Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-20 / 42. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 20. Kultúra 9 Pozsonyban, a Közép-európai Fotográfusok Háza termeiben nyitották meg szerda este a fiatal magyar fotográfusok munkáiból rendezett Folyamatos Jelen l-IV. című kiállítást, melyen tizenhat fotográfus mutatkozik be. Munkáikkal az autonóm fotóművészet, a dokumentarista fotográfia, a fotóesszé és a fotóriport műfajában különböző tematikákra fókuszálva egyéni stílusban reflektálnak a jelen általános érvényű kérdéseire. A pozsonyi tárlatot, amely március 29-ig tekinthető meg, Zuzana Lapitková (jobbról) nyitotta meg. (Peter Prochózkafelvétele) Beszélgetés Hodossy Gyulával a Vámbéry Irodalmi Kávéház szüneteltetésének és költözésének okairól Ideiglenes új helyen az új évben (Somogyi Tibor felvétele) Úgy tűnik, a Vámbéry Irodalmi Kávéház végleg bezárta kapuját az irodalom- kedvelő közönség előtt. Nem maga a rendezvény- sorozat, hanem a helyiség, amely eddig otthont adott neki. MISLAY EDIT A Kukučín utcai Vállalkozók Házának földszinti részében működő kávéház tizenkét éven keresztül viselte a Vámbéry Irodalmi Kávéház nevet, ez alatt az idő alatt - a nyári hónapokat kivéve - szinte heti rendszerességgel zajlottak itt könyvbemutatók. Neve bevonult az olvasói köztudatba is, ha ismerősök egymástól azt tudakolták, „Készülsz a Vámbérybe?”, egyértelmű volt, mire gondolnak. A kávéházban tavaly év vége felé tartották az utolsó könyvbemutatót, a helyiséget, mivel felújításra szorult, ideiglenesen bezárták, azzal, hogy a felújítás befejezése után remélhetőleg folytatódnak az irodalmi estek. Akkor még nem úgy tűnt, hogy a múlt évi utolsó könyvbemutató egyúttal a rendezvénysorozat „hattyúdala” is lesz ezen a helyszínen. A Vámbéry Irodalmi Kávéház idei első estje jövő héten, február 26-án lesz - de már a Budapest Kávézóban. Hodossy Gyulával, a Lilium Aurum Könyvkiadó igazgatójával a „dolgok állásáról” beszélgettünk. Miért kellett elhagyniuk az évek óta megszokott helyszínt? El kell mondanom, hogy maga a Vámbéry Irodalmi Kávéház a Lilium Aurum Könyvkiadó „találmánya” volt, ha úgy tetszik. Természetesen a helyiséget az épület tulajdonosától béreltük, és mindig kerestünk egy vállalkozót, aki ezt a kávézót üzemeltette. Most viszont a legújabb üzemeltetővel, akivel az épület tulajdonosa megkötötte a bérleti szerződést, a kávéház üzemeltetésével kapcsolatban nem jutottunk konszenzusra. Ennek okán mi fogtuk a berendezést, összecsomagoltuk, és most új állandó helyet keresünk. Pedig úgy tűnt, hogy a felújítási munkáik után minden folytatódik a régiben, hiszen meg is hirdették február 19-re a 2009-es év első estjét... Igen. A felújítási munkákkal el is készültünk a meghirdetett időpontra - ennyi év alatt mégiscsak „lelakódott” ez a hely. Akkor viszont mi volt a gond? A konszenzus hiánya. Ennél többet talán udvariatlanság lenne mondani. Amikor ez a kávéház létrejött, nem csupán egy vállalkozási tevékenységet jelentett. Ezt a kávézót többen akarták. Ehhez tartozott a név, az irodalmi estek, ennek a helynek közönsége volt, akik otthon érezték itt magukat. S ha egy ilyen dolog kialakul, meg kell becsülni. Felelősen kell dönteni arról, hogy egy új üzemeltető meg tud-e mindennek felelni vagy, érzi-e ezt vagy csak vállalkozni akar. A régi helyen bizonyára ezután is lesz kávézó, de nem a „mi