Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-23 / 44. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com Kettős könyvbemutató Budapest. A Magyar írószövetség Avantgárd Szakosztálya, a Bohár András Kör könyvbemutató estet rendez 2009. február 24-én (kedden) 17 órakor a Magyar írószövetség székházában (Bajza u. 18.). Dánéi Móna irodalomtörténész bemutatja Juhász R. József Szedd szét! (Nap Kiadó) című kötetét, ugyanitt Juhász R. József és H. Nagy Péter bemutatja A Kassák-kód című (SZMÍT) könyvet. Juhász R. József legújabb könyve több szállal kapcsolódik az életmű eddigi fejleményeihez: egyrészt szövegverseket, intermediális műveket tartalmaz. Másrészt azokat az asszamblázsokat láthatjuk itt viszont, melyek többek között a szerző His Master’s Voice - Egy lehetséges múlt című kiállításának sorozatait alkották, emellett szerepel a kötetben a szerző Kambodzsában készült fotósorozata is. A Kassák-kód címmel 2007 márciusában rendezték meg azt a nemzetközi szimpóziumot, mely Kassák Lajos életművével foglalkozott. Az azonos című kötet a szimpóziumon elhangzott előadások szerkesztett, bővített vál- tozatáttartalmazza. (ú) A cseh szecesszió mestere a bécsi Belvedere-ben Alfons Mucha retrospektív MTl-HÍR „Örömünkre szolgál, hogy a nagy Klimt-kiállítás után most az art nouveau egy másik mestere, Alfons Mucha életét és életművét bemutató teljes retrospektív tárlatot fogadhatunk” - mondta Agnes Husslein, a bécsi Belvedere igazgatója a múlt heti megnyitón. A 250 képből, rajzból, vázlatból, plakátból, könyvből, ékszerből, sőt bútorból megismerhetjük ezt a mindenekelőtt „szláv” mestert - mondta Jean-Louis Gaillemin francia restaurátor. Emlékeztetett: „Mucha azt szerette volna megmutatni, hogy a szláv civilizáció a művészethez kötődik erősen, nem pedig a háborúhoz. ” Alfons Mucha 1860-ban született Morvaországban, majd miután nem vették fel a prágai Szép- művészeti Akadémiára, Bécsbe költözött, ahol színpadi díszleteket készített. 1885 és 1888 között Münchenben és a párizsi Julian Akadémián folytatott tanulmányokat, majd a francia fővárosban telepedett le. A fiatal cseh festő, aki műtermében fogadja a Tahitiról visszatérő Paul Gauguint, 1895-ben szerződést ír alá Sarah Bernhardt színésznővel, akinek Victorien Sar- dou Gismonda című drámájához készít plakátot. Mucha ívekben és csigavonalakban, virágdíszekben és stilizált omamensekben gazdag stílusa rövidesen népszerű lett, és valósággal tolongtak a plakátjaiért. Neves keksz- és csokoládégyárak és más cégek veszik igénybe tehetségét termékeik népszerűsítéséhez. Párizsi kiadókkal is szerződést köt könyvillusztrációkra. Az 1900. évi világkiállításon ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, amely elnyerte a világkiállítás ezüstérmét. Muchát a francia Becsületrend lovagi fokozatával tüntették ki. A retrospektív kiállítás része a Szláv eposz című, 20 festményből álló sorozat két darabja is. A festő húsz évet szentelt a 20 négyzetméteres képeken szereplő allegóriák megalkotásának, melyeket 1928- ban a cseh népnek ajándékozott. 