Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-20 / 42. szám, péntek
J i 8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 20. www.ujszo.com SZEMPONT Kifelejtettek bennünket Mikor volt a szlovák történelem aranykora? - tette fel a kérdést a Týždeň hetilap. A válaszokat a lap karácsonyi számában közölték. Sokan személyekhez kötötték a jeles időszakokat. Dubček, Jánošík, Hlinka, Štefánik nevét dicsőítették. Voltak, akik azt írták, az aranykor csak ezután következik. Engem a kormány alelnöke, Dušan Čaplovič véleménye gondolkoztatott el, azért is, mert neki megbízatásából eredően az itt élő nemzetiségek múltját is ismernie illene. Különösen, amikor az aranykort hitelesen akarja indokolni. Véleménye szerint: „A szlovák történelem legjobb időszaka az 1944-es szlovák nemzeti felkelés volt, mert akkor a szlovákok a Szlovákiát megszálló német fasiszták ellen felkeltek és a szabadságért, a demokráciáért, a szolidaritásért és a testvériségért harcoltak. A szlovák katonák és partizánok mellett életüket feláldozva vettek részt a harcokban oroszok, ukránok, lengyelek, franciák, britek, amerikaiak, bolgárok, szerbek.” Sajnos, a felsorolásban említést sem tesz a magyarokról. Nem vagyok történész, de tudom, ebben a felkelésben ténykedett egy 200 tagú „Petőfi” alakulat is, Adler Károly és Fábry György vezetésével Csernek és Rimabánya térségében, Losonc fölött Nógrá- dy Sándor kb. 60 tagú egységével vált ismertté, Kiszuca környékén Manyák Jenő és csapata jeleskedett. Tudom, hogy a Štefánik, Scsors, Pobe- da, Jánošík, Gottwald, Thalmann nevű és további partizánalakulatokban 3-4000 magyar harcolt. Mintegy 18 ezer partizán vett részt a mozgalomban, ebből legtöbben szlovákok, utánuk szovjetek (gyűjtőnévvel kifejezve), s létszámuk szerint a harmadik helyen a magyarok voltak. Meglepett, hogy Dušan Čaplovič történész nem tudja, hogy magyarok is harcoltak a szlovák nemzeti felkelésben! Vagy csak kifelejtette a felsorolásból? Vagy...? Újváry László (SITA-felvétel) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. VISSZHANG Ad: Zemková szerint Biró nem tudja, mit beszél, Új Szó, 02.17. Ellentétben Zemková igazgató asszony véleményével a Magyar Koalíció Pártjának igenis kötelessége fellépni választói érdekében, ha sérelem éri őket. A szlovák közszolgálati rádió pedig, mint nevéből is kitűnik, közpénzekből működik és a „köz” részére nyújt szolgáltatást. A rádiónak törvényből fakadó kötelessége a magyar nemzeti kisebbség részére fogható rádióadást biztosítani. Ha pedig a magyar nyelvű adás a célközönség jelentős része számára nem fogható, egyértelműen sérelem éri őket, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen a magyar nemzetiségű polgárok nem ezért tisztelték meg bizalmukkal és szavazataikkal az MKP-t. Mivel számos magyarlakta településen már lassan két hete nem fogható a Pátria rádió műsora, nehezen nevezhetnénk nem elhamarkodottnak az átállást. Egyébként azt kellene mondanunk, hogy előre megfontolt szándékkal hagyták magyar adás nélkül a magyarok által legsűrűbben lakott Csallóközt és Má- tyusföldet, de ilyen rosszindulatot nem feltételezünk a Szlovák Rádió vezetőségéről. Ezért továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem a jelenlegi állapot elérése volt a céljuk az augusztus óta tartó felkészüléssel, hanem egyszerűen hibáztak. Az interjúban általam megfogalmazott állításokat a Szlovák Rádió vezetőségétől kapott információkra alapoztam. Meglepetésként ért bennünket is az a hír, hogy a Pátria rádió adása az átállás után nem mindenhol lesz fogható, és azon nyomban, még január elején állásfoglalásban