Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-07 / 55. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 7. Vélemény És háttér 7- TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Több vajdasági politikus kapott halálos fenyegetést tartalmazó levelet Belgrádból, hogy halottnak tekinthetik magukat, ha a szerbiai parlament elfogadja Vajdaság új statútumát - úja az újvidéki Magyar Szó internetes oldalán. A „halálra ítéltek” közt van Ege- resi Sándor, a vajdasági tartományi képviselőház elnöke, Pásztor István, a VMSZ elnöke, Varga László VMSZ-es parlamenti képviselő, a demokrata, szocialista és szociáldemokrata pártok több politikusa. A levél aláírói a Jugoszláv Patrióta Szervezet, a Szerb Patrióta Szervezet, a Magyar Patrióta Szervezet és a Vajdasági Patrióta Szervezet, (mti)- Imádom a rendkívüli parlamenti üléseket. Ezeken rendkívül sok rejtvény tudok megfejteni. (PeterGossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Mesés Kárpát-medence Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma -jelentette ki Kóka János 2005 szeptemberében a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban. Ha a volt gazdasági miniszter ma nyilatkozna a lapnak, elmondhatná, hogy a jelenlegi idomárok amatőrsége miatt mind két nagymacska élete veszélyben van. MOLNÁR IVÁN Ma, amikor csaknem 320 forintot adnak egy euróért, a magyar részvényárfolyamok vészesen zuhannak, a kormányfő pedig szakadt koldusként kilincsel hitelekért a nagy nemzetközi intézményeknél, a 2005-ös Kóka-inteijú hihetetlenül mulatságos olvasmány. A volt gazdasági miniszter ugyan már évekkel ezelőtt méltatta Szlovákia gazdasági felzárkózásának tempóját, megjegyezte azonban, hogy Magyarország lényegesen magasabb gazdasági alapról kísérli meg az ugrást az euróövezeti szint felé. Magyarország a közép-európai régió vezető gazdasági központja - hirdette büszkén a leszerepelt miniszter, és négy évvel ezelőtt talán még volt is egy kevés igazság a mondataiban. Az akkori interjúból azonban hiányzik egy másik hasonlat. Kóka ma nyugodtan hozzátehetné azt is, hogy ha a magyar gazdaság a pannon puma, cirkuszi idomára jelenleg a mesebeli Mekk Elek, az ezermester kecske. A mester, aki - legalábbis a cégére szerint - mindenhez ért, és akiben mindvégig megbíznak, akármilyen épületes szamárságot követ el. A mester, aki az összes hazugságát, ballépését, kontárkodását meg tudja magának magyarázni, és elvárja, hogy mentségeit a többiek is elfogadják. Nos, a pannon puma sok mindent kibírt, Mekk Elek idomárságába azonban minden jel szerint bele- döglik. Korunk másik nagy magyar mesehőse, Mekk Elek legnagyobb riválisa, Paprika Jancsi ugyan azzal hitegeti a magyar közönséget, hogy ha rábízzák az idomárságot, a pannon puma újabb látványos produkcióira számíthatunk, ebben azonban valószínűleg ő maga sem hisz. Paprika Jancsi a magyar Ki kicsoda? szerint durva humorú, ve- rekedős, de jólelkű figura, a szegények és bajban lévők védelmezője, kezében gyakran bot vagy palacsintasütő van. Mekk Elekhez hasonlóan azonban a szavak embere, amelyek mögött csak nagyon kevés valós tett áll. Ég veled pannon puma... A tátrai tigris idomára kárörvendve röhöghet a markába. A kérdés csupán az, hogy ezt meddig teheti. Tigrisünk előző idomára, Mikulás ugyan nem volt tökéletes, ráadásul borsos árat követelt a közönségtől, zsákja azonban tele volt több olyan reformcsomaggal, amelyeknek köszönhetően tigrisünk hihetetlen produkciókra volt képes. A közönség azonban hamar megunta az egyre magasabbra helyezett tüzes karikákon átugráló tigris látványát. Valami másra vágytak. Autentikus szlovák produkcióra. Mikulást ezért durván kipenderítették, és új idomárnak az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő szlovák mesehőst, a Mikulásnál fiatalabb és férfiasabb Jánosíkot nevezték ki. Aki arra számított, hogy az új idomár új produkciókat tanít be a tátrai tigrisnek, annak nagyon gyorsan csalódnia kellett. A betyárvezér - aki korábban arról lett híres, hogy a gazdagoktól elszedett pénzt a szegények között osztotta szét - a produkciót ráhagyta a tigrisre, a közönségtől beszedett pénz elherdálására összpontosítva. A kiéheztetett tigris emiatt mára egyre süányabb teljesítményt nyújt, és ha az idomár nem változtat nevelési módszerein, a tátrai tigris nagyon gyorsan követheti a pannon pumát a másvilágra. Hogyan menthetnénk meg mindkettőt? Nagyon nehezen. Első lépésként azonban mindkét nagymacska közönségének fel kellene nőnie, és vissza kellene kergetnie a jelenlegi idomárokat oda, ahová tartoznak. A mesék világába. Baláž püspöknek joga van védeni azt, amit erkölcsösnek vél, és nyilvánosan elítélni, ami szerinte nem az Baíáž, Tiso és Radičová LUBALESNÁ Rudolf Baláž besztercebányai püspök alaposan nekiment Iveta Radičová köztársaságielnök-jelölt- nek. Bár prédikációjában nem nevezte nevén, azzal, hogy idézte, a napnál is világosabb, kit bírált olyan élesen. Baláž elutasította Radičová azon kijelentését, mely szerint „az, hogy mi erkölcsös és mi nem a társadalomban, társadalmi megegyezés kérdése”. „Ez a mondat azt jelenti, ha a társadalom megegyezik abban, hogy a gyilkosság nem bűn és nem törvényellenes, gyilkolhatunk? - tette föl a kérdést Baláž február 20-ai prédikációjában, amelyet a Lumen rádió közvetített. - Ez az ostobáknak szól”-tette hozzá. Balážnakaz a véleménye, hogy az ilyen hozzáállás szüli a Hitler- és Sztálin-féle diktátorokat. „Hitler, Sztálin és a kommunista nyakmetszók emberek millióit végezték ki. Ne állítsunk ilyeneket a társadalom élére.” Baláž kifejtette, hogy Hitler minden rémtettét a Reichstag német politikusainak beleegyezésével hajtotta végre. Aki azt állítja, hogy a társadalmunk megszabhatja, mi az erkölcsös anélkül, hogy megkérdezné Istent, új erőszak előtt nyitja meg az utat. Balážt nem csak Radičová ezen kijelentése háborította fel. Az is zavarja, hogy Radičová a parlamentben nem szavazott a terhességmegszakítás ellen. „Nálunk nem lehet megölni a meg nem született gyermeket. Az súlyos bűn, brutális tett, hiszen még a kezét sem emelheti fel, hogy védekezzen” - jelentette ki a püspök a szentmisén. Bírálatát azzal fejezte be, hogy minden hívő tartson lelkiismeret-vizsgála- tot, mielőtt választ. Baláž püspöknekjoga van védeni azt, amit erkölcsösnek vél. Ahhoz is joga van, hogy nyilvánosan elítélje, ami szerinte nem erkölcsös. Megteheti ezt, amikor köztársaságielnökjelöltről van szó, bár ezáltal a politikai harc középpontjába kerül. Az erkölcs kérdése az egyház magas rangú képviselőjének elsőrendű, tekintet nélkül a körülményekre vagyaközelgő elnökválasztásra. Gondolom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy Radičová szavai nem voltak a legszerencsésebbek, várható volt, hogy bírálni fogják. A terhesség-megszakítás elvetéséről sem akarok vitatkozni a püspökkel. Tulajdonképpen csodálatra méltó, ha az egyház magas rangú képviselője a még meg nem született ember életének védelmére kel. A püspök szavai más kérdéseket vetettek fel és másfajta nyugtalanságot keltettek bennem. Amikor Baláž azt mondta, a meg nem született gyermek nem tudja fölemelni a kezét saját védelmében, más jutott eszembe. Nemrég hallottam egy esetről, amely 1994-ben történt. Égy újszülöttről szól. Miután kitört a szlovák nemzeti felkelés, elkezdődött a szlovákiai zsidók kitelepítésének újabb hulláma. A haláltáborba induló marhavagonba kellett volna beszállnia egy fiatal nőnek, aki nem sokkal korábban kisfiút szült. Mivel nem akarta, hogy a gyereke is koncentrációs táborba kerüljön, betakarta egy pokrócba, berakta egy kosárba egy cédulával, ha valaki megtalálja, gondoskodjék róla, és kivitte az erdőbe. Kétségbeesett tettét elmesélte a barátnőjének. Nem tért vissza a koncentrációs táborból. Barátnője, aki szintén zsidó, csodával határos módon megmenekült. És a kisfiú is. Egy szlovákiai német talált rá. Feleségével örökbe fogadták. Mivel a cédulára nem-volt fölírva a neve, olyan nevet adtakneki, amilyentjónakláttak. A fiú ma is él. Érett férfi. Bár igazi szüleivel sohasem találkozott. És saját történetét sem ismeri. Anyja barátnőjének a mai napig nem volt bátorsága, hogy elmesélje neki. Más zsidó szülők gyerekeinek nem volt ilyen szerencséje 44-ben. Szüleikkel együtt koncentrációs táborban végezték. Szlovákiában Jozef Tiso köztársasági elnök írta alá deportálásukat. Szüleikkel, barátaikkal, testvéreikkel együtt 70 ezren voltak. Ugyanaz a Tiso, akiről Baláž püspök 1996. október 1-jén, amikor a ČTK újságírója megkérdezte, hogyan tekint Tiso szülőházának ünnepélyes megnyitójára Bytčában, ezt mondta: „Az, hogy Jozef Tiso doktornak, a Szlovák Állam elnökének emlékháza van, nem különös, mert országunk és nemzetünk számára rendkívüli, kiváló személyiség volt.” Baláž püspök a mai napig nem vonta vissza szavait. Tisót a mai napig nem ítélte el. Akkor sem, amikor II. János Pál 2000-ben bocsánatot kért a zsidóktól a holokausztért. Tulajdonképpen milyen erkölcsről beszél Baláž püspök? Kire gondolt, amikor Iveta Radičová szavait kommentáló prédikációjában azt mondta: „Ha a társadalom megegyezik abban, hogy a gyilkosság nem bűn és nem törvényellenes, gyilkolhatunk? Ez az ostobáknak szól.” Biztos, hogy Radičovára gondolt? Vagy Jozef Tisóra, akit annyira csodált? És lehet, hogy a mai napig csodál? _-i<_ KOMMENTÁR Üzenet a palackból SERES LÁSZLÓ Amikor e cikket írom, nagyon remélem, hogy még meg tudom venni a festéket a printerembe, hogy kinyomtassam, mielőtt berakom a palackba. A pénzem most fele annyit ér, mint amikor a reggeli kávémat megittam, és igyekszem gyorsan printelni, mert a miniszter- elnökünk megint külföldön van, és ha kiejti a száján, hogy, jó napot”, bedől a forint, semmi az egész, apró hitelességi probléma. Ha történetesen ön az, aki ezt a palackpostát megtalálja, kérem, nézzen a térképre. Magyarországról adták fel, abból a kis ká-euró- pai ingatlanból, amelyet három dolog öntött el nyakig: a világgazdasági válság, saját húszéves tehetetlensége és gyávasága, na és a szégyen, az aztán elmosta az egészet. „Akár a forint árfolyamára is hatással lehetne, ha parlamenti pártok elköteleznék magukat az ország számára fontos változások mellett” - közölte éppen most egy B-kategóriás szocialista politikus, amiben nekem az „akár” tetszik a legjobban, mert ugye annak a pártnak az embere mondja ezt, amelyik eddig sok minden mellett elkötelezte magát, fontos változásra nem. Egy pillanat, elugrom festékkazettáért, mert megszűnt a forint, ajen lett a fizetőeszköz. Megint itt vagyok. Kicsit zaklatott ez az írás, de itt most mindenki zaklatott, Gyurcsány a Moody'snál is hatékonyabban minősítette le önmagát Brüsszelben, a régió kínosan elhatárolódik hazánktól, „a piacok reformokat várnak” - írja címoldalán a nagy napilap, ez jó, akkor még vannak piacok. A vicc az, hogy van kész reformterv. A reformtervet az egyszerűség kedvéért a Reformszövetség nevű alakulat állította össze, húsz éve az első komoly csomag, ami mellett ott vanateljes magyar vállalkozói, közgazdász- és bankárszakma-hiába. Mert mi most a felállás, amikor immár nyakamig ér a krízis? Olyan, hogy van ez