Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-06 / 30. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 6. FIGYELŐ Nem él a halál doktora Amerikai és német médiaér­tesülés szerint már rég halott a legkeresettebb náci háborús bűnös, Aribert Heim. AThe New YorkTimes ame­rikai napilap és a ZDF német közszolgálati televízió közös kutatással kiderítette, hogy a „mauthauseni mészárosként” vagy a „halál doktoraként” em­legetett Heim 1992. augusztus 10-én halt meg rákbetegség­ben Kairóban - közölte Elmar Thevessen, a ZDF főszerkesz­tő-helyettese. A ZDF-nek bir­tokában van Heim halotti bi­zonyítványának másolata. Heim útlevelét, letelepedési kérelmét, személyes leveleit és orvosi leleteit is megtalálták abban a szállodai szobában, ahol Tárik Farid Húszéin álné­ven élt. Úgy tudni, Heim áttért az iszlám hitre. A ZDF közlése szerint Heim fia, Rüdiger Heim is megerősítette, hogy Aribert Heim és Tárik Farid Húszéin egy és ugyanazon személy. Lí­raim Zuroff, a náci háborús bűnösök után kutató jeruzsá- lemi Sünön Wiesenthal Köz­pont vezetője még nem látta a dokumentumokat, de azt mondta, ha igaznak bizonyul a hír, az „megrengeti a világot”. Az 1914-ben Ausztriában született Heim 1940-ben ön­ként lett a Waffen-SS tagja. Orvosként a sachsenhauseni, a buchenwaldi, majd a mau­thauseni koncentrációs tá­borban is szolgált. Több ezer embert kínzott meg állítóla­gos orvosi kísérletekkel, és 1941-ben több száz fogoly ha­lálát okozta, egyebek között szívbe adott benzin- vagy mé­reginjekcióval. Holokauszt- túlélők visszaemlékezései szerint stopperórával mérte a halál beálltát. Érzéstelenítés nélkül távolította el áldozatai szerveit, papímehezéknek használta egy általa lefejezett ember koponyáját, (mti) TALLÓZÓ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MM PER STANDARD A forint árfolyamának tartós lejtmenete miatt egyre drasz- tikusabbá válik a magyar adó­sok helyzete - állapította meg a Der Standard. A Nő a hitel­összeomlás miatti félelem dmű tudósításában az osztrák liberális napilap megemlítette, hogy a magyarok 19 milliárd eurós, külföldi valutában lekö­tött adósságba verték magu­kat, a legtöbben svájci frank­ban vették fel a hitelt. Idézte Wolf Lászlót, az OTP vezér­igazgató-helyettesét, aki azt mondta, katasztrófa ugyan nincs, de a helyzet komoly. A külföldi valutában nyil­vántartott hitelállomány a ma­gyar össztermék 34,5%-ára rúg. A magyar bankok azzal számolnak, hogy a késedelmi­kiesési kvóta 2%-ról a duplájá­ra emelkedik. A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott 20 milliárd eurós hitelkeret sem tudta megállítani a forint árfo­lyamának zuhanását - írta. Hogy a magyar hitelpiac összeomlik-e, ezt a munkanél­küliség alakulása határozza meg - fejtette ki Inotai András, az MTA Világgazdasági Kuta- tóintézetének igazgatója. Ó 25%-os emelkedéssel számol, azzal, hogy a munkanélkülisé­gi ráta a jelenlegi 8-ról 10%-os- ranő. (mti)- Eredetileg ipari parkot terveztem ide, de inkább egy hatalmas munkaügyi hivatalt építek. (Peter Gossányi rajza) Netanjahu többször kijelentette, kormánya megdöntené a Hamász uralmát Izrael jobbra mozdul A jövő kedden esedékes izra­eli parlamenti választások minden várakozás szerint a jobboldal látványos megerő­södését hozzák. A Benjamin Netanjahu vezette Likud a 2006-os választási mélyrepü­lés után ismét jelentős ténye­zővé válik. MAL1NÁK ZSOLT A meredek zuhanást az akkori miniszterelnöknek, Ariel Saronnak és csoportjának a Likudból való ki­válása okozta. A távozás elsődleges oka az volt, hogy Saronnak a gázai kivonulással kapcsolatos koncep­ciója a Likudon belüli ellenállásba ütközött. Sáron 2005 novemberé­ben megalapította a centrista Ka- dima pártot, melyhez Simon Peresz is csatiakozott a Munkapártból. Sá­ron 2006 elején kómába esett, vi­szont népszerűségének