Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-20 / 66. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 20. Kultúra 9 Visegrádi Füzetek - a Visegrádi Szalon című beszélgetéssorozat legérdekesebb témái nyomtatásban Mennyire él a „k-európai” tudat? Visegrádi Füzetek címmel je­lentette meg a Palisády- Védcölöp Alapítvány azokat az eszmecseréket, vitákat, amelyek a Visegrádi Szalon elnevezésű beszélgetéssoro­zat keretében hangzottak el az eltelt két év során Po­zsonyban. A hat Füzetet ked­den mutatták be a Magyar Köztársaság Kulturális Inté­zete székházában. MISLAY EDIT A Visegrádi Szalon beszélgetés­sorozatot az alapítvány kezdemé­nyezte 2007 januárjában - a po­zsonyi magyar, cseh és lengyel in­tézetek összefogásával azzal a céllal, hogy fórumot teremtsen a V4 országainak szakértelmisége és az érdeklődő polgárok számá­ra, valamint hogy elősegítse, erő­sítse e négy ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia - együttműködését. Amint az a kiadványok elősza­vában olvasható: „Az elmúlt 17 év a demokratikus intézményrend­szer és jogrend átszervezésével, a működőképes modellek megtalá­lásával és azok alkalmazásával telt el mind a négy országban, mindenhol több-kevesebb siker­rel. Úgy gondoltuk, ... érdemes egy pillanatra megállni, és meg­vizsgálni, ki mire jutott az egyes problémák megoldásában, müyen következményekkel jártak a 90-es években hozott döntések és elfo­gadott törvények, mit lehetett vagy kellett volna másképpen csi­nálni, illetve a négy »visegrádi« közül ki talált rá az optimális megoldásra az egyes témakörök­ben. Olyan témák megvitatására hívtunk össze szakembereket, amelyek mind a négy országban aktuálisak, megoldásra várnak, vagy született ugyan megoldás, de ennek még nem látják a következményeit.” A most megjelent, hat kiad­ványból álló Visegrádi Füzetek­ben a Magyar Intézet mellett működő Palisády - Védcölöp Ala­pítvány a legérdekesebb beszélge­téseket adta közre, a témák a kö­vetkezők: Drog és törvény - me­lyik kábít?; Állam és egyház - sza­bad egyház szabad országban?; Migráció - felkészültünk rá?; Tri­anon és bonton; Létezik ideális adórendszer?; Hajléjktalanság - személyes probléma vagy a társa­dalom csődje? Krasztev Péter, a Magyar Inté­zet igazgatója elmondta, a vékony kis füzetek sokszoros összefogás­sal, sok munkával készültek: a többnyire négy nyelven folyó ­népes közönség előtt zajló - be­szélgetéseket magyar, szlovák és angol nyelvre ültették át, és a szerkesztéskor igyekeztek meg­őrizni az élő diskurzus sajátossá­gait is. Grigorij Mesežnikov politoló­gus, aki a Visegrádi Füzeteket be­mutatta, úgy látja: a V4-es együttműködés a szkepszis ellené­re is él, hiszen a térség országainak közösek a szükségletei. Ó „viseg­rádi optimistának” tatja magát, s az eredmények is azt mutatják, hogy a V4-ek együttműködése le­hetséges és egyben szükséges is. Hasonló szellemben szólt For­rni Kristóf is, a Füzetek megjelen­tetését támogató Nemzetközi Vi­segrádi Alap igazgatója. Az Alap 2001-ben jött létre, hogy elősegít­se a visegrádi ország civil szerve­zeteinek együttműködését. A Vi­segrádi Szalon, illetve a Füzetek is jól példázzák ennek a fontosságát. A V4 nem egy mesterséges „gondolat”, nagyon sok oka van - hangsúlyozta. Fontos, hogy a V4- es országok polgárai és vezetői rádöbbenjenek, lényeges egymás­ra figyelniük, hiszen olyan orszá­gokról van szó, amelyek fejlettsé­gi szintje - történelmi okok miatt - rendkívül közeli. A V4-ek na­gyon sokat tanulhatnak egymás­tól, és ez érvényes a civil szektorra is. Mind a négy ország komoly utat tett meg az elmúlt 20 év alatt, mondta, a jövő fő kérdése az, ver­senyképesek maradunk-e hosszú távon - ehhez véleménye szerint a visegrádi együttműködést, túl­lépve a problémákon, sokkal ma­gasabb szintre kell emelni. Sík Endre szociológus, a ma­gyarországi Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés vezető ku­tatója, aki egyik résztvevője volt a migrációval foglalkozó Szalon-be­szélgetésnek, annak margójára, mit jelent ma nekünk Közép-Euró- pa, két-két