Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-07 / 55. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 7. Vélemény És háttér 7- TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Több vajdasági politikus ka­pott halálos fenyegetést tar­talmazó levelet Belgrádból, hogy halottnak tekinthetik magukat, ha a szerbiai parla­ment elfogadja Vajdaság új sta­tútumát - úja az újvidéki Ma­gyar Szó internetes oldalán. A „halálra ítéltek” közt van Ege- resi Sándor, a vajdasági tarto­mányi képviselőház elnöke, Pásztor István, a VMSZ elnöke, Varga László VMSZ-es parla­menti képviselő, a demokrata, szocialista és szociáldemokra­ta pártok több politikusa. A levél aláírói a Jugoszláv Pat­rióta Szervezet, a Szerb Patri­óta Szervezet, a Magyar Pat­rióta Szervezet és a Vajdasági Patrióta Szervezet, (mti)- Imádom a rendkívüli parlamenti üléseket. Ezeken rendkívül sok rejtvény tudok megfejteni. (PeterGossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Mesés Kárpát-medence Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon pu­ma -jelentette ki Kóka János 2005 szeptemberében a Frankfurter Allgemeine Zei­tungnak adott interjúban. Ha a volt gazdasági miniszter ma nyilatkozna a lapnak, el­mondhatná, hogy a jelenlegi idomárok amatőrsége miatt mind két nagymacska élete veszélyben van. MOLNÁR IVÁN Ma, amikor csaknem 320 forin­tot adnak egy euróért, a magyar részvényárfolyamok vészesen zu­hannak, a kormányfő pedig sza­kadt koldusként kilincsel hitele­kért a nagy nemzetközi intézmé­nyeknél, a 2005-ös Kóka-inteijú hihetetlenül mulatságos olvas­mány. A volt gazdasági miniszter ugyan már évekkel ezelőtt méltat­ta Szlovákia gazdasági felzárkózá­sának tempóját, megjegyezte azonban, hogy Magyarország lé­nyegesen magasabb gazdasági alapról kísérli meg az ugrást az eu­róövezeti szint felé. Magyarország a közép-európai régió vezető gaz­dasági központja - hirdette büsz­kén a leszerepelt miniszter, és négy évvel ezelőtt talán még volt is egy kevés igazság a mondataiban. Az akkori interjúból azonban hi­ányzik egy másik hasonlat. Kóka ma nyugodtan hozzátehetné azt is, hogy ha a magyar gazdaság a pan­non puma, cirkuszi idomára jelen­leg a mesebeli Mekk Elek, az ezer­mester kecske. A mester, aki - leg­alábbis a cégére szerint - minden­hez ért, és akiben mindvégig meg­bíznak, akármilyen épületes sza­márságot követ el. A mester, aki az összes hazugságát, ballépését, kontárkodását meg tudja magá­nak magyarázni, és elvárja, hogy mentségeit a többiek is elfogadják. Nos, a pannon puma sok mindent kibírt, Mekk Elek idomárságába azonban minden jel szerint bele- döglik. Korunk másik nagy magyar mesehőse, Mekk Elek legnagyobb riválisa, Paprika Jancsi ugyan az­zal hitegeti a magyar közönséget, hogy ha rábízzák az idomárságot, a pannon puma újabb látványos produkcióira számíthatunk, ebben azonban valószínűleg ő maga sem hisz. Paprika Jancsi a magyar Ki ki­csoda? szerint durva humorú, ve- rekedős, de jólelkű figura, a sze­gények és bajban lévők védelme­zője, kezében gyakran bot vagy pa­lacsintasütő van. Mekk Elekhez hasonlóan azonban a szavak em­bere, amelyek mögött csak nagyon kevés valós tett áll. Ég veled pan­non puma... A tátrai tigris idomára kárör­vendve röhöghet a markába. A kérdés csupán az, hogy ezt med­dig teheti. Tigrisünk előző idomá­ra, Mikulás ugyan nem volt töké­letes, ráadásul borsos árat köve­telt a közönségtől, zsákja azonban tele volt több olyan reformcso­maggal, amelyeknek köszönhető­en tigrisünk hihetetlen produkci­ókra volt képes. A közönség azon­ban hamar megunta az egyre ma­gasabbra helyezett tüzes kariká­kon átugráló tigris látványát. Va­lami másra vágytak. Autentikus szlovák produkcióra. Mikulást ezért durván kipenderítették, és új idomárnak