köszönhe­tően a Kadima a 2006 márciusi par­lamenti választásokon a legtöbb szavazatot szerezte, immár Ehud Olmertvezetésével. A Likud 2006-ban mindössze 11 helyet szerzett a 120 fős Knesszet- ben, a Kadimán és a Munkapárton kívül megelőzte az ultraortodox Sasz párt és a jobboldali szekuláris Iszrael Beitenu (Hazánk Izrael) is. Netanjahu a választási kudarc mi­atti, párton belüli támadások ke­reszttüzében megőrizte pártveze­tői tisztét. Az utóbbi hónapok fel­mérései viszont következetesen előrevetítik a Likud győzelmét a jö­vőhetiválasztásokon. A prognózisok azt jelzik, hogy az Avigdor Lieberman vezette szélső­jobboldali Iszrael Beitenu a gázai háborút politikai tőkére váltja. A moldovai születésű, Izraelbe 1978-ban emigrált pártvezér sza­vazóbázisát a Szovjetunióból, illet­ve a volt szovjet tagköztársaságok­ból bevándorolt réteg képezi. Lie­berman 1996és 1997közöttNetan- jahu kabinetfőnöke volt. Tíz éve alapította meg pártját, mely a pa­lesztinokkal szemben xenofób, rasszista nézeteket vall és radikális megoldásokat sürget. 2006végén a Hezbollah ellen vívott háború és a korrupciós botrány miatt tekinté­lyét vesztett Olmert-kabinet koalí­ciós szövetségre lépett az Iszrael Beitenuval, Lieberman stratégiai fenyegetésekért felelős miniszter­elnök-helyettes lett (ez a tisztség korábban nem létezett). Az előrejelzések fényében a jelen­legi kormánykoalíció két fő erejé­nek, a Kadimának és a balközép Munkapártnak a meggyengülésére lehet számítani. Egyelőre azonban korai lenne borítékolni a Likud győ­zelmét a Kadima fölött, nem lehet kizárni, hogy a kis baloldali Merec párttal, illetve a Munkapárttal szim­patizáló bizonytalan szavazók az utolsó felmérések eredményeit mér­legelve a Kadimára adják le voksu- kat. A Kadima a választási kampá­nyában nem a jelenlegi ügyvezető miniszterelnököt, a korrupcióval vádolt Ehud Olmertet tolja reflek­torfénybe, hanem a párt vezetőjét, az energikus és határozott Cipi Liv- nit, aki a kampányfinisben még ké­pes lehet mozgósítani a baloldali szavazókat, mindenekelőttanőket. Netanjahu - Izraelben közismert nevén Bibi - a Likud győzelme ese­tén széles koalíció megalakítását ígéri. Elsősorban az Iszrael Beitenut és a Saszt tekinti potenciális part­nernek. Liebermannak kulcspozíci­ót szán az általa vezetett kabinet­ben. Nyilatkozata szerint lehetsé­gesnek tartja a Munkapárttal és a Kadimával való együttműködést is. A Munkapárt elnökének, Ehud Ba- raknak, aki védelmi miniszterként nagyon népszerű, az általa vezetett kormányban szintén felajánlaná a védelmi tárcát. Netanjahu többször kijelentette, hogy kormánya megdöntené a Ha­mász uralmát Gázában. És bár azt ígérte, hogy a Nyugati parton nem létesítene újabb zsidó telepeket, a meglévő telepek bővítését nem aka­dályozná. A palesztin államiságot érintő kérdésekben szintén ke­ményvonalas: elvetette Jeruzsálem kettéosztásának lehetőségét. A Ba­rack Obamával az iráni nukleáris programról folytatott korábbi meg­beszéléseiből kiemelte, arra felhívta az azóta beiktatott amerikai elnök figyelmét, hogy az eszközök, ame­lyek elvezetnek az atomprogram felszámolásához, kevésbé fontosak, mint az eredmény. Netanjahu túlélő politikus, ha­talmas ambíciókkal. 1996 és 1999 között Izrael miniszterelnöke volt, miután az 1996 májusi közvetlen választásokon kis különbséggel maga mögé utasította a munkapárti Simon Pereszt, aki az 1995 novem­ber 4-én meggyilkolt Jichak Rabint követte a miniszterelnöki székben. Kormányzati tevékenységének alapvető vonása az ellentmondá­sosság volt. Intézkedéseivel zá­tonyra futtatta az oslói békefolya­matot, az Arafattal szembeni ke­ményvonalas, hajthatatlan maga­tartásával a Hamász kezére ját­szott. A településépítési politika, a palesztinok elleni provokációk, Arafat tekintélyének lerombolása a Rabin és Peresz' által kijelölt út vé­gétjelentette. Az arrogáns terjesz­kedés és a kompromisszumokra va­ló képtelenség az öngyilkos me­rénylők számát növelte. 