Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-20 / 66. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Még mindig nem elég? Megütközve olvastam az Új Szó március 12-ei számában, hogy a szlovák kabinet elfogadta az államnyelvtörvény módosítását - szigorítását amely áprilisban kerül a parlament elé. Nehéz erről az intézkedésről in- dulatoknélkülími. Én úgy érzem, hogyajelenlegi kormány teszteli a felvidéki magyarságot. Kíváncsi rá, meddig mehet el. Ez az intézkedés csak arra jó, hogy zavart keltsen a délen lakó közösségben. Bizonytalanságot, félelmet kelteni a magyar nemzetiségű hivatalnokok, egészségügyi dolgozói, rendőrök, vasutasok stb. között. Sokan gondolhatják, beszélhetek én még egyáltalán büntetés nélkül magyarul. Ennek a törvény- javaslatnak ez a célja! Napjainkban, amikor már mind kevesebb helyen értik meg az embert, ha szülőföldjén magyarul szól, ilyen törvény megadja a kegyelemdöfést. Csak szépen. Lépésről lépésre. Ma ezt vesszük el, holnap azt. De mi, magyarok is tehetünk róla, hogy így van. Soha nem tiltakozunk, ha nyilvánvaló törvénysértés történik. Állítólag van olyan törvény Szlovákiában, hogy ahol a lakosság aránya meghaladja a 20%-ot, ott használhatjuk szóban és írásban anyanyelvűnket. De, hogy éljek vele, mikor a komáromi (60,09%) vasútállomáson, arra a kérdésemre, kapható-e vasúti menetrend, „nerozumiem” a válasz. Érsekújvárról (27,52%) már nem is beszélve. Az utóbbi helyen jószerivel már sehol sem ért szót magyarul az ember. A Fő téren levő üzletben az üvegkalitkában ülő hölgy - akinek az a dolga, hogy tájékoztasson - magyar nyelven feltett kérdésemre válasz helyett erélyesen kioktatott: po slovensky! Gyönyörű üzletpolitika! Mit ér itt a 20%-os törvény? És ahol 19% magyar él, ott tegyenek lakatot a szájukra? Ha szó nélkül hagyjuk, hogy a felvidéki ősi templomainkban újrafestéskor eltüntetik a magyar feliratokat - lásd: marcel- házi katolikus templom -, akkor meg is érdemeljük a sorsunkat. Legközelebbi festéskor, ha megjelennek a szlovák feliratok, már fel sem tűnik senkinek. Még lesz olyan közöttünk, hogy magyar nemzetiségű létére - ráadásul a községi képviselő- testület tagja - a szomszéd szlovák faluba hordja gyermekét óvodába, mert a helyi szlovák óvoda nem elég jó neki, addig ne várjuk a felvidéki magyarság sorsánakjobbra fordulását. Szép kis példamutatás! Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy 10 év alatt ötvenezerrel csökkent a magyarok létszáma Dél-Szlová- kiában. De úgy látszik, a jelenlegi hatalomnak ez is kevés. Hiába papolnak átlagon felüli jogokról, amíg ilyen törvényen mesterkednek, addig minden józan gondolkodású felvidéki magyar tudja, mire megy ki a játék. Ellehetetleníteni, megtörni, kiközösíteni. Nekünk pedig nem marad más hátra, mint összefogni és ellenállni. Jalsovszky Vilmos, Marcelháza KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Könyv a kisebbségekről Kisebbségvédelmi tanulmánykötetet mutattak be kedden este az Európai Parlamentben (EP), amelyet Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője szerkesztett. A Pro Minoritáié Európáé című, többnyelvű tanulmánykötet magyar kiadásának díszbemutatója április végén lesz Budapesten. A kötet a Tabajdi által vezetett EP-munkacsoport, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup fennállásának 25. évfordulójára készült, és az európai kisebbség- védelem időszerű kérdéseivel foglalkozik. A csaknem 800 oldalas művet közel ötven szerző jegyzi. A kötet átfogó képet ad az európai kisebbségvédelem kihívásairól, az egyes kisebbségeket ért jogsértésekről. A tanulmányok a horizontális kisebbségi jogi kérdésektől a baszkföldi és katalán autonómiamodelltől, az ausztriai és olaszországi szlovén, vagy éppen az észtországi és lettországi orosz kisebbség helyzetéig számos égető kisebbség- védelmi ügyet vizsgálnak. Külön fejezet foglalkozik a határon túli magyarok helyzetével, a nem- zetpolitikai kihívásokkal. Tabajdi szerint az Európai Uniónak szembesülnie kell azzal a legfőbb ellentmondással, hogy a kontinens egyetlen valódi integrációs szervezeteként, legnagyobb súlyú intézményeként nem rendelkezik jogilag kötelező érvényű kisebbségvédelmi normarendszerrel és ellenőrző mechanizmussal. A kibővített Európai Unió lakosságának hozzávetőleg 8 százalékát kitevő történelmi nemzeti kisebbségek és a 6,5 százalékát kitevő bevándorló kisebbségi közösségek problémája az Európai Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás. krónika A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (Reuters-felvétel) SZEMSZÖG A fasiszta megváltó A Thália Színház kiállításának esete ihletett írásra. Az a furcsa kérdés, hogy Horthy Miklós portréját jogos-e tütott hatalmi jelképpé nyilvánítani. Mint mondjuk Sztálinét a vörös csillaggal, Hitlerét a horogkereszttel, meg az „Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer!” felirattal. Egyeseket már a kérdés felvetése is felháborítana, másokegyértelműigennel válaszolnának. A két világháború közti Magyarország kormányzója a magyar és