a terv, amelynek nincs alternatívája, mert kihúzna minket a mocsárból, és van két nagy párt, amelyik nem és nem hajlandó felvállalni, Gyurcsány „dermesztőnek” tartotta a következményeit, hogy negligálhassa, Orbán meg „különös kis gyülekezetnek” nevezte a Reformszövetséget, amelynek pakkjához ő nem ereszkedne le, hiszen az ő programjuk „egy másik dimenzióban mozog”. Ez mondjuk igaz: aFideszneknincs válságprogramja, ami tényleg egy másik dimenzió. Most mondják a rádióban, hogy Magyarországon bedőlt a jen is. Ami a világválságot illeti, azzal mindenki szív. De a térségben senki sem annyira, mint mi, akik húsz éve elszaboltálunk minden olyan reformtervet, ami lehetővé tenné, hogy kiszabaduljunkkényelmes, kádári, alsó-középosztálybeli létünkből. A bal- és jobboldali szocializmus, a gyávaság és az opportunizmus keserű kenyerét esszük, hiszünk abban, hogy van ingyenebéd, újra és újra megszavazzuk azokat, akik egy árva szót nem szólnak arról, mi a receptjük a válságra. Jézusom, most látom a tévében, hogy Gyurcsány beszélni fog. Elugrom palackért. A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Ha nem ápol és nem takar MISLAY EDIT Februárban volt, azthiszem, egy hét fehér telünk-ha nem számítom a hegyvidéket, ahol a hótakaró gyakoribb és hosszabban tart. A hó jótékonyan elborított mindent, és néhány napig még Pozsonyba is csendes, békés téli hangulatot varázsolt. Jótékonyan belepett mindent, ami egyébként a szemnek nem olyan kellemes látvány. A napsugarak és a szél hathatós kooperációjának köszönhetően azonban a hó takaró egy-két nap alatt eltűnt. Előbukkant újra minden. A sok szemét. Talán nem szükséges részleteznem, mi minden található Pozsony (és az ország) legnagyobb lakótelepén, a há- zakkörül, ajárdákon, a füves-fás részeken. Néhánynapjamég annak örültem, hogyan ropog a csizmám alatt a frissen lehullott hó, most viszont arra kell összpontosítanom, hogy kikerüljem ajárdán azokat a bizonyos kis barna kupacokat (és nem állítanám teljes bizonyossággal, hogy minden esetben kutyák „névjegye” díszeleg ott). Szerencsére ma reggel kirajzottak a tisztítók, narancssárga mellényben, gumicsizmában, „szúrós bottal” felszerelkezve gyűjtögették a szemetet. Persze, egy kiszupe- rálthűtőt, egy kidobott ajtót, régi konyhaszekrényt, elrongyo- lódott szőnyeget elég nehéz felcsippenteni egy ilyen vékony botra. Merthogy ilyesmik is hevernek bőven a kukák mellett. Ezt a kukások semviszik el, sőt, az ilyenfajta lerakatokért ma már büntetést szab ki a köztisztasági hivatal. Na de ez kit érdekel? A „testes hulladék” általában az éjszaka leple alatt vándorol akukákmellé. (Aztmégmeg- értem, hogy egy hűtőt nehéz be- tuszkolni a kukába, de hogy a nagyobb kartondobozokat miért akkora gond szétszedni és bedobni a papírgyűjtő kukába, amely mindössze 1-2 méterre található a doboz „cserbenhagyási helyétől”, rejtély.) Lehetugyan rendelni (jó pénzért) a szemetesektől nagyobb méretű konténert, de a lakótömbi ületékesek erre valahogy nem túl gyakran szánják rá magukat. Talán takarékoskodni szeretnének a közös pénzzel. Furcsa, hogy nálunk még mindig nem jött divatba a lomtalanítás, ami olyan sokhe- lyen, így Magyarországon is jól bevált. Olyankor az emberek ki- rakjákaz utcára (vagyakijelölt helyre) az általuk már megunt vagy fölöslegesnekítélt dolgokat, mindenki ingyen és bérmentve kutakodhat köztük, és ha találnak olyasmit, ami szá- mukraméghasználható, elviszik. Nem szégyen ez, sok híres ember is „lomol”, valakinek szinte a szenvedélye váratlan kincsekre bukkanni lomtalanításkor. Nem lenne rossz itt is bevezetni. Pláne most, hogy nyakunkon a gazdasági krízis, és mindenkinek szorosabbra kell húznia a nadrágszíjat. Már ha van.
