Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-28 / 49. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com NYERJEN SZÓRAKOZVA KÖNYVET! Irodalmi tippverseny Postázza a kitöltött tippszelvényt; a szelvények mindegyike bekerül a sorsolásba, a helyes válaszok számától függetlenül. Három szerencsés versenyzőnk Márai- könyvet nyerhet. Beküldési határidő: március 7. Irodalmi tippversenyünk hetedik fordulójának témája: Márai Sándor; a tippadó lapunk Focitipp mellékletének szerkesztője, Gazdag József. A 6. forduló telitalálatos tipp- sora: la, 2c, 3a, 4a, 5b, 6c, 7b, 8c, 9a, 10c, 11b, 12b, 13c, 14a. Nyerteseink: Blahó Csaba (Boldog; Milos Forman: Fordulatok), Czúth Ilona (Búcs; David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat?), Gazsi Judit (Alsólánc; David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat?); Kmeczkó Csilla (Komárom; H. Nagy Péter: Extrák). Gratulálunk! Márai-kvíz 1. Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán, de nem Máraiként. Milyen név szerepelt a keresztlevelében? a. Grosschmid b. Groschen-Schmied c. Zipser 2. „A kassai polgárt megidézni, személyét letartóztatni, fölötte ítélkezni, vagyonát lefoglalni semmiféle idegen bírónak nincs joga, mert fölötte csak Kassa város bírája és esküdtjei ítélkezhetnek” - olvasható abban a levélben, amely Kassát szabad magyar királyi várossá tette 1347-ben. Melyik magyar király volt e szabadalomlevél szerzője? a. Nagy Lajos b. Károly Róbert c. IV. Béla 3. „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában” - így kezdődik Franz Kafka kiváló elbeszélése, Az átváltozás (Die Verwandlung; 1912). Kilenc évvel később már magyarul is olvasható volt - Márai Sándor fordításában jelent meg egy kassai lapban. Melyikben? a. Kassai Napló b. Szabadság c. Kassai Újság 4. Márai dolgozószobájának falán egy rézmetszet függött, Georg Hufnagel metszete. A kép túlélte Buda ostromát, s Márai magával vitte az emigrációba is. Mit ábrázolt? a. n. Rákóczi Ferenc rodostói házát b. bibliai jelenetet: az utolsó vacsorát c. Kassát 5. Melyik volt az a Márai- könyv, amelyiknek első kiadását elkobozták, szerzőjét beperelték, az Új Magyarság nevű lapban pedig kórosan exhibicionistának és zsidóbérencnek nevezték? a. Egy polgár vallomásai b. Kassai őijárat c. Zendülők 6. A második világháború után Márai elutasított minden szerep- vállalást, amit a kommunista kultúrpolitika felkínált számára. „Inkább egyenek meg a férgek / Minthogy a férget megegyem” - idézte ennek kapcsán költő barátja sorait 1947-es naplójában. Kinek melyikversérőlvanszó? a. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról b. Karinthy Frigyes: Struggle for life c. Kosztolányi Dezső: Számadás 7. A Valahol Európában című filmet - amely máig az egyik legnagyobb sikerű magyar nagyjátékfilm - Márai Sándor testvére rendezte, aki bátyjához hasonlóan 1948-ban elhagyta Magyarországot. Ki ő? a. Bacsó Béla b. Radványi Géza c. Makk Károly 8. Márai az emigráció során négy városban élt hosszabb ideig- milyen sorrendben? a. Nápoly - New York - Salemo- San Diego b. Nápoly - Salerno - New York- San Diego c. Salerno - Nápoly - New York- San Diego 9. A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény színpadi változatát 2006-ban állította színpadra a londoni Duke of York’s Theatre. Henrik, a tábornok alakját egy Oscar-díjas angol színész alakította. Kicsoda? a. Ralph Fiennes b. Hugh Grant c. Jeremy Irons 10. „Janika, köszönöm neked, hogy olyan vagy, amilyen, maradj becsületes ember, vigyázz Mamira, küldjél néha pénzt a nagymamádnak.” Márai 1967. február 21-én egy különös, végrendeletszerű szöveget mond