Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-11 / 58. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 11. Kultúra 9 Viktor Csudái kisköltségvetésű filmje a ligetfalui betondzsungel sűrűjében találta meg önkereső hőseit Nagy tiszteletet parancsoló lúzerek Érkezik a kamerába nagy­képpel két anonim csávó a ligetfalui betondzsungel senkiföldjén, vagyis egy parkosított zöld téren, nyomja a sódert az egyikük arról, hogy mit löknek a te­levízióban a parasztok a szokáslétről, a másik issza a szavait, ámul tőle, mint az istenétől. Tipikus beton­csávók, minden helyzetben igazságot osztók, könnyű szívvel és nehéz, ökölbe szorított kézzel. TALLÓSl BÉLA Teker feléjük biciklivel egy baseballsapkás, elrajzolt arcú ür­ge, Mišo. A társában istenét csodá­ló csávó, kopasz, kigyúrt tetkós, akinek borotvált, gyantázott, vagy natúr szőrtelen fél melle ki­buggyan a néhány számmal na­gyobb sportszerkó-felsőből, a bi­ciklis arcába csap. A társ, aki löki a sódert a pofozó tetkósnak, meg is rugdossa a földre zuhant áldoza­tot. Rúgások közben felvilágosítja az igazságról: vagyis hogy minder­ről - ami rossz most éppen vele tör­ténik - a társadalom tehet. Aztán meglovasítják a biciklijét. Az ano­nim csávók eltűnnek, Mišo pedig monoklival és egyéb ütésnyomi sé­rülésekkel becsönget barátjához, Peterhez, aki viszont lelki sebeit próbálja gyógyítgatni. Kirúgta imádott barátnője, mert úgy véli, hogy Peter meleg. S ő hiába bi­zonygatja, hogy tök heteró. És már bele is vágtunk a beton- rengeteg legsűrűbb sűrűjébe, e két lúzer nyári kalandjainak nyomán szép soijában bomlanak ki a társa­dalom deltájába torkolló jellemző ligetfalui egyéni sorsok, magánsz­torik, a panelházak lakóinak életé­Pálfi György öt évig küzdött, hogy elkészíthesse filmjét, amelyet aztán számos fesztiválon díjaztak Ma este: Dunaszerdahelyen a Taxidermia és alkotói szempontból ott dőlt el, hogy működik-e a film vagy sem. Aztán a cannes-i filmfesztivál, ahol izgalmas volt, mennyi ember megy el a vetítésről. Köztudott, ott könnyű megbukni. Ezt elkerültük. Mexikó nagy élmény volt, rendezői díjat is adtak a filmnek, és messziről kiabáltak a mozi környékén isme­retiének, hogy „viva Pálfi”. Ezt az élményt kívánom mindenkinek. Rendezőként rengeteg ener­giája, az életének egy szakasza fűződik ehhez az - egymással sokszor merőben ellentétes re­akciókat kiváltó - filmhez. Ön­nek - egy kicsit már „az idő távlatából” is - mi a legmegha­tározóbb élménye, amely a Ta­xidermia forgatásához fűződik? Hogy meg tudtam csinálni. Fil­met készíteni amúgy sem könnyű munka. De ebben a régióban ez a feladat még nehezebb. Járja egy mondás a magyar gyártásvezetők körében, hogy „pénzből könnyű filmet csinálni”. Ezt a filmötietet senki sem támogatta. Már kész volt a forgatókönyv, és egy grafikai lát­ványtervet is készítettünk hozzá, amikor teljes elutasításban lett ré­szünk. Minden lehetőségünk elve­szett, amikor az első pénzeket Franciaországból és Amerikából megkaptuk. Ok azt gondolták, ha az előző filmem, a Hukkle így sike­rült, érdemes kockáztatniuk egy kis pénzt erre az alkotóra. Csak ez­zel a segítséggel nyíltak meg a hazai források. Öt évet küzdöttem, hogy elkészítsem ezt a filmet, (me) AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Az utóbbi évek egyik legradikálisabb, leg­provokatívabb magyar filmjére, a Pálfi György rendezte Taxidermiá- ra invitálja ma este a nézőket a Családi Könyvklub. „Három törté­net. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vá­gyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.” A Parti Nagy Lajos novellái alapján született 2006-ban készült, azóta számos fesztiválon díjazták az alkotást. A Magyar Filmszemlén megkapta a fődíjat, a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Hugo-díjjal tüntették ki, az Eurázsia Nemzet­közi Filmfesztiválról és a Transyl­vania Nemzetközi Filmfesztiválról rendezői díjjal térhetett haza Pálfi György, a Brüsszeli Nemzetközi Filmfesztiválon írisz-díjjal, a talli- ni Fekete Éjszakák Filmfesztiválon a kritikusok díjával jutalmazták. Avetítés ma 18 órakor kezdődik a városi művelődési központ mozi­termében. A vetítés után a közön­ség az alkotókkal beszélgethet. A dunaszerdahelyi vendégsze­replés előtt Pálfi György rendezőt kérdeztük. A Taxidermiát 2006-ban ké­szítette. Az azóta eltelt időszak­ban számos fesztiválon bemu­tatták a filmet, Szlovákiában sem ez lesz az első bemutatója. Hol volt az ön számára a legmeg­lepőbb a film fogadtatása? A Magyar Filmszemlén. Valószí­nűleg, mert az volt az első vetítés, Pálfi György a Taxidermia forgatásán (Képarchívum) A betonrengeteg sűrűjében gyökerező vadságban lézengő fiatalok ről. Mindennapi pitiségeikről. Ar­ról, ahogy a falakon túlról az áthal­latszó életjelekkel mind a négy szomszéd részt vesz a „panel­család” életében. Arról, ahogy a negyveneseknek vakvágányra fu­tott az életük. Arról, ahogy a negy­venesek csonka családban felnőtt gyerekeinek nem akar beindulni az életük, mert se munka, se ambí­ció. Csak lét van, üres lét, lézengés, a hip-hop meg a rap-stílus követé­se, tősgyökeres ligeti vadság, el­szigeteltség, távolságtartó elzár­kózás. S mivel kisköltségvetésű vagy még annál is kisebb költ­ségvetésű a film (a színészeknek annyi volt a gázsijuk, hogy ingyen ehettek a forgatás idején), belevisz bennünket a ligetfalui folklórba, a munkás családok életét körbezáró ligetfalui univerzum lepusztult közegébe, a szocialista panelépít­kezés pokoltomyaiba. Ahol azért az aszfalt-rapperek fel tudják tur­bózni magukat kicsi kéglijükben. Tomboló házibulikat csapnak kicsi fűvel, kicsi szilvapálinkával, kicsi pomóvideóval, hip-hop- meg rap- ideálok vendéglátásával és részeg szexszel. Na, meg a rajongó tinilá­nyok ínyére való macsó freestyler bálványokkal, akik a bulit nem az értük döglő tinilányokkal, hanem a lányoktól félszegen menekülő fi­úkkal ütnék inkább nyélbe. A Nagy tisztelet című filmet az alkotók a fiataloknak szánták. De azok is bátran megnézhetik, akik nem lúdbóröznek a paneltelepi folklórtól, vagyis a durva, natúr, autentikus vulgarizmusoktól, az említett szubkultúráktól. És azok is, akik úgy érzik, vakvágányon fut az életük a paneldobozok labirin­tusában. (Fotó: Magicbox) A filmet tavaly december elején a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesz­tivál közönsége elővetítésben már láthatta. Miként akkor is előrebo- csátottuk a látottakkal kapcsolat­ban, kár lenne a film fiataljainak mindennapi önazonosság- és bol­dogságkereső kalandjairól, vala­mint az apák és az anyák elrom­lott életéről bármilyen részletet is elárulni, hiszen poénokkal gaz­dagon megtűzdelt kesernyés víg­játékról van szó. Azt is kár lenne leleplezni, hogyan kerül a ligetfa­lui nagy ramazuriba turistaként egy budapesti magyar fiú, hogyan lesznek a szlovákokból románok, s milyen csavarokkal szövi át az egészet a meleg vonal. Nem utol­sósorban, hogy milyen egy hirte­len összehozott szlovák-magyar házasságkötés elcsórt jegygyű­rűkkel. Holnap: kiállítás a somorjai At Home Galleryben Anna Frank élete és kora ELŐZETES Somoija. Anna Frank - a törté­nelem üzenete a mának címmel nyílik kiállítás holnap 10.30-kor a zsinagógában. Vándorkiállítás ez tulajdonképpen, amely 1996 óta bejárta szinte az egész vüágot, és több millió ember látta. Különle­gesnek mondható abból a szem­pontból is, hogy tulajdonképpen egy oktatási projekt része, s a kiál­lításon - annak egy-egy aktuális állomáshelyén - mindig helybeli középiskolás diákok vezetik végig a látogatókat. (Ezek a fiatalok a megnyitót megelőzően egy két­napos „idegenvezetői” worksho- pon vesznek részt, s így avatott tárlatvezetést tartanak a látoga­tóknak a kiállításról, amely Anna Frank élettörténetét dolgozza fel, valamint ennek kapcsán Európa 20. századi történetének tragikus fejezetét, a II. világháborút és a holokausztot. A tavalyi tanévtől a