Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-07 / 55. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 7. www.ujszo.com Lúdbőrös lesz a hátam, ha belegondolok: a híres luxusvonat valamelyik más szerelvénye itt, szinte az ablakom alatt robogott át az érsekújvári állomáson... Száguldás, Orient, szerelem B. AAÁNYA ÁGNES Vladimir Fédorovski orosz származású regényíró és esszéista hajdan diplomataként szolgált Franciaországban. Az Orient Expressz regénye című könyve 2006-ban jelent meg franciául, a magyar fordítást két évvel később adta ki a General Press Kiadó. Bár a cím azt sugallja, regényt vett kezébe az olvasó, ez a jogos feltételezés nem igazolódik be. Történik ugyan kísérlet valamiféle kerettörténet felvázolására, kapunk egy - a szerző által is banálisnak titulált - történetet (egy európai ősökkel rendelkező, ízig-vérig modem New York-i házaspár óvilági gyökereinek keresésére indul az Orient expressz utódján, részben sikerrel) l de talán az olvasó jár a legjobban, hogy ez az erőltetett vezérfonal nem bontakozik ki igazán, nem telepszik rá a könyvre. E meglehetősen eklektikus műfajú, szerteágazó könyv „Európa vonatáról” és nem kevésbé híres vagy hírhedt utasairól szól, igyekszik minél kevesebb helyen a lehető legtöbb információt minél érdekesebben tálalni, s ez sikerül is. Van itt minden: szép lábú színésznő, orosz balett, kémek, régészek, egy régész férjjel rendelkező krimiíró, politikusok, koronás és koronájukat vesztett fők... Fédorovski a hírességek és kortársaik, valamint saját visszaemlékezései alapján rajzolja meg például Marlene Dietrich portréját, tikit a színésznő moszkvai látogatásán látott-hallott. Olvashatunk Szergej Gyagilevről, a világhírű Orosz Balett megalapítójáról, Mata Hátiról, a holland kémnőről, akinek Fédorovski szerint olyan köny- nyűek voltak az erkölcsei, mint amilyen rövid az esze, s így szerinte képtelen volt ravasz hírszerzési akciók kivitelezésére. Külön fejezet szól Arábiái Lawrence-ről, a híres angol kémről, akinek érdemei nagyok voltak ugyan, de messze eltörpülnek édesapja teljesítménye mellett, akinek - a könyv szerint - a feleségétől négy. leánygyermeke született, ezek nevelőnőjétől pedig öt fia, köztük hősünk. Kiderül, ki és hogyan ölte meg Trockijt, hogyan halt meg Raoul Wallenberg, és hogy a „mi” Matuska Szüveszterünk bizony éppen az alatt az Orient expressz alatt robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot 1931 szeptemberében, amelyen Josephine Baker is ott volt. • Lúdbőrös lesz a hátam, ha belegondolok: a híres luxusvonat vagy a belga George Nagelmac- kers által alapított Nemzetközi Hálókocsi Társaság valamelyik más szerelvénye itt, szinte az ablakom alatt robogott át az érsekújvári állomáson, hogy Budapesten át Isztambulba vigye az előkelő utasokat (egy időben létezett ugyanis Prága-Isztambul járat: Galántán, Budapesten, Belg- rádon keresztül; 72. oldal). Vasúttörténetből is alapos leckét kapunk: milyen vonatokat működtetett az említett társaság, milyen gyakran és mennyi idő alatt tették meg az egyes útvonalakat, hogyan volt kiképezve a kocsik belső tere (a Kék Vonat egyik kocsiját még táncteremmé is át lehetett alakítani), milyen menüt szolgáltak fel a járatokon stb. Megesett, hogy a vonatnak kolerajárvány miatt vesztegelnie kellett, vagy a hó fogságába került. Egy ilyen kaland ihlette Agatha Christie Gyilkosság az Orient exp- resszen című regényét. (1929- ben történt, hogy a luxusvonatot Törökországban megállította a hatalmas havazás, és - Fédorovski szerint - az utasok kénytelenek voltak farkasra vadászni a túlélés végett.) Ebből a krimiből forgatta Oscar-díjas filmjét Sidney Lumet, díszletül az Orient express egyik „testvére”, az ún. Kék Vonat szolgált. Ez a vonat korábban egy olyan balettelőadáshoz nyújtott inspirációt, melynek kosztümjeit Coco Chanel, díszleteit Picasso készítette. A magyar kiadásba (Sohajda Ferenc fordítása) bekerült tucatnyi kép - hirdetóplakátok, fényképek, rajzok - és a fontosabb évszámokat tartalmazó melléklet és a további kettő már csak hal a tortán, akarom mondani: art deco intarzia a vonaton. Az egyikben közölt 2005-ös Le Figaróból idézett írás a legenda újjászületéséről számol be: igencsak borsos áron cham- pagne-i pezsgőzéssel egybekötött éjszakai luxusutazásra invitál a felújított Pullman Orient Expresszen... Mivel a könyv franciául íródott (franciáknak, illetve a nyelvet beszélőknek), a közép-, kelet- és dél-európai régmúlt történelmi eseményeit, valamint a múlt század viharos politikai történéseit, határmódosulásait részletesebben taglalja. Történelmi lecke ez a javából: Magyarország ezeréves múltját egy egész oldalon, Csehországét már kettőn foglalja össze nagy vonalakban, de rendkívül lényegre törően (ez utóbbinál egy bakival: „...a csehek, akiket még a 9. században Cirill és Metód térített meg...”; 183. oldal. Mi aztán tudjuk, hogy a Nagymorva Birodalomban annyi volt a téríteni- való, hogy oda már nem is jutottak el). Sorra bemutatja a vonat egyes főbb megállóit, a városokat: élvezetes, magával ragadó, „nyomon követhető” sétára viszi az olvasót Isztambulban, Budapesten, de különösen Prágában (felsorakoztatva például az összes prágai legendát: Löw rabbitól II. Rudolf aranycsinálóiig). A meglehetősen hatásvadász borítójú könyv (felül Párizs, alul Isztambulnak a lemenő nap fényébe burkolózott romantikus látképe, középen a hatalmas füstcsóvát húzó expresszel) a General Press Kiadó Különleges Könyvek sorozatának egyik darabja. Aki e különleges kedvcsináló után ilyen kalandra vágyik, a pénztárcájába jó mélyen belenyúlva (hogy mennyire, arról a Fédorovski-könyv szemérmesen hallgat) felejthetetlen utazást tehet a felújított Pullman Orient Expresszen, a kevésbé tehetősek pedig a fotelben kényelmesen hátradőlve megnézhetik ama bizonyos bűnügyi filmet az alakításáért Oscar-díjat kapott Ingrid Bergmannal, magyarul is hozzáférhető DVD-n. A luxusvonat felújított változata Besztercebányán, 2007 júliusában. A nyolcnapos út (Velence-Bécs-Besztercebánya-Varsó-Krakkó-Prága) jegyára 200 ezer korona volt (ČTK/Eduard Genserek) Jelenet Sidney Lumet 1974-es filmjéből (Paramount Pictures/Hulton Archive/Getty Images) Egy Pullman-étkezőkocsi belseje (Képarchívum) PVD-EXTRÁK A SZALONBAN Ha a Gyűrű korongra megy... H. NAGY PÉTER Az alábbi rövid szövegecske tulajdonképpen nem is nagyon fog szólni semmiről. Két okból sem. Egyrészt azért, mert apropója A Gyűrűk 1/ra-trilógia bővített extra változata, 12 korongos DVD-ki- adása lenne, s minderről szinte lehetetlen érdemben nyilatkozni ilyen rövid terjedelemben. Másrészt pedig azért, mert amikor 2007januárjában útnak indítottuk