlzhe- imer-kórban szenvedő férfi, aki a felesége nevén szólította Andreát, és a felesége iránti érzelmeit vetí­tette át rá, ezért meg kellett tanul­nia kommunikálni a beteggel. „A felelősségérzet vezetett rá, hogy keressem az utat azokhoz a betegekhez, akik egy külön világba száműzettek. Pozsonyban, az Alz- heimer-centrumban megtanultam az agytoma lényegét, a validációt. A validáció a tudás és a képességek felmérésének folyamata. Nem szembesíthettem az idős urat azzal, hogy ő más világban él, és hogy én nem vagyok a felesége. Ettől zakla- tottá, frusztrálná vált volna. Ma már tudja a szakma, hogy máskép­pen kell kommunikálni egy szelle­mileg leépült és egy egészséges idős embenel. Óriási sikerélményt jelent, ha a beteg eljön a foglalko­zásra, megérti, hogy jót akarok ne­ki, bármilyen komoly fizikai fáj­dalmai vannak is” - avat be munká­ja kulisszatitkaiba Tanka Andrea. „Jólesik, hogy meg akarnak felelni nekem” Boldoggá teszi, ha visszamoso­lyognak rá, és ha távollétében ke­resik és hiányolják a lakók. A szak­ember szerint fontos, hogy az idős emberek értékesek maradjanak önmaguk és a közösség számára is. Amíg beszélgettünk, lejárt az egyik munkaterápiás csoport ideje. Leg­nagyobb meglepetésünkre a hím­zéssel és ragasztással foglalkozó asszonyok negyven percen keresz­tül latolgatták a köztársaságiel- nök-elöltek esélyeit. „Nekem akarnak megfelelni, lá­tom az arcukon a boldogságot, amikor a legkisebb sikerért is megdicsérem őket. Nagyon fontos dologra tanítottak meg az idős emberek: most már tudom, milyen szeretnék lenni idős koromban” - búcsúzikTankaAndrea. (száz) Jövő héten Hajnovics Mária kereskedőt, autóversenyzőt mutatjuk be.

Next

/
Thumbnails
Contents