pozitív és negatív példát említett a „magas szintű egyensúly” érdekében. A negatí­vak: 1. az Eurovíziós Dalfesztivál egyértelműen mutatja, hogy nem létezik „K-Európa”, mert a szavazás „abszolút tradicionális, etnikai vo­nalak mentén történik”, melyben a magyarok magukra maradnak 2. a válság ellen való küzdelemben a V4-ek vezetői inkább megkülön­böztetni próbálják magukat, azt deklarálják, „ne kezeljenek minket egységesen, mert különbözőek a problémáink és a lehetőségeink”, vagyis bizonyos jelentős problé­máknál a visegrádi identitás gyen­ge. A pozitívak: 1. a testvértelepü­lések - Magyarország esetében túl­nyomó többségben „K-Európában” vannak 2. a migránsok körében, tá­vol a hazától erős az összetartó erő. Az Angliában élő, dolgozó csehek­nél, magyaroknál, szlovákoknál, lengyeleknél például működik a közép-európai tudat - számít, hogy ha nem is közösek a gyökereik, de közös a származási helyük. A Visegrádi Füzetek is ahhoz szeretne a maga eszközeivel hoz­zájárulni, hogy a közép-európai tudat ne csak a „megszépítő messzeségben” működjön. Ma este lesz az Énekes madár premierje a Komáromi Jókai Színházban. Rendezte: Vidnyánszky Attila. A tiszta szerelem diadala Holocsy Katalin (Gondos Magdolna) és Hajdú László (Kömény Móka) az Énekes madár egyik jelenetében (Dömötör Ede felvétele) ELŐZETES Tamási Áron Énekes madár című népi játékát mutatja be ma 19 órától a Komáromi Jókai Szín­ház. Vidnyánszky Attila rendező, a Debreceni Csokonai Színház igazgatója, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító-rendezője, művészeti ve­zetője először dolgozott a komá­romi társulattal. Arról, hogy müyen volt az együttműködés, a Gondos Mag­dolnát alakító Holocsy Katalint és a Kömény Mókát játszó Hajdú Lászlót faggattuk. „Nagy ajándé­ka az életemnek, hogy vele dol­gozhatok! - mondta Holocsy Ka­talin, majd így folytatta: - Ki­mondhatatlanul szeretem ezt a próbafolyamatot, amit vala­mennyien próbálunk kacagva, vi­dáman és pozitívan megélni. Há­lás vagyok, hogy Vidnyánszky At­tila eljött ide, több száz kilométer- ^ a színházától, az otthonától, '■'"ózhasson.” „A rendezőnek nagyon fontos feladata, hogy elementáris erővel sugározza a saját bizonyosságát, a munkája minőségét, a gondolata­inak a hitelét - jegyezte meg Haj­dú László. - Vidnyánszky Attila mindezt hihetetlenül szuggesztí- ven teszi! A színész számára na­gyon fontos a biztonságérzet. Atti­la egy egyenesnek tűnő útba spi­rálokat tesz, amivel azt éri el, hogy vezeti az energiát. Nemcsak a színész energiáját, hanem a né­ző energiáját is! Annyira jól vezeti a nézőt, hogy oda néz, ahová néz­nie kell. Miképp ajánlaná a két színész az előadást a közönségnek? Ho­locsy Katalin: „Az üzenete, hogy két ember közötti tiszta szerelem mindent legyőz. Ha két ember őszintén szereti egymást, nem le­het probléma az életükben. Ta­mási Áron szerint, ha szerelem van, akkor minden van.” Hajdú László: „Az Énekes madár felnőt­teknek (is) szóló mese. A mese pedig örök, és mindig tanít. Segít az embereknek. Néhány büincs kikattan a mese által. Szabadon szárnyalhatnak a gondolatok.” A közönség a ma esti premieren láthatja többek közt Szvrcsek Ani­tát (Gondos Eszter), Szoták And­reát mv. (Gondos Regina), Ho­locsy Katalint (Gondos Magdol­na), Tóth Tibort (Bakk Lukács), Fabó Tibort (Préda Máté) és Var­sányi Marit (Kömény Ignácné). Az 1933-ban írt Énekes madár az emberi tisztaság és az igaz szere­lem diadala az irigység és a jót mindenáron elpusztítani akaró erők felett. Olyan, mint egy tün­dérmese, melyben a könnyes ka­cagás mögött, fájdalmasan nevet­séges sorsok és cselekedetek rej­tőznek. (szél) A színjátszás világa egy nagy színésznőt veszített el Elment Natasha Richardson ÖSSZEFOGLALÓNK Szerdán 45 éves korában el­hunyt Natasha Richardson brit színésznő. Hétfőn síleckét vett a québeci Mont Tremblant síparadi­csomban, és elesett. Egy órával ké­sőbb rosszul lett, és a közeli kór­házba szállították, ahonnan még délután átvitték egy montreali kórházba. A színésznő a brit Redgrave szí­nész-dinasztia saija, édesanyja