magnóra, feleségének (Mami) és nevelt fiának (Janika) címezve. Ezen a magnófelvételen beszél arról is, hogy művei magyarországi kiadását csak akkor engedélyezi, ha... (A felvétel a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján meghallgatható.) a. „...Magyarországról elmentek az oroszok és helyreállt egy alkotmányos helyzet” b. „...egy kommunista könyvüzem helyett régi kiadóm, a Révai kapja meg a kiadói jogokat” c. „...eltörlik az irodalmi cenzúrát, és szövegeim változtatás nélkül jelenhetnek meg.” 11. Márai a sztoikusoknak ajánlotta Füves könyvét, „akik megvigasztaltak, mikor nem volt vigasz a földön, és megtanítottak, hogy ne féljek a haláltól, sem a rabszolgaságtól, sem a szegénységtől, sem a betegségtől”. Ki volt az a sztoikus gondolkodó, akinek Elmélkedéseit élete végéig kötelező olvasmányként forgatta, s akiről Kosztolányi verset írt? a. Seneca b. Epiktétosz c. Marcus Aurelius 12. „Gondolatban együtt vagyunk Önnel... Boldog születésnapot kívánunk, és az Isten áldja meg” - olvasható egy 1985-ös keltezésű, Márainak küldött születésnapi levélben. Ki volt a feladója? a. Fidel Castro és családja b. Truman Capote és John Updike amerikai írók c. Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és felesége, Nancy Reagan 13. Márai Sándor 1989. február 21-én, 89 éves korában főbe lőtte magát. A gyászszertartáson mintegy huszonötén vettek részt. Hol temették el Márait? a. San Diegóban b. New Yorkban c. Hamvait a Csendes-óceánba szórták Plusz egy kérdés „- Várjon itt - mondta az ápoló Márainak.” Kinek, melyik műve kezdődik ezzel a mondattal? a. Hajnóczy Péter: Az alkoholista b. Lázár Ervin: Akékinges c. Mándy Iván: Kórház-éjszaka Irodalmi tippverseny - 7. forduló 1. kérdés aQ bQ.cQ 8. kérdés aQ bQcQ 2. kérdés a □ b □ c □ 9. kérdés a □ bQ cQ 3. kérdés a □ b □ c □ 10. kérdés a □ bQcQ 4. kérdés a □ b □ c □ 11. kérdés a □ bQ cQ 5. kérdés aQ b □ c □ 12. kérdés aQ bQ cQ 6. kérdés aü b □ c □ 13. kérdés aQ bQ cQ 7. kérdés a □ bQ cQ +1 kérdés aQ bQ cQ A beküldő i neve: . Utca, házszám: ........... Irányítószám, helység: Az idegen a béke szigeteinek vélné őket. Főleg a messziről érkező, akinek fogalma sincs róla, milyen célból, hogyan kerültek oda... Egy elfeledett történelem KÖVESD! KÁROLY Titokzatos, egzotikus nevű falvak a gömöri dombok vagy a mátyusföldi, csallóközi rónán. Hogyan, mikor kerültek oda? Kik laknak ott? Miért nem tudunk róluk szinte semmit? Hogyan lehetséges, hogy szeparáltan, a környezetüktől elkülönülve élik sok helyütt még ma is életüket az ott lakó emberek? Mi a titkuk? Már első pillantásra különböznek az őslakosok településszokásaitól, elhelyezkedésük, fekvésük is furcsa: míg a több százados falvak zárt formájukat őrzik, ezeknek a furcsa telepeknek, falurészeknek, modem tanyáknak a házai tágasan, szétszórtan - mégis rendezetten - állnak, nagy telkek, kertek közepén. Az idegen a béke szigeteinek vélné őket. Főleg a messziről érkező, akinek fogalma sincs róla, milyen célból, hogyan kerültek oda, s milyen gyarmatosítás folyt ezen a tájon a huszadik század elején egy ezer esztendős etnikum, kultúra, nyelv felszámolása végett. Valószínű, hogy a szerzőt, Simon Attilát is ezek a kérdések izgatták, amikor talán még nem is tudatosította, hogy egyszer könyvet ír róluk. Erről árulkodik a könyv előszavának néhány mondata: „Mostanra, mikor ennek az előszónak az utolsó sorait írom, már számos dél-szlovákiai kolóniát bejártam régi telepes házak, emlékek után kutatva. Elmentem arra a négy gömöri telepre is, amely szülőfalumtól (Bátka - szerz. megj.) csak néhány kilométerre -található, de ahol egész gyerekkoromban