vámbérynk”. Van ilyen... Nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert erre egyáltalán nem számítottunk. Mégiscsak kilencéves múltja van a Vámbéry Irodalmi Kávéháznak, rengeteg munkánk fekszik benne, és nem csupán irodalmi esteket tartottunk ott, hanem más rendezvényeket is. Sokan tudtak róla, számon tartották, talán nem túlzók, ha azt mondom, egyfajta közkinccsé vált. Nem maradt más lehetőség, mint a költözés? Ez nem fontos. Nem a helyszín a fontos. Minden változik. Most a helyszín változik, holnap más, de a közönségünk marad, akik továbbra is a „Vámbérybe mennek”. Jó volt érzékelni, hogy ennek a rendezvénysorozatnak van egyfajta pozitív kisugárzása a városban, és nagyon sokan amellett vannak, hogy jó lenne, ha folytatódna. Milyen formában? Ideiglenesen a Budapest Kávézóban tartjuk majd az irodalmi esteket. A város közepén van, könnyű megtalálni, nagy a parkolója, és egy része nem dohányzószakaszként elkülöníthető, tehát ideális a céljainkra. Ott maradunk, amíg a kávéház nem lel otthonra, s a Vámbéry Irodalmi Kávéház név ismét felkerül a cégtáblára. Én hiszek abban, hogy minden rosszban van valami jó, és ez a mostani hirtelen kialakult helyzet - távozásunk a megszokott helyünkről - is valami jónak a kezdete lesz. Megjelent az Irodalmi Szemle februári száma Sikerkönyvek nyomában LAPAJÁNLÓ Témájában sokszínű és sokrétű a folyóirat legújabb száma. Bizonyára a meglepetés erejével hat Csehy Zoltán elegáns, vázlatos eszmefuttatása Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről. Csehy Zoltán nem tartozik a mellébeszélő, szívbajos kritikusok közé. Megtapasztalhattuk ezt a folyóirat szeptemberi számában is, ahol az egykor volt fiatal költők erényeit és „bűneit” fél évszázad távlatából vizsgálta. Cselényi László esetében azért „megindító” ez a mostani „csatazaj”, hisz a szakavatott kritikusok legjobbjai vállalkoztak arra, hogy munkásságát körüljárják, és mérlegre tegyék, mit követett el, és milyen eredménnyel. Mekis D. János a költői életművet vizsgálta a múlt év májusi számában, Pomogáts Béla pedig a kísérletező költőt minősítette amolyan „kismonográfiás” terjedelemben. Egy díjátadás alkalmából Tőzsér Arpád, a kortárs és „ikerpár” nézett körül a portán, mikor Hipertext á la Cselényi címmel a sorstárs munkásságát minősítette. Csehy Zoltán a járatlan” utat kereste, meglepve az irodalmi közvéleményt - a „zenei értelmezhetőséggel”. Nem az a kolosszális, hogy (és ahogy!) Cselényi kereste, nézegette a „zeneiséget”, hanem a tény, Csehy Zoltán Thomas Mann és Arnold Schönberg „zenei karakterű értelemtulajdonításai” alapján nézett körül a Cselényi portán. Fantasztikus odafigyeléssel és műgonddal járja körül Cselényi Téridő - szonáta című kötetét. Sok mindent megtudhatunk abból a beszélgetésből is, melyben Roncsol László vall hőn szeretett sorozatáról, a Csallóközi Kiskönyvtárról. Minthogy a sorozat (a tervezett harminc kötet helyett) ma már a harminchetedik kötetnél tart, csak gratulálhatunk a sorozatszerkesztőnek, aki sokféle minőségben van jelen ezekben a kötetekben, melyek a Kalligram kiadásában jelennek meg. Elkeserítő legfeljebb az lehet, hogy a csallóköziek sem újságban, sem könyvtárilag nem karolták fel az ügyet, pedig büszkék lehetnének rá. Nemcsak az eklézsiák gondjait, hanem a falvak fejlődéséről, a halandók bűnelkövető hajlandóságairól is sok érdekeset tudhatunk