ezt a minirovatot a Szalonban, valójában egy olyan írással kellett volna kezdeni, amely magáról a DVD kínálta lehetőségekről töpreng, s ezek némely vonatkozására az azóta eltelt időben már rávilágított a sorozat. Miről is van szó konkrétan? Természetesen arról, hogy a filmek DVD-n történő kiadása olyan megoldásokra, változtatásokra stb. ad alkalmat, melyek következtében az adott produkcióknak tökéletesen új verziói jöhetnek létre. Sőt akár úgy is fogalmazhatnék, hogy olykor bizony nem is ugyanazt a filmet látjuk, amit a moziban, még ha a címtől kezdve a szereplőkön át a stábig sok minden azonos marad is. Tágabb értelemben tehát a filmek identitásáról van szó, és arról, hogy a DVD miért tekinthető sajátos médiumnak. Vessünk egy hevenyészett pillantást tehát A Gyűrűk Ura 12 korongos kiadására. (A trilógia részeinek 4 korongos bővített extra változatai az elmúlt években - a moziverziókkal párhuzamosan - már megjelentek, 2008 karácsonya előtt azonban egy külön dobozban kerültek a boltokba, limitált példányszámban, A teljes filmtrilógia alcímmel.) Peter Jackson csapata anno azzal a nem titkolt szándékkal fogott hozzá az extra változatok rögzítéséhez, hogy az újabb utómunkálatok során tökéletesen új adaptációt készítenek. Azaz nem pusztán beillesztették a kimaradt jeleneteket, hanem a teljes felvett anyagot vágták újra. Ehhez több száz új vizuális- és hangeffektusra, új trükkfelvételekre és dialógusokra volt szükség, és persze Howard Shore újrakomponált filmzenéjére. A trilógia ily módon összességében nem csak 120 perccel lett hosszabb, de ami fontosabb: átalakult. Sokan azt gondolják, hogy ennek az átváltozásnak nincs túl nagy jelentősége: a bővített változatokból rövidítéssel kinyerhető a moziverzió. Ám tévednek. A dolog lényege éppen az, hogy a kétféle konstrukció sokkal bonyolultabb viszonyban van egymással. A bővítés során a film nem csak megújul, hanem mássá válik. A médiaelméleti szakirodalom egy része ezt a jelenséget egyszerűen a cover szóval adja vissza, ami hozzávetőleg itt azt jelentené, hogy a „bővített” változat a moziverzió egyfajta feldolgozásának tekinthető (kb. ahogyan az utóbbi is feldolgozása a Tolkien-regénynek, illetve „átírása” egy másik közegnek). S mindez valóban egyetlen effektusnak köszönhető: a készítők immáron DVD-felületben gondolkodnak, vagyis kihasználják a médium kínálta kereteket. (És még nem szóltunk a 6 korongnyi, szédületes mennyiségű extráról...) Ezen a ponton valószínűleg tényleg elnézést kell kémem az olvasóktól, hiszen nyilvánvalóan A Gyűrűk Ura kapcsán nem erre számítottak. A fentebbi szempont azonban rendkívül fontos ahhoz, hogy megértsük a DVD lényegét (és tovább beszéljünk róla). Minden részletes összehasonlítás csak ennek tudatosítása után veheti kezdetét. Persze magam is szívesen töprengek azon, hogy mondjuk az entek (a fapásztorok) ötlete mennyit köszönhet az Edinburgh közelében élő „ormistoni lépkedő tiszafák” jelenségének, vagy hogy hobbitszerű emberi fajok létezhet- tek-e valamikor stb. Ezek (és a 12 korong megtekintése) után mindössze csak annyit mondhatok, hogy bizonyosan érdemes újranézni A Gyűrűk Líra-trilógiát; de nem feltétlenül a moziban, hanem DVD-n. S ha figyeltek, akkor máris korrigálhatnak, hogy az újranézés helyett miért volna itt szerencsésebb máshogy fogalmaznunk...