kiállítás képanyaga kibővült: a diszkrimináció napjainkban ta­pasztalható különböző formáival is foglalkozik. Fennmaradt, 1942 és 1944 kö­zött írt naplójának köszönhetően- mely a háború után több mint 50 nyelven jelent meg, és több mint 20 millió példányban fogyott el -Anna Frank neve világszerte is­mertté vált. A Hollandiában élt zsidó kislány mindössze 15 évesen veszett oda a német koncentrációs táborok egyikében, életéről több film is készült - az egyik legújabb mozgóképet éppen a közeljövőben kezdik el forgatni Budapesten, hol­land-francia koprodukcióban. Az egy hónapra Somoijára köl­töző projekt fő célja, hogy arra ösztönözze a fiatalokat: a múlt és a jelen társadalmi történéseit, eseményeit tudják elemezni, kri­tikusan szemlélni, és képesek le­gyenek a körülöttük zajló dolgok­ról saját véleményt formálni. A projekt elindítói azt szeretnék, hogy a mai fiatalok ki tudjanak állni egy humánus és igazságos társadalom mellett. A vándorkiál­lítás a középiskolás idegenveze­tőket és a látogatókat egyaránt motiválni szeretné, hogy elgon­dolkozzanak a diszkrimináció, a rasszizmus, a tolerancia, az egy­más iránti tisztelet, a demokrácia kérdéseiről. A projekt elindítói­nak meggyőződésük, hogy csak az a társadalom képes felismerni az életébe beférkőző negatív jelen­ségeket, és sikeresen küzdeni el­lenük, amely kritikusan és bizo­nyos távolságtartással tudja szem­lélni az elődök által elkövetett hi­bákat. Ezért is szeretnék, ha a fia­tal generáció tagjai felismernék: az embereknek tevékenyen ki kell venniük a részüket a társadalom igazságossá alakításából. A vándorkiállításnak általában iskolák adnak otthont egy hónap­ra. Ebből a szempontból Somoija kivétel, hiszen itt a zsinagógában rendezik. Kiss Csabát és Suzanne- t, az At Home Gallery tulajdonosa­it és működtetőit a projekt szlová­kiai védnöke, a Šimečka Alapít­vány szólította meg, ők pedig szí­vesen vettek részt benne. Somor- ján tizenhat szlovák és magyar gimnazista vett részt a kétnapos „idegenvezetői workshopon”, vagyis a kiállításvezetést is két nyelven tartják majd, hétközna- ponta 9.00-től 14.30-ig. Kiss Csaba elmondta: külön örül annak, hogy a vándorkiállítás révén a helyi magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium diákjai közös projektben vesznek részt, és így a két iskola is egyfajta „párbeszéded’ nyit. (me) (Képarchívum Anna Frank Vetítések Nemes Gyula és Szirtes András filmjeiből Kezdődik az Early Melons ELŐZETES Pozsony. Ma kezdődik a diák­filmek második nemzetközi fesz­tiválja, az Early Melons, melynek bemutatóit az A4 Nullás tere (Sznf tér 12.), valamint a Charlie Centrum vetítőtermeiben tartják. Az Early Melons versenyébe 14 országból érkeztek a diákfilmek, melyek sorsáról nemzetközi zsűri dönt majd. A zsűri tagjai közt van Dana Dorian brit animációs ren­dező, Markus Prasse német fesz­tiváligazgató, Jevgenyij Malkov orosz producer és forgatókönyv­író, valamint Magyarországról Szirtes András, akinek alkotásai­ból egy válogatást is bemutatnak a diákszemlén. Szlovákiát a zsűriben a tavalyi mustra Grand Prix-vel kitüntetett alkotója, Viera Čákanyová képviseli. A fő ver­senyben a zsűri négy díjat ítél oda: a legjobb játék-, a legjobb dokumentum-, a legjobb animá­ciós filmnek járót, valamint Grand Prix-vel jutalmazza az Early Me­lons legjobb filmjét. A diákfilmszemle másik ver­senyszekciójában a videoművé- szeti alkotások méretnek meg. Versenyen kívül, vagyis az in­formációs szekcióban 80 opust mutatnak be 18 országból. Külön blokkot szentelnek Nemes Gyula rendezőnek: az Egyetieneim, a Fúga és a Letűnt vüág című moz­góképeit láthatja a diákszemle közönsége. A Moholy-Nagy Mű­vészeti Egyetem animáció szakos diákjainak filmjei közül is több bekerült a programba. A mozgóképes kínálatot a Char­lie Centrum csarnokában diákok fotóiból készült kiállítás bővíti. Az Early Melons fesztivál március 14-éigtart. (tébé)

Next

/
Thumbnails
Contents