meg. Említsük meg a legújabb számból Grendel Lajos tanulmányát Mészöly Miklós munkásságáról, vagy Fried István értékelését (Az Előretolt Helyőrség újabb légionáriusa címmel) az erdélyi fiatal költőkről. Közli a folyóirat Petőcz András, Kovács András Ferenc és Bodnár Éva verseit. Először mutatkozik be verseivel Faltisz Alexandra, az ismert és tehetséges magyarországi grafikus, (aki so- moijai felmenőkkel rendelkezik), és Zimányi Dániel novelláit is közli a lap, aki 18 éves, Pécsett szakközépiskolás, grafikusnak tanul. Sza- lay Zoltán A krónikás skizofréniája címmel Poór József Etűdök és a Kesergő című kötetét mutatja be. Gyüre Lajos Ignotusról ír, E. Fehér Pál pedig a „nemzetkarakte- rológiáról” mondja el véleményét. A folyóiratot Gály Katalin Unfolding/Kibontakozás című kiállításának (Budapest, 2008) anyagából válogatták, (zsolt) !. ft VI'. a 2. SZÁM / 2999: FEBRUÁR □ ÁRA DM« 2W.-.NK , OUmé íme mtvéjb# wbxé dm ' (tt•) l^ier líra és eráka a 20. asáaa±ai A krónikás skizofréniája Ignotusról másképpen Az Előretolt Helyőrség újabb légionáriusai moiMi.oM n kritika a t arsadai.om it oomá Az életrajz rendezésével Paul McGuigant bízzák meg Film készül Robert Cápáról MTl-TUDÓSÍTÁS Washington. Robert Capa világhírű magyar származású fotóművészről készít filmet Hollywoodban Pierce Brosnan színész produkciós cége. Az életrajzi film rendezésével a Hollywood Reporter értesülése szerint Paul McGuigant (Push, Alvilági játékok, Gengszterek gengsztere) bízzák meg. Brosnan cége, az Irish Dre- amTime az együttműködést első körben az MGM stúdiónak ajánlotta fel, amely még nem mondta ki a végső szót arról, hogy részt vesz-e a projektben. Robert Capa 1913-ban Budapesten, Friedmann Endre Ernő néven született. Pályafutása során sok háborús viszályt örökített meg képein, különösen híresek voltak a spanyol polgárháborúról és a második világháborúról készített képei. A sokoldalú művész magas körökben forgott, barátság fűzte mások mellett John Steinbeck íróhoz, és viszonya volt Ingrid Bergman színésznővel. A Life tudósítójaként 1954-ben az indokínai harctéren halt meg, amikor a vietnami Thai Binh-ben aknára lépett. Talán leghíresebbek a normandiai partraszállásról készült képei; azon kevés fotós egyike volt, akik az első hullámmal, 1944. június 6-án partot értek és megörökítették a szövetséges csapatok invázióját. Ä fotóművész hagyatékából nemrégiben vásárolt több mint ezer darabos gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum a New York-i International Center of Photography-tói (ICP); a képeket tartalmazó ládákat ünnepélyes keretek között kedden bontották fel Budapesten. A Katalin Varga tervezett bemutatói Budapest. Görögországban, Franciaországban, Romániában és nagy valószínűséggel Angliában is láthatja majd a közönség a Katalin Varga című filmet, amelyet hangtervezői munkájáért díjazott az elmúlt hét végén Ezüst Medvével az 59. Berlinale nemzetközi zsűrije. Az alkotás magyarországi bemutatójáról még tárgyalnak a forgalmazóval - mondta Peter Strickland rendező. „A film egyedi hangvilága elsősorban Kovács György hangmérnök érdeme” - hangsúlyozta a rendező, akinek elmondása szerint a film különleges, atmoszférateremtő hangvilága megannyi különböző forrásból származó hangból állt össze. 2004 óta gyűjtöttek hangmintákat és zenéket, amelyeket a forgatás helyszínein felvett anyagokkal kevertek össze. (mti)