1939-ben Prágában Mucha az elsők között volt, akiket a nácik letartóztattak. Szabadlábra helyezése után, 1939júliusábanhaltmeg. Ken Russell annak idején nagy port felkavart filmje, a Valentino most jut el igazán a nagyközönséghez Nurejev és a beépített gumicső Rudolf Nurejev filmszínészként is remek alakítást nyújt a kamerák előtt Három játékfilmben vállalt szerepet Rudolf Nurejev, a 20. század táncművészetének egyik legendás alakja, aki 1961-ben, óriási diplomáciai botrányt kavarva, Párizsban, az ott vendégszereplő leningrádi Kirov Balett sztárjaként döntött a disszidálás mellett. SZABÓ G. LÁSZLÓ James Toback 1983-ban bemutatott amerikai filmje, a Villanófényben volt az első, amelyben Nastassja Kinski partnereként egy terrorista után nyomozó neves hegedűművészt alakít. Tony Richardson életrajzi filmjében, a Ni- jinskyben a Monte Carló-i Orosz Balett világhírű táncosát játssza, de jutott neki egy hollywoodi sztár is: Rudolph Valentino, akit Ken Russell rendezésében formálhatott meg. Az 1977-ben forgatott amerikai filmnek eddig csupán a létezéséről tudtunk, most azonban a Fantasy Film forgalmazásában megjelent DVD-n magyarul is megtekinthető. Nagy ajándék ez a Nurejev-rajongóknak, hiszen az 1993-ban meghalt táncos színészi ambícióit eddig inkább csak portré- és dokumentumfilmekből ismerhettük, ám azokban is csupán egy-egy kiragadott jelenet jelezte: a Faludy György által is „megénekelt”, lenyűgöző tehetségű tatár táncos karizmatikus egyéniségét filmszínészként is remekül kamatoztatta. Jó táncosból mellesleg gyorsan lesz jó színész. Ezt már Rudolph Valentino rendezője, egykori „befuttatója”, Rex Ingram is megmondta: „Kiegyensúlyozottság és harmónia van a táncosokban, amely a legjobb alap egy filmszerephez.” Valentino a húszas évek legnagyobb mozisztárja, szexszimbóluma volt, igazi hősként tisztelték a férfiak, rajongva imádták a nők, a lába előtt hevert az egész világ. Hanyag volt, szép volt, karcsú volt, jó alakú és szívélyes természetű, egy dél-olaszországi állatorvos fiaként 19 évesen szállt hajóra Amerika felé, akkor még Rodolfo Gug- liemi néven. Kertészlegényként kezdte New Yorkban, aztán alkalmi munkából élt, majd különböző tánctermekben, mulatókban tangótáncosként dolgozott. Akkor már varietészínpadokon is fellépett, felvette a Rudolph Valentino nevet. Hollywoodba a legjobbkor érkezett. Ilyen arcból akkoriban nem volt még egy, a latin varázs az idő tájt egészen új fogalom volt az álomgyárban. Eleinte ugyan napi öt dollárért statisztált, Az apokalipszis négy lovasával azonban végérvényesen betört az élvonalba. Gipszvakolatos villák keleti szőnyegei, tigrisbőrei között, luxusszállók nászlakosztályaiban, selyem háziköntösben, fényűző kocsikban élte az életét, bármerre járt, mindenütt ünnepelték, kabátját ellopták, gombjait letépték, frakkjának szárnyát lenyisszantották, nyakkendőjét lerángatták. Ruhadarabjainak minden egyes részét ereklyeként őrizték, és súlyos ezrekért árusították. Ajkáról, eros kezéről, rejtélyes tekintetéről nők milliói álmodoztak szerte avilágon. Büszke, uralkodói külsejének köszönhetően Hollywood a született hősszerelmest látta benne, mítoszát páratlan ritmusérzéke, mozdulatainak fényes eleganciája is növelte. A sejk és A vérző aréna bemutatása után fiatalok ezrei növesztettek barkót, hosszabb hajviseletre tértek át, de a brillantint és a trapéznadrágot is divatba hozta. Hollywood Olümposzának főistene bojcszolónak sem volt utolsó, gyönyörűen ülte meg a lovat, Éber álmok címen még verseskötetet is megjelentetett. Ahhoz képest, hogy tizenöt évesen még lovastisztnek készült, majd a velencei hajógépészeti iskolába próbált bejutni (ahová csak azért nem vették fel, mert a mellbősége egy hü- velyknyivel kisebb volt, mint ahogy azt a felvételi követelmények megszabták), ám a végén a genovai mezőgazdasági iskola bizonyítványával a zsebében szállt hajóra, amely Amerikába vitte, nagyot változott az élete. A New York-i gigolóból, aki egy elegáns bárban a kísérő nélküli hölgyeket szórakoztatta, egyszer csak mindenkit maga mögé utasító filmcsillag lett. Álla Nazi- mova, a kor