az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő szlovák mesehőst, a Mikulásnál fiatalabb és férfiasabb Jánosíkot nevezték ki. Aki arra számított, hogy az új idomár új produkciókat tanít be a tátrai tigrisnek, annak nagyon gyorsan csalódnia kellett. A be­tyárvezér - aki korábban arról lett híres, hogy a gazdagoktól elsze­dett pénzt a szegények között osz­totta szét - a produkciót ráhagyta a tigrisre, a közönségtől beszedett pénz elherdálására összpontosít­va. A kiéheztetett tigris emiatt mára egyre süányabb teljesít­ményt nyújt, és ha az idomár nem változtat nevelési módszerein, a tátrai tigris nagyon gyorsan kö­vetheti a pannon pumát a másvi­lágra. Hogyan menthetnénk meg mindkettőt? Nagyon nehezen. El­ső lépésként azonban mindkét nagymacska közönségének fel kellene nőnie, és vissza kellene kergetnie a jelenlegi idomárokat oda, ahová tartoznak. A mesék világába. Baláž püspöknek joga van védeni azt, amit erkölcsösnek vél, és nyilvánosan elítélni, ami szerinte nem az Baíáž, Tiso és Radičová LUBALESNÁ Rudolf Baláž besztercebányai püspök alaposan nekiment Iveta Radičová köztársaságielnök-jelölt- nek. Bár prédikációjában nem ne­vezte nevén, azzal, hogy idézte, a napnál is világosabb, kit bírált olyan élesen. Baláž elutasította Ra­dičová azon kijelentését, mely sze­rint „az, hogy mi erkölcsös és mi nem a társadalomban, társadalmi megegyezés kérdése”. „Ez a mondat azt jelenti, ha a tár­sadalom megegyezik abban, hogy a gyilkosság nem bűn és nem tör­vényellenes, gyilkolhatunk? - tette föl a kérdést Baláž február 20-ai prédikációjában, amelyet a Lumen rádió közvetített. - Ez az ostobák­nak szól”-tette hozzá. Balážnakaz a véleménye, hogy az ilyen hozzáál­lás szüli a Hitler- és Sztálin-féle dik­tátorokat. „Hitler, Sztálin és a kom­munista nyakmetszók emberek millióit végezték ki. Ne állítsunk ilyeneket a társadalom élére.” Baláž kifejtette, hogy Hitler minden rémtettét a Reichstag né­met politikusainak beleegyezésé­vel hajtotta végre. Aki azt állítja, hogy a társadalmunk megszabhat­ja, mi az erkölcsös anélkül, hogy megkérdezné Istent, új erőszak előtt nyitja meg az utat. Balážt nem csak Radičová ezen kijelentése háborította fel. Az is za­varja, hogy Radičová a parlament­ben nem szavazott a terhesség­megszakítás ellen. „Nálunk nem lehet megölni a meg nem született gyermeket. Az súlyos bűn, brutális tett, hiszen még a kezét sem emel­heti fel, hogy védekezzen” - jelen­tette ki a püspök a szentmisén. Bírá­latát azzal fejezte be, hogy minden hívő tartson lelkiismeret-vizsgála- tot, mielőtt választ. Baláž püspöknekjoga van védeni azt, amit erkölcsösnek vél. Ahhoz is joga van, hogy nyilvánosan elítélje, ami szerinte nem erkölcsös. Megte­heti ezt, amikor köztársaságielnök­jelöltről van szó, bár ezáltal a politi­kai harc középpontjába kerül. Az erkölcs kérdése az egyház magas rangú képviselőjének elsőrendű, tekintet nélkül a körülményekre vagyaközelgő elnökválasztásra. Gondolom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy Radičová szavai nem voltak a legszerencsésebbek, várható volt, hogy bírálni fogják. A terhesség-megszakítás elvetéséről sem akarok vitatkozni a püspökkel. Tulajdonképpen csodálatra méltó, ha az egyház magas rangú képvise­lője a még meg nem született ember életének védelmére kel. A püspök szavai más kérdéseket vetettek fel és másfajta nyugtalanságot keltettek bennem. Amikor Baláž azt mondta, a meg nem született gyermek nem tudja fölemelni a kezét saját védel­mében, más jutott eszembe. Nemrég hallottam egy esetről, amely 1994-ben történt. Égy újszü­löttről szól. Miután kitört a szlovák nemzeti felkelés, elkezdődött a szlovákiai zsidók kitelepítésének újabb hulláma. A haláltáborba in­duló marhavagonba kellett volna beszállnia