1997júliu- sában a jeruzsálemi piacon elköve­tett, 15 izraeli életét kioltó öngyil­kos merénylet sürgős megtorlását követelte Danny Jatomtól, a Mo- szad akkori igazgatójától. A túlzott kormányfői nyomás miatt a Mo- szad rosszul előkészített, sikertelen akciót hajtott végre a jordán fővá­rosban, Ammanban, a Hamász he­lyi irányítója, Haled Mesaal ellen, aki jelenleg a szervezet damaszku­szi emigrációban élő politikai veze­tője. (Jichak Rabin és Husszein jor­dán király 1994-ben Clinton elnök jelenlétében, a Fehér Házban írta alá a két állam közötti, 1948 óta fennálló hadiállapot megszünteté­séről szóló békeszerződést.) Az ak­ció rendkívül kínos helyzetbe hozta Bibit és az izraeli diplomáciát. Ne­tanjahu békítésképpen kénytelen volt szabadon engedni a Hamász ve­zérét, Ahmed Jaszin sejket. 1998-ban a Moszad Svájcban köve­tett el egy szintén rendkívül kínos incidenst, a célpont egy Hezbollah- aktivista volt. Az ügy kapcsán Carla del Ponte, Svájc főügyésze nyilvá­nos sajtóértekezleten mondott le­sújtó nyilatkozatot a zsidó államról. Netanjahu 1998-ban előreho­zott választást írt ki, amelyet 1999 májusában nagy különbséggel el­vesztett a Munkapárt jelöltjével, Ehud Barakkal szemben. Ekkor le­mondott a Likud vezetői tisztjéről is. 2003 és 2005 között Sáron pénzügyminisztere volt. 2005 vé­gén lett újra a Likud első embere. Tudni kell róla, hogy hatékony kommunikációs készséggel ren­delkező populista szónok, a válasz­tási kampány során hajlamos fele­lőtlen ígéreteket tenni. Egy erősen jobboldali kormány megalakulása nem érdeke sem a Palesztin Hatóságnak, sem az iráni érdekeket eddig hűségesen és fenn­tartások nélkül szolgáló Hamász­nak. A január 18-a óta érvényben lévő tűzszünetet időnként megtö­rik palesztin csoportok rakétatá­madásai. A múlt szombati támadá­sokért a Fatah irányításától gyakor­latilag függetlenül működő Al-Ak- sza Mártírjai Brigádok vállalta a fe­lelősséget. Az erőteljes izraeli vá­laszcsapást nem követte a Hamász- tól megszokott intenzitású reakció. A keddi, Askelónra kilőtt rakétát egyelőre egy szervezet sem vállalta magára. A Hamász részéről önmér­sékletre lehet számítani a választá­sokig. Ellenkező esetben a terroris­ta szervezet az izraeli jobboldal malmára hajtja a vizet. KOMMENTÁR Ok és okozat CZAJL1K KATALIN Rendkívül farizeusi az MKP álláspontja a Pátria rádió URH-ra való átállásával kapcsolatban. A párt ugyanis olyasmiért köve­teli a Szlovák Rádió vezérigazgatójának és a Pátria igazgató­jának lemondását, amit közvetve saját maga okozott. Köztudott, hogy a Pátria rövidhullámra való költöztetése kényszerű lépés volt, miután a közrádióról szóló törvény mó­dosítása megszüntette az állam kötelezettségét a középhul­lámú adás finanszírozására. A rádiónak pedig nincs kerete ar­ra, hogy ezt saját forrásaiból megoldja. Az is köztudott, hogy a Pátria URH-ra való átállása évek óta kívánatos volt, hiszen a nemzetiségi adás volt az utolsó, ame­lyet a régimódi középhullámon sugároztak, ami nagyságren­dekkel rosszabb adásminőséget jelentett az FM-hullám- hosszon szórt műsorokkal szemben. Ehhez azonban frekven­cia kell, ideális esetben önálló frekvencia, így a Pátria rádió az erre illetékes frekvenciatanácshoz folyamodott ilyen kérés­sel, méghozzá háromszor. Sikertelenül. A történet nem elha­nyagolható részlete, hogy a frekvenciatanács elnöke e közben hét éven át az az ember volt, akit az MKP jelölt, s a testület kétharmadát az akkori kormánypártok, tehát az MKP politikai partnerei delegálták. A vádaskodás helyett tehát inkább azt magyarázhatná meg a párt, hogyan lehetséges, hogy a Pátria mégsem kapta meg az önálló frekvenciát, amivel nemcsak a mostani