Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-25 / 70. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Csáky Károly szerzői estje Dunaszerdahely. Holnap 18 órától kerül sor Csáky Károly szerzői estjére a Budapest Kávézóban a Vámbéry Irodalmi Est rendezvénysorozat keretében. Csáky Károly tanár, etnográfus, helytörténeti író, költő elsősorban Hont és Nógrád művelődéstörténeti emlékeinek, valamint az Ipoly-mente népi hagyományainak feltárásával 1974-től foglalkozik rendszeresen, (ú) Kusturica Pancho Villáról forgat filmet Guadalajara. Emir Kusturica bosnyák-szerb filmrendező Nemzetközi Guadalajara-díjat kapott, amelyet a mexikói nagyváros Nemzetközi Filmfesztiválja idén először ítélt oda. A rendező elmondta: bálványáról, az 1910-13-as mexikói forradalom egyik karizmatikus vezetőjéről, Doroteo Arangóról, ismertebb nevén Pancho Villáról C1878-1923) és barátairól fog filmet forgatni spanyolul Mexikóban - írta az El Mundo című spanyol napilap, (mti) A pályafutás legemlékezetesebb momentumai Psota Irént köszönti az MTV AJÁNLÓ Portréműsorral és a Buborékok című tévéfilmjével köszönti 80. születésnapja előtt a kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt a Magyar Televízió. Ma este Psota Irén Madách színházi szerepeiből láthatnak válogatást az ml nézői. Bár a magyar nyelv közismerten gazdag, mégsem találunk már olýan pozitív jelzőt, amivel ne illették volna ezt a csodálatos művésznőt - olvasható a Psota 80 című portré ajánlójában. A műsor készítői nem is próbálkoznak új jelzők keresésével, inkább a legemlékezetesebb momentumokat idézik fel a Nemzet Színésznője, a kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas Érdemes művész bő fél évszázados pályafutásából. Az összeállításban, amelyben Psota Irén Madách színházi szerepeiből, jelentős drámai alakításaiból, valamint zenés színházi előadásaiból láthatunk részleteket, Müller Péter író, Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház ügyvezető igazgatója, Almási Éva színművész, valamint a színház zenei vezetője, Kocsák Tibor zeneszerző-karnagy mesélnek a művésznőről. Az ötvenperces portrét ma 20.10-től vetíti az ml, az ismétlést április 2-án, csütörtökön 16.35-től láthatják a nézők szintén a nemzeti főadón. (Képarchívum) Filmszerepei közül az 1983-as Buborékok című tévéjátékkal köszönti nyolcvanadik születésnapján, március 28-án a művésznőt a Magyar Televízió. Léner Péter szombaton, 20.15-től az ml-en látható filmjében Psota Irén Szidóniát, a Somlay ház úrnőjét alakítja, aki elméletével, miszerint „a családi boldogság legfőbb föltétele, hogy a félj nejének minden kívánságát teljesítse”, anyagi csődbe kergeti a famíliát. A film Csiky Gergely azonos című vígjátéka alapján készült, a félj szerepében Körmendi Jánost láthatják a nézők, (mtv) MOZIJEGY Halálos közellenség Jacques Mesrine a francia történelem talán legismertebb gengsztere volt, akinek élettörténete szinte kiáltott a megfilmesítés után. A rendező és csapata 2007 májusától 2008 januárjáig forgatva egyszerre két játékfilm- nyi anyagot vettek fel, hogy két részletben láthassák a nézők Mesrine bűnökkel és érdekességekkel teli életét. Vincent Cassel megformálásában az első epizódban annak lehetünk szemtanúi, ahogy Mesrine beépül a szervezett bűnözésbe és maga is gengszterré válik, a későbbi folytatásban pedig már a leghíresebb francia bűnözőként folytatja pályafutását. Public Enemy / Verejný nepriateľ. Francia film, 2008. Rendező: Jean-Fran^ois Richet. Szereplők: Vincent Cassel (Jacques Mesrine), Cécile De France (Jeanne Schneider), Roy Dupuis (Je- an-Paul Mercier), Gérard Depardieu (Guido), Gilles Lellouche (Paul) (port.hu) Kecskés Karina és Müller Péter Sziámi is fellép a Kőválasz című előadásban a Komáromi Jókai Színházban A Baltazár Színház vendégjátéka Az 1998 februárjában alakult budapesti Baltazár Színház Magyarországon az egyedüli hivatásos színtársulat, amely értelmi sérült színészekből áll. A társulatot működtető Baltazár Színház Alapítvány úttörő feladatot lát el azzal, hogy a fogyatékosságot háttérbe