Vanessa Redgrave, a világhírű szí­nésznő, édesapja Tony Richardson filmrendező volt. Natasha Ri­chardson a londoni drámaiskolá­ban végzett, előbb Angliában, majd az USA-ban lépett a világot jelentő deszkákra, amelyen legna­gyobb sikereit aratta. Tony-díját a Sam Mendes által 1989-ben Bro- adway-színpadra állított Kabaré című musicalben nyújtott játéká­ért kapta. „Egyedülálló, fantaszti­kus színésznő” - idézte Mendest a BBC hírszolgálata. A rendező el­képzelhetetlennek nevezte a „te­hetséges, bátor, állhatatos, csodá­latos” Richardson távozását. A színháznak és egy közös filmnek, a Nell, a remetelány című drámának köszönte férjét, Liam Neeson ír színészt, akit lelki társának vallott. 1994-ben házasodtak össze, két gyermekük született, Michael 13, Daniel 12 éves. Tim Walker, a BBC szakírója szerint Richardsonnak soha sem volt rá szüksége, hogy kihasználja a híres színészdinasztia nyújtotta előnyöket. ,A színjátszás világa egy nagy színésznőt veszített el, valóban élete virágjában” - hang­súlyozta. Édesanyjával többször szerepelt együtt színpadon és fil­men: így a Koltai Lajos rendezte Es­te című két éve készült filmdrámá­ban is. (mti, ú) Az Animalter című kiállítás március 25-ig, naponta 13 és 17 óra kö­zött látogatható (Képarchívum) Diákok alkotásai a kassai Rotunda Galériában Animaliter - beszélő figurák FECSÓYVETT Kassa. Animaliter címmel nyüt kiállítás március 10-én a Rotunda Galériában. A kiállításon négy kassai művészeti iskola diákjai­nak munkái láthatók a Strass- bourg által kezdeményezett Ani­maliter Nemzetközi Illusztrációs Program keretében. A Kassai Iparművészeti Középiskola, a Má- rai Sándor Gimnázium művészeti osztálya, a Kovács Utcai Művé­szeti Álapiskola és az Irkutská Ut­cai Művészeti Alapiskola diákjai­nak munkáit az állatvilág figurái inspirálták. Az Animaliter címet a strass- bourgi kezdeményezők találták ki. Az ötlet az irodalomból jött: anima - állatot, a liter - betűt, szavakat, beszédet jelent. A prog­ram az illusztrációs művészetre irányul, amellyel kapcsolatban az EU tagállamainak több városában zajlanak különféle rendezvények. A négy kassai iskola diákjainak feladata az volt, hogy az állatvi­lágban megjelenő figurák által meséljenek el saját kitalált törté­netet, vagy jelenítsenek meg olyan állatfigurákat, melyek ön­magukban is beszédesek, karak­teresek. Nem kész szöveg, mese, irodalmi alkotás ülusztrálását kel­lett tehát megvalósítaniuk, ha­nem saját kreativitásukat felhasz­nálva egy teljesen egyéni, önálló­an is megélő képzőművészeti al­kotás létrehozása volt a cél, amelyben benne van a mozgás, a történet maga. A felhasznált technikát illetően nem volt meg­kötés. A sokrétű megoldási lehe­tőség a gyerekek fantáziavüágát kellőképpen meg is mozgatta. Az egyszerű rajzokon keresztül a bo­nyolultabb grafikai technikán át, kerámia, fa, papír és egyéb anya­gok felhasználásával készült tér­beli figurák, gyermekjátékok, könyvek, installációk is készültek. A kiállított művek a gyermeki fantázia és az igazi képzőmű­vészeti alkotások ötvözetei, szín­vonalas munkák, a legkisebbek rajzaitól kezdve a középiskolások egyedi kitalációjáig, amelyben ko­runk technikai lehetőségeit fel­használva igazi érdekességek is születtek. Ilyen például Pribék Gá­bor, a Márai Sándor Gimnázium művészeti osztályos diákjának Hogyan legyünk malacokká című munkája, mely egy számítógépes grafikán alapuló installáció. A nagy fekete dobozba tekintők egy tükörben saját arcuk rózsaszínné, malaccá való átváltozását láthat­ják, miközben a doboz röfögő han­got hallat. A kíváncsi betekintők így egy igazán mókás játék részt­vevői is lehetnek. Rácz Noémi, az Iparművészeti Középiskola tanára, a kiállítás szervezője elmondta, hogy sze­retné, ha a művészeti iskolák kö­zös kiállításának gondolata to­vábbvihető volna, s a következő években is lehetőség nyílna ha­sonló színvonalas együttműkö­désre. (Juhász Katalin felvételei) Sík Endre, Krasztev Péter, Forrni Kristóf és Grigorij Meseinikov (ČTK/AP-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents