Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-20 / 66. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 20. Vélemény És háttér 7 Nem érdekel, ki lesz az államfő, hiszen annak még kevesebb hatalma van, mint otthon a férjemnek. (Peter Gossányi karikatúrája) Legfeljebb kétmillió koronás kártérítést kaphatnak a cseh államtól Kárpótlás Kárpátaljáért TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Kialakulóban van az új amerikai kormányzat Moszkvával kapcsolatos, békülékenyebb irányvonala - vélik az orosz lapok Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök április eleji csúcsának előkészületeit ismertetve. A sajtó azt a jelentést elemezte lelkesen, amelyet az Obama által e célra létrehozott bizottság kedden hozott nyilvánosságra. Ez érvekkel alátámasztva kimondja: Amerikának óvatosabbnak kell lennie az emberi jogok oroszországi helyzetének bírálásában, elő kell segítenie Oroszország felvételét a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO), el kell ismernie, hogy Moszkvának jogos érdekei vannak a volt Szovjetunió egykori tagállamaiban, és nem szabad felvennie Grúziát és Ukrajnát a NATO-ba. A Komszomolszkaja Pravda arról is hírt adott, hogy a bizottság tagjai nemrég Moszkvában jártak, Medvegyewel is találkoztak. Ajánlásaik lényege, hogy Oroszországgal baráti kapcsolatokat kell ápolni, tiszteletben kell tartani érdekeit. Úgy ítélik meg, hogy Moszkva „legalábbis egyelőre” nem ellenséges az Egyesült Államokkal szemben, és nem akar konfrontációt egy újabb hidegháború szellemében. A jelentés leszögezi, hogy Amerika sikere szempontjából hatalmas jelentősége van Oroszországnak, s a kapcsolatok javítására való törekvés nem kitüntetés a jó magatartásért és nem az orosz kormány belpolitikájának ösztönzése, hanem annak az elismerése, hogy az Amerika számára lényeges célok elérésében fontos az együttműködés. Azon területek között, melyeken Moszkva nélkül nem lehet eredményt elérni, a dokumentum az al-Kaida terrorszervezet szétverését, az afganisztáni helyzet stabilizálását, Irán nukleáris fegyverhez jutásának megakadályozását, az európai biztonság és felvirágzás szavatolását említi. Az Izvesztyija úgy látja, a dokumentum „gyökeresen megváltoztathatja az USA Oroszországhoz fűződő kapcsolatait”, s felteszi a kérdést: „Az amerikai rakétapajzsele- mek telepítése, Grúzia és Ukrajna a Moszkvával való partnerségért cserébe?” A Kommerszant úgy tudja, a jelentést igen kedvezően fogadták a Kremlben, (mti) Csehország kárpótolja a Kárpátaljáról 1938-1939- ben és a II. világháború idején a magyar és a szovjet hadsereg által elüldözött egykori csehszlovák állampolgárokat. A kárpótlást lehetővé tevő törvény- javaslatot tegnap a végső, harmadik olvasatba utalta a cseh képviselőház. KOKES JÁNOS Az érintetteknek írásos dokumentumokkal kell bizonyítaniuk, hogy az adott időszakban milyen ingadan vagyonuk maradt Kárpátalján. Ennek alapján maximum kétmillió cseh koronás kártérítést kaphatnak a cseh államtól. A kárpóüási kérelmet benyújthatják mind a még élő megkárosítottak, mind utódaik, mégpedig 2012 végéig. Feltétel, hogy az egykori csehszlovák állampolgárnak ma legyen cseh állampolgársága. A ma Szlovákiában élő megkárosítottakra tehát nem vonatkozik a kárpódás. „Kompromisszumos megoldás. Lehet, hogy valaki veszít ezen, de a másik oldalon az államkassza kibírja ezt a terhet” - jelentette ki Éva Dundácková, képviselő, a törvényjavaslat egyik kidolgozója. Szakértői elemzések szerint várhatóan mintegy 400 személyt fog érinteni ez a kárpótlás, s az államkassza kiadásai körülbelül 800 millió koronát tesznek ki. Csehszlovákia és a Szovjetunió 1946-ban szerződést kötött, hogy átadják Kárpátalját a Szovjetuniónak. A dokumentum egyik fejezete leszögezi, minden csehszlovák állampolgárnak, akinek 1939 után el kellett hagynia Kárpátalját, kárpódás jár Prágától. A Kárpátaljáról a II. világháborúval összefüggésben elüldö- zöttek egy évtizede Podkarpatská Rus néven Csehországban szervezetet alapítottak, amely feltérképezte a helyzetet és a kárpótlási igényeket. Josef Havel, a szervezet vezetője szerint a háború után az akkori pénzügyminisztérium felhívására jegyzék készült a kárpótlásra jogosultakról, amely 6300 nevet tartalmazott. Az 1948-as rendszerváltás után az ügy egy időre elaludt, 1959-ben az akkori csehszlovák kormány rendeletet adott ki, amelyben szűkítette a kárpótlásra jogosultak körét. Josef Havel szerint jelenleg mintegy 220 személy követeli vissza egykori vagyonát. A kárpótlásra jogosultak száma szerinte legfeljebb négyszázra emelkedhet. A cseh pénzügyminisztérium korábbi becslése szerint az elvesztett vagyon összértéke 10 milliárd korona mai értékén. Egy korábbi sajtójelentés szerint a 200 ember együttesen 370 millió korona értékű vagyonért kér kárpótiást. Az illetők Kárpátalján hagytak egyebek között százharmincnégy családi házat, harminc falusi gazdaságot termőföldekkel és húsz ipari műhelyt. A Podkarpatská Rus szervezet 2001 decemberében Forrai Kristóf akkori prágai magyar nagykövetnek is' levelet küldött, amelyben azt tudakolta, Magyarország kész-e kárpótlást nyújtani az elüldözötteknek azokért a károkért, amelyeket nekik okozott. Kárpátalja évszázadokon át a magyar állam része volt, de 1918-ban Csehszlovákiához csatolták. Nemzetközi döntések következtében 1938-ban Magyarország elfoglalta Kárpátalja déli részét, míg egy évvel később egész Kárpátalja magyar fennhatóság alá került. A terület 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához, majd az átadta a Szovjetuniónak. Elsősorban az ingyenes napilapoknak köszönhető az újságolvasókedv fellendülése Franciaországban 1,5 millióval emelkedett egy év alatt az újságolvasók száma MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Elsősorban az ingyenes lapoknak köszönhetően egy év alatt 1,5 millióval emelkedett az újságolvasók száma Franciaországban: tavaly a 15 évnél idősebbek közel fele, 24,3 millióan olvastak mindennap újságot - derül ki az Audipresse médiakutató intézet tanulmányából, amelyet a Le Figaro című francia napilap ismertetett. Az ingyenes napilapok olvasóinak száma négy százalékkal emelkedett, de a hagyományos újságokat is összességében 0,8 százalékkal többen olvasták tavaly, mint 2007-ben. Azon belül viszont látványosan, 8,8 százalékkal visszaesett a legnagyobb presztízsű Le Monde és 2,4 százalékkal a Libération olvasóinak száma. Az évek óta pénzügyi gondokkal küzdő Le Monde 1,9 millió olvasójával még így is az előkelő harmadik helyen szerepel az olvasottsági listán, amelyet a L'Équipe című sportláp (2,6 miihó olvasó) vezet a Le Párisién/Aujourd 'hűi című tömeglap előtt (2,3 millió olvasó). A Le Figarónak 1,5 százalékkal sikerült növelnie olvasóinak számát, és így a negyedik helyre került 1,3 millió olvasóval. Legjelentősebben, 16,7 százalékkal a katolikus La Croix növelte olvasóinak számát, 471 ezerre, s ezzel a hetedik helyen szerepel. Á vidéki napilapok olvasottsága is mérhetően, 2,6 százalékkal emelkedett 18 millióra, amit a kutatók a helyi választásokat érintő részletes beszámolók iránti nagy érdeklődéssel magyaráznak. A napilapok népszerűségének növekedése azonban a magazinok olvasóinak csökkenésével járt: a 175 francia magazin olvasottsága összességében 3,6 százalékot esett vissza 2007. június és 2008. június között, de ezen belül is elsősorban a havi és a kéthetente megjelenő lapokat olvassák kevésbé a franciák. A hetilapok közül a politikai (-8 százalék), a gazdasági, a gasztronómiai, a lakberendezési (-5_7 százalék) és a női (-3 százalék) magazinok olvasottsága csökkent. A bulvár témájú magazinok olvasótábora viszont továbbra is stabil. Xavier Dordor, a kutatást végző intézet vezetője szerint az 50 év alatti városban élők, a középvagy felsőbb osztályhoz tartozók, illetve a középvezetői réteg a legbiztosabb újságolvasó Franciaországban. KOMMENTÁR Pénzszórásból egyes MOLNÁR IVÁN Talán az ördög sem retteg annyira a szenteltvíztől, mint a Fico-kor- mány az adócsökkentésektől. Hogy miért? Eztlegutóbb Peter Kaži- mír, a Smer pénzügyi államtitkára magyarázta el nekünk, egyszerű halandóknak. Szerinte, ha a kormány hallgatna az ellenzék „felelőtlen” unszolására, és a 19 százalékos általános adókulcsot 16-ra csökkentené, drasztikusan visszaesnének az állam bevételei. Az államháztartás hiánya így elérné a bruttó hazai termék 4-5 százalékát. Márpedigezakormány-legalábbisKazimírszerint-„felelősen” gondolkodik, ami azt jelenti, hogy minél tovább szeretné betartani azt az euró bevezetésével vállalt kritériumot, amely szerint a hiány nem haladhatj a meg a 3 százalékot. A Fico-kormánynak ezúttal igaza lenne? Józan paraszti ésszel gondolkodva erre a kérdésre igennel válaszolhatnánk. Tudnunk kellene azonban, hogy a magasabbjövedelemadó a beruházások forrásait szűkíti, és drágítj a az euró bevezetése miatt már így is megdrágult munkaerőt. Emiatt a cégek elbocsátják az alkalmazottaikat, vagy olcsóbb megoldást keresve más országokba telepítik üzemeiket, a gazdaság pedig lejtőre kerül. Mi történne, ha csökkentenénk az adókat? Többpénzmaradnaa vállalkozásoknál, amelyek biztonságosabban nézhetnének szembe a válsággal, növelve hatékonyságukat és termelésüket. Ennek köszönhetően nőne a megtermelt jövedelem, a magasabb jövedelemből a költségvetés több adót szedhetne be. Az sem mellékes, hogy a munkát terhelő adó és járulékok csökkentése olcsóbbá tenné a foglalkoztatást, így több munkahely keletkezhetne. Az adócsökkentés hatása tehát pozitív lenne mindannyiunk számára. Tegyükfel azonban, hogy a Fico-kormánynak mégis igaza lenne, és az adócsökkentés miatt időlegesen visszaesnének az állam bevételei. Alegpesszimistább előrejelzést Kažimírtól hallhattuk, aki szerint az adókulcs csökkentése 16 százalékra az államnak idén 550 mülió eurós, vagyis mintegy 16,5 milliárd koronás bevételkieséstjelente- ne. Hatalmas összeg, ezt most nem engedhetjük meg magunknak - kiálthatfel mindenjózanul gondolkodó ember. Tudnunkkellene azonban, hogy a kormány válságkezelés címén 10 milliárd koronának megfelelő összeget szór szét olyan hatástalan intézkedésekre, amilyenaroncsprémium.Apozsonyi vár feleslegesen túldrágított felújítására 4 milliárd koronát fordítanak, az elektronikus útvám pályázatán a legdrágább ajánlatot választottákki, amivel 6 milliárd koronát dobtak ki az ablakon. És akkor még nem beszéltünk az építésügyi minisztérium milliárdos pénzherdálásáról, a vasútnaknyújtott 7 milliárd koronás hitelről, a méregdrága autóvásárlásokról, a repülőtér felújításáról állami pénzekből és a széles nyomtávú vasútra költött milliárdos álmokról. Ha az állam egy kicsit is visszafogná magát, az adócsökkentést még a Kažimír által említett - egyébként jócskán túlhajszolt-bevételkiesés mellett is végre lehetne hajtani. Am a kormánynakvan egy végső érve, ami ellen nincs újabb ellenérvünk. Kažimír szerint azért sem csökkenthetik az adókat, mert az állam hatékonyabban tudja elkölteni a pénzünket, mint mi, egyszerű halandók. Az államtitkárnak igaza van, pénzszórásban őkalegjobbak. Szolgál, a hatalom védi NAGYANDRÁS Múlt héten szombaton, március 14-én délután kisétáltam a pozsonyi Grassalkovich-palota elé. Nem az államfőre voltam kíváncsi, azt akartam megtapasztalni, milyen 2009-ben a szlovák radikálisok, neonácik tüntetése. Aznap a szlovák elektronikus média, főleg a hírtelevízió, de néhány webportál is szülte percről percre követte az eseményeket, így akár otthonról is figyelhettem volna. Nagyon furcsa volt már az, hogy a sajtó munkatársai „nacionalisti”-nek titulálták a neonácikat, ami jóval enyhébb. A nacionalista, bár negatív felhangú, nagyon messze van a neonácitól. Kotleba és barátai - mintegy száz-százötven fiatal, többnyire skinhead - csoportba verődve, pár transzparenssel és szlovák zászlóval álldogáltak, körülöttük néhány tucat nyugdíjas szimpatizáns, meg legalább ennyi újságíró. És sok-sok rendőr. Városi, zöld ruhás, feketébe öltözött, kutyás, lovas. A rohamrendőrök később léptekszínre. Aki aznapeste megnéztea híradásokat, láthatta, hogyan végződött a parádé. Kotleba egyetlen mondattal kiprovokálta a rendőrség beavatkozását, amely pillanatok alatt kiemelte őt szimpatizánsai közül, s némi dulakodás után betuszkolta a rendőrautóba. Ezután kezdődött az igazi szórakoztató program, a rendőrök elkezdték oszlatni a tömeget. De óriási különbség van a szervezett és a szervezetlen radikális tömegek között. Az elmúlt évek során mindenki láthatta, mire képesek a huligánok Magyarországon, ha igazán rendetlenkedni akarnak, vagy az aktuális kormány ellen tüntetnek. Kukákat borogatnak, rendőrautókat, tévészékházat gyújtanak fel, s képesek megbénítani egy akkora város, mint Budapest közlekedését. Ehhez képest Pozsonyban a rendőri akció vezetője slides sapkában rohangált a tüntetők között, egyesével fenyegetve őket, hogyha nem mennek azonnal haza, mindenkit bekaszniznak. A megfélemh'tés kedvéért néhány egyént, aki nem mozdult az első szóra, két-három rendőr szépen elvezetett. De hol van ez a vízágyúktól, a viperáktól, a gumilövedékektől és Európa legcsípősebb könnygázától! ? A múlt heti pozsonyi tüntetés már-már mókásnak tűnt a végén. Persze, ha mélyebben belegondolunk, pár dolgon el kell töprengeni. Vajon azért nem mertek a pozsonyi neonácik bármit tenni a rendőrök ellen, mert tisztában vannak azzal, hogy nálunk őket senki sem védi meg, nem lesznek emberi jogi aktivisták, akik kiállnak mellettük a rendőri túlkapásokra rámutatva? A rendőrök nálunk- szemben Magyarország pár évvel ezelőtti gyakorlatával -azértmennekneki bármilyen tüntetőnek vagy futballdruk- kernek, mert tudják, a hatalom bármilyen áron - lásd Dunaszerda- hely- megvédi őket, sőt, még dicséretet is kapnak? És ennek most örülni kell, vagy tartani az egésztől? Mert a múlt héten szombaton mindenki büszke volt a szlovák rendőrökre. Ám Dunaszerdahelyen kevésbé.