talán az európai történelem egyik legvitatottabb alakja. Horthy két legszélsőségesebb, egyben legelterjedtebb megítélése a következő: egyesek szerint fasiszta diktátor, mások szemében nemzetmegváltó hős. Az első nézőpontot sulykolták a kommunista rezsim hosszú évei alatt; nem csoda, hiszen abban az időben mindenki fasiszta volt, akinek gondolkodása egy cseppet is eltért a „pártvonaltól” - lehetett az egyszerű parasztember, szociáldemokrata értelmiségi vagy nemzeti érzelmű plébános. Á „fasiszta” rekeszbe egyszerűen az ellenállók nevét dobálták, éjszaka megálltak értük a fekete autóval, ha túlélték a kihallgatást, akkor egy Szovjetunió-beli tanulmányi kirándulás keretén belül élvezhették a szibériai lágerek vendégszeretetét néhány évtizedig. Summa summarum, Horthy hatványozottan fasiszta volt, hiszen a kommunistákat üldözte, és még Hitlerrel is lepaktált (persze, ő nem a szovjet nép érdekében, mint a dicső Sztálin). Félek, a posztkommunista hagyománynak köszönhető, hogy Szlovákiában ma is ez az általánosan elterjedt vélemény az egykori kormányzóról. Tehát nem csak egykét gyenge politikus szánalmas vádaskodásáról van szó: arra a kijelentésre, hogy Horthy fasiszta volt, kevés szlovák kapná fel a fejét. Annál több magyar. A rendszerváltás és főleg Horthy újratemetése után feltámadt sírjából a hősi mítosz a vitéz kormányzóról, aki visszaadta Magyarországnak régi dicsőségét - még ha csak néhány évre is. A szerencsétlen áldozatról, akit Hitler térdre kényszerített, és a Nyugat is ellene fordult. így lett diktátorból hirtelen nemzetmegváltó. Magyarországon. Szlovákiában azonban maradt fasiszta, Hitler asszisztense a demokratikus Csehszlovákia szétzúzásakor. (Arról, hogy a kést, amely a cseheknek a végső döfést adta, Hitler Jozef Tiso kezébe nyomta, ilyenkor nem illik beszélni.) Érthető, hogy a Horthy-korszak a szlovák-magyar történelem egyik legkényesebb pontja. Emiatt talán jobb lenne hallgatni róla, hogy ne idézzünk rossz szellemet? Semmiképpen. A rossz szellemek kísértenek, visszajárnak. Egészen addig, amíg nem tisztázzuk az igazságot. Horthy Miklós nem volt sem fasiszta, sem nemzetmegváltó. Az I. világháború utáni zűrös korszakban az antanthatalmak megfelelő személyt kerestek, aki képes lenne rendezni a viszonyokat Magyarországon, és elfogadtatni a békeszerződés feltételeit. A választás a Monarchia tengernagyára esett, aki a hadsereg támogatását élvezte. Az országban rendet teremtett, a fehérterror elsöpörte a lázadó elemeket, a békét megkötötték, az ország maradéka gyászruhát öltött, aztán konszolidálódott. Horthy maga a belügyekkel nem nagyon törődött, azt miniszterelnökeire bízta. Igen, miniszterelnökeire, hiszen Magyarország a két világháború között alkotmányos monarchia, király nélküli királyság volt, többpártrendszerrel, parlamenttel, felelős kormánnyal. Sem az Olaszországban, sem a Németországban, sem a szomszédos Szlovákiában megvalósuló diktatúrákkal nem mutatott szinte semmi hasonlóságot. Ezt jó leszögezni. Horthy azonban katonaember volt, mégpedig nemzeti-konzervatív érzelmű, aki élvezte a tekintélyt és a hatalmat. Miután az államrend megszilárdult jöhetett a titkos álom megvalósítása: a revízió. És ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy az amúgy nem sokra becsült náci diktátor segítségét vegye igénybe: az első bécsi döntés értelmében a német és olasz döntőbírák Magyarországnak ítélték Szlovákia déli területeit. Aztán jött a második döntés, a legnagyobb triumf: Erdély területének nagy része is Horthyék kezére került. Az ország győzelemmámorban úszhatott. Igaz, ekkor már német nyomásra Magyarországon is elfogadták az első zsidótörvényeket. A figyelmeztető jelek - melyek szerint Hitler rövidesen benyújtja a számlát - nem akadályozták a kormányzót abban, hogy tovább sodródjon az árral. Ismétlem, katonaember volt, számára a cél szentesítette az eszközt. Egy katona amúgy sem riad vissza a háborútól. Á baráti Jugoszlávia megtámadása, a hadüzenet a Szovjetuniónak, majd az Egyesült Államoknak végzetes hibának bizonyult. Csak a legsúlyosabb következményeket említem: a háború végén nyilas-diktatúra, a háború után második Trianon. Horthynak sok mindent a szemére vethetünk, hataloméhséget, politikai rövidlátást, önteltséget, túlzott nacionalizmust. Azt, hogy nem ismerte fel: az antidemokratikus revízió eleve halálra van ítélve. Személyes véleményem szerint többet ártott a nemzetnek, mint amennyit használt. De ami biztos: nem volt sem fasiszta, sem diktátor, mert ezt semmilyen tény nem támasztja alá. Egy bukott államférfi vagy - ha úgy tetszik - bukott hadvezér volt, akinek a portréját épp annyi értelme van tiltott hatalmi jelképpé nyilvánítani, mint mondjuk Caesarét. Aki mégis az ellenkezőjét állítja: hazudik, a történelmet igyekszik megmásítani. Egyes politikusok kedvelik az ilyesmit, a fasisztázással, a sajtó- és egyéb szabadságok korlátozásával, meg a fekete autókkal együtt... Kacsinecz Krisztián MÁRCIUS 26-án Az llliy/t] 16 oldalas mellékletében hasznos tanácsok, érdekes témák