híres színésznője közbenjárására ő kapta meg A kaméli- ás hölgy Armandját, szerelmüket azonban épp Nazimova bizalmas munkatársa, a rafináltan intelligens, nagyravágyó amerikai szépség, a céltudatos jelmez- és díszlet- tervező, Natasa Rambova rúgta fel, aki később Valentino második felesége lett. Házasságkötésük börtönbüntetéssel végződött, Valen- tinót ugyanis bigámiával vádolták, mivel az Egyesült Államok törvényeit megszegve Mexikóban vette feleségülNatasát. Még nem töltötte be 31. évét, amikor New Yorkban, gyomorfekéllyel kórházba szállították. A műtét után csaknem egy hétig küzdött a hashártyagyulladással. Halála napján őrjöngött a nép. Korabeli tudósítások szerint a tülekedő tömeg valósággal szétszedte a ravatalozóhelyiséget, ahol aranybrokáttal borított koporsójában feküdt az isteni Rudy. A lovasrendőrségnek csak többszöri kísérlet után sikerült kiszorítani a tömeget a Broadwayről, a környék minden mentőkocsiját be kellett vetni a sok elájult nő, eltaposott lány miatt. De nemcsak a tömegek gyászolták Rudolph Valentino halálát, hanem a filmvilág is. Chaplin, aki kezdettől fogva vonzó egyéniségnek találta kollégáját, a temetés napján csak annyit mondott: „Valentino halála a legnagyobb tragédiák egyike, amely valaha is bekövetkezett a filmipar történetében.” Ken Russell filmje mindezt pontos krónikaként jegyzi. Valentino hihetetlen karriertörténetét két órán át ecseteli, kíméletlen őszinteséggel ábrázolva a korai sztárkultusz minden hátulütőjét. Russell, az angol film fekete báránya, a világ egyik legexcentrikusabb rendezője, akinek alkotásaiban (Lisztománia, Mahler, Csajkovszkij) mindig előtérbe kerül a szexualitás, s aki A prosti című munkájával 1991 -ben új műfajt teremtett, a szocioerotikát, nem véletlenül választotta a Valentino főszerepére Rudolf Nurejevet. Az öntörvényű táncos és a meglehetősen különc magatartásé hollywoodi sztár egyéniségében volt néhány közös vonás. Mindketten alacsony sorból és idegen földről származtak, s emigrációjuk után egyiküknek sem sikerült tökéletesen elsajátítania az angol nyelvet. Darabos beszédüket azonban mindketten háttérbe szorították áradó varázsukkal. Nurejev - Ken Russell feljegyzései szerint - olyannyira komolyan vette színészi munkáját, hogy szinte fenevadként védte szövege minden egyes sorát, miközben arra is kínosan ügyelt, hogy minden képkockán ő álljon a figyelem középpontjában. Amikor például egy szál turbánban, egy sivatagi sátorban ölelgeti csinos partnernőjét, arról sem feledkezett meg, hogy hatalmas keze és jókora combja mellett két pillanatra férfiasságát is megmutassa a kamerának, hiszen ahogy nemegyszer hangoztatta: a világ nyolcadik csodája fityeg a lába között. A fogdajelenet forgatásakor pedig, amikor Rudyt bigámiával vádolják, egy mocskos börtöncellába vetik, ahol a szadista börtönőr vize- lethajtót kever a kávéjába, a sztár pedig inkább szenved, mintsem hogy cellatársai kéjes kíváncsiságát kielégítse, Nurejev többször is összeveszett rendezőjével. Az alsóneműjébe helyezett gumitömlő csövét ugyanis rövidnek találta. Addig nem is nyugodott, amíg a kellékes plusz tíz, majd még öt centivel meg nem toldotta. De hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis hogy Nurejev is elégedett legyen és a kép is „hiteles” maradhasson, Russell - annál a bizonyos közelképnél, amikor Rudy már nem bírja visszatartani - arra kérte a „nagy étvágyú” táncost, hogy markoljon az ágyékába. Ezzel aztán meg is oldódott minden. A cella rácsára felmászó Valentino hatalmas szenvedések közepette könnyít magán - gumicsővel a nadrágja szárában.
