Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-28 / 49. szám, szombat

huszárokat és babákat sütöttek, és amikor hűlni tették mindezt egy hosszú deszkára, őt hívták, hogy színes cukormasszával díszítse valamennyit.

„Apám különösen szerette a búcsúkat - úja Jiŕí Mucha. - Elbűvölték a cukorkákkal és tarka tárgyakkal teli bódék, a falusiak színes, gazdagon hímzett népviselete, az embertömeg áradata és főleg az istentiszteletek, amikor a zarándokok, akik nem fértek be a templomba, kinn összegyűltek, és a füvön térdepeltek, mint valami fehér ingekből, piros kendőkből és sáfrányszínű, kék vagy fekete szoknyákból álló mező.”

Alfons Mucha tizenkét éves koráig élt Ivančicében, majd a brünni szláv gimnázium diákja lett, ahol inkább csak rajztudását tökéletesítette. Rossz tanulmányi eredményei miatt 1877-ben ki is csapják a gimnáziumból, és - apja döntésének engedelmeskedve - bírósági írnok lesz Ivančicében. De beállt a helyi amatőr színtársulathoz is, ahol díszleteket fest és plakátokat készít, sőt még játszik és rendez is.

„A bírósági munka egyáltalán nem érdekelte - jegyzi meg Lenka Dittrichová. - Ahelyett, hogy oda- adóan jegyzetelt volna, ahogy az egy írnokhoz illik, inkább rajzolga- tott. Müncheni tanulmányai után már nem nagyon járt haza. Szülei meghaltak, nővérei elköltöztek. A templomnak ígért egy nagyméretű festményt, ami aztán nem készült el soha. A Szent Jakab kápolna mellett azonban még feltűnt egy alkalommal, meglehetősen idős fejjel. A búcsúba valahogy hazahúzta a szíve. Palettája, ecsetje, inge, mellénye, kalapja itt van a mi gyűjteményünkben. Leveleiből is őr- zünk néhányat, de amire igazán büszkék vagyunk: 1903-ban festett képe, az Emlékezés szülővárosomra, amelyen a templom tornyát és egy női arcot örökített meg, sűrű fecskerajjal. A helybéli lakosok közül nem egynek a portréját elkészítette, és a Szent Jakab kápolnát is lerajzolta. Szenvedélyes fotográfusként szinte az egész Balkánt, sőt Oroszországot is bejárta, az ott készült képeiből, akárcsak a modelljeiből egész sorozatot tudtunk kiállítani. Az általa tervezett csehszlovák bankjegyekből és bélyegekből is őrzünk jó néhányat, szénrajzai, akvarelljei, a Szláv eposzhoz készült tervei is láthatóak nálunk. Alfons Mucha termékeny festő volt. Párizsban például annyi megrendelést kapott, hogy aludni sem nagyon maradt ideje. Nyomorognia

tehát nem kellett, élni pedig nagyon tudott.”

Ivančicétôl csupán tizenegy kilométerre fekszik Moravský Krum- lov, amelynek egykor szebb napokat látott kastélyában 1458-ban Pogyebrád György is megszállt, de a krónikák szerint maga Napóleon is jóízűen falatozott hűvös falai között. Moravský Krumlov azonban mostanság azon izgul: mikor veszi vissza tőle Prága Mucha húsz monumentális vásznát, a Szláv eposzt bemutató sorozatot.

„Minden egyes kép a szláv népek hősi tetteit ábrázolja. A kiválasztott epizódok azonban nem egyfajta történelmi illusztrációk, hanem alapvető emberi kérdésekkel foglalkozó alkotások - hangsúlyozza Marie Makovičková, a helybéli galéria vezetője. - Rendkívüli teljesítmény ez Muchától. De nemcsak a

képek szokatlanul nagy mérete (405x480 vagy 610x810 cm) miatt, hanem azért is, ahogy a szimbolizmust és a historizmust ötvözi. A tojástemperával készített képek tizennyolc évig készültek, de az első vüágháború idején, amikor Mucha nem kapott kellő mennyiségű tojás(sárgájá)t a temperához, kényszerszünetet tartott a festésben. A munkával azonban akkor sem állt le. Bankjegyeket és bélyegeket tervezett, sőt még rendőregyenruhát is. Ha semmi sem gátolta az eposzsorozat létrehozásában, napi tíz-tizennégy órákat festett, de akármilyen fáradt volt is, kedélyességét, eleganciáját akkor sem adta fel. Belső vonásairól nem nagyon szólnak a feljegyzések, megjelenéséről, a róla készült fotókról azonban arra következtethetünk: Alfons Mucha kellemes, jó

természetű, érzékeny ember lehetett. A Szláv eposzt 1928 őszén mutatták be Prágában, a Vásárpalotában, s a következő év nyarán már Brünnbe vitték három hónapra. Mivel a prágai helyszín adottságai nem feleltek meg Mucha elvárásainak - s annak ellenére, hogy a sorozatot a száztornyú városnak ajándékozta -, a képek 1963 óta nálunk váijákaz érdeklődőket.”

Hogy mikor kerülnek vissza Prágába, arról egyelőre nem született pontos döntés, hiszen még nincs meg a csarnok, ahol a képek majd új közönség elé kerülhetnek. Moravský Krumlov azonban már most amiatt retteg, mikor kell végérvényesen elbúcsúznia e páradan - de csak kölcsönkapott - sorozattól, amelynek első darabja 1920- ban és 1921-ben Chicagót és New Yorkot is elkápráztatta.