Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-04 / 28. szám, szerda
F/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. február 4., szerda 6. évfolyam, 5. szám Katicabogárnak öltözött a tanító néni és a kiselsösök is a trencséntyeplici iskolában a bizonyítványosztás napján. A Školienka programot a tanítás színesítése érdekében vezették be az intézményben. Minden hónapban alternatív napot tartanak, amely során különböző érdekes programokkal szórakoztatják a gyerkőcöket. A kicsik katicabogaras bizonyítványt kaptak, természetesen a hivatalos nyomtatvány mellé. Csütörtökön kis- sebb káosz volt a bizonyítványok miatt, a nyomtatványok ugyanis nem érkeztek meg időben minden iskolába. A minisztérium szerint az iskolák követtek el hibát azzal, hogy későn rendelték meg a nyomtatványt. (TASR-felvétel) JEGYZET Válságos időkben LŐR1NCZ ADRIÁN Válság van, adja tudtunkra nap mint nap a média, s ha már ennyit beszélünk róla, tényleg lehet benne valami. A maga módján még hasznos is ez az állapot - persze csakis a maga módján, és kizárólag meghatározott szemszögből nézve hiszen bármilyen gazdasági, szociális jelenséget meg lehet magyarázni vele. Nincs munka, mert válság van; nem termelünk, mert válság van; nyakig eladósodunk, s feléljük a jövőnket, mert... Több mint tízezer ember veszítette el szinte egyik napról a másikra a munkáját Szlovákiában - mert válság van -, főképp azokban a térségekben, melyekben évekre visszamenőleg nem igazán tülekedtek a befektetők. Dél-Szlovákia azon járásaiban, ahol szinte megváltásként fogadták a határok leomlását, az átkelők megnyitását. Cikkek sokaságát írtuk arról, milyen jó, hogy- bár az átlagbért alig megközelítő összegért - dolgozhatunk a Magyarországon megtelepedett multik gyáraiban, üzemeiben. Határon innen és túl kezdtünk jó véleménnyel lenni a korábban sokat átkozott multinacionális cégekről, akik munkát hoznak az elesett térségekbe, nagyon okosan kihasználva azok legfőbb „erősségét”, az olcsó munkaerőt (meg az adómentességet, mely nekik köztudottan kijár, mint mulatságban két pofon). Akadtak persze, akik figyelmeztettek, óvatosságra intettek, nagyon helyesen mutatva rá arra, hogy tőlünk keletebbre, a hivatalosan ugyan nem, ám a valóságban mégis létező vasfüggönyön túl is világ van, ott is dolgozni akaró emberek élnek, s ha eljön az idő, amikor a nemzetközi cégek szempontjából nézve már nem leszünk elég perspektivikusak - magyarán: olcsók-, egyszerűen szétszerelik összerakható gyáraikat, gyártósoraikat, és odébbállnak. Bár ez a mozzanat még várat magára, előbb vagy utóbb, de óhatatlanul bekövetkezik. S a gazdaságát főképp a külhonból behozott gépiparra alapozó kis ország(ok) itt, Európa kellős közepében majd arról koldulhat (nak), amerről épp tud(nak). Végső megoldásként marad a világbanki hitel, meg néhány, még meg sem született nemzedék „elzálogosítása” - már ha ez megoldásnak tekinthető. Hogy azért valami jó hírt is közreadjak, ide jegyzem: a sokat irigyelt Nyugaton is válság van. Ezerszámra vetik ki magukból az eldorádónak hitt nyugat-európai társadalmak szerencsét próbálni indult honfitársainkat, aminek megvan az a diszkrét bája, hogy a már- már kihalt falvakba talán újra élet költözik; s ha ez így folytatódik, Közép- és Kelet-Szlová- kia települései egyszer csak megszűnnek hétvégi vagy még ritkábban használt menedékként szolgálni. Több polgár- mester ismerősöm arról számolt be, hogy főképp a, java” megy idegenbe szolgálni; azok, akik érdemben tudnának cselekedni a faluért, a közösségért, mert eszük, az lenne hozzá. Nos, lehet, hogy itt a vissza nem térő alkalom - helyzetet teremteni a kitántor- gók számára, hogy a legnagyobb dolog, amit az életben elértek, ne a cselédsors legyen, valahol az Édentől nyugatra. A válságra, mely nem a médiából, s nem friss