egy fiatal nőnek, aki nem sokkal korábban kisfiút szült. Mivel nem akarta, hogy a gyereke is kon­centrációs táborba kerüljön, beta­karta egy pokrócba, berakta egy kosárba egy cédulával, ha valaki megtalálja, gondoskodjék róla, és kivitte az erdőbe. Kétségbeesett tettét elmesélte a barátnőjének. Nem tért vissza a koncentrációs táborból. Barátnője, aki szintén zsi­dó, csodával határos módon meg­menekült. És a kisfiú is. Egy szlová­kiai német talált rá. Feleségével örökbe fogadták. Mivel a cédulára nem-volt fölírva a neve, olyan nevet adtakneki, amilyentjónakláttak. A fiú ma is él. Érett férfi. Bár igazi szüleivel sohasem találkozott. És saját történetét sem ismeri. Anyja barátnőjének a mai napig nem volt bátorsága, hogy elmesélje neki. Más zsidó szülők gyerekeinek nem volt ilyen szerencséje 44-ben. Szüleikkel együtt koncentrációs táborban végezték. Szlovákiában Jozef Tiso köztársasági elnök írta alá deportálásukat. Szüleikkel, ba­rátaikkal, testvéreikkel együtt 70 ezren voltak. Ugyanaz a Tiso, akiről Baláž püspök 1996. október 1-jén, amikor a ČTK újságírója megkér­dezte, hogyan tekint Tiso szülőhá­zának ünnepélyes megnyitójára Bytčában, ezt mondta: „Az, hogy Jozef Tiso doktornak, a Szlovák Ál­lam elnökének emlékháza van, nem különös, mert országunk és nemzetünk számára rendkívüli, ki­váló személyiség volt.” Baláž püs­pök a mai napig nem vonta vissza szavait. Tisót a mai napig nem ítélte el. Akkor sem, amikor II. János Pál 2000-ben bocsánatot kért a zsi­dóktól a holokausztért. Tulajdonképpen milyen er­kölcsről beszél Baláž püspök? Kire gondolt, amikor Iveta Radičová szavait kommentáló prédikáció­jában azt mondta: „Ha a társada­lom megegyezik abban, hogy a gyilkosság nem bűn és nem tör­vényellenes, gyilkolhatunk? Ez az ostobáknak szól.” Biztos, hogy Radičovára gon­dolt? Vagy Jozef Tisóra, akit annyira csodált? És lehet, hogy a mai napig csodál? _-i<_ KOMMENTÁR Üzenet a palackból SERES LÁSZLÓ Amikor e cikket írom, nagyon remélem, hogy még meg tudom venni a festéket a printerembe, hogy kinyomtassam, mielőtt berakom a palackba. A pénzem most fele annyit ér, mint amikor a reggeli ká­vémat megittam, és igyekszem gyorsan printelni, mert a miniszter- elnökünk megint külföldön van, és ha kiejti a száján, hogy, jó napot”, bedől a forint, semmi az egész, apró hitelességi probléma. Ha történetesen ön az, aki ezt a palackpostát megtalálja, kérem, nézzen a térképre. Magyarországról adták fel, abból a kis ká-euró- pai ingatlanból, amelyet három dolog öntött el nyakig: a világgaz­dasági válság, saját húszéves tehetetlensége és gyávasága, na és a szégyen, az aztán elmosta az egészet. „Akár a forint árfolyamára is hatással lehetne, ha parlamenti pártok elköteleznék magukat az or­szág számára fontos változások mellett” - közölte éppen most egy B-kategóriás szocialista politikus, amiben nekem az „akár” tetszik a legjobban, mert ugye annak a pártnak az embere mondja ezt, ame­lyik eddig sok minden mellett elkötelezte magát, fontos változásra nem. Egy pillanat, elugrom festékkazettáért, mert megszűnt a fo­rint, ajen lett a fizetőeszköz. Megint itt vagyok. Kicsit zaklatott ez az írás, de itt most mindenki zaklatott, Gyurcsány a Moody'snál is hatékonyabban minősítette le önmagát Brüsszelben, a régió kínosan elhatárolódik hazánktól, „a piacok reformokat várnak” - írja címoldalán a nagy napilap, ez jó, akkor még vannak piacok. A vicc az, hogy van kész reformterv. A re­formtervet az egyszerűség kedvéért a Reformszövetség nevű alaku­lat állította össze, húsz éve az első komoly csomag, ami mellett ott vanateljes magyar vállalkozói, közgazdász- és bankárszakma-hi­ába. Mert mi most a felállás, amikor immár nyakamig ér a krízis? Olyan, hogy van ez a terv, amelynek nincs