szorító és a művészi sorsot előtérbe helyező látásmóddal rendelkezik. ELŐZETES Megteremti, hogy sérült emberek a tehetségükből éljenek meg. Működésének alapja, hogy előadásai társadalmilag ne kirekesztve készüljenek és kerüljenek bemutatásra. Az előadásokat ne „ahhoz képest” ítéljék meg, hanem önmagukért. Megalakulása óta a társulat kilenc előadást hozott létre: Ébredések (1998), Tollasbál (2000), Gondolj rám szívesen (2001), Beckett Szimfónia (2002), Repülési engedély - angyaloknak (2003), Múló rúzs (2004), Aki nevetve született (2005), „Picasso: A világ teremtése” (2007), Kőválasz (2008). A társulat működésével olyan kultúrát kíván megteremteni Magyarországon, amely társadalmi integráció lehetőségét nyújtja sérült embereknek. Célja, hogy tevékenysége nyomán a sérült emberek társadalmi megítélése megváltozzon. Minél szélesebb nézőréteget kíván megszólítani. A rendszeresen színházba járókon kívül olyan embereket is szeretne a publikum soraiba bevonni, akik eddig nem látogattak más színháJelenetek az előadásból zakat, de akiknek szociális érzékenységét a Baltazár Színház darabjai felébresztik. A színház óriási szerepet játszik a fogyatékosok „másságának” elfogadtatásában; út az értelmi sérült emberek számára a társadalomba való integrálódáshoz. A (Képarchívum) Baltazár Színház Alapítvány nagyon fontos feladatának érzi, hogy tájékoztassa az egész társadalmat: a sérült társadalomról az előítéletektől eltérő képet adjon. Az emberekre az érzelmeken - a művészeten - keresztül lehet leginkább hatni. A hatás eléréséhez az előadásaik magas színvonala a biztosíték. A Baltazár Színház legutóbb Gondolj rám szívesen című produkciójával vendégszerepeit a Komáromi Jókai Színházban. Április 6-án, hétfőn este 18 órakor Kőválasz című, legfrissebb előadásukat láthatja a közönség Elek Dóra rendezésében. Játsszák: Varga Klári, Kecskés Karina, Müller Péter Sziámi, Lukács Ábel, Darvas Ferenc, a Baltazár Színház színészei: Erdős Balázs, Fehér Dániel, Horváth Szilvia, Janzsó Cecília, Keresztes Anna, Kovács Veronika, Kudari Réka, Medetz Attila, Raffael Erzsébet, Szilvásy Márton, Taligás Anna, Vörös Ferenc. A. Kőválasz című darabot Vörös István írta, zenéjét Darvas Ferenc szerezte, díszleteit Preisich Ildikó, jelmezeit Kiss Gabriella tervezte. A darab egy család történetét meséli el 1944-től, a második világháborún át napjainkig. Azt a kérdést feszegeti, hogy a háború mennyire változtatja meg az ember értékrendjét, hogy miért nem tudjuk a békét kellőképpen értékelni békeidőszakban. Miért kell ahhoz háború, hogy értékeljük a békét? Miért kell megbetegedni ahhoz, hogy az egészséget értékeljük? A történetet egy kabaré (vagy nevezzük orfeumnak) műsorszámaiként állították színpadra: hol énekelve, hol drámai jelenetként prózában, néhol vicces bohóctréfaként, máskor táncrevü formájában mesélődik tovább. Az előadás a Baltazár Színháznak a magyar társadalomban betöltött szerepét és annak szükségességét hivatott nagyító alá tenni, (báj) Szétszedik a kódexét Szonyecska szinte hősként rugaszkodik neki magányos kezdeményezéseinek Láthatóvá válnak Da Vinci „rejtett” rajzai Milánó. Lapjaira szedik szét Leonardo Da Vinci híres Atlanti Kódexét, ennek révén restaurál- hatóvá és bemutathatóvá válik az itáliai polihisztor rajzainak és írásainak legnagyobb gyűjteménye. Az Atlanti Kódex 1119 lapját, amelyek Leonardo Da Vinci tudományos ötleteit és találmányait tartalmazza, még a XVI. században fűzte össze Pompeo Leoni szobrász. Az 1968-1972-es restaurálási projekt keretében a kódexet, amelyet a milánói Biblioteca Ambrosiana őriz, 12 részre bontották. ,A kódex mintegy kétezer rajzot rejt, amelyeket nem láthatott eddig a nagyközönség” - nyilatkozta a tervekkel kapcsolatban hétfői sajtótájékoztatóján Franco Buzzi a világhírű milánói Biblioteca Ambrosiana képviseletében. Mint kifejtette, a kódex szétszedését széleskörű konzultációk előzték meg: a szakemberek meggyőződése szerint a különálló lapokat könnyebb lesz megőrizni, s szükség szerint restaurálni. Az Atlanti Kódex 20-40 lapját már szeptemberben