diplomás, ergó mindenhez érfő és minden magyarázatot (meg annak az ellentétjét) tudó gazdasági és pénzügyi elemzőktől, jön le”, évekkel ezelőtt józan parasztésszel gondolkodó ismerősöm hívta fel a figyelmet. Falu- és határ-mustrát tartottunk épp valahol az Ipoly mentében (a helyszín különben nem fontos, a hon bármely részében történhetett volna), s a hetvenesnyolcvanas éveiben épült, legalább két generációs házakra mutatva leggyakrabban ezt mondta: „Itt sem lakik senki; itt is csak az öregek maradtak...” Aztán a mezőkre mentünk, ahol a helyi vállalkozó épp szántotta befelé a termést a földbe, hogy legalább zöldtrágyaként hasznosítsa, ha már betakarítani, értékesíteni nem érdemes. „Látja, itt kezdődik minden válság - amikor nincs többé értéke annak, amiért az elődök küzdöttek, fáradoztak inuk szakadtáig. Ha ebbe egyszer beleesünk, abból nem biztos, hogy lesz kiút.” Nos, nekem a válságról elsősorban ez, s nem a bankszektor kínjai jutnak eszembe... A jogszabálytervezet szerint jelentős jutalmazási különbségek várhatók az egyes pályaszintek között - a törvényjavaslat négy kategóriába sorolja a tanítókat Több pénzt vihetnek haza a magasabban kvalifikált pedagógusok ÚJ SZÓ-INFORAAÁC1Ó Komárom/Pozsony. A parlament idei munkatervében szerepel a pedagógusok életpá- lya-modelljét szabályozó törvény elfogadása. Várhatóan április-májusban foglalkozik vele a testület. „Az oktatási minisztérium már a tavalyi év elején előkészítette a jogszabály- tervezetet, ám mivel nem tudott mellé megfelelő forrást rendelni, nem is terjesztette elő - tájékoztatott Andruskó Imre parlamenti képviselő, az oktatási bizottság tagja, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója. - Az életpályamodell ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a szakmai fejlődés anyagi előrelépést is jelent a pedagógusok számára.” Andruskó decemberben éppen az anyagi jutalmazás kérdésében interpellálta Ján Miko- laj oktatási minisztert, akinek a napokban megküldött válaszából egyértelműen kiderül: a pedagógusoknak érdemes lesz atesztációs vizsgákat tenni és előrelépni a ranglétrán. A törvényjavaslat a pályaszint alapján négy kategóriába sorolja a pedagógusokat. Az első szint a kezdő pedagógus, ez az időszak két évig tart. A második kategóriába tartozó pedagógusoknak hét évük van arra, hogy különböző továbbképző tanfolyamokon kreditponto- kat gyűjtsenek, és ezzel megszerezzék első atesztációjukat, ami a harmadik szintre való feljutás alapfeltétele. A második szakvizsgát ugyancsak hétéves „pontgyűjtögetés” előzi meg, így jut el a pedagógus a negyedik kategóriába. „Fontos tudnivaló, hogy a jelenlegi rendszerben létező első, illetve második kvalifikációs vizsga az első, illetve második atesztációval egyenrangú. Aki pedig még az új törvény hatályba lépése előtt jelentkezik kvalifikációs vizsgára, az a régi rendszer szerint abszolválhatja a továbbképzési tanfolyamot - mutatott rá a képviselő. - Ez már csak azért is előnyös az adott pedagógus számára, mert nem kell hét évig gyűjtenie a kreditpontokat, azaz nem kell hét évig várnia arra, hogy magasabb jutalmazási kategóriába kerüljön.” A törvénytervezet alapján ugyanis jelentős jutalmazásbeli különbségek lesznek az egyes szintek között. A törvény hatályba lépésekor -valószínűleg 2010. január elsejétől - a 2. és a 3. szint között 7, míg a 3. és 4. szint között 15 százalék lesz az eltérés. Sőt, évente arányosan növekszik a különbség, és 2014-re eléri a 15, illetve 25 százalékot. „Azt tanácsolom tehát a kollégáknak, érdeklődjenek a továbbképző tanfolyamok iránt, és saját érdekükben még időben jelentkezzenek” - tette hozzá Andruskó, aki a február 9-én kezdődő XIV. Komáromi Pedagógiai Napok megnyitóján tart előadást a pedagóguséletpálya- modell törvénytervezetéről a gimnázium aulájában, (vkm)