alternatívája, mert ki­húzna minket a mocsárból, és van két nagy párt, amelyik nem és nem hajlandó felvállalni, Gyurcsány „dermesztőnek” tartotta a kö­vetkezményeit, hogy negligálhassa, Orbán meg „különös kis gyülekezetnek” nevezte a Reformszövetséget, amelynek pakkjához ő nem ereszkedne le, hiszen az ő programjuk „egy másik dimenzió­ban mozog”. Ez mondjuk igaz: aFideszneknincs válságprogramja, ami tényleg egy másik dimenzió. Most mondják a rádióban, hogy Magyarországon bedőlt a jen is. Ami a világválságot illeti, azzal mindenki szív. De a térségben senki sem annyira, mint mi, akik húsz éve elszaboltálunk minden olyan reformtervet, ami lehetővé tenné, hogy kiszabaduljunkkényelmes, kádári, alsó-középosztálybeli létünkből. A bal- és jobboldali szocia­lizmus, a gyávaság és az opportunizmus keserű kenyerét esszük, hi­szünk abban, hogy van ingyenebéd, újra és újra megszavazzuk azo­kat, akik egy árva szót nem szólnak arról, mi a receptjük a válságra. Jézusom, most látom a tévében, hogy Gyurcsány beszélni fog. El­ugrom palackért. A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Ha nem ápol és nem takar MISLAY EDIT Februárban volt, azthiszem, egy hét fehér telünk-ha nem számí­tom a hegyvidéket, ahol a hóta­karó gyakoribb és hosszabban tart. A hó jótékonyan elborított mindent, és néhány napig még Pozsonyba is csendes, békés téli hangulatot varázsolt. Jótéko­nyan belepett mindent, ami egyébként a szemnek nem olyan kellemes látvány. A napsugarak és a szél hathatós kooperációjá­nak köszönhetően azonban a hó takaró egy-két nap alatt el­tűnt. Előbukkant újra minden. A sok szemét. Talán nem szüksé­ges részleteznem, mi minden ta­lálható Pozsony (és az ország) legnagyobb lakótelepén, a há- zakkörül, ajárdákon, a füves-fás részeken. Néhánynapjamég annak örültem, hogyan ropog a csizmám alatt a frissen lehullott hó, most viszont arra kell össz­pontosítanom, hogy kikerüljem ajárdán azokat a bizonyos kis barna kupacokat (és nem állíta­nám teljes bizonyossággal, hogy minden esetben kutyák „névje­gye” díszeleg ott). Szerencsére ma reggel kirajzottak a tisztítók, narancssárga mellényben, gu­micsizmában, „szúrós bottal” felszerelkezve gyűjtögették a szemetet. Persze, egy kiszupe- rálthűtőt, egy kidobott ajtót, ré­gi konyhaszekrényt, elrongyo- lódott szőnyeget elég nehéz fel­csippenteni egy ilyen vékony botra. Merthogy ilyesmik is he­vernek bőven a kukák mellett. Ezt a kukások semviszik el, sőt, az ilyenfajta lerakatokért ma már büntetést szab ki a köztisz­tasági hivatal. Na de ez kit érde­kel? A „testes hulladék” általá­ban az éjszaka leple alatt vándo­rol akukákmellé. (Aztmégmeg- értem, hogy egy hűtőt nehéz be- tuszkolni a kukába, de hogy a nagyobb kartondobozokat miért akkora gond szétszedni és be­dobni a papírgyűjtő kukába, amely mindössze 1-2 méterre ta­lálható a doboz „cserbenhagyási helyétől”, rejtély.) Lehetugyan rendelni (jó pénzért) a szemete­sektől nagyobb méretű konté­nert, de a lakótömbi ületékesek erre valahogy nem túl gyakran szánják rá magukat. Talán taka­rékoskodni szeretnének a közös pénzzel. Furcsa, hogy nálunk még mindig nem jött divatba a lomtalanítás, ami olyan sokhe- lyen, így Magyarországon is jól bevált. Olyankor az emberek ki- rakjákaz utcára (vagyakijelölt helyre) az általuk már megunt vagy fölöslegesnekítélt dolgo­kat, mindenki ingyen és bér­mentve kutakodhat köztük, és ha találnak olyasmit, ami szá- mukraméghasználható, elvi­szik. Nem szégyen ez, sok híres ember is „lomol”, valakinek szin­te a szenvedélye váratlan kin­csekre bukkanni lomtalanítás­kor. Nem lenne rossz itt is beve­zetni. Pláne most, hogy nyakun­kon a gazdasági krízis, és min­denkinek szorosabbra kell húz­nia a nadrágszíjat. Már ha van.

Next

/
Thumbnails
Contents