egyszer sem jártam.” A szlovákiai magyarság asz- szimüálására tett legbrutálisabb törekvések, a tömeges kitelepítés, lakosságcsere több felvonásban megvalósult drámája - hála elsősorban Vadkerty Katalin áldozatos, szívós munkásságának - többé-kevésbé ismert. Elgondolkodtató, mennyit kellett várni, hogy a másik, a kényszermunkát, kitelepítést, reszlo- vakizációt, majd az iskolák beolvasztását (körzetesítés stb. által) jóval megelőző törekvésről, a két vüágháború közti telepesfalvak kiépítéséről végre megjelenjen az első összefoglaló, feltáró munka. Az okok természetesen ismertek: a téma tabu volt egészen a közelmúltig. Ha történtek is kísérletek a délszlovákiai telepesfalvak történetének, az 1920-as csehszlovák földreformnak a megírására, ezek a (főleg cseh és szlovák történészek tollából származó) munkák többnyire egy szem- pontúan féloldalasak és elfogultak voltak. „A jelenkori szlovákiai magyar történetírás úttörőin, Vadkerty Katalinon és Pop- ély Gyulán kívül kevesen figyeltek fel, hogy a régió etnikai arányai megváltoztatásának szándéka nem volt teljesen új keletű a csehszlovák állam történetében” - úja a szerző. Persze egy recenzió keretei még csak vázlatos ismertetését sem teszik lehetővé az összes témakörnek, melyeket a szerző nyújt ebben a döbbenetes hatású, minden téren alapos és kimerítő kötetben. A kibontott témakörök azonban teljes tablót tárnak elénk, kezdve a földbirtokreformmal, folytatva az országrész új hatalom általi kolo- nizációjának terveivel (amelyek talán csak az amerikai indiánok rezervátumokba zárásához, a dél-afrikai apartheidhez, vagy az oroszországi, egész népeket áthelyező „rendezésekhez” hasonlíthatók), a telepítések szempontjaival, az ott zajló gazdasági SIMON ATTILA TELEPESEK É5 TELEPES FRLVfTK DÉLtEZLOVAKIÁBÁH A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT élettel, végül a telepítések végső mérlegével. A laikus olvasó megtudhatja, hogy az állami telepítések mellett (amire külön Telepítési Hivatal alakult) magánko- lonizáció is zajlott. A kötet szerves részét képezi a telepesek 1938 utáni sorsának elemzése, vagy a létrehozott kolóniák jegyzéke, nem beszélve a források jegyzékéről, életrajzokról, mutatókról és a kötet végén szereplő szlovák és angol nyelvű ismertetésről. Bár a kötet szerzője szigorúan ragaszkodik a puszta tényékhez, s nem minősít, hanem feltár és összegez, az olvasó hátán a hideg futkos egy-egy fejezet olvastán. Ilyen például a Daxner-féle terv, amely 3 millió katasztrális hold felparcellázásával, 100 000 parasztgazdaság létrehozásával számolt, amelyekre 500-800 000 személyt lehetett volna telepíteni. A nem titkolt szándék az egységes magyar etnikum szétverése volt. A tényeket látva természetesen sok kérdés merül fel az emberben. Hogyan lehetséges az, hogy a trianoni békeszerződésben deklarált jogok és kötelezettségek betartását szinte senki nem kérte számon az új, a demokrácia mintapéldájának tartott csehszlovák államon? Hogyan alakult a telepesek sorsa a második világháború után, amikor a „nagyobb szabású”, az egész magyarság kitelepítését célzó tervek mellett a kolóniák további építése fölöslegessé, so- kadrangúvá vált? Utóbbi kérdésre vélhetően feleletet kapunk, ha a szerző tovább folytatja a kutatást. Egy ilyen lélegzetű munka létrejöttéhez természetesen komoly intézményes háttérre volt szükség, melyet a Fórum Intézet biztosított, ám a munka oroszlánrésze Simon Attiláé, aki fiatal történész létére grandiózus művet alkotott. Alapmunkáról lévén szó, valószínű, hogy pótolhatatlan lesz a további kutatásokhoz. (Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