tiltakoztunk ez ellen. Kár, hogy a rádió vezetése mégsem keresett a Pátria rádió hallgatói számára is elfogadható megoldást. Természetesen ugyanakkor örömmel és reménykedve olvassuk a rádió vezetőségének nyilatkozatait arról, milyen terveik vannak a helyzet megoldására, hogy középhullámú rádióadót vásárolnak, próbaadást folytatnak, tárgyalnak a Magyar Rádió elnökével stb., csak hát mindezt még azelőtt meg kellett volna tenniük, hogy a Pátria rádió középhullámú adását lekapcsolták. Zemková igazgató asszony elmondása szerint már hat hónapja készültek az átállásra és most 20 ezer euróért (kb. 600 ezer korona) vesznek egy rádióadót, amellyel Komáromig foghatóvá válik a magyar adás. Úgy gondolom, az elmúlt hat hónapban is sikerült volna ezt az összeget előteremteni a vásárláshoz és rengeteget lehetett volna tárgyalni Such Györggyel, a Magyar Rádió elnökével. De az nem elfogadható, hogy akár csak egy napig is a Szlovák Rádió ne teljesítse törvényből fakadó kötelezettségét, és ne biztosítsa a rádióadást, amelyért egyébként a Csallóközben élő magyar nemzetiségű polgárok is megfizették az üzemben tartási díjat. Érdekes elképzelés a rádió vezetőségének részéről, hogy hallgassunk és ne kritizáljuk rossz döntéseiket, mivel ők saját elmondásuk szerint már lázasan keresik a megoldást, hogy végre hallgathassuk a nekünk szóló rádióadást. Ez a jelenlegi dicséretes igyekezet azonban kár, hogy nem időben, az átállás pillanatában hozta meg gyümölcsét, és akkor most nem lenne „ügy” a Pátria rádió adása. Sajnos, e nélkül is rengeteg gond nehezíti a Dél-Szlová- kiában élő magyar nemzeti kisebbség életét, és terheli az amúgy sem felhőtlen magyarszlovák viszonyt. Biró Ágnes _________________________________OLVASÓI LEVÉL_____________________________________________________________________________ Karakánabb kiállást Néhány héttel ezelőtt olvastam egy inteijút a belgiumi székhelyű Emberi Jogok Közép-európai Bizottságának főtitkárával, Tajnay Máriával. Keserűséggel töltöttek el a főtitkár észrevételei nemzetiségi érdekeink képviseletével kapcsolatban. Azóta sem tudtam napirendre térni az írás megdöbbentő, lesújtó tartalma fölött. Bár időnként már én is kételkedem a felvidéki magyarságra egyre inkább jellemző beletörődés, lemondás, közéleti passzivitás legyőzésében. A „nincs mit tenni” hangulat talán már engem is megfertőzött. Tajnay Mária szerint Brüsszelből nagyon nehéz a felvidéki magyarságot eredményesen képviselni. Amint mondja: „Bármily jól szervezett egy fórum vagy meghallgatás, ha maguk az érintettek az előzetes megbeszélés ellenére sem képviseltetik magukat, az ügy sokat veszít a hiteléből.” Az előadóként meghívott felvidéki polgármesterek, iskolaigazgatók és tanárok nem mentek el Brüsszelbe, arra hivatkozva, hogy megtorlás érné őket még a magyar párt részéről is. Hasonló okok miatt nem vettek részt a bizottság által kezdeményezett rendezvényeken a polgári és kulturális szervezetek vezetői, valamint a református egyház néhány személyisége. Úgy tűnik, hogy a felvidéki magyarság civü társadalmának értelmiségi köreiben nem találunk olyan személyiségeket, akik akarják és merik vállalni a szereplést érdekünkben az uniós fórumokon. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy közösségünk civil szervezettsége még csak a kezdeteknél tart. Nem jellemző ránk, hogy civil szervezetek és értelmiségiek kez- deményezően lépjenek fel kisebbségi ügyekben. (Habár az utóbbi hetek eseményei pozitív irányú elmozdulásra utalnak e téren, lásd Szlovákiai Magyarok Kerékasztala.) A másik okot kisebbségünk nemzettudatának folyamatos gyengülésében vélem felfedezni. Különösen károsnak találom a vezető politikusaink oly gyakran elhangzó frázisát: „Ne szóljunkmost arról, mert magunknak ártunk vele.” Ilyen megfogalmazásokkal lehet csak igazán hatásosan eloltani az ádagpolgár tettrekészsé- gének amúgy sem túl hevesen lobogó tüzét. Pedig Tajnay Mária nem hagyott kétséget afelől, hogy a felvidéki magyarok, a közvetlenül érintettek részvétele nélkül Brüsszelből nehéz kedvező változásokat elérni Szlovákiában. Az előbbiekben már említettem, hogy az Emberi Jogok Középeurópai Bizottságának meghívását a megtorlásra való hivatkozással utasították el a meghívottak, és legnagyobb megrökönyödésemre a megtorlást lehetségesnek tartották a magyar párt (MKP) részéről is. Elképzelhetetlennek tűnt eddig számomra az MKP ilyen magatartása, de miután alaposabban megvizsgáltam az összefüggéseket, arra a következtetésre jutottam, hogy nem zárhatom ki az MKP-val szemben felmerült panasz jogosságát. Szlovákiában a társadalom minden szféráját túlságosan átszövi a politika. Nem nézi jó szemmel a civil szerveződések önálló kezdeményezéseit, igyekszik minden vonatkozásban kezdeményező és irányító szerepet betölteni. A közélet minden eseményét kizárólag saját hatáskörben akarja felügyelni és levezényelni. Nem érdeke egy igazán erős civil társadalom kialakulása, hiszen a jól működő szervezeteivel, polgári társulásaival bizonyos szempontból konkurenciát jelentene számára, minek következtében láthatóbbá válnának a politikát művelők tevékenységének hiányosságai. Természetesen nemzeti közösségünk keretein belül ugyanúgy tapasztalható a politika túltengése, mint országos méretben. Jogvédelmünk területén -a társadalmi önszerveződés gyengesége miatt - az MKP-nak szinte kizárólagos szerepe van, és mi, szlovákiai magyarok elsősorban ezt a pártot tartjuk a honi politika megtestesítőjének. Esetünkben súlyos árat kell fizetnünk a tevékenységében előforduló hiányosságokért, gyakran sorskérdésekben kellene állást foglalniuk pártunk vezető tisztségviselőinek. Milyen segítséget várhatunk az Európai Parlament magyar képviselőitől? A főtitkár válasza távolról sem megnyugtató. Kijelenti, hogy a magyar képviselőktől eddig nem kaptunk támogatást. Szinte alig nyilvánultak meg magyar sorskérdésekben. Rendkívüli mértékben csalódott a magyar képviselők tétlensége miatt. Megfogalmazása szerint: „Az ügyünk mellett kiálló más nemzetiségű képviselők számára is érthetetlen, hogy éppen a magyar társaik nem szorgalmazzák a felvidéki magyarság ügyének napirendre tűzését. ” Arra a kérdésre, mit kellene tenni ük a szlovákiai magyaroknak az eredményesebb érdekképviselet végett, röviden a következő választ adta Tajnay Mária: Minden módon fel kell emelni szavunkat a jogsértések ellen, ha kell, sztrájkkal, tüntetéssel, bojkottal, a polgári engedetlenség minden formájával. Külön kitért a tankönyvügyre. Célszerűnek tartva a magyar kulturális hagyományokat súlyosan sértő tankönyvek átvételének megtagadását vagy nyilvános megsemmisítését. Šzámára felfoghatatlan, hogyan tűrhetik el szó nélkül szülők tízezrei, hogy ezeréves magyar helyneveket magyar tankönyvekben néhány évtizeddel ezelőtt keletkezett szlovák elnevezésekkel váltottak fel. A főtitkár asszony nem tudja mivel magyarázni, miért nem indítottak már büntetőperek százait a duna- szerdahelyi stadionban lejátszódott rendőri kegyetlenkedések áldozatai? Indokolatlan a félelmük, hiszen jogellenes állami eljárással kapcsolatos fellépésről van szó. Egy-két perindítást lesöpörnének az ügyészségek az asztalról, de a feljelentések százait már nem lehetne eltitkolni a nemzetközi közvélemény elől. Együd László