kényszeredett átállás körüli problémáknak, hanem a tavaly év végi huzavonának is elejét lehetett volna venni, amikor az utolsó pillanatig kérdéses volt, megadja-e az állam a Pátria működtetéséhez szükséges összeget. Akadna még a pártnak magyaráznivalója rádióügyben bőven. Nyolcévnyi regnálás után ugyanis úgy vonult ellenzékbe, hogy ezt a kérdést rendezetlenül hagyta maga után. S nem csupán a közszolgálati magyar nyelvű rádiózásról van szó. A szlovákiai magyar közösség ugyanis bőven el tudna tartani egy kereskedelmi rádióadót is, aminek a médiapluralitásra va­ló pozitív hatásait talán nem kell külön magyarázni. Ennek azonban az 1995-től érvényes nyelvtörvény egyetlen mondata az akadálya, amely lehetetlenné teszi a magyar nyelvű reklá­mok sugárzását. Ami nélkül, ugye, nincs kereskedelmi rádió. Indokolt tehát a kérdés, hogy két kormányzati cikluson át mi­ért nem volt képes a magyar párt véget vetni ennek a hazai magyarság számára diszkriminatív állapotnak. A fentiek fényében erős kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, van-e az MKP-nak erkölcsi joga önmagán kívül bárkit is felelősségre vonnia a jelenlegi állapotért. Amely természe­tesen nem ideális, de annak megértéséhez, és főleg megoldá­sához tisztán kell látni az okokat és az okozatot, valamint azt a reális játékteret, aminek keretében lehetséges a rendezés. JEGYZET Közlekedünk, közlekedünk? KOCUR LÁSZLÓ Hatodik napja van érvényben a régi toldozott-foldozottat felváltó, a koalíciós torzsalko­dásokon egyszer már elbukott, de vitathatatlanul szükséges új közlekedési törvény. Sűrűn vo­lánhoz ülő emberként ez alatt a hat nap alatt már arra is rá­jöttem, az államháztartás mel­lett kik lesznek az új jogsza­bály fő haszonélvezői: a fék- lámpaégő-gyártók és -importá­lók. Az ötven kilométer/órás megengedett sebességre való lassításkor ugyanis a helység­névtábláknál a padlófékezések miatt olyan intenzív piros vil­logást láthatunk, mely egy gyengébb falusi kultúrház Zámbó Jimmy- emlékműsorának fénydíszle­teként is elmenne. Ez pedig bizonyosan az égők gyorsabb elhasználódásához fog vezet­ni. Ugyanakkor izgatottan vá­rom a minden pénteken ki­adott rendőrségi statisztikát a balesetek számának alakulá­sáról. A hatóságok nagyon derűlátóak, már vasárnap megjelentettek egy közle­ményt arról, hogy múlt vasár­nap - a törvény hatályba lépé­sének napján - kevesebb bal­eset történt, mint más vasár­napokon. De egyrészt nem eszik olyan forrón a kását, másrészt a vasárnap a baleseti mutatók szempontjából atipi­kus: ebédig kevesen mozdul­nak ki otthonról, templomba pedig jobbára gyalog járnak, legalábbis vidéken. A minap Dunaszerdahelyre kellett mennem. Elhatároz­tam, hogy időben indulok, és minden közlekedési szabályt betartva jutok el a Komárom­tól 55 kilométerre levő vá­rosba. Ez nem sikerült: mivel a kocsim még nincs hozzá­szokva az új közlekedési tör­vényhez, csak lakott terüle­ten sikerült rávennem, hogy ötvennel menjen... Nem mondom, hogy mátrixos ér­zés fogadott, de kicsit olyan betépetten lelassult füingje volt a vezetésnek. Ötvennél mintha állna az autó. Vagy mintha egy területi bajnok­ságban játszó focicsapat a téli szinten tartó kondiedzés ke­retében futva tolná. Lehet, hogy ez részben azoknak a rutinsofőröknek is köszönhe­tő, akik nem regisztrálták, hogy Alistálon, Albáron és Hegyétén leszerelték a negy­venes táblákat - a középső­ként említett településen nagy hevükben a szlovák helységnévtáblát is elvitték, csak nehogy Slotáék megtud­ják -, és megszokásból vezet­ve soroltak alacsonyabb se­bességfokozatba. Azt mondják a hozzáértők, a 10 km/h-val alacsonyabb se­besség 9 méterrel rövidebb fékutat jelent. Ha ezen (is) múlik, hogy évente ne tűnjön el egy kisebb falunyi ember, ám legyen. De akkor a hum- merosok is tartsák be!

Next

/
Thumbnails
Contents