bemutatják Milánóban, a Santa Maria déllé Grazie templomban, amelynek re- fektóriumának falát díszíti Leonardo Da Vinci Utolsó vacsorája. „A láthatatlan rajzok immár láthatóvá válnak” - tette hozzá Franco Buzzi, aki szerint az Atlanti Kódex lapjaiból külföldi időszakos kiállításokat is rendeznek majd. (mti) Hány perc az élet? KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF Ki is az a Szonyecska, Ljudmila Ulickaja regényének hőse? Hétköznapi átlagember, amilyenből mülió él a világon, aki áldva vagy átkozva végzi mindennapi sztereotip munkáját, s aki pillanatonként megszenvedi a társadalmi és politikai harcok keserveit, akárcsak a családi, munkahelyi konfliktusokat. Szonyecska, a törékeny női lélek, jövőbe vetett töretlen hittel, bátran, szinte hősként rugaszkodik neki magányos kezdeményezéseinek, dacolva az emberi-társadalmi megnyomorítottsággal. Mindenkor az egyetlen, a legfőbb cél élteti: azért élünk, mert élni akarunk. Szonyecska, a jelentéktelen” kisember kezdetben, könyvtárosként, tiszta gyermeki lelkülettel békássá magát a „könywarázsos” hétköznapokba. Együtt szomor- kodik a regényhősökkel kudarcaik miatt, vagy együtt örül velük sikereiknek. Ä dosztojevszkiji ijesztő mélységek, a turgenyevi árnyas fasorok, Balzac „szövevényes unalma”, meg Ibsen „ködös-szeles sóvárgása” után fokozatosan rádöbben a töredékes-törékeny és komor valóságra. Bármennyire igyekszik is azonban kimaradni a napi történésekből, a társadalmipolitikai események akarva-aka- ratlan magukkal ragadják. Még a Robert Viktoroviccsal való ismeretsége is amolyan suta találkozások egyvelege. Hát még a zaklatott sztálini időszak, a világháború, majd a létező szocializmus ki- látástalansága! Mindez összességében mélyen beleivódik Szonyecska leikébe, s nemegyszer ösztönösen is megmérgezi üres óráit. Ilyenkor a jelen borzalma elől visszamenekül a múlt homályába veszett gyermekkorba. S amikor már Szonyecska némiképpen kikecmereg a megélhetés gyakran szinte elviselhetetlen gondjaiból, újabb csapás vár rá: Tánya, a lánya a szexualitás zavaros ködébe merül, elhanyagolva iskolát és otthont. S hogy ez a megpróbáltatás még tovább fokozódjon, Jászja, a tizennyolc éves lengyel lány elcsábítja Robert Vik- torovicsot, az amatőr festőt, Szonyecska férjét. Végül is egyfajta tragikomikus szerelmi háromszög alakul ki, ahol békésen megférnek egymás mellett az „ellenfelek”. S ha az embert némelykor tévedései kapcsán lelkiismeret- furdalás gyötri, akkor talán Vikto- rovicsot e fogyatékosság folytán még inkább: csaknem hóbortos figura módjára ingázik Szonyecska és Jászja között, hogy végül az utóbbinál szenderüljön végső nyugalomra. A dinamikus, pergő történetet csak itt-ott szakítják meg párbeszédek. A Szonyecska körül zajló eseményekkel főként az ő monológjai nyomán ismerkedhet meg az olvasó, de ez a monológ nem erőltetett, inkább könnyed csevegéssé szelídül, mint amikor egy asszony titkos naplót vezet önmagának önmagáról. S ezek is inkább pillanatnyi meglátások, ösztönzések, amelyek nem bántóak és parancsoknak, hanem amolyan jókedvű megjegyzések, ám mögöttük a fájó lélek sikolya hallatszik. A nyúlfarknyi fejezetekben változnak az idősíkok is. Míg az egyikben a múlt összemosódó vüága, már-már irreális képsorai, egymásra ájult emléktöredékei fogannak meg, addig a másikban a zord jelen félelme-fájdalma jelentkezik családértékeléssel, társadalmi gondokkal együtt. A kisregényt át- meg átszövik a sokszor egymást segítő epizódok, máskor meg a nyomorúságból valami vidámabb irrealitásba szökő vágyakozások. A szerző jelzésszerűen érzékeltet időpontokat, körülményeket, emberi viszonyokat: az evakuáci- ót meg a háborús tél lappangó borzalmát. Szonyecskát az ott- hontalanság, a nyomor, a hideg, a kiúttalanság meg az állandó aggódás (leányáért és férjéért) mindvégig védekezésre, egyszersmind támadásra is készteti. Mert a mindennapi tét: az életben maradás. (Ljudmila Ulickaja: Szonyecska. Ford. V. Gilbert Edit. Magvető Kiadó, Budapest, 2006.) Jacques Mesrine szerepében Vincent Cassel (Fotó: Continentalfilm)
